Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A nyitottság és az érzelmeim átélése gyógyít.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor valaki támad bennünket, akár van igazság benne, akár nincs, maga a támadás érzése olyan fájdalmat kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Amikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat, vagy elhatárolódunk tőlük, vagy a támadónk ellen fordítjuk. A védekezés egyik formája sem visz közelebb a megoldáshoz.
A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hogy ezek az érzések se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk azokat.
Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amíg azok el nem múlnak. Így lépünk magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat tovább haladhat.
Feladat:
Ma legyél a lehető legvédtelenebb és bátran éld át az érzéseidet. Lehet, hogy még nehezebb érzésekben lesz részed, de éld át azokat, amíg teljesen el nem múlnak. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lelsz. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.
Záró gondolatok
A nyitottság egy nagyon fontos “probléma megoldó” eszköz. Amíg nyitottan tudunk hozzáállni a másikhoz, addig keressük a megoldást. Amint bezárunk és engedünk a fájdalomnak és az önsajnálatnak, egy nehezebb rezgést teremtünk a kapcsolati terünkben, s megváltoztatjuk a kapcsolat irányát.
Ha nyitottak maradunk, az nem jelenti azt, hogy engedjük, hogy a másik gyarlóan bánjon velünk, csak annyit, hogy tisztán látjuk a helyzetet és megengedjük azt, hogy egy másfajta szemléletmód is megmutassa magát. Szükségünk van az ilyen helyzetek ajándékaira ahhoz, hogy fejődni tudjunk mi magunk is, és a kapcsolatunk is.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A kísértés akkor jön, amikor magasabb szintre készülünk lépni.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? A kísértés mindig egy “elterelő hadművelet”, hogy késleltessük önmagunkat. Bármi legyen az, ami megakadályoz bennünket az előrejutásban, az a saját összeesküvésünk a saját nagyságunk ellen. 🙂 Ez ugyanis a félelmeinket növeli, s idetartozik az is, hogy félünk, ha valami túl jó.
A kísértés mindig eltereli a figyelmünket arról a lépésről, amit éppen készülnénk megtenni. Amikor ellenállunk a kísértésnek, akkor lehetővé tesszük magunknak, hogy előrehaladjunk. Ha az energiáinkat visszahozzuk a kapcsolatunkba, akkor az a tulajdonság, ami kísértésbe ejtett minket, a kapcsolatunkban fog kiteljesedni. Ha ezt az energiát az elsőrendű kapcsolatunkban tartjuk, akkor az erősebbé és teljesebbé teszi a kapcsolatunkat.
Olykor, ha fizikai szinten ellenállunk a kísértésnek, az agyunk nem tud szabadulni a kísértő személynek attól a tulajdonságától, ami szerintünk az igényeinket kielégítené. Az egónk akkor kínálja fel nekünk a kísértést, amikor az elsőrendű kapcsolatunkban ez az igény éppen beteljesülne. Ha nem állunk ellen a kísértésnek, akkor a tudatunk megosztottá válik, mert egyszerre két irányba próbálunk haladni. Ebből csak problémánk és fájdalmunk származik.
Feladat:
Ma vizsgáld meg alaposan a kísértést, amit érzel, vagy éreztél a múltban. Ezt az energiát tereld az elsőrendű kapcsolatod felé. Ha ezt teszed, az elsőrendű kapcsolatod előrehalad és ajándékokat kapsz – még azt az ajándékot is megkapod, ami a kísértésbe vitt.
Záró gondolatok
A személyes kapcsolatainkban természetesen van szexuális vonzalom is. 🙂 Gyakran előfordul, hogy amikor ezt az energiát érezzük, akkor, hogy önmagunkat kényeztessük, beleugrunk. De ha úgy döntünk, hogy rendületlenül haladunk tovább, amikor a közelségnek egy bizonyos fokára jutunk, amelyből a szeretetenergia fakad, a szexuális energia veszélytelenné válik.
Ha azonban válogatás nélkül kényeztetjük önmagunkat, akkor a bűntudat vagy a döntésünkből fakadó problémák miatt elveszíthetjük ezt a kapcsolatot. Minden kapcsolat, ami más emberekhez köt, valójában kreatív energia, amely mindkét fél számára hasznos lehet.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minél jobban szeretem önmagamat, annál jobban észreveszem, hogy szeretnek.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Sokunk érzi azt, hogy nem szeretnek (eléggé) bennünket. Bármennyire is nehéznek tűnik, vagy dühösek leszünk ettől, de ez csak akkor fog változni, ha mi elkezdjük szeretni önmagunkat. Még abban az esetben is, amikor a családunk vagy barátaink nagyon szeretnek minket, nem fogjuk addig úgy érezni, hogy ez elég, ha mi nem szeretjük önmagunkat. Így azt az üzenetet sugározzuk, hogy nem érdemes minket szeretni, s ez természetesen elriasztja az embereket, ami súlyosabbá teszi a problémánkat. Akkor tudunk megszabadulni a szeretetlenségtől, ha megtanuljuk felismerni a saját értékeinket.
Ha mi értékesnek tartjuk magunkat, akkor mások is fel fogják ismerni az értékeinket. Ha nem becsüljük magunkat, akkor mások sem fognak. Akkor érezzük mások szeretetét, ha szeretjük magunkat.
Feladat:
Ma tegyél valami olyat, amiben megnyilvánul az önmagad iránt érzett szereteted. Ne elnéző legyél, mert ettől nem azt fogod érezni, hogy szeretnek, mert ettől ugyanúgy kimerülsz, mint amikor áldozatot hozol. Kezdd azzal, hogy alaposan megvizsgálod önmagad. Miben tudnád magad többre tartani és miben bízhatnál jobban magadban? Mi az, amiben elismerhetnéd önmagadat?
Általában sokkal szigorúbb vagy magaddal, mint a téged körülvevő emberekkel. Most itt az ideje, hogy lazíts és felismerd az érdemeidet. Ha alkalmatlannak vagy értéktelennek érzed magad, akkor hagyd magad elmerülni ebben az érzésben, amíg el nem múlik.
Záró gondolatok
Ha alábecsüljük önmagunkat, akkor lehetőséget adunk másoknak is, hogy ezt tegyék. Fontos, hogy tudjuk, hogy mik az értékeink és azt is, hogy mely területeken becsüljük alá magunkat. Ha megvizsgáljuk, hogy ez miért alakult ki bennünk, megtaláljuk a gyökerét, akkor ezt meg tudjuk gyógyítani.
Ne fordítsunk hátat ezeknek az érzéseknek és ne próbáljuk meg elrejteni azokat. A gyógyulás legegyszerűbb módja, ha átéljük az érzéseinket amíg azok maguktól szerte nem foszlanak.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az elvárások elrontják az élményeket.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Azért rontják el az elvárások a közös élményeket, mert ott van egy olyan viselkedés, amiben meg kell felelni. Tehát ez az egyik fél részéről már nem egy természetes viselkedést jelent.
Azonban az is számtalanszor előfordul, hogy az elvárásaink nem teljesülnek akkor sem, ha minden a terv szerint alakul (vagy megfelel annak a belső képnek, amihez igazítjuk a terveinket). A terv megöli az eseményhez fűződő inspirált ihletet. Az elvárások nem azonosak a céljainkkal, mert azok előre visznek bennünket, az elvárások pedig akadályoznak.
Ha elmulasztunk egy határidőt vagy egy célt, akkor újra kitűzhetjük, s így még előrébb is tudunk jutni. Ha azonban egy elvárásunk nem teljesül, emiatt magunkat büntetjük és rosszul érezzük magunkat, ami akadályozza a haladásunkat.
Feladat:
Ma tudatosítsd magadban az elvárásaidat. Tudatosan mondj le arról a képről, amilyennek a dolgoknak lenniük kellene szerinted, s tedd mindezt azért, hogy a Sors megtaníthasson arra, mi a legjobb neked. Bízz benne, hogy a dolgok mélyén minden a lehető legnagyobb mértékben a te gyógyulásodat szolgálja. Ha hagyod, hogy ez az élmény az legyen, ami és hajlandó vagy teljes mélységében megélni a helyzetet, akkor sokkal nagyobb esélyed lesz a boldogságra.
Ha olyan esemény közeleg, amellyel kapcsolatban elvárásaid lehetnek, képzeld el, hogy ez az esemény egy város, amelyhez egy gyönyörű, smaragd színű folyó vezet. Képzeld el, hogy beszállsz egy kis csónakba és elindulsz vele a folyón. Ahogy a csónakot elkezdi sodorni a folyó, engedd el magad és gyönyörködj a tájban. A folyó a város felé sodor, a célod felé. Lásd, hogy ez milyen könnyű, nincs szükség semmilyen erőfeszítésre. Ha hív a cél, nem kell semmit tenned, csak engedd el magad és érezd jól magad.
Záró gondolatok
Ha visszatérünk a spontenaitáshoz, a kreatív energiáink felszabadulnak. Szükségünk van egy-két tervre, de tudnunk kell elsajátítani a rugalmasság törvényét, mert ez fog bennünket terelni, s ez segít, hogy a ‘flow’-ban, az áramlásban maradjunk.
Amikor az áramlás részévé válunk, sokkal inkább találnak meg inspirált lehetőségek és ölteket, ihletett állapotban tudunk új élmények felé elindulni, s a társunkra is sokkal inkább rá tudunk hangolódni, mintha az elvárások irányítanának bennünket.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az elvárás időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Minél többet várunk el, annál kevesebbet kapunk. 🙂 Az elvárásainkban egy előre megalkotott kép tükröződik vissza, hogy mi tenne bennünket boldoggá. De még akkor sem leszünk boldogok, ha pontosan azt kapjuk, amit elvártunk, talán egyetlen pillanatig, mert a boldogságot nem várhatjuk egy helyzettől, egy ajándéktól, mert az belülről fakad.
Az elvárásaink mindig a rejtett hiányosságainkat takarják, s közben pedig úgy csinálunk, mintha ennek a hiányosságnak vagy elvárásnak semmi köze nem lenne hozzánk, s ezért egyedül a társunkat okoljuk. Mindez sajnos a hatalmi harchoz vezet, mert gyakran fordul elő, hogy az elvárásaink rabjává válunk, s ilyenkor vagy semmiségekről csevegünk vagy követelőzünk.
Ez utóbbi elkerülhetetlenül ellenérzéseket vált ki a társunkból. Így kezd el benne növekedni az ellenállás (amit feszít az, hogy szeret bennünket, de mégsem bírja a követelőzést elviselni), s csak idő kérdése, hogy mikor robban fel ez az időzített bomba. Ez vagy egy komolyabb konfliktust vagy egy szakítást okoz.
Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor meg tudunk nyílni a várakozás felé. A várakozás egy pozitív energia, s ebben tudatosak vagyunk, mert ez azt üzeni számunkra, bármi is jön, az a lehető legjobb nekünk, bár nem tudjuk, hogy mi az. Amikor le tudunk mondani az elvárásokról és várakozó álláspontba helyezkedünk, akkor jó dolgok történnek velünk. Nem követelünk semmit, csak hívogatunk. Nem várunk el semmit, mert tudjuk, hogy a legjobbat fogjuk kapni.
Feladat:
Ma vizsgáld meg azokat a területeket, ahol nem kapsz semmit és ahol valamilyen sürgető késztetést érzel. Ezek azok a területek, ahol elvárásaid vannak. Mondj le az elvárásokról és bízz abban, hogy ami azután jön, az előrébb lendít.
Záró gondolatok
Azért érdemes az elvárásoknak sok figyelmet szentelni, mert a legtöbb elvárás azért romboló, mert nincs köze hozzánk. Egy felvett viselkedésforma melléktermékei, amelyeket a szocializáció során építettünk be, s amelyeket a fogyasztói társadalom tart életben.
Az elvárások olyan vágyakból születnek, amiket az elme alkot meg, s majd egy képpé formál, s ezzel a képpel teremtődik meg a távolság köztünk s az elérni kívánt vágy között, s ez a távolság a hiányérzetet táplálja.
Ha elégedettek vagyunk, akkor az elmekontroll sokkal inkább fog sikerülni, mert az illúziókkal átszőtt vágyakat csak a tudatos viselkedéssel és reakciókkal lehet feloldani. Mint ahogy gyakran, az elvárások inkább rólunk mesélnek nekünk, a saját hiányosságunkról, semmint a másik hozzáállásáról.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások