Szerző: Kammerer Edina | 2022. február 02. | 8 napos tudatosságnövelő kihívás
“Aki fényre vágyik, az nincs fény nélkül, mert már maga a vágy is fény.” Bettina von Arnim. Sigmund Freud azt feltételezte, hogy a rossz gondolatkomplexusok, mint amilyen a félelem, a gátlás, vagy a frusztráció, azért ágyazódnak bele mélyen az emlékezetünkbe, mert az énünk a kellemetlen képzetektől semmilyen más irányba nem tud megszabadulni. Ezzel a mechanizmussal a kellemetlen élmény a mindennapi tudatból kitörlődik. Freud szerint a megerősítésekkel félretolhatóak ezek a gondolatok, de nem szüntethetőek meg. Ez azt jelentené, hogy pl. a feszültségek, vagy görcsök miatt keletkezett migrént a fejidegek felszabadításával csak elfojtani lehetne és esetleg újra fellépne, mint mondjuk egy asztma. Azonban a tisztánlátás során megtapasztaltam azt is, hogy az emberben csak egy érzelmi komplexus, tehát a képzeteknek csak egy bizonyos iránya működik. Ha valaki betegnek érzi magát, akkor nem lehet egészséges. Ha egészségesnek érzi magát, akkor már nem lehet beteg. Vagyis, ha a megerősítés elég intenzív, akkor a komplexus nem elfojtódik, hanem helyettesítődik.
📍 1. A különbözően működő agyféltekék
A modern neurológia nézete szerint agyunk bal oldalán az értelem, a külvilág racionális irányítása működik. Ez a testünk jobb oldalán található idegpályák felett uralkodik. Az agyunk jobb oldalát a kedélyünk, az érzelmek uralják és ez a testünk bal oldalán kerül túlsúlyba. A lelki képekben átéljük a szellemi erőinknek ez a bal-jobb irányú felosztását. Így tehát az értelmi részt irányított pozitív képekkel túl lehet juttatni a gátlásain és a nehézségein. Vagyis nagyon fontos pozitív képzetekre és fejlődésre áthangolni a tudatalattit. A felsőbb én, a szellemi vezető adja meg ehhez az erőt életünk kimeríthetetlen forrásából.
#1 lépés: A problémáddal kapcsolatban eddig vizualiztáltál képeket. Most figyeld meg részletesen ezeket a képeket, folyamatokat. Törekedj arra, hogy ne mindig ugyanazt vizualizáld, legyen változás a belső képekben. Egyik képhez a tudatalatti hozzá fog tudni érzelmileg kapcsolódni, s amikor ez megtörténik, elmélyülnek a belső folyamatok. A képélményben észre fogod venni, hogy a lelked valamilyen módon elkezd kommunikálni veled, segítséget fog nyújtani neked.
📍 2. Utazás a múltba
Ez a belső munka arra is lehetőséget ad, hogy a múltba utazzunk. Az első kihívás már egy kicsit megalapozta ezt a folyamatot. Ha ellzault állapotban dolgozunk magunkon, akkor lehetőség nyílik arra, hogy egy elfelejtett vagy elfjotott érzelem nyomára bukkanjunk, ami még ellenőrizetlenül befolyásáolja a felszín alatt a mindennapjainkat. Amikor egy konfliktus helyzetben regresszálunk, az azt jelenti, hogy visszakerülünk egy múltbéli megélésbe. Ezért nem tudunk sokszor konfliktust kezelni, mert nem a jelenben dolgozunk, hanem a múlttal harcolunk, amire ott akkor nincs lehetőség. De itt és most van. Ahogy dolgozol azzal a problémával, amit fel akarsz oldani, elkezd más helyzetekre is hatással lenni a folyamat. Ahogy az érzelmekkel dolgozol, kinyílik egy kapu, ami még több érzelmet átenged. Figyeld meg, hogy egy-egy elmélyült vizualizáció kapcsán mennyi érzelem fedi fel magát. Ezek eddig mind ott voltak a tudatalattiban, s a részét képezték az automatizmusnak.
#2 lépés: Hozz létre új érzelmeket a helyzetekhez. Kezdj el lejátszani olyan múltbéli eseményeket magadban, amelyek valóban megtörténtek veled, de úgy képzeld el azokat, mint amik pozitív élményt okoztak neked. Társíts hozzájuk számos kellemes érzelmet és éld át, hogy milyen lett volna egy másik forgatókönyv. Akkor végzel jó munkát, ha egészen bele tudod élni magadat.
Most csak ennyi dolgod van, gyúrd össze az eddig megéléseket és az érzelmek felfedezését magadban. Ezek az érzelmi állapotok különböző tudatszinteket mozgatnak benned. Ám most csak annyi a dolgod, hogy be tudd azonosítai az érzéseidet és meg merd élni a pozitív változást. Ma gyakorold a bátorságot és figyeld meg, hogy neked milyen a lelki erőd. Amikor mély ellazulásban vagy, sokkal inkább tudsz hozzá kapcsolódni. Ismerd meg egy kicsit azt az erőt, ami a mélyből, vagy a forrásból támogat téged.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha fájdalom ér, amikor adok valamit, akkor azért adtam, hogy kapjak.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Érezted már azt, hogy a legszebb éveidet pazaroltad valakire? Vagy, hogy életed egy bizonyos szakaszát, idejét elfecsérelted? Olyan is előfordul, hogy úgy adunk, hogy nem jár érte elismerés, ezért érezhetjük, hogy eltaszítottak minket, vagy megsértődhetünk miatta. De ez mind azt jelzi, hogy azért adtunk, hogy kapjunk. Ez egy egyoldalú “szerződés” és az a követelésünk, hogy az elképzeléseinknek megfelelően azt kapjuk, amit akarunk.
Azonban, amikor önként és szeretetből adunk, nem taszíthatnak el, mert nem várunk semmit cserébe. Ha nincs szükségünk semmire, akkor nem lehet mit elutasítani. Ha szeretetből adunk, nem fogunk sérelmet érezni. Ha tudunk teljes szívvel adni, akkor tudunk teljes szívvel kapni is. Nem érezzük már fontosnak azt, hogy a másik hogyan reagál, mert az adás öröme elég nekünk.
Feladat:
Ma válassz ki valakit, akinek azért adtál, mert elvártál valamit cserébe. Most adj neki valamit csak úgy. Adj valamit, ami megszabadít a kötöttségektől. Mondj le minden elvárásról vagy elképzelt reakcióról és tudatosítsd, hogy azzal nyersz, ha adsz.
Záró gondolatok
Legyél nagyon őszinte és bátor, hogy fel tudd térképezni a cselekedeteid mögött megbúvó szándékot. Sokszor szeretnénk azt hinni, hogy mindig jóságosak vagyunk és csak a szeretet vezérel. Ma legyen bátorságod ahhoz, hogy a saját szeretet-álarcod mögé nézz és meglásd, hogyan használod a szeretetet a céljaid eléréséért. Ez a te gyógyulásod és olyan mértékben fog változni az életed és a kapcsolatod, amennyire megengeded magadnak, hogy őszinte legyél magaddal.
Szabadítsd fel magad és tárd fel a motivációidat. Ettől nem vagy jó, vagy rossz, pusztán elismered, hogy ember vagy és jobb emberré szeretnél válni. Akkor tudunk jobb emberré válni, ha belátjuk azt, hogy van bennünk mit jobbá tenni. Az általánosságból most beléphetsz a konkrétumok közé, sokszor hallom, hogy ‘persze, nekem is van hibám’, de amikor visszakérdezek, kizökkentem ebből a már begyakorolt mondatból az illetőt.
Fontos, hogy meg tudjuk nevezni azt, amit szeretnénk feloldani, mert ez csak úgy tud megtörténni, hogy a tudattalanul mélyéről előhozzuk, szembenézünk vele és elengedjük, mert többé már nincs hatalma felettünk.
Ha nem tudsz kapni, elfogadni, akkor adni sem tudsz igazán. Ebben az esetben el akarod kötelezni a másikat, és nem engeded, hogy visszaáramoljon hozzád a bőség. Ez is egy “egyoldalú szerződés”. Szabadítsd fel magad ezekből a béklyókból, s nyílj meg az adás-elfogadás csodálatos körforgására. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor unatkozunk, akkor fáradttá, fásulttá és lehangolttá válunk. Gyakran a társunkat okoljuk, hogy nincs kedvünk hozzá – az ő hibája mert borzasztóan unalmas, nincs benne kreativitás, nincs semmilyen új ötlete, stb.
De az unalomnak is, mint minden más érzelemnek, ahhoz van köze, aki átéli azt. Azért érezzük az unalmat, mert valamit magunkba zárunk, vagy mert nem nyílunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélni kezdünk valamiről, amiről korábban nem mertünk, az izgalmat, új energiát jelent. Ha úgy döntünk, hogy nem beszélünk arról, amitől félünk, hogy tönkreteheti a kapcsolatunkat, akkor elszigetelődünk, s ezáltal rombolja a kapcsolatunkat. Ha vállaljuk az érzelmi kockázatot és foglalkozunk azzal, amivel kell, szembenézünk a félelmeinkkel, beszélünk róla, ezáltal a társunkat közel engedjük magunkhoz, s ez garantáltan elmulasztja az unalmunkat.
Feladat:
Ma tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amit magadba zártál. Melyik az a terület, ahol elszigetelődtél? Oszd meg ezt a társaddal.
Addig beszéljetek róla, amíg mindketten elmondtok mindent ezzel kapcsolatban, amíg úgy nem érzitek, hogy mindketten elégedettek vagytok és békesség van. Így együtt tudtok továbblépni, s egyikőtök sem ragad be itt, és vesztegel, míg a másik halad tovább, mert nem vette észre, hogy valami elakadás van.
Záró gondolatok
A kommunikáció a legfontosabb az emberi kapcsolatainkban. Viszont ez az egyik leginkább félreértett terület is. Az, hogy beszélünk sok dologról, az nem jelenti azt, hogy bensőséget, meghitt kommunikációt tudunk megvalósítani a kapcsolatunkban. Ha csak az egyik fél beszél, az nem kommunikáció, az monológ. Nincs meg benne az áramlás.
Amíg csak az egyik fél kinyilatkoztat, a másik visszafolyt. Így születik meg az egyensúly. Ha abba a csoportba tartozol, aki imád beszélni, akkor tudatosan reformáld meg a kommunikációdat, kezdj kevesebbet beszélni és engedd a másikat megnyilvánulni. Ha régóta van ez az állapot, több időre lesz szüksége a társadnak, míg igazán beszélni kezd, mert már túlságosan hozzá van szokva ahhoz, hogy csendben van.
Ha te az vagy, aki mindig hallgatsz, itt az ideje, hogy előmerészkedj a csigaházadból és elkezdd felvállalni a gondolataidat és érzéseidet. Először talán küzdened kell azért, hogy a másik meghallgasson, de idővel és elszántsággal, megtanulod hallatni a hangodat és ezzel együtt megmutathatod magad a társadnak és a világnak.
Egy kapcsolatban a kommunikáció főleg nem beszédet jelent. Sokan a beszéddel fedik el a valós érzelmeket. Egy kapcsolatban meg kell tanulnunk olvasni a másikból, a mimikájából, a rezdüléséből, a viselkedéséből és a reakcióiból. Egy jó kapcsolatban nem hemzsegnek a szavak, becsüljük a csendet, mégis gondolati síkon egy hullámhosszon vagyunk.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A szex kommunikáció, nem mesterség.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? A szexualitás nem arról szól, hogy mesteremberek vagyunk egy szakmában, vagy egy területen. A szexualitás valódi lényege a kommunikáció. Amit közlünk, abban a tapasztalatban van részünk.
Ha nem szeretetet kommunikálunk a szexualitásunkon keresztül, akkor nincs is részünk szeretetben. Ha csak a kikapcsolódásra és az igényeink kielégítésére koncentrálunk, akkor nagyon alacsonyan tartjuk a szexet az életünkben. Ha a szexuális energiáink azt sugározza, hogy ez olyasmi, amitől tiltottak bennünket, akkor a tiltott gyümölcs izgalmát éljük meg benne, de ilyenkor érdemes a tabuk megszegése nyújtotta izgalmakon túljutni, mert ezzel a hozzáállással szintén korlátozzuk, egy bizonyos szinten tartjuk a szexualitásunkat, s ezáltal sok mindent elmulasztunk, amiben valóban részünk lehetne.
A szex a kapcsolatteremtés és kommunikáció egy módja egy párkapcsolatban. A kommunikáció az egyik legjobb gyógymód, segít abban, hogy túllépjünk a hatalmi harcokon és elinduljunk a partnerünk felé. Átsegít a nehézségeken, a nézeteltéréseken.
A kommunikáció gyógyít és felszabadítja a fásultságot. A szex is képes minderre, ha nem korlátozzuk a fizikai szintre. A szexualitásban megjelenik az érzelmi töltés, ugyanakkor a szellemi energiák is részévé válnak, s ezeken keresztül kapcsolódunk a társunkhoz, s megismerjük őt máshogyan, egy sebezhetőbb állapotában. Általa teljes mértékben adunk a társunknak, és kapunk is tőle.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mi az, amit a szexuális energiáidon keresztül a partnereddel közölsz, vagy közöltél. Visszavonultál a szextől? Figyeld magad közben, legyél jelen, s engedd, hogy a szeretet egy magasabb formája átjárjon közben.
Záró gondolatok
A teremtő és alkotó erőnk nagy része a kundalíni energiából származik, ezért érdemes ezt a csatornát tisztán tartani. Érdemes úgy kapcsolódni a másikkal, hogy a testiség mellett figyelmet szentelünk a lelkiségnek, létrehozzuk a szívkapcsolatot.
Amikor elmélyülünk a párkapcsolatunkban, túllátunk a fizikai formákon, engedjük, hogy a lelki energiák megnyilvánuljanak és bekapcsolódjanak a közös táncunkba, akkor a párkapcsolatunkban is megnyílik egy új minőség.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik.“ (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Mindannyiunknak van egy védelmi vonala, amit azért alakítottunk ki, mert korábban megtapasztaltunk érzelmi sebeket, fájdalmakat. Ezek az érzelmi fájdalomtestünkben, mint a nyílt sebek várják, hogy végre begyógyulhassanak. Azért védekezünk, hogy ezeket a sebeket elrejtsük, hogy ne fájjon még egyszer.
Ezzel az a probléma, hogy önmagában a védekezés nem garantálja, hogy nem fog fájni, de mindenképpen megakadályozza azt, hogy jó dolgok részesévé váljunk. Az önismeret, a megértés és a belátás segít abban, hogy ezek a fájdalmak feloldódjanak és meg tudjanak gyógyulni. Ha megértjük, hogy miért történt velünk, vagy a Társunkkal mindaz, ami a védekező viselkedésre sarkall, többé nem kell védekeznünk, mert bízni fogunk egymásban.
A “nyílt sebek” természetüknél fogva vonzzák magukhoz az energiát, mert olyan erős töltés van bennük. Olyan, mint a titok energia, talán a felszínen nem mindig derül ki, de energetikailag nagyon meghatározó, mert hatalmas erő van benne. Ha tehát azt szeretnénk, hogy mások ne tenyereljenek a nyílt sebeinkbe, hogy az elviselhetetlen fájdalmat okozzon számunkra, akkor nem az a módja, hogy elzárjuk magunkat és a sérüléseinket, hanem felhozzuk azokat a mélyből és engedjük feloldódni.
Feladat:
Ma bátran nézz szembe a védekezés mögé rejtett fájdalommal, ismerd fel, hogy ez csak látszat! Keresd meg, hogy miben védekezel te és miben a társad (vagy valaki, aki közel áll hozzád). Próbáld ki mindkettőt! Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy mire van szüksége a másiknak és megadod neki, akkor rájössz, hogy a másik feladja a védekezést és elindul feléd.
Találd meg magadban a rejtett félelmeket úgy, hogy azokat a helyzeteket figyeled, amikor menekülni vagy támadni szoktál. Ezek a védekezés legáltalánosabb formái. Legyél ma bátor és éld át ezeket az érzéseket. Éld át a régi félelmeket, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy már nincs hatásuk feletted.
Jusson eszedbe, hogy egyetlen érzés sem hatalmasabb Nálad!!! Addig engedd át magadon ezeket, amíg meg nem találod a békédet ebben. Amikor ezt sikerül átégetni magadon, el is dobhatod a páncélodat és a védelemre fordított energiád felszabadul, s ezt a sok energiát szabadon felhasználhatod az életedben, így ismét visszakerülsz a keringésbe és tudsz majd kapni. (Gyakori, hogy amikor valaki súlyfelesleggel küzd és feladja a védekezést, akkor pl. fogyni kezd, ilyenkor fizikailag is lekövethető, hogyan szabadul fel és csoportosul át az energiánk.)
Záró gondolatok
Ha megértjük, hogy nem tud bennünket senki bántani, mert mi magunk vagyunk az életünk mozgatórugói, tehát bármi is történik velünk, annak a gyökere mindig belőlünk indul ki, rájövünk, hogy senki nem tud bennünket bántani, csak mi magunkat. Ha megérjük ezt a védekező viselkedésformát először magunkban, utána már sokkal könnyebb lesz a Társunkkal szemben is alkalmazni.
Először magunkban keressük meg az érzelmi biztonságot, ismerjük meg a saját működésünket, tárjuk fel a saját rejtett, tudattalan reakcióinkat, s utána már könnyebben tudjuk ezt kiterjeszteni a párkapcsolatunkra és az egyéb emberi kapcsolatainkra.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások