Kit nézek, amikor magamat látom?

Kit nézek, amikor magamat látom?

Korábban az egyik műhelymunkán az önképünket vizsgáltuk. Érdekes volt megvizsgálni, hogy milyen idegen energiák vannak a saját személyes teremben, kiknek engedtem, hogy bármit elhitessenek velem magamról.


Néztem magamban azt a képet, amit hittem magamról, és rájöttem, hogy ez a kép nem teljesen én vagyok. Ebben a képben nagyon sok külső elvárás van, s ebben a képben túl sok a megfelelés. Ahogy egyre inkább néztem ezt a képet és beletágultam, megláttam azokat a vonásokat, amelyeket a hangsúlyos, magamra kényszerített és a külvilág által be is vonzott témák el akarnak fedni.

Valójában ez egy érdekes érzékelés, mert mindkét esetben magamat néztem, de az egyik esetben a lélek szemével. A lélek szeme máshogyan lát, sőt, azt is mondhatnám, hogy LÁT. Felemelő érzés volt megtisztítani a teremet, a gondolataimat, az elképzeléseimet és a magamról alkotott képet, s ez a belső folyamat sok változást indított el bennem.

Az egyik legérdekesebb, hogy végleg letisztultak a vágyaim és a céljaim, láttam azt a gyönyörű Fényösvényt, amit választottam. Eltűnt a közeléből az összes olyan út, ami tévút, eltűntek a labirintusok, egy letisztult ösvény maradt, ami gyönyörű színekben pompázott, s ami már csak azáltal, hogy néztem, végtelen örömöt okozott. Amint letisztultak bennem az utammal kapcsolatos kérdések, meglódult velem az élet, hirtelen az eddig beragadt dolgaim mozgásba lendültek. Megannyi lehetőség, ismeretség, új kihívások és sok-sok szeretet áramlott az életembe. A hétköznapjaim átváltoztak egy kristályfolyóvá, ami kimossa magából azt, amivel nincs dolgom és megduzzasztja azt, aminek az eszköze lehetek.

A másik legérdekesebb megtapasztalás (az egyik életfeladatom a kétszeres kreativitás és kétszeres önbizalom) az önbizalmamban történt. Korábban szükségem volt arra, hogy visszajelezzenek mások és hitelesítsenek abban, amit csinálok, létrehozok, megjelenek, írok, stb. Ez igen megnehezítette az életemet, és belülről sok szorongást okozott, amelyek gyakran akadályoztak abban, hogy felhőtlenül örüljek bárminek is. Az énképem megtisztításával mélyen megvizsgáltam, hogy vajon miért akartam, hogy dupla olyan erővel érezzem a bizonyosságot.
S ez a felismerés újra a fényösvényhez vezetett, a fény útját járva megkérdőjelezhetetlenül hinnem és bíznom kell. Nincs más út. Máshogyan ez az út, csak egy üres séta lenne. A bizonyosság az, ami továbblendít és ami vezet, a kreativitás által pedig megkapok minden támogatást, amire csak szükségem van az utamon.

Gyönyörű tisztító és kioldó folyamatok indultak el bennem, és utána bár fáradtnak éreztem magam, felszabadultam a múlt nyomasztó terhei alól. A test-lélek-szellem egységében kezdek új erőre kapni, a saját belső erőm ízét érzem magamban, érzem, ahogy körülvesz és megállíthatatlanná tesz. Egy lassú mozgású, impulzív erő a személyes erőm, aminek megjelenése eltörpít mindent, amit gyógyító fényével beragyog. Csodás megtapasztalás, ezért is szeretek többek között csoportban dolgozni, mert elképesztő erős a csoportdinamika, és ha egyedül kevés lennék ahhoz, hogy mozgásba hozzam a gyógyulást, a csoport energiája mindig megtámogatja ezt.
Sok mindennel azonosítjuk magunkat, amelyek téves elképzelések, így tévútra vezetnek bennünket.

Amíg nem kapcsolódunk össze a személyes erőnkkel, addig sokszor a kisebb ellenállás irányába mozdulunk el, abba az irányba, amerre a többség tart. Én soha nem akartam beállni semmilyen sorba, mert nem szeretem, ha más jelöli ki számomra az irányt. Bármerre is menjek, az a vágyam, hogy a lelkem vezessen, s egy belső erőből és meggyőződésből jöjjön az inspiráció arra az útra. Ha érdekel egy ilyen belső utazás, nézz utána, hogy az intenzív alkotói spirituális műhelymunka hogyan tud ebben a segítségedre lenni.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

A fátyol fellibben

A fátyol fellibben

A minap összefutottam egy volt párkapcsolatommal, akivel nagyon sokáig voltunk egy pár. Már régen szakítottunk egymással, és megmaradt köztünk egy kellemes, baráti viszony. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak figyelni kezdtem magam, mert éreztem, hogy valami nem stimmel velem.

Amikor megismerkedtünk 17 éves voltam, bár már tinédzser, de lélekben azért még egy gyerek-lány. Sok mindent tanultam tőle, és valahogy elkerülhetetlen volt, hogy ne csússzunk bele öntudatlanul egy apa-lánya kapcsolatba. Emlékszem, amikor vitáink voltak, még sokszor mondta is, hogy „Nem az apád vagyok”.

És most, sok évvel később, amikor egy asztalnál ültünk és beszélgettünk, érezni kezdtem, hogy újra úgy viselkedem, mint egy kislány. Teljesen automatikusan bekapcsolt bennem ez a régi minta, és azonnal át is vette az irányítást. Ebben a pillanatban elveszítettem a szívkapcsolatot a világgal, és egy berögzött viselkedésminta határozta meg a cselekvésemet, a gondolataimat. Bevallom, hogy nem kevés idő telt el, mire észrevettem, hogy itt valami hiba van. Egyre nőtt bennem a diszkomfort érzés, hogy nem érzem jól magam a bőrömben.

Gyors önvizsgálat, és szinte azonnal fel is fedeztem, hogy eltűntem a Jelen pillanatból. Amint visszahúztam a fókuszomat arra, aki VAGYOK, a beszélgetés is kezdett elapadni köztünk. Már nem tápláltam öntudatlanul ezt a régi játszmát és nem akartam jól lakatni az egómat, így már nem is voltam „érdekes” a másik fél számára sem. Érdekes megtapasztalás volt az, hogy mennyire fontos a valódi Jelenlét. Abban a pillanatban, amikor újra „felébredtem” nagyon élesen érzékeltem azt a különbséget, ami a látszatvilágot és a valódi érzésekkel megáldott világot elválasztja egymástól. Nagyon éles volt a kontraszt, ugyanakkor boldogság áradt szét bennem, mert azt éreztem: SZABAD vagyok. ÖNMAGAM vagyok.

Nem a szabadság illúziójában élek, hanem valóban élem azt. És még valami: már nem bántottam magam amiatt, hogy belecsúsztam egy játszmába, hanem azt éreztem, hogy ha ez nem történik meg, akkor ezzel a tapasztalással kevesebb lennék. De én örülök ennek a tapasztalásnak! Nem mindig ilyen könnyű a nehézségekben meglátni a jót, de végül is ez lenne a cél, hiszen az életemben minden értem történik. Az én felemelkedésemért! És azonnal szertefoszlik még egy illúzió: nincs rossz.

Hiszen hogyan lehetne valami rossz, ami azért történik, hogy én több legyek általa? Szeretném ezt élni minden történésben és meg is teszek ezért mindent. Ez a felismerés most bontogatja a szirmait a lelkemben, és én dédelgetem, mert meg akarom őrizni, hogy ezt mindig tudjam. És valamit úgy a legkönnyebb megőrizni, ha szétosztom, ha visszaadom. Gyönyörű áldott körforgás.


Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Van választásunk

Van választásunk

Úgy érzem, végre elindultunk hazafelé. Csodálatos folyamatok zajlanak, egyre inkább nyitottabbá válunk a szív rezdülésére. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az eddig jól bevált történések, helyzetek valóban örömmel és boldogsággal töltenek-e el. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az elme logikus következtetései nyomán valóban a valódi életet éljük-e, vagy csak egy (ál)biztonságos, racionalizálható létet követünk.

Ez nagyszerű! Úgy ébredünk, mint tavasszal a természet, hosszú, mély álomból, egy befelé forduló állapotból megnyílunk a napfényre, gyökereinket újra érezzük a Földben és megmutatjuk ragyogó fényünket a világnak! Tégy egy egyszerű próbát! Ha boldog vagy, akkor szereted az életedet. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem várnak kihívások rád, inkább csak azt, hogy bízol. Bízol abban, hogy bármi is történjen, nem vagy egyedül. Ha megállsz egy pillanatra, s mélyen magadba szívod a levegőt körülötted, a saját energiáidat, Te mit érzel? Tudsz örülni a létezésednek? Ez az, amit most el kell dönteni: hajlandó vagy-e átalakulni, hajlandó vagy-e egy szebb jövőt teremteni magadnak és a körülötted élőknek? Minél többen vállaljuk el a felelősséget egy szebb világért, egy tisztább bolygóért, egy egészségesebb Földért, annál inkább támogatjuk a megemelkedett rezgést.

Aki elvállalja a felelősséget, egy csodálatos feladat és egy magasabb erő előtt hajtja meg a fejét. Ha érzed, hogy erre te is képes vagy, fókuszáld a figyelmedet. Először minden belülről indul el. Átalakítjuk a gondolatainkat, figyelünk arra, hogy negatív gondolatainkkal se a testünket, se a levegőt, se a Földet ne szennyezzük. Átalakítjuk a cselekedeteinket, észrevesszük a jeleket, a lehetőségeket, segítünk azoknak, akik kérik. Folyamatos kapcsolatot ápolunk a Forrással, amiből töltődünk (akár meditációval, akár tánccal, testgyakorlással, ez mindenkinél más), így nem magunkból adunk, mi csak eszközei leszünk a Teremtésnek.

Ebből az évből annyi mindent ki lehet hozni, csodákat lehet átélni. Szerintem a tavalyi év igen nehéz volt, de 2019-nek különleges energiája lett azáltal, hogy segített abban, hogy nagyon mélyre, önmagunkba vezetett az előző év. Ez a mély alászállás abban segített, hogy megmutatta nekünk, mi az, ami méltó hozzánk, mi az, ami érdemes a túlélésre, és mi az, amit hiába markolunk, sosem volt a miénk. Az elengedés nagy mértékben jelen volt az elmúlt évben, mikor könnyebben, mikor nehezebben ment, de az élet nem állt meg, és folyamatosan “kikényszerítette”, hogy tartsuk a fókuszt, tudjuk minden pillanatban, hogy miért és hogyan érdemes az életünket élni.
Tekintsünk úgy 2019-re, mint a 10 milliószoros napra, használjuk a tudatosságunkat arra, hogy az Egységbe emeljük a rezgését. Valóban csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből az évből és mit teremtünk meg! Ezért ez most a választás éve! Válasszunk egy tiszta és szeretetteljes jövőt magunknak azáltal, hogy a jelenben mindig a szeretet és az Egységet teremtjük.Váratlan, hirtelen fordulatokkal teli év vár ránk, amit eddig megtanultunk a világról, azt ne arra használjuk, hogy akadályozzon bennünket a fejlődésben, hanem arra, hogy egy nyugodt alapból nyissunk új dolgok felé. Az eszközök, amik a kezünkben vannak, abban segítenek, hogy tudjunk a középpontunkból reagálni, nem pedig abban, hogy bebetonozzunk egy jövőképet. Ne arra hajtsunk, hogy ne érjenek kihívások (mert ezzel felesleges foglalkozni, ez nem lesz így soha 🙂 ), hanem arra, hogy ha kihívások érnek bennünket, arra jól tudjunk reagálni.Sok döntés vár tehát ránk ebben az évben, és ezeket a döntéseket nem tudja más meghozni helyettünk. Ez a mi életünk, a mi felelősségünk. Csak annyi a dolgunk, hogy tudjuk: VAN VÁLASZTÁSUNK! Akkor is, ha azt hisszük, hogy nincs. Legyünk kreatívak és keressük azokat az ösvényeket, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz.


Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Üzenet az álomból

Üzenet az álomból

Valamelyik nap életem egyik legzavarosabb álmát sikerült átélnem. Eddig soha nem jutottam dűlőre ezekkel a látszólag összefüggéstelen álmokkal. Többnyire legyintettem, és úgy gondoltam, hogy a tudatalattim összekutyult sok emlékképet a jelenlegi életem történéseivel, szereplőivel, de nincs összefüggés. Ez egy kényelmes választás, mert összefüggés mindig van!

Most nem is hagyott nyugodni ez az érzés, főleg mert éreztem, hogy mozgolódik bennem sok érzelem ezzel kapcsolatban. Azonnal el is csendesedtem, szükségem volt erre, mert jelenleg nagyon sokat dolgozom, ötletelek, “önmegvalósítok”. A megjelent könyvem kapcsán egy könyvbemutatóra készültem és többnyire ennek szervezése tette ki akkoriban minden időmet. Csodálatos áramlásban utaztam, az Égiek fantasztikus inspirációkkal láttak el.

De amire az álmom is rávilágított, hogy rengeteg félelem dolgozott bennem, amelyeket az a helyzet mind elő is hozott. Hirtelen ráláttam az álom kuszasága és a jelenlegi helyzetem összefüggéseire. Ugyanabban az eseményben megéltem azt a félelmet, hogy mi fog történni, ha alig egy páran jönnek el a bemutatóra, és megéltem azt is, hogy mi lesz, ha annyian jönnek el, hogy nem férnek majd be. De azt egyszer sem éltem meg, hogy bárhogy is alakul majd, éppen úgy lesz tökéletes és felemelő. A félelmek kezdték elvenni tőlem a szervezés örömét, pedig csodaként élem meg tényleg azt a varázslatos áramlást, mégis az elmém nem bírta elviselni, hogy elengedem az irányítást.

Tavaly nagyszabású tervekről álmodoztam és erre ösztönöztem mindenki mást is, akivel találkoztam. Tényleg mertem nagyot álmodni és hiszem, hogy el is jutok oda, ahova tartok, de mégis dolgozik bennem egy kishitűség, ami hol hangosabban, hol halkabban, de próbál szabotálni. És hirtelen kristálytiszta volt az álom. A résztvevők, hogy miért pont ők voltak benne, miért azt mondták, vagy tették, amit. És ezért olyan hálás vagyok, mert most újra visszataláltam a középpontomba. Tudom, hogy vannak bennem félelmek, de úgy döntöttem, hogy ezek nem akadályoznak többet, hanem inkább előrevisznek. Továbbra is az áramlásban úszom, létezem, és egyre közelebb kerülök a Valódi Önmagamhoz.

Amióta a könyvbemutatót szervezem, még soha semmit „nem kellett kitalálnom”, minden ötlet a semmiből termett bennem, mindet feljegyeztem azonnal, és meg is valósítottam. Hiszem, hogy ebben sokat segített az, hogy egyre nyitottabb vagyok és egyre inkább hiszek magamban. S az álom egyik nagyon fontos üzenete számomra az volt, hogy a szervezés ne csússzon át feladatba, amit meg „kell” csinálni, hanem továbbra is maradjon egy örömteli utazás magamban. Tekintsek továbbra is úgy erre az eseményre, és azóta is minden olyan csoportmunkára, mint egy baráti találkozóra, aminek alkalmából sok új emberrel találkozhatok és én is megmutathatom magam. Fontos, hogy tartsam az egyensúlyt magamban, és ne engedjem az elmémnek, hogy bírálja a történéseket, jó vagy rossz, sok vagy kevés, csak a szabad áramlásra figyeljek magamban.
Érdekes volt ennyi idő után azzal álmodnom, hogy hogyan féltem álmomban a könyvbemutatótól, visszahozott olyan emlékeket, amelyeket már régen elfelejtettem. Érdekes volt azt megélni, hogy akkor hol tartottam, és most, hogy annyi év eltelt már, hol tartok. Érdekes volt felfedezni, hogy ezek a programok időről időre előjönnek a tudatalattiból, és megkérdezik, hogy emlékszel-e még arra, hogy egyszer már választottad azt, hogy bátor leszel és bízol?Nem mindig emlékszem erre a választásra. 🙂 Van, hogy a félelmekre jobban emlékszem, van, hogy jobban teret adok nekik. De ameddig tudom, hogy ki vagyok és merre tartok, addig tudom kezelni az életem kihívásait. Ha elveszítem az ösvényt, ha nem befelé figyelek, akkor ezek sokasodni kezdenek. Ezért jó néha lelassulni, visszahúzódni, hogy tudjunk befelé figyelni, hogy érezzük, hogy az ösvény, amin járunk a miénk-e, vagy csak a körülményeink rendezték azt körénk. Nem mindegy. 🙂


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Lélekindító

Lélekindító

Nagyon szeretem a meséket, a belső gyermek ilyenkor mindig nagyon él bennem, amikor megnézek egy szívhez szóló, felemelő mesét. Sok olyan animációs film születik mostanában, amely a felnőtteknek fontos üzeneteket közvetít, a gyerekeknek pedig útmutatást nyújt egy értékes élethez. Az egyik kedvencem a Kungfu Panda, s abból is a 2-t néztem meg minap, aminek a tanítása mélyen megérintett bennem egy megsebzett részt.

A Panda nem találta a belső egyensúlyát, mert nem tudta, hogy ki is ő valójában. A Páva, az „ellenség” pedig a fájdalomnak és a szenvedésnek élt, ez állt figyelme középpontjában, és bár a történet során volt több pont, amikor kiléphetett volna ebből, mégsem a szeretetet választotta. A Panda viszont megtalálta a belső egyensúlyát, mert mindig minden történethez bizakodóan és pozitív szemlélettel állt. A Páva ragaszkodott a sérelmeihez, a Panda viszont megnyitotta a szívét a megbocsájtás misztériumának. Átengedte magán azt a felismerést, hogy a múltat el kell engedni, bármi is történt, mert csak a jelenben lehet a boldogságot megtalálni.

Ez az új, gyönyörű év arról szól, hogy váltsuk valóra az álmainkat! Nagyon sok kapu nyílik meg most számunkra, amiket eddig nem tudtunk elérni. Ébredjünk rá arra, hogy kik is vagyunk valójában, miért is születtünk ide, és kövessük végre a lelkünk szavát! Erősítsük meg saját magunkat annyira, legyen annyira stabil a belső hitünk, hogy bármi is történjen a külvilágban, őrizzük az egyensúlyt és a szeretetet magunkban. Nem mindenki választja ezt az utat, és tudnunk kell elfogadni azt, hogy mások beengednek nehezebb rezgéseket is az életükbe.

Ezért is olyan fontos, hogy kifejlesszük a teremtő belső erőt és erre figyeljünk. Az Angyalok csodálatos, inspirációs és játékos ötletekkel árasztanak el bennünket, megajándékoznak megannyi lehetőséggel és élménnyel. Döntsünk tudatosan úgy, hogy az ÉLETET választjuk. Ne csak mímeljük a létezést, hanem merjünk belevágni a legnagyobb kalandba és fedezzük fel a létezés örömét, minden csodát éljünk meg, amit a sors nekünk tartogat! Csupán egy dologra figyeljünk közben, hogy a szándékunk tiszta legyen!

Angyalszárnyakon érkezik most minden segítség és minden lehetőség, amelyeket könnyedén le tudunk hozni a fizikai síkra és a megvalósulás áramlásába tudunk helyezni. Hiszen mindannyian szabadok vagyunk és szabadon tehetünk bármit, ami a szívünkkel összhangban rezeg. Sokakat megijeszt ez a szabadság, sokan nem tudják, hogyan bánjanak jól ezzel. De a jól megélt szabadság valóban szárnyakat ad és most nagyon sok inspirációnk lehet azzal kapcsolatban, hogy merre induljunk el, hogyan érjük el a boldogságot.

Kedves Olvasó! Tégy egy próbát és válaszd azt, hogy minden pillanatban az elindulás szentségében az életedet egyre jobbá és egyre szeretetteljesebbé teszed! Nincs mit veszítened, de nyerni annál többet tudsz általa, egy ártatlan játék csupán, ami elvezet a létezés örömébe! 

Kammerer Edina Bliss


Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
.


A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Az univerzumban rend van

Az univerzumban rend van

Tegnap délután egy barátomat vártam gyógyításra. Miközben készültem a közös munkára, és kapcsolódtam a lelkével, éreztem, hogy mélyen benne milyen komoly feszültségek dúlnak. Megérkezett, ösztönösen magába szívta a gyógyító levegőt, s előre szólt, hogy valószínűleg bele fog aludni a gyógyításba, mert nagyon fáradt. Nem így történt.

Nagyon mély energetikai munkába kezdtünk, a lelke arra vágyott, hogy múltbéli sérelmeket és fájdalmakat vezessünk ki a testéből, amiket tárolt, mert bármelyik pillanatban robbanhat benne a felhalmozódott elfojtás. Nem aludt bele a gyógyításba, sőt a teste végig éber volt, több izomcsoport is meg-megrándult, amikor kivezetődött egy-egy emlék. Ugyanakkor testi szinten többször éreztem ellenállást is, de a lelke vágyott a tisztulásra. Ez csak egy rövid kitekintő volt, mert érdekes újra és újra megtapasztalni, hogy a lélek és az elme gyakran teljesen külön utakon járnak, ami az egyiknek jó, a másiknak megterhelő és fájdalmas. De hosszútávon, ha valaki a lelke rezgését figyelmen kívül hagyja, elfogy előle a tiszta levegő, a testben elakad a tiszta energia szabad áramlása, gyulladási csomópontok, blokkok akadályozhatják a szabad létezést. Egyre inkább csökkenhet a test rezgése, ezáltal nehezebb élethelyzeteket, feladatokat vonzhat az illető magához. De a test is, és az élet is mindig jelez. Hogyan?

Jelen esetben látszólag az illető élete viszonylag rendben volt. Amikor elmondtam neki, hogy mit tapasztaltam, meglepődött. Majd a beszélgetés végén megnézte a telefonját, volt egy nem fogadott hívás, és még előttem visszahívta a számot, és a következő történt azalatt az idő alatt, amíg gyógyítottam: az irodájában jelzett a füstjelző készülék (ez azért érdekes, mert nincs is ott füstjelző készülék), megjelentek az irodánál a tűzoltók, s bár tüzet nem láttak, füstöt nem éreztek, azért berúgták az ajtót, hogy meggyőződjenek arról, hogy minden rendben van-e.
Ez számomra nagyon szimbolikus volt, nála is „be kellett rúgni az ajtót”, s bár ő nem tudta, de a lelke leadta a „vészjeleket”, és el kellett simítani a testében a felgyülemlett blokkokat, mielőtt egy robbanást idéztek volna elő benne. Az irodában is lehetett volna tűz, de nem volt, s nála is csak parázslott az elfojtás, amibe, ha belekap a szél, komoly pusztítást idézhetett volna elő. És nem mintha ezek után még szükség lett volna megerősítésre, de Osho kártyájából az ’elfojtás’ lapot húzta.

„Amint bent, úgy kint”. Csak abból, amilyen a környezetünk, amilyen helyzeteket magunkhoz vonzunk annyi mindent megtudhatunk arról, hogy milyen folyamatokat élünk belülről. Minden perc egy áldás, mert mindig szabadon dönthetünk, hogy mit akarunk élni, hogy kik vagyunk, és minden percben szabadon felvállalhatjuk magunkat és az érzéseinket. Ez tesz igazán szabaddá mindannyiunkat, s így halad a világ is a gyógyulás útján.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás