Szerző: Kammerer Edina | 2023. augusztus 14. | Szakrális helyek
Érezted már, hogy több van benned, mint amit valójában megélsz? Amikor először ezt megéreztem, még nagyon fiatal és éretlen voltam, nehéz volt ezt lefordítani kézzelfogható dolgokra. Őrült módjára kaptam bele mindenbe, hogy megtaláljam azt, amit keresek. Sok rossz tapasztalást vonzottam így be, de végülis mindből tanultam valamit. Azonban, ha újra kezdeném, a csendet választanám tanítómnak. A lelkem csendjét.
A lélek olyan mély titkokat rejt, amelyet az emlékezés nyithat fel bennünk. Fontosnak tartom, hogy közel tudjunk kerülni lényünk eszenciájához, és hagyjuk ezt nap, mint nap növekedni magunkban. Hosszú volt az út, amíg rájöttem, hogy mit jelent az, hogy megadni magam. A sorsomnak, önmagamnak. Hiszen ez vezet új utakra, és ez segít lehorgonyozni ezeket.
Amikor májusban Delphoi-ban jártunk, egy különleges erő érintett meg. Év elején felhívtam a barátnőmet, hogy szeretnék ide csoportot vinni, mert úgy érzem, hogy egy ősi emlék hazahív. Ő nyitott volt erre, ezért elmentünk, hogy belemerüljünk abba, ami ott várt ránk a láthatatlanban pihenve. Az egyik legerősebb üzenet, amit kaptam, az az, hogy itt az ideje, hogy visszaállítsuk az ősi spirituális sablont a testünkön belül és a halántékunk környékén. Miközben feltámadt bennünk az emlékezés, egy gyönyörű láng nyílt fel a tudatunkban. Ez a láng megmutatta a fénytestünk teljes testes emlékét. Megdöbbentem ezeken a belső képeken.
Nehéz erről írni, nem könnyű szavakká formálni ezt az élményt. De amire rájöttem ennek a látomásnak kapcsán az az, hogy az ősi sablon része az érzékszervek áthangolása. Ez egy különös alkímiai folyamat, amely során nem csak a fizikai test érzékszerveivel dolgozunk, hanem a spirituális testben lévő lenyomataival is. Ez a Vénusz-pentagram sablon. A pentagram ötszög vagy csillagötszög néven is ismert. Ha az 5 pont köré egy kört rajzolunk, létrejön a Vénusz sablon, amelyet a spirituális világban az élet és a kapcsolatok jeleként használnak. A pentagramokat szimbolikusan használták az ókori Görögországban és Babilóniában. A keresztények egykor pentagramot használtak Jézus 5 sebének ábrázolására.
Korai pentagramokat találtak a sumér kerámiákon és bizonyos időszakokban Ishtar szimbóluma is volt. A görögök a pentagramot a kölcsönös elismerés, a jólét, valamint a jócselekedetek és a jótékonyság szimbólumaként használták. Kr. e. 300-150 körül a pentagram Jeruzsálem szimbóluma volt. A neoplatonizmusban a pentagramot a pitagoreusok a felismerés szimbólumaként használták és “egészségnek” nevezték.
A pentagram egyszerű csillagnak tűnhet, de ha jobban megnézzük, láthatjuk benne az univerzumot. A pentagram maga a természetes tökéletesség. Tehát egy szimmetrikus 5 ágú csillag, ami azt jelenti, hogy tökéletesen illeszkedik egy ötszög belsejébe. Az egymást keresztező pontok közötti különböző vonalak és szakaszok hossza megfelel az aranyaránynak. Még a pentagramon belüli háromszögek között is sok aranymetszés van. Ez egy olyan minta, ami a természeti jelenségekben látható, ez a tökéletes arány. Sok kagyló és a virágok is tartalmazzák ezt az arányt, és még az emberi testben is megtalálható. Emiatt az ókori görögök óta sokan úgy gondolják, hogy a pentagram a természetes harmóniát, békét és egyensúlyt képviseli.
A Földről nézve egy nyolc éves ciklus során a Vénusz bolygó egy pentagramhoz hasonló mintát alkot. Sokan látnak egy 5 szirmú virágot a középpontjában vagy egy almamag keresztmetszetét is akár. A rózsa és az alma évszázadok óta a szerelem istennőjének a szimbólumai, ezért nagyon is illik hozzá, hogy a nevével ellátott bolygó így mozog.
Hogy jelenik meg ez a Vénusz sablon az emberi testben? A testben a pentagram 5 pontja az 5 érzékszervet jelenti. De egy felnőtt ember nyakának, karjainak és lábainak arányai is tökéletesen illeszkednek ebbe a szimbólumba. Ez többek között azt is mutatja, hogy a testünk kapcsolatban áll a felette lévő nagy lélekkel. Ez az ember és a kozmosz közötti kapcsolat. A testedre úgy is tekinthetsz, mint a hatalmas univerzum kicsiny mására. Ami a csillagokban megtörténik, az az emberek között is megtörténik. A csillag körüli gyűrű a világot vagy a kozmoszt jelenti, benne 5 különböző erővel. Ezek megidézik a földi erőt, amellyel biztonságosan lehet varázslatokat és szertartásokat végezni. Vagyis a spirituális Vénusz-sablonnal kapcsolnak össze. A csillag felső pontja a lélekkel/éterrel kapcsolódik, a bal oldal a levegővel, a jobb oldal a vízzel. A bal alsó sarokból a föld elem, a jobb alsó sarokból pedig a tűz elem hat ránk.
A Vénusz hatalmas misztikus erővel rendelkezik. A Vénusz-rejtélyek számos ősi metafizikai hiedelemrendszer alapvető igazságait beszélik el, beleértve a kelet-indiai felvilágosodási tanításokat, a rózsakeresztes filozófiát és a maja kultúra által leírt próféciák kozmikus tervét. Itt az ideje, hogy megerősítsük magunkban ezt a sablont, hogy ezen keresztül tudjuk alkalmazni a spirituális tudást önmagunk és az emberiség megsegítésére. Ez a Vénusz-sablon lehetővé teszi számunkra, hogy felidézzük azt a mélyen gyökerező erőt, ami nem más, mint a krisztusi energia, ami a lelkünkben él, és ami az életünk minden nagyszerű és csodálatos eseményében megnyilvánul.
Hiszen a paradicsomban az első emberpár képes volt egy belső szellemi szerven keresztül felfogni és megérteni a rejtett, örök igazságokat. Amikor az ember halandóvá vált, megkapta azokat a külső szerveket, amelyeket ma 5 érzékszervnek nevezünk. Jelenleg a belső képességeinket olyan mértékben burkorlja be a durvább, fizikai rezgés, hogy a külső szem nem lát a szellemi szférákba, süketek vagyunk a metafizikai világ hangjaira, az ihletett beszédünk megbénult, helyette csacsogunk és elfedjük az igazságot a szavakkal. Nem férünk hozzá azokhoz a mély szavakhoz, amelyek egykor a miéink voltak és rajtuk keresztül uraltuk az elemi erőket és a külvilágot.
Ezt az üzenetet kaptam Delphoi-ban, hogy segítsem kifejleszteni vagy visszaidézni azt az elveszett belső képességet, ami lehetővé teszi számunkra a rejtett, örök igazságok észlelését. Az élet és a vezettetés a szív útjában rejlik. Ennek a belső munkának az ereje abban rejlik, hogy a képességeinkben ugyanazt a törvényt, ugyanazt a rendet és ugyanazt a szabályszerűséget állítjuk vissza, amely által a természetben minden lény irányít.
A régiek a világukat két félben képzelték el: férfi és női oldalban. Isteneik és istennőik azon munkálkodtak, hogy megtartsák az erőegyensúlyt. Amikor a férfi és a nő egyensúlyban volt, harmónia volt a világban. Amikor kiegyensúlyozatlanok voltak, káosz uralkodott. A Vénusz-sablon a szent női minőség rehabilitása, amin keresztül az érzékelés lehetségessé válik attól függetlenül, hogy valaki férfi vagy női testben van-e itt.
A delphoi jósdánál Apollónnal lehet kapcsolódni, ami sok érdekes felismerést hozott. Itt tud gyógyulni az Apollón archetípus lényünk férfi részében. Apollón távolról is tisztán látott és az élet dolgait felülről szemlélte, a kiszemelt célpontot mindig eltalálta a nyilával, zenéjével pedig harmóniát teremtett. Az Apollón archetípus egy olyan személyiség, aki a tiszta definíciók híve, az elmélkedést előnyben részesíti az érzelmekkel szemben, a távolságot a közelséggel szemben, az objektív értékelést az intuícióval szemben. Az egyik legnagyobb kihívása az érzelmi távolságtartás. Ha tehát ez a férfi minőség megsérül bennünk, akkor olyan társat fogunk vonzani, aki ezt tükrözi vissza.
Akrokrintosz-ban pedig Aphroditéval lehet kapcsolódni, aki a női részünket, még pedig annak legszebb részét gyógyítja: a szépség, a szerelem és az átváltozás képességét. Az Aphordité-tudat ötvözi az ártatlanság és a sebezhetőség energiáit, egyetlen gyújtópontba képes fókuszálni a figyelmét. Ez a minőség olyan, mint egy színpadot megvilágító rivaldafény, amelyből ihletet és energiát lehet nyerni.
E két rész gyógyulása létrehozza a Vénusz-sablont a spirituális testben, és ezáltal az érzékszerveink felszabadulnak. Nagyon különleges volt számunkra ez az utazás. Ha szeretnél résztvenni egy ilyen szakrális kiránduláson, akkor IDE kattintva elolvashatod a részleteket.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a saját fotóimmal, illetve a pixabay.com fotókönyvtár ingyenesen használható képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2022. augusztus 07. | A változás útján
A tanfolyamokon, amiket tartok, időnként felteszem a kérdést: “Neked ki a példaképed? Téged ki inspirál?” Szeretem azokat a beszélgetéseket, amik születnek ebből a kérdésből. Kevesen tudják rólam, de nekem az egyik példaképem Tina Turner. 20 éves voltam, amikor elsőször hallottam az egyik számát, és először nem is a szöveg érintett meg, hanem az energia, ami belőle sugárzott. Aztán egy barátnőm ajánlotta a filmet, ami az életéről készült. Emlékszem arra a mély szomorúságra, amit a film után éreztem. De minél több koncertfelvételt néztem meg, egyre inkább lenyűgözött. Benne a színpadon nem volt ott ez a szomorúság, pedig ő aztán igazán sajnálhatta volna magát azért a rengeteg nehézségért, amin keresztül ment. De talált valamit, ami segített neki áttranszformálni a szenvedést erővé.
Az ő életéből tanultam meg azt, hogy nagyon rossz dolgokból is születhetnek igazán jó dolgok, és ettől még a rossz az rossz marad, de az ember meg tud gyógyulni. Tőle tanultam meg, hogy többször is újra lehet kezdeni. Hogy nem számít az, hogy ki hogy néz ki, nem számít, hogy mit hoz otthonról, nem számít, hogy van-e, aki hisz benne. Megtanultam tőle, hogy az számít, hogy én igazán akarok-e valamit, vagy elbújok a félelmeim mögé. Abban az időben, amikor neki kellett megküzdenie a sorsával, még nem volt annyi segítő, annyi minden tabu volt még, s ő egy igazi úttörő volt, mert bármennyire is szégyellte, ami vele történt, mégis elmesélte. El sem tudom képzelni, hogy hány nő könnyebbült meg akkor, amikor olvasta a könyvét, és érezte azt, hogy nem vele van a baj és, hogy van kiút, csak össze kell gyűjteni az erőt a változáshoz.
Azért jutott eszembe mindez, mert tegnap megnéztem a dokumentumfilmet, ami 2021-ben készült róla. Újra ugyanazzal a rajongással hallgattam őt, mint 20 évesen. Azt mondják, hogy akkor gyógyítottál meg magadban valamit, amikor te már könnyek nélkül tudsz beszélni arról, ami veled történt, de könnyeket csalsz azok szemébe, akik hallgatnak. Ezt éreztem ma, hogy ő meggyógyult, és a világ egy részét is meggyógyította. Ezért ő az egyik példaképem, mert önerőből ért el mindent, nem várt senkire, és saját erejéből állt fel újra és újra. Megmártózott egy olyan mocsárban, ami elnyelhette volna, de ő, mint a lótusz, inkább kibontotta a szirmait és lenyűgöző életutat járt be. Nagyon szeretem a mantra lemezét is, amit pár éve adott ki. Újra és újra megújult, s ebben a megújulásban önmaga tudott maradni. Nem akarta másnak mutatni magát, azt kereste, hogy ő ki is igazán. Ettől annyira hiteles számomra. S emiatt már hosszú ideje a hősöm.
Így születnek a hősök. Nem tudják, hogy azok. Csak csinálják, amit a szívükben éreznek. Egy belső küldetés a mozgatórugójuk, s fáradhatatlanul tesznek ezért nap, mint nap. A hősöknek is vannak nehéz napjaik, ők sem tökéletesek, nagyon is emberiek. Csak éppen a félelmeik dacára megteszik azt, amiről úgy érzik, hogy helyes. Nem várnak másokra, nem fordítják el a fejüket, ha igazságtalanságot látnak, csak vesznek egy mély levegőt, s próbálnak igazak maradni. Nem mindig ismeri el őket a nagyvilág, de a valódi spirituális harcosoknak ez nem számít. Az számít, hogy ez a világ egy jobb hely legyen, s felismerik, hogy bármilyen apró cselekedet végül nagy dolgokhoz vezethet.
Ennek a világnak szüksége van arra, hogy gyógyuljon. A vendégeim többsége beleragad egy fásultságba, hiányzik a motiváció, a lelkesedés a hétköznapjaikból. Talán túl kényelmes lett a világ. Ha megnyitod a csapot, jön belőle a meleg víz. Télen bekapcsoljuk a fűtést, meleg van. Már lassan nem csak egy autó, hanem kettő tartozik minden háztartáshoz. Ha el akarunk jutni valahova, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre. Amikor én gyerek voltam, még nem volt minden háztartásban vonalas telefon, most meg már lassan kivezetik ezt a szolgáltatást, mert mindenkinek van mobilja, és hosszan sorolhatnám. Azt hinném, hogy ez boldoggá tesz bennünket embereket, hogy nem kell küzdeni valamiért, de valójában nem. Elfelejtjük az erőnket, s az egyforma napokban elveszítjük önmagunkat. De amikor egy olyan emberrel találkozunk, aki önazonos, akinek van motivációja, elkezd lelkesíteni. Újra felmelegszik a fásultságban elgémberedett testünk, és átjárja az energia. Azt a csillogást akarjuk a saját tükörképünkben látni, mint ami az ő szemében csillan meg.
A példaképeink mindig egy vagy több lépéssel előttünk járnak, hogy lássuk, hogy meg lehet valósítani azt, amire vágyunk. Nem csak annak sikerül, akinek “szerencséje” van, hanem annak is, aki tényleg keményen dolgozik érte. Ha felismerjük, hogy minden, ami velünk történik, az belőlünk indul ki, s aztán oda is tér vissza, megértjük, hogy van hatalmunk előidézni a változást. Ha a szenvedést nem arra használjuk, hogy legalizáljuk a fájdalmunkat, hanem arra, hogy meghaladjuk magunkat, akkor mi magunk is hősökké válunk. Saját magunk hősévé. S ez az, ami meggyógyítja az életünket és jobbá teszi a világot. Hiszem, hogy ha felfedezzük magunkban azt, hogy mi mindenre vagyunk képesek, kinyílunk, mint a lótusz, és ragyogni kezdünk.
A hősök adják vissza a hitünket, ők mutatják meg az utat. A hősök nem a fényből és csillogásból születnek, hanem a mocsárból, a nehézségekből, a belső küzdelmekből. S azért válnak hősökké, mert a szenvedést maguk mögött hagyják, és meggyógyulnak. Válj a saját hősöddé! Mentsd meg az életedet a fásultságtól! Ez a te személyes feladatod. Fedezd fel azt a helyet magadban, ahol képes vagy minderre, s meglátod, a dolgok elkezdenek rendbe jönni az életedben.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Amit mástól várok, azt magamtól tagadom meg“. (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor elvárjuk, hogy mások szeressenek és becsüljenek, ez azért van, mert saját magunktól nem kapjuk meg ezeket az érzéseket. Ha gyakran panaszkodunk arról, amit nem adnak és adtak meg nekünk, akkor pont emiatt nem is fogjuk megkapni.
Amikor megadjuk önmagunknak ezeket a dolgokat, akkor tesszük lehetővé mások számára is, hogy szeressenek és becsüljenek bennünket. Így nagyon hamar ráébredünk, hogy a legtöbb ember nemcsak tud, hanem akar is adni nekünk!
Feladat:
Ma minden nap minden órájában add meg azt magadnak, amire szükséged van! Ez nem mindig valamilyen külső megnyilvánulás, hanem valaminek az energiája, mint a figyelem, a szeretet, az összeolvadás, stb.
Záró gondolatok
Csak akkor tudjuk megadni magunknak, azt amire valóban szükségünk van, ha ismerjük magunkat. Hozzuk a figyelmünket kívülről befelé és figyeljünk, figyeljük meg, mire van igazán szükségünk. Amikor bent tartjuk a gondolatainkat, érzéseinket, energiáinkat, rájövünk, hogy ami igazán boldoggá tesz bennünket, az mind ott van legbelül.
Így tudjuk megnyitni a kapukat magunkban, így tudunk segíteni a társunknak vagy más fontos embereknek, hogy beljebb jöhessenek. Amikor 100 százalékos figyelmet adunk magunknak, megengedővé és megbocsátóvá válunk, mert ebben a kegyelmi pillanatban feloldódnak az ítéleteink, amelyekkel magunkat feszítettük keresztre. Itt indul el a gyógyulás, hogy többé nem ostorozzuk, nem bántjuk magunkat, hanem inkább megismerjük és megértjük magunkat.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A bűntudat mindig félelmet takar.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? “A bűntudat olyan hely, ahol szobrot emeltünk egy múltbéli tévedésünknek és elhagytuk az élet ösvényét azért, hogy ezt a bálványt imádhassuk.” Ismerős? 🙂 Nekem igen. Emiatt a tévedés miatt visszahúzódunk és elzárkózunk azoktól, akiket szeretünk.
Lehet, hogy azt érezzük, hogy hibát követtünk el a Társunkkal szemben, és talán bűntudatunk van emiatt, de ez az érzés csak felerősíti az elkövetett hibát, ráadásul emiatt megfosztjuk a társunkat a szeretettől és gondoskodástól, amire szüksége van.
Amikor megbocsátunk magunknak, azzal eloszlatjuk a bűntudatot és újra képessé válunk szeretni és gondoskodni. A bűntudat olyan az életünkben, mint egy pillanatragasztó, önszántunkból odaragasztjuk magunkat valahova, hogy ne kelljen továbbhaladnunk, vagy ne kelljen a következő lépéssel szembenézni. Ha hajlandóak vagyunk megtenni a következő lépést, az ugyanúgy eloszlatja a félelmünket, mint ahogyan a megbocsátás a bűntudatot.
Feladat:
Ma gondold végig, hogyan ragadtál le a bűntudatban vagy rossz érzésben azért, mert féltél a jövőtől. Vedd észre, hogy a múltban éltél, mert féltél attól, hogy a jövőben ez megismétlődhet. Szabadulj meg a bűntudattól, hogy el tudj indulni a jövő felé. Nem kell félni a jövőtől.
Csak dönts úgy, hogy többé nem leszel a foglya olyan tévedésnek, amellyel magadat bünteted azáltal, hogy öntelt módon alábecsülöd saját magadat, és nem veszel tudomást a külvilágról. Az élet nem a személyedről szól, hanem a boldogságról, vagy a gyógyulásról, ami boldoggá tesz. A bűntudat gátol meg abban, hogy mindezt felismerd. Csak akkor lehetsz boldog, ha megszabadulsz a bűntudattól (és a rejtett bűntudattól, amivel másokat hibáztatsz).
Záró gondolatok
Amikor azt érezzük, hogy az életünk stagnál, vagy beragadt egy ponton, akár párkapcsolati kérdésben is, talán régóta vagyunk egyedül, akkor érdemes végiggondolnunk azt, hogy milyen bűntudat húzódik meg e mögött az állapot mögött. A bűntudatot keressük az ítélkezéseink mögött, figyeljük meg, hogy milyen címkék élnek bennünk, vagy milyen címkékkel illetünk másokat, a kapcsolatukat, s könnyen fel tudjuk térképezni, hogy mitől félünk igazán.
Minden olyan ítélkezés, amellyel másokat illetünk, rólunk szól, s ezekkel nem másokat bántunk, hanem saját magunkat. A tévedések hozzátartoznak az emberi létezésünkhöz, ne váljunk mártírrá ezekben, mert nem azért vagyunk itt, hogy tökéletesen csináljunk mindent, vagy tökéletesek legyünk, hanem azért, hogy boldogok legyünk. Ha megértjük, hogy milyen hatalmas különbség van e két állapot között, akkor sikerül kioldani a ragasztót, és meg tudunk érkezni az életünkbe igazán.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A nyitottság és az érzelmeim átélése gyógyít.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor valaki támad bennünket, akár van igazság benne, akár nincs, maga a támadás érzése olyan fájdalmat kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Amikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat, vagy elhatárolódunk tőlük, vagy a támadónk ellen fordítjuk. A védekezés egyik formája sem visz közelebb a megoldáshoz.
A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hogy ezek az érzések se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk azokat.
Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amíg azok el nem múlnak. Így lépünk magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat tovább haladhat.
Feladat:
Ma legyél a lehető legvédtelenebb és bátran éld át az érzéseidet. Lehet, hogy még nehezebb érzésekben lesz részed, de éld át azokat, amíg teljesen el nem múlnak. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lelsz. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.
Záró gondolatok
A nyitottság egy nagyon fontos “probléma megoldó” eszköz. Amíg nyitottan tudunk hozzáállni a másikhoz, addig keressük a megoldást. Amint bezárunk és engedünk a fájdalomnak és az önsajnálatnak, egy nehezebb rezgést teremtünk a kapcsolati terünkben, s megváltoztatjuk a kapcsolat irányát.
Ha nyitottak maradunk, az nem jelenti azt, hogy engedjük, hogy a másik gyarlóan bánjon velünk, csak annyit, hogy tisztán látjuk a helyzetet és megengedjük azt, hogy egy másfajta szemléletmód is megmutassa magát. Szükségünk van az ilyen helyzetek ajándékaira ahhoz, hogy fejődni tudjunk mi magunk is, és a kapcsolatunk is.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások