KAMMERER EDINA BLISS

Oldal kiválasztása
A Család szentsége

A Család szentsége

A Krisztusi Tudatosság legfőbb üzenete a feltétel nélküli szeretet. December 24-én újra és újra éljük a Betlehemi misztériumjátékot, amely emlékeztet minket arra, hogy ez a Tudatosság leszületett a Földre, hogy lehorganyozza az emberek szívében a szeretet áldását.


Gyerekkoromban számtalanszor végignéztem a templomban a Betlehemi csodajátékot, és mindig azt vártam, hogy jöjjön végre a Csillag, ami utat mutat. Ez tetszett a legjobban az egész előadásban. Kisgyermekként nem kellett, hogy értsem, milyen mélyebb mondanivaló rejlik az előadás mögött, hiszen megjelent a csillag és tudtam, hogy a csoda megtörtént, ösztönösen kapcsolódtam ezzel a misztériummal.

Átéltem a csodát, tudtam, hogy valami különleges történt, s mire hazamentünk, ott állt a nappaliban a feldíszített fa és alatta az ajándékok. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor eltávolodtam a lelkemtől és a karácsonyt teherként éltem meg, amikor alig vártam, hogy vége legyen a közös családi vacsorának, s egyre távolabb kerültem az ünnep fényétől, s a bennem lobogó fénytől is. Ezekben az időszakokban nem tudtam átélni, hogy mit is jelent az igaz szeretet, de ezek az elvesztegetett évek mutatták meg azt is, hogy milyen ráhangolódás nélkül, elméből kipipálni a karácsony estét.

Semmi nem fogható ahhoz, amikor sejtszinten átélem azt, hogy egyesítem magamban az Égatyát és Földanyát, s megszületik bennem a feltétel nélküli szeretet fénye, a Krisztusi Tudatosság. S ezt a misztériumot látom, amikor készülünk szenteste a vacsorához.
Édesanyám szívvel-lélekkel elkészíti a vacsorát, előhívva magából a gyönyörű női energiáit, s ez áldásként száll az ételbe. Édesapám belevágja a fát a tartóba, gondoskodik az italokról, a jó hangulatról, s megcsillan szemében a férfi minőség lobogó fénye. Valahogy ők is átszellemülnek ezen a napon, lelassulnak és befelé figyelnek. Persze ugyanakkor jelen van a stressz is, hogy minden rendben legyen, minden tökéletes legyen, de ez ahogyan közeledünk az estéhez, lágyulni kezd.

A vacsorához mindig meghívom az Angyalokat, hogy legyenek részese velünk együtt az ünnepnek, és osztozzunk ebben a csodálatos örömenergiában. Valahogy ilyenkor kilépünk a hétköznapi család mintájából, s egy magasztosabb, szeretet-teljesebb energia leng körbe minket.

A szüleim ezt a szentséget csak karácsonykor tudják megélni, ezért nagyon hálás vagyok azért, hogy van egy olyan nap az évben, amikor sokan törekednek arra, hogy a lelassult csendben rátaláljanak erre az ajándékra. Én tudatosan teremtem minden napomat ebben a fényben, mert szeretném, hogy a hétköznapjaim egy ilyen időtlen békességben teljenek.

Ezt az üzenetet hordozza mindannyiunk számára a karácsony, hogy találjuk meg ezt a fényt magunkban, s legyen minden napunk valódi forrása. Kezdetnek van egy ünnep, ami erre a szeretetre fordítja a figyelmünket, de az már rajtunk múlik, hogy hányszor van karácsony egy évben, hányszor öltöztetjük ünneplőbe a lelkünket, s hányszor érkezünk meg a szív valódi erőterébe.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

30 napos párkapcsolati kihívás – 12.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 12.nap

Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amíg el nem fogadom.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Ha belőlünk valamilyen viselkedés, hozzáállás, gesztus ellenkezést vált ki, az magától nem fog elmúlni, mert azért érkezett az életünkbe, hogy tanítson valamit. Ez az ellenállás mivel bennünk született meg, csak mi tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet.

Minél inkább el akarunk távolodni egy ilyen helyzettől vagy viselkedéstől, annál inkább a rabjává válunk, mert ez az ellenállás bennünk van, minket akadályoz. Egyet tehetünk, elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, s megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabadítjuk magunkat azért, hogy előrébb vagy tovább léphessünk.


Feladat:

Ma gondolj arra az emberre, aki a legerősebben váltja ki belőled az ellenérzést. Képzeld el, hogy leküzdöd ezt a távolságot, ami köztetek van, ami az előítéletekből fakad. Képzeld el, hogy a saját fényed egybeolvad ennek a másik embernek a fényével.

Amikor azt érzed, hogy ez a két fény eggyé vált, maradj meg ebben a békében. A nap folyamán többször is ellenőrizd, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami mégis megzavarja, akkor az ellenállás újabb rétegeibe jutottál, de ez ne szegje kedvedet, vannak olyan helyzetek, amik több szinten is mutatnak számunkra valamit. Ebben az esetben ismét közeledj a másik felé, amíg a fényetek újra egybe nem olvad és amíg el nem éred a teljes béke állapotát.


Záró gondolatok

Gyakran azt várjuk, hogy ami zavar a másikban, azt ő változtassa meg, hogy nekünk könnyebb legyen. De így elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől, attól, hogy mi is meglássunk valamit magunkban, ami talán nem működik bennünk olyan jól. Azért szép ez a világ, mert ennyire mások és színesek vagyunk. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki egyforma, ahol nem élhetjük meg az egyediségünket, a lényünk kreatív energiáit.

S éppen azért, mert sokszor ennyire különbözőek vagyunk, tudunk tanulni egymástól. Ha két ember között szívkapcsolat van, akkor az megtartja ezt a közösség érzést bennünk a szeretetben, s a változás ideje alatt mindkettőnket átsegít és segít egymáshoz újra hazatalálni.

Ha valami nekem nem tetszik, azt én tudom először magamban elfogadni, megismerni, megváltoztatni, s az én megváltozott hozzáállásom fogja a másik reakcióját és viselkedését is megváltoztatni. Egyetlen kincsünk a párkapcsolatok útvesztőjében a TUDATOSSÁG. Ha nem a pillanatnyi emóciók ösztönös reakcióit éljük, hanem veszünk 3 mély lélegzetet, és a lelkünk mélyéről hozzuk elő azt a választ, ami segít egy élhető és tápláló energiamezőt kialakítani.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

30 napos párkapcsolati kihívás – 6.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 6.nap

Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik. (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai napi feladat? Mindannyiunknak van egy védelmi vonala, amit azért alakítottunk ki, mert korábban megtapasztaltunk érzelmi sebeket, fájdalmakat. Ezek az érzelmi fájdalomtestünkben, mint a nyílt sebek várják, hogy végre begyógyulhassanak. Azért védekezünk, hogy ezeket a sebeket elrejtsük, hogy ne fájjon még egyszer.

Ezzel az a probléma, hogy önmagában a védekezés nem garantálja, hogy nem fog fájni, de mindenképpen megakadályozza azt, hogy jó dolgok részesévé váljunk. Az önismeret, a megértés és a belátás segít abban, hogy ezek a fájdalmak feloldódjanak és meg tudjanak gyógyulni. Ha megértjük, hogy miért történt velünk, vagy a Társunkkal mindaz, ami a védekező viselkedésre sarkall, többé nem kell védekeznünk, mert bízni fogunk egymásban.

A “nyílt sebek” természetüknél fogva vonzzák magukhoz az energiát, mert olyan erős töltés van bennük. Olyan, mint a titok energia, talán a felszínen nem mindig derül ki, de energetikailag nagyon meghatározó, mert hatalmas erő van benne. Ha tehát azt szeretnénk, hogy mások ne tenyereljenek a nyílt sebeinkbe, hogy az elviselhetetlen fájdalmat okozzon számunkra, akkor nem az a módja, hogy elzárjuk magunkat és a sérüléseinket, hanem felhozzuk azokat a mélyből és engedjük feloldódni.


Feladat:

Ma bátran nézz szembe a védekezés mögé rejtett fájdalommal, ismerd fel, hogy ez csak látszat! Keresd meg, hogy miben védekezel te és miben a társad (vagy valaki, aki közel áll hozzád). Próbáld ki mindkettőt! Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy mire van szüksége a másiknak és megadod neki, akkor rájössz, hogy a másik feladja a védekezést és elindul feléd.

Találd meg magadban a rejtett félelmeket úgy, hogy azokat a helyzeteket figyeled, amikor menekülni vagy támadni szoktál. Ezek a védekezés legáltalánosabb formái. Legyél ma bátor és éld át ezeket az érzéseket. Éld át a régi félelmeket, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy már nincs hatásuk feletted.

Jusson eszedbe, hogy egyetlen érzés sem hatalmasabb Nálad!!! Addig engedd át magadon ezeket, amíg meg nem találod a békédet ebben. Amikor ezt sikerül átégetni magadon, el is dobhatod a páncélodat és a védelemre fordított energiád felszabadul, s ezt a sok energiát szabadon felhasználhatod az életedben, így ismét visszakerülsz a keringésbe és tudsz majd kapni. (Gyakori, hogy amikor valaki súlyfelesleggel küzd és feladja a védekezést, akkor pl. fogyni kezd, ilyenkor fizikailag is lekövethető, hogyan szabadul fel és csoportosul át az energiánk.)


Záró gondolatok

Ha megértjük, hogy nem tud bennünket senki bántani, mert mi magunk vagyunk az életünk mozgatórugói, tehát bármi is történik velünk, annak a gyökere mindig belőlünk indul ki, rájövünk, hogy senki nem tud bennünket bántani, csak mi magunkat. Ha megérjük ezt a védekező viselkedésformát először magunkban, utána már sokkal könnyebb lesz a Társunkkal szemben is alkalmazni.

Először magunkban keressük meg az érzelmi biztonságot, ismerjük meg a saját működésünket, tárjuk fel a saját rejtett, tudattalan reakcióinkat, s utána már könnyebben tudjuk ezt kiterjeszteni a párkapcsolatunkra és az egyéb emberi kapcsolatainkra.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

30 napos párkapcsolati kihívás – 3.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 3.nap

Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai napi feladat? Miről szól az elköteleződés? Arról, hogy mennyire adjuk bele magunkat a kapcsolatunkba, vagy akár egy adott helyzetbe. Sokan úgy gondolják, hogy ha elköteleződnek, akkor elveszítik a szabadságukat. Ennek a félelemnek gyakran a gyerekkorban keletkezett szabadsághiány az oka, vagy egy olyan korábbi kapcsolat, amelyben feladtuk önmagunkat azért, hogy másoknak meg tudjunk felelni.

Ez egy hamis elkötelezettség, egy hamis képzettársítás, s ezt meg kell gyógyítani a kapcsolatainkban. Ez választ el bennünket a szabadságtól és az elkötelezettségtől egyaránt. Ez sokszor áldozati szerepet is jelent, s az egy alacsony és nehéz rezgés, ezért itt az ideje, hogy ezt a fénybe emeljük.

Az elkötelezettség az nem rabszolgaság és nem áldozatiság. Az elkötelezettség az maga a szabadság. Kétfajta szabadság van, az egyik, amelyben távol tartjuk magunkat attól, ami zavar, de ez egy elkülönülés. A másik a valódi szabadság, ami lényünk legmélyéről fakad, ez egy olyan szabadság, ami független mindentől, amit minden helyzetben érzünk az elkötelezettségünk és annak hatására, hogy adunk elvárások, feltételek nélkül.

Ha például egy olyan munkánk van, amit kényszerből végzünk, amit inkább nyűgnek érzünk, akkor ez egy áldozat részünkről, mert nincs benne öröm és nem kapunk belőle semmit. Talán úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, nincs más választásunk. De ez nem így van. Mindig van választásunk. Választhatjuk azt is, hogy elkötelezetten, teljes szívvel végezzük el a munkánkat, megtaláljuk benne azt, amitől szerethetővé válik, amitől örömmé válik mégiscsak. Ez a hozzáállás segít abban, hogy túllépjünk a munkakörünk adta határokon és megérezzük az elkötelezettség szabadságát.

Ha adunk, akkor az szabaddá tesz. Ha nem érezzük továbbra sem szabadnak magunkat, akkor nem teljes szívből adtunk. Ha egy ilyen belső döntés után nem érezzük jobban magunkat, az azt jelenti, hogy nem adtuk oda magunkat teljesen a helyzetnek. Ez a szabadság, ami az elkötelezettségből fakad, lehetővé teszi, hogy meglegyen a mozgásterünk és hogy olyan módon kapjunk, ahogyan azelőtt nem. Ez a hozzáállás segít abban, hogy megtaláljuk a békét önmagunkkal, hogy ne kelljen félreállnunk vagy éppen menekülnünk. Az elkötelezettség támogat abban, hogy arra fókuszáljunk, ami igazán fontos és segít, hogy fel tudjuk építeni az életünket.


Feladat:

Ma kötelezd el magad valaki vagy valami iránt. Azért válassz valakit, mert ez a választás jobbá teszi őt. Amennyivel jobb lesz ennek az embernek az élete, annyival szabadabbnak fogod magadat érezni. (Ha nincs párunk, akkor köteleződjünk el a párkapcsolat mellett és figyeljük meg, hogy mi  érkezik felénk az életből. Tehát ne az elménken keresztül próbáljuk meg irányítani a folyamatokat, hanem vizsgáljuk meg a külső körülményeinket, mert azok visszatükrözik, hogy hol tartunk éppen ebben a kérdésben.) Tehát ki lesz az, aki iránt ma elköteleződsz?

Tudatosítsd, hogy úgy leszel képes kapni, ha tudsz adni teljes szívből, lényed legmélyéről. Ha választasz valamit, aminek többet kell adni önmagadból, mi lenne az? (Ez lehet új állás, ház, autó, stb.) Bármi vagy bárki iránti elkötelezettség az maga a szabadságot jelenti.


Záró gondolatok

Az adás-befogadás témája sokszor össze van kuszálódva bennünk. Nagyon egyszerűen szét tudjuk választani magunkban a saját folyamatainkat, persze ehhez őszinteségre van szükségünk: ha úgy adunk, hogy várunk cserébe valamit (akár tudattalanul, akár szándékosan), akkor sosem leszünk elégedettek, amikor megkapjuk, amit akartunk. Ha úgy adunk, hogy nem várunk cserébe semmit és kapunk valamit (nem azt, amit vártunk, mert nem vártunk semmit), örülni fogunk annak, hogy valami érkezik az életünkben. Ebben az esetben már sikerült átalakítani a gondolatainkat és lényünk legmélyéről tudjuk, hogy az érkezik meg az életünkbe, amire valójában szükségünk van, nem pedig az, amit szeretnénk.

Az adás és befogadás egy körforgás, áramlás. Nem azért adunk, hogy kapjunk, de amikor adunk valamit, mivel ez egy szellemi törvény, amit adtunk, valamilyen formában visszaszáll ránk. A hozzáállásunkon múlik, hogy ez áldás lesz-e, vagy pedig egy ‘álruhás áldás’, ami egy tanítás. Mindkét esetben ajándékot kapunk az élettől, csak nem mindig tudjuk ezt észrevenni.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás