Szerző: Kammerer Edina | 2022. január 04. | A változás útján
Az ébredés, vagyis a változás nem mindig könnyű. A legtöbbször valamilyen trauma vagy veszteség bír rá bennünket arra, hogy változzunk, változtassunk. Ritkábban fordul elő, hogy megismerünk valakit, akinek a lénye inspiráló számunkra és szeretnénk azt az utat bejárni, mint ő. A spirituális, lelki változás sokféle lehet, ami egyben szép és mély, ugyanakkor fájdalmas és nehéz. El se hisszük addig, amíg nem velünk történik, hogy milyen nehéz egy-egy szokást megváltoztatni magunkban. Amíg nem vagyunk rákényszerítve, hogy megfigyeljük a válaszreakciókat magunkban, addig nem is fedezzük fel, hogy a megtanult szerepek, családi minták és különböző hitrendszerek mentén döntünk. ☝️ Szeretjük azt hinni, hogy szabadok vagyunk, mert odamegyünk, ahova akarunk, de a valódi szabadság ott kezdődik, hogy nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk.
Ezt az utat nem könnyíti meg az a rengeteg illúzió és mellébeszélés, amiket különböző guruk vagy tanfolyamok kínálnak nekünk. Sok tévhittel találkozhatunk, amik miatt megrekedhetünk egy időre, vagy amelyek miatt örökre hátat fordítunk a lelki/pszichés fejlődésnek. A folyamat összetett és szerteágazó. Én azt hittem, hogy az, hogy a változás mellett döntök, az egy szenvedés végét jelenti. Nehezen jutottam el a változás kapujába, és álmomban sem gondoltam volna, hogy a valódi kaland csak akkor kezdődik.
Emlékszem, hogyan vetettem magam bele ebbe a mindent elsöprő folyamatba, mint egy szivacs, úgy szívtam magamba minden információt. Azonnal akartam mindent tudni, érezni, látni. Ma már nem csodálkozom rajta, hogy rövid időn belül egy zűrzavar közepén találtam magam. 🙂 Ma már tudom, hogy szükség van időre, amíg beépülnek a dolgok, amiket tanulok. Időt kell adni a tapasztalásnak, a változásnak, különben könnyen megrekedhetek egy ponton. Azt éreztem, hogy valami húz, egy világ, amit fel kell fedeznem. “Engedd, hogy amit igazán szeretsz, csendben magával húzzon. Nem fog félreveztni. “ Rúmi. Hiányzott valami az életemből, amit mindenáron meg akartam találni. S végül arra jöttem rá, hogy én hiányoztam az életemből.
Az egyik tanfolyamon tanuljuk ezeket a szakaszokat, hogy amikor valaki segítővé válik, be tudja azonosítani, hogy aki hozzáfordul, éppen hol tart és hogyan könnyítheti meg neki a változást. Azonban úgy éreztem, hogy szívesen írnék is erről ✍️, mert sokakat érinthet. Azokat is, akik nem járnak terápiára. Néha a megértés is elég, hogy az ember átbillenjen egy nehéz helyzeten. Elég, ha elolvasunk egy gondolatébresztő írást és kitisztulnak a gondolataink.
Egy csodás ember azt mondta nekem egyszer, “semmi nem baj, amit csinálsz, csak tudd, hogy mit csinálsz és ne áltasd magad.” Amikor az önigazoló érvek már nem működnek, elindulhat a valódi változás. Ehhez nyitottságra van szükségünk és arra, hogy bátran és őszintén szembenézzünk azzal, hogy mi zajlik bennünk valójában.
Az 1. szakasz: Z a v a r t s á g
Emlékszem arra a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen voltam a barátaimmal, akiket imádtam. S egyszer csak körbenéztem, és úgy éreztem, hogy mindenki idegen. Hirtelen nem tudtam senkihez kapcsolódni, és úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban. Hetekre elvesztem az életemben és csak bolyongtam, sodródtam és figyeltem, hogy az addigi világom darabokra esik szét. Minden, ami fontos volt, kezdte elveszíteni a jelentőségét. Ma már tudom, hogy ez egy identitáskrízis volt, de akkor ott 23 évesen azt hittem, hogy valami baj van velem.
A 2. szakasz: N y u g t a l a n s á g
Elkezd megjelenni a frusztráció. Egyre csak nő a hétköznapokban a feszültség. Egyre többször fogalmazzuk meg magunknak, hogy ez így nem jó, ez így nem mehet tovább. Erősen jelen van a mindennapokban az elégedetlenség és az, hogy változtatni akarunk, de még nem tudjuk, hogy hogyan csináljuk ezt. A lélek egyre inkább szót kér magának, s már nem tudjuk elnyomni ezeket az érzéseket. Az ember próbálja kétségbeesetten megtartani az irányítást, de ebben a szakaszban vajmi kevés esély van rá.
A 3. szakasz: A z é r z e l m i h u l l á m v a s ú t
Ezt szerintem mindannyian jól ismerjük, hogy milyen. Ez az időszak egy tomboláshoz hasonlít – mindenkinél olyan mértékben, amilyen a személyisége, megkérdőjelezünk mindent és mindenkit, hogy hogyan kerültek az életünkbe. Polarizálunk aközött, hogy elszenvedjük vagy választottuk ezt a sorsot. Egyszer áldozatnak látjuk magunkat, máskor pedig egy tökéletes terv részeként. Ami nagyon fontos, hogy ebben az időszakban, ha lehasadtunk az érzéseinkről, mert fájt érezni, most elkezdenek visszatérni és jól összegubancolnak mindent. 🙂
A 4. szakasz: H ú z d m e g , e r e s z d m e g !
Ebben a szakaszban törnek ránk a félelemek a legerősebben. Tisztában vagyunk már a karma törvényeivel, hogy cselekedeteinknek következményei vannak, ezért óvatossá válunk és megakadunk a döntés – nem döntés között. Ez a folyamat zavarba ejtő, hiszen annyit tanultunk, olvastunk, tanfolyamról tanfolyamra jártunk, és mégsem tudunk dönteni? Elakadunk és ezt elkezdjük szégyellni. “Már nem itt kellene tartanom…” – gondoljuk. Ez egy olyan pont a növekedésünkben, amikor vagy visszatérünk az első szakaszhoz, vagy mély levegő és megyünk tovább az ismeretlenbe.
Az 5. szakasz: A s ö t é t s é g
“Köszi, de nem!” – gondoljuk elsőre, mert az ember önszántából már csak nem merül alá a sötétségben. De amikor körbenézel azt látod, hogy minden kezd összeomlani, amit eddig építettél, mert nagyon ingatag lábakon áll(sz). Elkezdünk kifelé tekinteni és a világban is csak a nehézségeket látjuk. Nem értjük, hogy bárminek is mi értelme van. Oda a lendület, oda a motiváció és csak vegetálunk egy fásultságban. És még egyedül is érzed magad, mert a közeledben, a környezetedben senki nem érti, hogy min mész keresztül, és sokszor még csak meg sem tudod fogalmazni. Mi vezet innen tovább? Ha elkezded keresni erre a kérdésre a választ: KI VAGYOK ÉN? Először lehet, hogy csak azt fogod tudni meghatározni, hogy mivel/kivel nem akarsz társulni, a többi még ráér, hogy felfedezd magadban, van rá egy egész életed.
A 6. szakasz: A k a p c s o l ó d á s
Személy szerint nekem ez volt a legerősebb impulzusom, rájöttem, hogy a világot nem kell megmenteni. Azért keltem útra, hogy a világ egy jobb hely legyen, de rájöttem, hogy a “világ” egy hatalmas tér, amiben mindig elveszek. Az egyén, a kisebb-nagyobb csoportok képesek ezt a változást létrehozni, lépésről lépésre. Elkezdtem újra érezni a kapcsolatot magam és a világ között. Nem történt semmi különös, csak belül felragyogott a nap. Csodás volt, éppen otthon a kertben pihentem, és azt éreztem, mintha felrobbant volna a szívcsakrám. Tudtam, hogy miért vagyok itt és tudtam, hogy sok mindent kell még tennem érte, de már nem voltam elveszett. Megjelent bennem a hála, amit még most is érzek, ha arra az élményre gondolok.
A 7. szakasz: A s z i n k r o n i c i t á s
A sodródás vége és az áramlás kezdete volt. Tudtam és éreztem, hogy minden mindennel összefügg, hogy egy nagyobb terv része vagyok, és ebben a tervben van helyem és szerepem. S ez megnyugvással töltött el. A mellkasomon szétáradt a melegség és tudtam, hogy megérkeztem önmagamba. Azt hittem, hogy idáig tart az utazásom, hogy ezt kell tudnom fenntartani nagyon sokáig. A képességeimmel foglalkoztam nagyon sokat, hogy minél tudatosabbá váljak és minél kevesebbet agyaljak, de több teret engedjek a morfondírozásnak, az intuitív gondolkozásnak. A véletlenek elképesztő pontossággal zajlanak az életünkben, ha csak észleljük őket, ahelyett, hogy megmagyaráznánk.
A 8. szakasz: A h i t e l e s s é g
A valódi, hiteles énünk kezd életre kelni. Mivel korábban már elindult az a folyamat, hogy letisztáztuk magunkban, hogy mivel tudunk és mivel nem akarunk társulni, ebben a szakaszban már csak annyi a feladatunk, hogy fel merjük vállalni azt, amilyenek vagyunk, ahogy a világban vagyunk. Ne akarjunk láttatni valamit, ami még nincs, ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Legyen bennünk béke akkor is, amikor valaki megpróbál kibillenteni az egyensúlyunkból, s engedjük meg neki, hogy az ő szintjén igaza legyen. Emelkedjünk afölé, hogy kinek van igaza, mi csak arra a fényre figyeljünk, ami bennünk van, hogy azt ragyogjuk ki magunkból.
9. szakasz: T u d a t o s s á g
Csak a hitelességet követheti a tudatosság. Előtte még az emberi játszmák, vagy az elme trükkjei visszahúzhatnak bennünket az illúziókba. A tudatosság azt jelenti, hogy összehangolódunk valódi önmagunkkal és aszerint kezdünk el élni. Megjelenik a bőség az életünkben, mert a teremtőerőnk nincs többé visszafojtva. Egyre több inspiráció érkezik az univerzumból, egyre termékenyebb a talaj, amibe ültetünk. A kihívások itt már nem zavarnak, mert tudod, hogy ezek hozzátartoznak az élethez, és ismered a saját erődet, amivel tudsz rájuk reagálni.
10. szakasz: E g y ü t t e s l é t r e h o z á s
A valódi együttműködés csak nagyon ritkán valósul meg. A legtöbb ember hierarchiában gondolkodik, és úgy kapcsolódik másokhoz, hogy elhelyezi magát azok függvényében valahol. De amikor szívkapcsolatok születnek az életünkben, s ebből a térből hozunk létre valamit, megsokszorozódik minden, ami körülöttünk van. Érzed a Forrás energiáját, hogy benned lüktet, és egy csodás kreatív, alkotó folyamatban találod magad.
11. szakasz: F e l t é t e l n é l k ü l i s z e r e t e t
Ezt értjük a leginkább félre, mert nagyon sokáig nem tudunk megszabadulni az életünkben azoktól a kondícióktól, amelyeket gyermekkorban megtanultunk a szeretetről. A tapasztalatom szerint ehhez mérhetetlen nagy alázatra van szükségünk, és önszeretetre. Anélkül szinte lehetetlen elérni. Nem lehet az én-t feladni addig, amíg nem értettük meg az én-t, mert abból önfeláldozás lesz csupán. Viszont, ha értjük és tudjuk, hogy mit adunk fel, úgy már megérkezünk a feltétel nélküli szeretet előszobájába.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. szeptember 06. | Szakrális helyek
Az Arthur király mondakör kulcsfontosságú helyszíne Avalon. Amikor először látogattam ide, annyi hatás ért, amit fel sem tudtam dolgozni azonnal, és még ma is tart annak a felfedezése, hogy mi mindent adott számomra Avalon. Az első utam szinte mindig a Tor-hoz vezet, ez számomra az egyik legkedvesebb hely. Itt nyitom és itt zárom az utazásomat, olyan hely számomra, ami a kezdetet és a véget egyaránt jelenti.
A Tor egy kelta eredetű helyi szó, aminek jelentése “szikla kiemelkedés” vagy “domb”. Érdekessége, hogy a Tor környékét valaha a tenger vette körbe, ami visszahúzódott. Ráadásul a helyet a britonok Ynys yr Afalon-nak hívták, aminek jelentése: “The Isle of Avalon” / vagyis “Avalon szigete”. Némely történész ez alapján gondolja azt, hogy a hely azonos az Arthur legendákban szereplő Avalonnal.
A domb tetején ma Szent Mihály templom tornyának maradványa áll. Ahogy kitekintesz a világra, úgy tárul fel a mindenhol létező erő, mely korokon átível, s hatással van ránk, emberekre. Főnixként újjáéled hamvaiból ez a hely, mivel egy különleges erőtér védi. Ugyanígy mi magunk is újjászülethetünk a hamvainkból, ha gyógyulni vágyunk. Van egy elmélet, miszerint egy csillagkép jelenik meg az erőterében. A Vízöntőként és Főnixként is megjelenő Tor, Glastonbury piramisa eszerint a bölcselet szerint. A Vízöntő kor egyik legfontosabb üzenetét nyitja fel bennünk: a szellemi megértés kulcsát a szívünkön keresztül. Ez nem más, mint az intuitív gondolkodás ajándéka. A Tor úgy magasodik fölénk, mint egy erő, amely megtart, de nem nyom össze. Csodálatos hatalmat érzünk benne, egy olyan hatalmat, amely a lélek erejéből formálódik.
A legenda szerint Arimathiai József ide menekítette a Krisztus vérét felfogó Szent Kelyhet, a Grált. Arimathiai József állítólag a Tor területén ásta el a Szent Kelyhet. Az ott csörgedező forrást ma is Kehely-forrásnak hívják. A terület egykor a kelta Ősanya kultikus helye volt. Varázslatos az Istennő energiája, amely hív a labirintusba, hív önmagunkba eltévedni, hogy aztán megérkezzünk az erőnkbe. A labirintus 7 útból áll, a Tor körül vezet, s amely összezavar bennünket, hogy aztán a “hegy belsejéből” egy hívás megérintsen, és kivezessen a fénybe. (IDE kattintva olvashatsz a könyvemről, ami ebből az erőtérből született.)
A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán. A kísértések velünk vannak azóta is, ám ezek legyőzésében, a sárkány legyőzésében segít nekünk Michael Arkangyal, aki kardjával képes uralni ezek az erőket. A legenda szerint Brigit Istennő volt először elzárva ide, s őt mentette meg Michael Arkangyal a sárkánytól. A legenda üzenete az, hogy nem legyőzni kell a sárkányt, hanem megtanulni uralni azt, s ez megsokszorozza az erőnket. Brigit Istennőt Michael Arkangyal női minőségének/megfelelőjének tartják. A mítosz szerint Avalon segít abban, hogy a női, feminin részünket felszabadítsuk, vagyis a felső 3 csakrát is bejárjuk és összekapcsolódjunk az intuitív részeinkkel, amelyek segítenek abban, hogy a bennünk lévő férfi minőség gyógyulni tudjon. Ahogy a Földön Jézus és Mária Magdolna mutatják ezt az egységet, úgy a láthatatlan világban Michael Arkangyal és Brigit Istennő. Minkét “történetben” közös a szabadság, és a kísértések legyőzése. Így fonódik össze ezen a szent helyen a többezer éves hagyomány, amelyet az Ősanya hagyott ránk. Érzékenységre van szükségünk ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez a bölcsességekhez.
Ahogy a tudósok felfedezték már korábban, olyan fizikai dimenzióban élünk, amely egy sokkal nagyobb “energiamező” része. Bizonyos időpontokban – és bizonyos helyeken a fátyol e dimenziók között elvékonyodik, lehetővé téve néhány ember számára a földi határokon túli érzékelést, látást, hallást és érzést. Ezek a megélések gyakran hatalmas beavatást jelentenek azok számára, akik készek nyitni ezekre a magasabb dimenziókra. Ezeket ún. transzformációs, beavató, aktiváló kapuknak nevezzük.
A letűnt idők kelta legendái egy misztikus helyről mesélnek, egy szigetről, amely a papnők birodalma volt. Az ősi hit szerint a világot az Istennő teremtette, rajta keresztül nyilvánult meg minden. A Tor-t mágneses erőpontnak és örvénynek tekintették, több ley-vonal kereszteződésében, beleértve a Szent Mihály-vonalat. A településen négy erőteljes energetikai helyszín található. Minden ilyen hely aktiválja az egyik felső csakrát. Ez rendkívül érdekes jelenség. A Glastonbury-helyek földáramai mind „elektromos” örvények, vagyis az áramlás kifelé történik. Ez a négy örvényhely szinergikusan működik, hogy kiegyensúlyozza mind a 4 felső csakrát, és egyhangúan rezonál a Világ Szívközpontjaként.
Ezek a következőképpen rezonálnak:
7. csakra – Korona: A tor (Mihály arkangyal torony)
6. csakra – Harmadik szem: A kehelykút (Kings Court)
5. csakra – Torok: Wearyall Hill (Sacred Thorn Vortex)
4. csakra – Szív: apátság romjai (Lady Chapel)
A Tor erőterében lévő vortex tehát abban segít, hogy a korona csakra területét megfelelően aktiváljuk és működtessük. Nekem az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, hogy megértettem, hogy az univerzum akarata az elsődleges, és ahhoz igazítsam a saját szándékaimat. Azt tanultam meg, hogy hogyan lehetséges az egyéni sorsot belefésülni a nagyobb tervbe. Azt értettem meg, hogy ez egy olyan terület, amit fel kell szabadítanom ahhoz, hogy elérjem a teljességet. Le kell mondanom az irányítás illúziójáról, hogy megtaláljam azt, aki valójában vagyok, s aki ebből lehetek. Számomra ez a növekedés. 🙂
Ez egy hétszintes szent hegy, egy nagyszerű háromdimenziós labirintus, szertartásos út a Másvilág felé. Aki tisztánlátó, láthatja Michael Arkangyalt, aki úgy tűnik fel ebben a jelenésben, mint aki körülbelül 60 méter magas. Kék energiaként láthatjuk őt, kardjával áll teljesen passzívan, kelet felé néz. De jelenléte megérinthet bennünket, amikor nyitottak vagyunk őt befogadni. Ahogy már írtam, ez egy olyan hely, ahol vékony a fátyol a világok között, s láthatóvá válik mindaz, ami a fizikai szemünk előtt fedve van.
Ahogy a kehelykút a női energiát szimbolizálja, a Tor férfi princípiumot testesíti meg, amely a körülötte fekvő rétek fölé emelkedik. A Michael Arkangyal ley-vonalon emelkedik ki. Ez a hely hatalomra hív, ahol a férfi és a nő találkozik és egyesül a hatalomban. A Tor aljában lévő kehelykút valójában megkeményíti a Tor kőzetét a vassal, amely vörösre színezi a vizet (ez az Istennő vére), és más geológiai és földrajzi viszonyok olyan jelenségeket okoznak, mint a Fata Morgana, illúzió, amely által a Tor úgy tűnik, hogy lebeg az égen . Az ezen a helyen rejlő erő az idők folyamán mindig hívta az arra érzékenyeket, hogy megtalálják magukban ezt a hatalmat és egyensúlyt.
Ez a hely a béke megtalálásában segít, ahol a bennünk lévő erők egy Forrásban egyesülnek, s mint egy torony, az életünk fölé magasodnak. Ez a “torony” állapot segít létrehozni magunkban egy magasabb nézőpontot, s közben segít, hogy önazonosak maradjunk, s felfedezzük az erőközpontunkban a fényt, a gyógyult hatalmat és a lehetőségeket. Olyan erőhöz segít hozzá ez az élmény, amely még hosszú hónapokig elkísér bennünket, miután hazaérkeztünk erről a csodás helyről. Számomra az alkotás és kreativitás forrása, az a hely, ahol párhuzamos dimenziókat lehet észlelni, s azokban egyszerre lehet jelen lenni. Egyszerre érzem itt a múltat, a jövőt, miközben egy varázslatos jelenléttel ajándékoz meg.
Az egyik legkedvesebb élményem, amikor ez a kép készült, egy csodálatos napfelkeltét néztünk meg. Csak figyeltem, ahogyan a Nap vándorol a tájon, s felmelegít, megsimogat a sugaraival. Egészen elvarázsolt, ahogyan megfestette élénk színeivel a tájat, s közben egy útkereső, egy vándor a mély öblös hangjával egy csodás mantrát énekelt. Gyönyörű volt, ahogyan ringatott a dallam, s ahogyan körbeburkolt Avalon, a köd és mindaz, ami még lehetséges, de még nem éltem meg. Abban a pillanatban felnyíltak a mélységek, a lehetőségek és olyan üzenetek, sorskódok, amelyek még abban a pillanatban megfoghatatlanok voltak számomra, de amelyek ma már a valóságom. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket saját fotókkal illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. július 22. | A változás útján, Uncategorized
Amikor először találkoztam Edgar Cayce nevével, lenyűgözött az “alvó próféta”. Sok félreértés volt még bennem ezzel a témával kapcsolatban, nem volt könnyű a tisztánlátásról alkotott képemet megtisztítani attól a sok felesleges sallangtól, ami rárakódott. Az emberi természet része, hogy keresi az illúziókat, s ha nem vagyunk résen, azokat el is adják nekünk. Azonban a láthatatlan világ és annak üzenetei nagyon is valóságosak, nagyon is pontosak. Sokszor kell idő, és kell, hogy bizonyos események megtörténjenek, hogy értsük ezeknek az üzeneteknek a jelentését. Nyitottságra van szükség hozzá – az elme tisztaságára és nyitottságára.
A prófécia nem kőbe vésett igazság. A láthatatlan világ kreatív erőkkel, a dinamikus energiák szintjén tevékenykedik, amelyek a jövőnket formálják. Tehát a jövőnk változékony, mint ahogyan a jelenünk is. Ha megváltoznak a körülmények, új, más szemszögből látjuk a jövő eseményeit. Ezek alternatív, lehetséges jövőképek, amelyek attól függenek, hogy milyen a jelen energiája, amiből elindul egy-egy esemény.
Ez Edgar Cayce próféciáival sincs máshogy. 43 éven át közölte a megérzéseit, s abban az időben ezek meglehetősen furának hatottak (1877 – 1945 között élt). Az ő tudása, képessége még érthetetlen volt az emberek többsége számára. Számunkra azonban már valóság. Ez azonban nem jóslat. A jóslat annak az állítása, hogy valami be fog következni, ez a szó azt sugallja, hogy a dolgok többé-kevésbé elrendezettek, és a jóslat révén megláthatjuk egy pillanatra, hogy merre haladnak a dolgok. A prófécia jelzi, hogy valami bekövetkezhet a jövőben és fenntartja, hogy a jövő folyamatosan alakul. Mivel a jövő képlékeny, mi magunk is alakíthatunk rajta.
A prófécia hatalmat ad. Megmutatja a jelenleg ható erőket, és azt, hogy merre haladnak. Ugyanakkor emlékeztet saját szabad akaratunkra is, arra a képességünkre, hogy mi is részt vehetünk a jövőnk tudatos teremtésében. Cayce egyik legreményteljesebb üzenete, hogy az új évezredben egy új, az ember különleges képességein alapuló kultúrát teremthetünk. De ezt ne úgy képzeljük el, mint egy cirkuszt, hogy mindenki a mutogatja a képességeit. Ezek belső tudat-terek, amelyek meghatározzák a döntéseinket és elősegítik a tudatnövekedés folyamatát bennünk.
Milyen próféciákról van szó?
📌 1. Új szemlélet terjed el a gyógyászatban – beköszönt a holisztikus szemléletmód, amely a testet egységes energiarendszerként kezeli. Felfedezzük, hogy az ember teste, elméje és lelke egymással szoros kapcsolatban áll. Ahhoz, hogy a gyógyulás teljes legyen, az új módszer e három elemet egyesíti. Ez már történik velünk, nagyon sokan keresik az alternatív lehetőségeket a gyógyulásra, hiszen egyre többen ismerik fel, hogy az érzelmek milyen megdöbbentő erővel hatnak a testre és milyen elakadásokat tudnak létrehozni benne.
📌 2. A megérzés és a spirituális érzékenység alapvető eszközeinkké válnak. – A Vízöntő kor tudata erről szól, hogy kapcsolódunk a Teremtő Erőnkkel és a láthatatlan világgal. Elindulunk a tudatosság útján, és elkezdjük figyelni a megérzéseinket. Néhány generáció elteltével az emberek közvetlen kapcsolatban állnak majd a szellemvilággal és nem lesz szükség “közvetítőkre” ehhez.
📌 3. A tudomány és a spirituális szemlélet közötti ellentét feloldódik. – A történelem során e két nagyszerű áramlata egyesül és közösen teremtenek új kultúrát. Kutatás és megvilágosodás kéz a kézben járnak majd, megjelenik a szellemi szféra tudománya és az anyagi világ új energiával egészül ki. Először ez az egyéni fejlődésben mutatkozik meg, nem a laboratóriumokban, de később már ott is felfedezhető lesz.
📌 4. Földünk felszínét drámai változások alakítják majd, főként az időjárás lesz más. – Ezt is tapasztaljuk már, földrengések, árvizek, klímaváltozás. Az emberiségnek van egy saját sodrása, és meg kell majd küzdenünk azokkal a változásokkal, amiket mi hoztunk létre gondatlanságból, a fogyasztói társadalom kényelméből és nemtörődömségéből.
📌 5. A társadalmi “kiegyenlítődés” világszerte megvalósul. – Az ehhez vezető út sok nehézség és fájdalom révén tud megvalósulni, de mégis, ha körbenézünk, akkor látjuk, hogy ez is történik velünk, körülöttünk. A szélsőséges esetek megjelenése és kihívása mindig azt segíti, hogy két különböző csoport tudjon közelíteni egymás felé. Ez a megértés révén lehetséges, és ennek az alapja a nyílt kommunikáció.
📌 6. A nemzetközi világ új központja Keleten lesz, Kína középső vidékén. – “A rettegett Mongólia újra felkel.” – írja Cayce. A történelem mindig új fordulatokat hoz, ám most szemtanúi lehetünk egy olyan “hatalomváltásnak”, amely nem háború útján történik, hanem szépen csendben a színfalak mögött. S mire láthatóvá válik ez a változás, már meg is történt. A világot lefoglalja egy olyan “harc”, amelyet egy láthatatlan ellenség, egy vírus ellen vív, s közben nem figyelünk arra, hogy mennyi minden mozdul meg a háttérben, s változik meg örökre.
📌 7. Szenzációs régészeti feltárásokról kapunk híreket. – Ezek segítségével jobban megismerhetjük a letűnt civilizációkat, ami alapjaiban változtatja meg a történelem szemléletünket. Ezek a felfedezések megmutatják majd, hogy hogyan egyesítették az őseink a tudományt és a szellemi szférát.
📌 8. Az élet folytonossága alapvető ténnyé válik. – A halál egyre inkább egy átlépéssé válik az egyik tudatállapotból a másikba. A haláltól való félelem megszűnik az egyik legfontosabb emberi motivációnak lenni. A változás abból is látszik, hogy egyre inkább felerősödnek az elmúlt időszakban a pánikszerű tünetek. Most lehet tudatosan is dolgozni a halálfélelemmel, s ez változást hoz majd a világunkba.
📌 9. A teljesség uralja majd az emberi kapcsolatokat. – A vallásokat a Teremtő egysége fogja vezérelni, a minden energia egysége a tudományt és az emberiség egysége a politikát. Ehhez még sok változásnak kell történnie, hiszen a hatalom ragaszkodást szül egy olyan elmében, amely tele van félelemmel. De hiszem, hogy a változás, amiben vagyunk, feloldja majd az egyéni érdekeket, és az emberek képessé válnak valódi együttműködésre.
📌 10. Krisztus újra eljön közénk. – A második eljövetel talán egy helytelen kifejezés, mert ez valószínű nem egy megtestesült eljövetel, hanem inkább egy tudatosságnak az integrálása. Ha úgy tetszik Jézus tanításainak a megértése, megélése és a mindennapokban való lehorganyzása.
A próféciák tíz fő témaköre egy harmonikusan működő világ képét tárja elénk. Az átmeneti időszak mindig nehéz, hiszen a változástól való félelem nagyon mélyen beágyazódott az emberiség tudatalattijába. De ezt jelenti az, hogy egy változó korban, egy változó világban élünk. Képessé válunk megújulni a próbatételek által.
A paradigmaváltás elkerülhetetlen. Már csak rajtunk múlik az, hogy ez a változás számunkra könnyű lesz, vagy az ellenállást és a régihez való ragaszkodást erősítjük magunkban. A változás történik velünk, és körülöttünk, s akkor válik számunkra valóban biztonságossá ez a folyamat, ha merünk menni az áramlással, merünk ráhangolódni arra, hogy egy-egy megváltozott helyzet mit hoz el az életünkbe. Az újrakezdés időszakát éljük, az, ami már nem kompatibilis velünk, kivonódik az életünkből, s az azzal járó szinte észrevétlen feszültség megszűnik. A változás nem jó vagy rossz, minden a mi hozzáállásunktól függ. Használjuk fel bölcsen a rendelkezésünkre álló időt és információt. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2020. január 28. | Lélekcseppek
Talán sokunk szembesül azzal a kérdéssel olykor-olykor, hogy mi a helyes döntés. Sokszor talán összeütközésbe kerülünk másokkal, ami nekik egy jó döntés, tőlünk az távol áll. Ami az egyik embernek őszinteség, az a másiknak csak egy felvett szerep. Ami az egyik embernek hallgatás, a másiknak gyávaság. Folyamatosan döntünk, s próbáljuk az életünkből a lehető legtöbbet kihozni.
Azt hiszem, hogy nem az a cél, hogy jók legyünk. Ez egy tág és relatív fogalom. Nem lehetünk jók azáltal, hogy önmagunkkal fordulunk szembe. Nem tettethetjük a jóságot, hogy más valaki kedvében járjunk, ha az szembemegy a hitünkkel. Nem áltathatjuk magunkat, hogy ha “jól” cselekszünk, akkor majd rendbe jönnek a dolgaink. Akkor nem, ha a jó cselekedetünk nem igaz.
Hiába cselekszünk jót, ha közben hazudunk magunknak és másoknak. Hiába mondunk jót, ha közben nem hisszük el, amit mondunk, vagy szívünk szerint mást mondnánk. Hiába kedvezek valakinek, ha belül azt érzem, nem érdemli meg. Hiába próbálok jól dönteni, ha közben magamat, a valódi érzéseimet félre kell állítanom.
A jó cselekedet akkor lesz valódi, ha a szívem mélyéről fakad, s ha igaz tudok maradni a hitemben és a szívemben. Ha keresem azt a csendben, a lelassulásban, az elmélyülésben, hogy minek van létjogosultsága és minek van értéke. A szavak vajon ablakok vagy falak? Mindig akar tőlünk valaki valamit. Hogy értsünk vele egyet, hogy ítéljünk meg másokat, hogy viselkedjünk valahogy, ahogyan neki jó. De az nem biztos, hogy nekünk is jó.
Ha befelé figyelünk, ha a belső terünkben meg tudjuk lelni azokat az alapvető igazságokat, amelyekben hiszünk és amelyektől működik az életünk, s ezekhez hűek tudunk lenni, ha önmagunkhoz hűek tudunk lenni, attól függetlenül, hogy ettől szeretnek-e mások, vagy nem, akkor tudunk igazak lenni.
Mert akkor a cselekedeteinket és a beszédünket nem a szeretet iránti vágyunk mozgatja, hanem az önmagunk, mások és az élet iránti tisztelet. Amikor békére lelünk a szívünkben egy ilyen helyzetben, tudhatjuk, hogy hűek maradtunk önmagunkhoz.
Amikor igazakká válunk, nem feltétlenül beszélünk újra és újra, mert ilyenkor egy erő születik meg a szívünkben, s ez az erő megengedő és megtartó. Ez az erő nem akarja, hogy nekünk legyen igazunk, hogy ez hangosan ki legyen mondva, mert ez az erő önmagában igaz. Ez egy olyan fény, amely segít, hogy az árnyainkat megvilágítsuk, s megengedjük, hogy legyenek.
Megengedjük, hogy a közelünkbe jöjjenek. Talán ijesztőek, de hisszük és tudjuk, hogy van bennünk elég erő, hogy bármi is jöjjön ki a sötétből, nem árthat nekünk. Csak mi árthatunk magunknak, s ezt azzal tesszük leginkább, ha hátrahagyjuk magunkat mások kedvéért.
Maradjunk hát igazak a szívünkben, függetlenül attól, hogy más mit akar tőlünk. Mert minden, ami tiszta és szeretet, az megnyilvánul, amikor otthon, a csendben, egyedül, a tükörbe nézünk. Ha magunkat látjuk úgy, ahogyan vagyunk, s ha nem nehéz a saját szemünkbe nézni, könnyűvé válik a szívünk.
Mint amikor Anubius megméri egy lélek súlyát, terheit a halál kapujában. Ugyanez a “mérlegelés” történik, ha őszinték vagyunk magunkkal. S az életünk mind-mind a döntéseinket és az igaz szívűségünket fogja visszatükrözni számunkra, mert ha a szívünk könnyű, a létezésünk is az.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A hatalmi harcban a másik fél azt birtokolja, ami belőlem hiányzik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Minden hatalmi harc egy lehetőség arra, hogy visszanyerjük önmagunk egy olyan részét, amit elveszettnek hittünk. Az az ember, aki velünk szemben áll, képviseli ezt a rejtett, leszakadt részt. Ha túl tudunk lépni ezen a helyzeten, ha felhagyunk az ítélkezéssel, ha nem akarunk önigazolásokat begyűjteni és kezet tudunk nyújtani ennek az embernek, akkor olyan módon kapcsolódunk hozzá, amivel segítünk neki.
Ha ki tudjuk nyitni az ajtót előtte, akkor megkaphatjuk tőle azt a létfontosságú részünket, amelyik hiányzik. Ha ezt visszakapjuk, a növekedés egy magasabb szintjére emelkedünk és ez az ajándék minket is megment azáltal, hogy rajta segítettünk.
Feladat:
Képzeld el, hogy a vélt ellenséged szemben áll veled. Vedd észre, hogy azt a létfontosságú részt képviseli, amely belőled hiányzik. Nyújtsd ki felé a kezed, és vedd le róla az ellenséges álarcot, hogy alatta felfedezd önmagadnak azt a részét, amelyről úgy gondoltad, hogy hiányzik.
Záró gondolatok
Tedd fel magadnak ilyen helyzetekben a kérdést: “Miben segíthetek?”. Neked, magadnak van szükséged a segítségre, s ha tudod, hogy miben, akkor add is meg magadnak. Fordulj magad felé támogatással és szeretettel.
Öleld magadhoz az elveszettnek hitt részedet. Így tudsz növekedni és több lenni, s a benned sérült rész veled együtt növekszik, s eléri a jelenlegi korodat, s így visszaolvad beléd. Így tudod visszanyerni a hiányzó részedet, s ettől több önbizalmad lesz, sikeresebb leszel s sokkal elfogadóbbá válsz.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások