KAMMERER EDINA BLISS

Oldal kiválasztása
30 napos párkapcsolati kihívás – 7.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 7.nap

Ahhoz, hogy azt kapjam egy kapcsolatban, amit akarok, az látom és érzem, amit akarok.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai napi feladat? Van egy olyan képességünk, amit teremtő erőnek is hívhatunk. Amit egy kapcsolatban akarunk látni, hallani és érezni, az valóságot teremt. Az agy, az elme nagyon is alkotó.

Amikor egy kapcsolat gyógyulni kezd, akkor sokszor olyan dolgokat kell átélnünk, amit nem akarunk, s talán úgy tűnik, hogy minden sokkal rosszabbra fordult. Ha ilyenkor a figyelmünket továbbra is a gyógyuláson tartjuk, azon a gyógyuláson, amit megélni vágyunk, engedjük, hogy lássuk és érezzük mindezt, s akkor könnyebben és gyorsabban érjük el a célunkat. Néha engedjük el az evezőket, és csak figyeljük, hogy mi történik. Ha a tekintetünket a célon tartjuk, előbb utóbb odaérünk.

De mindig figyeljünk arra, hogy mi a célunk és mi az igazság:ha nincs benne igazi nagyság, akkor az nem az igazság (Chuck Spezzano).


Feladat:

Ma azt érezd át, hogy mire vágysz egy kapcsolatban. Gondold át, hogy a jelen kapcsolatodban mit akarsz. Ha nincs, akkor azt gondold végig, hogy milyen az  ideális kapcsolat érzések szintjén. Mi történik? Fontos, hogy ne a gondolataidra figyelj, hanem az érzéseidre, aztán engedd el. Ne ragaszkodj ahhoz a képhez, amit magad előtt látsz, csak tudatosítsd, hogy a saját elmédet programozod. Ez egy olyan folyamat, amiről az elején azt írtam, hogy a teremtő erő, mert segít kinyilvánítani és létrehozni mindazt, amit szeretnél. 

Amikor azt tapasztalod, hogy valamire ráirányítod a figyelmedet és ezáltal rosszabb lesz, tudatosítsd, hogy a gyógyulás folyamatában először a rejtett mérgező anyagok felszabadulnak és a felszínre törnek. Amíg ezek nem tisztulnak ki a mélyből, addig nem tudunk tiszta lappal indulni. Mindössze annyi a teendő, hogy a vágyott képpel akkor se veszítsük el a kapcsolatot, ha úgy érezzük, hogy túl sok mindennel kell szembenéznünk.

Az elménk ereje határtalan! S magát az igazságot semmi nem állíthatja meg, s az igazság része az öröm, a boldogság és a szeretet.


Záró gondolatok

Elvárás és elvárás között is van különbség. A társunktól ne várjunk el olyat, amit nem képes megadni számunkra, mert ezek kivetítések. Azt vetítjük ki rá, amit mi magunk nem vagyunk képesek megadni önmagunknak, s ezt a társunk sokszor visszatükrözi, s ezért rá vagyunk dühösek ahelyett, hogy magunkba tekintenénk.

Figyeljünk arra, hogy mindannyiunkban él egy kép egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatról és egy valamilyen társról, akivel boldogok tudunk lenni, de a társunkat ne próbáljuk meg belepasszírozni ebbe a képbe. Ismerjük meg a társunkat, és vele együtt alakítsunk ki egy olyan kapcsolatot, amibe mi tesszük bele mindazt a saját belső képünkből, ami igazán fontos, és a társunk is beleteszi a saját érzéseit és elvárásait. Egy kapcsolatban a másik dolgainak és szokásainak is kell teret adnunk, ezért az sosem célravezető, hogy csak azt látjuk, ami nekünk fontos.

Amikor viszont teremtünk, a saját pozitív képünkkel kapcsolatban igenis legyen bennünk elvárás, hogy valóra válik. Ez fontos, mert ez adja az erőt, hogy a megvalósulás útjára lépjen. A rugalmasság törvényének elsajátítása pedig abban segít, hogy amikor a gyógyulás útján megjelenik mindaz, amit el akarunk érni, tudjuk megnyitni a belső világunkat, “kapcsolati mezőnket”, hogy a másik is beletehesse mindazt, ami az övé. 🙂

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Testi tünetek – a lélek üzen

Testi tünetek – a lélek üzen

Korábban az egyik csoportfoglalkozáson, amikor egy öngyógyító napot tartottam, olyan energiák, globális hatások voltak, amik segítették a nagy lezárásokat, s ezt az energiát mozgattuk meg mi is, hogy a saját gyógyulásunkra használjuk.

Volt egy olyan gyakorlat, amivel az energetikai kötéseket oldottuk. Három olyan kötést érzékeltem magamon, amik nem egészséges kapcsolódások az életemben. A jobb szememnél éreztem egy füstös „trutyi” szerű energiát, ráhangolódva erre a kötésre, világossá vált számomra, hogy ez egy olyan szál, amivel már dolgozom egy ideje. A megkövesedett, bemerevedett állapotból egy ilyen masszává alakult át az energia, tehát már gyógyult, de még jelen volt az aurámban és befolyásolta az életemet. Ez a függőségi kapcsolódási szál apai, generációs vonalon érkezett és az a minta tartotta életben.
Akkor ott a foglalkozáson eldöntöttem, hogy végleg elengedem az alá-fölérendelt viszonyban gyökerező hitemet és elvágok minden olyan szálat, ami megakadályozhat abban, hogy egy mellérendelt, szeretetteljes párkapcsolatban éljek. (Mivel apai vonalon jött az elakadás, ez a férfiképemet és a férfiakhoz való hozzáállásomat, bizalmamat is befolyásolta.) Ezt meg is tettem, a helyét feltöltöttem fénnyel, és boldogan beleolvadtam a gyógyító energiákba.


Másnap reggel úgy ébredtem, hogy a jobb szemem sarkában egy laza fájdalom pulzált. Sebaj, gondoltam, dolgozik az előző napi energia. Ez így rendben is volt, de nem figyeltem a jelzésre, az üzenetre. Nap végére a fájdalom egyre erősödött. Még mindig gondoltam, sebaj, vezetődik ki az energia. A következő napon már úgy értem haza este, hogy nem esett jól nyitva tartanom a szememet. Ezt már azért nem hagyhattam figyelmen kívül.

Reggel, amikor felkeltem, észleltem a szemem sarkában egy árpa szerű hólyagocskát, bekentem körömvirág krémmel a szememet és eldöntöttem, hogy ma véget vetek ennek. Utánanéztem az Interneten, elsőre otthoni gyógymódokat találtam, hogyan kezelhetném az általam árpának hitt valamit. El is döntöttem, hogy otthon megcsinálom a forró vizes kötést, de nem találtam a válaszomat, hogy mit akar üzenni. Majd megakadt a szemem egy kérdésen: „Gondolja végig, hogy mit nem akar észrevenni?” – ennyire egyszerű lenne? – gondoltam.
Hátradőltem a székben és folyást engedtem a gondolataimnak, jobb oldal, jövő, apa, anya? A szemnél ugyebár felcserélődik az apai-anyai oldal. Eszembe jutott, hogy voltam egyszer egy látónál, és megkérdeztem, hogy miért ilyen a szemem (2 éves koromban elengedett egy ideg a szemhéjamban, és ezért az egyik szemem kisebb, mint a másik), a látó azt válaszolta, hogy a férfiképemmel van összefüggésben, láttam akkor valamit, amit így tudtam csak feldolgozni, de azt akartam kiskoromban, hogy erre emlékezzek. Hát ez jól kifundáltam kiskoromban, mert nem emlékszem rá 🙂


Tudomásul vettem a gondolataimat, és kezdtem megnyugodni, hogy már haladok a megoldás felé. Gondoltam lazítok egy kicsit, és délben kiültem a kertbe, magamhoz vettem egy könyvet, ami az érzelmi gyógyulásról szól  és olvasni kezdtem. Csak felütöttem valahol és az első mondat, amit elolvastam, éreztem, hogy megszólít. A szívemen keresztül. Kb. 5 mondatot olvastam el, és abban a pillanatban, amikor tudatosult bennem, hogy ez a válaszom, kifakadt az árpa vagy hólyag. Először azt hittem, hogy könnyezek, le akartam törölni, és akkor éreztem meg, hogy ez nem könny. Felszaladtam a mosdóba, és örömmel konstatáltam, hogy vége.

Visszamentem a kertbe, hátradőltem a székben, lehunytam a szemem és még egyszer végiggondoltam mindent, amit olvastam, a felismeréseimet, a történéseimet, és újra ráébredtem, hogy mennyire tökéletesen el van rendezve körülöttünk minden. Még az is, hogy az információáradatból, ami rám zúdul, ha keresek valamit,  pontosan tudom, hogy melyik az az üzenet, ami nekem szól, ami engem gyógyít. A gyógyulás egyetlen pillanat volt, mert megnyíltam arra, amit az Égiek tudatni akartak velem. És ettől az apró élménytől még boldogabb lettem.
Nap, mint nap megtapasztalom ezeket az apró csodákat, amelyek átszövik az életemet, lépésről lépésre haladok, nem rohanok, hanem visz az áramlás és csak létezem. Ez a csodálatos gyógyulás újra egy élő bizonyítéka annak, hogy aki akar dolgozni magán, aki meg akar oldani feladatokat, azt támogatják, vezetik és áldással ölelik körbe. Megkapunk minden üzenetet és minden eszközt, ami visz bennünket tovább, a következő állomásra.

Számomra az egyik legfontosabb tanulsága a belső utazásnak, hogy megtanuljam, hogyan maradjak éber. Vékony a határ, amikor ráébredek egy üzenetre, vagy megmagyarázom azt. Arra jöttem rá, hogy ha hagyunk magunknak időt, akkor a szívünkben létrejön a csend. Ez a csend pedig megszólít bennünket. Ez a csend nem az elménkben keletkezik, ahogy korábban hittem, hanem a lassulással éppen az történik, hogy megérkezünk a szívünkbe. A belső hang nem a fejünkből szól, hanem a szívünkből. Amikor eljutunk a gondolatnélküliség állapotába, akkor megnyílik az a tér bennünk, ahol érdemes minél több időt tölteni, a szívcsakránkban.


És mit adhatok én cserébe ezekért az áldott pillanatokért? Ennyit: KÖSZÖNÖM. Szívcsakrából. 

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás