Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha kimerült vagyok, akkor szerepet játszok.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Gyakran előfordul, hogy olyan kimerítő szerepekbe kerülünk, amelyek kiégéshez vezetnek, mert csak eljátsszuk azt a szerepet, amilyennek szerintünk lennünk kellene.
Ha egy szerep vagy szabályok, akár kötelességek, kötelezettségek vezérelnek a cselekedeteinkben, akkor ugyan lehet, hogy jól cselekszünk, de rossz a szándékunk, a motivációnk. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk arra, hogy van szabad választásunk, a tetteinket a megszokások irányítják. Emiatt sok felesleges és szükségtelen dolgot teszünk, akár azért, hogy bizonyos érzéseket elkerüljünk, vagy azért, hogy meggátoljuk, hogy jó dolgokat kapjunk.
A szabad választás azonban energiával tölt fel bennünket. Ha nagyon kimerültek vagyunk, akkor tűzzünk ki apró célokat magunk elé. Ha elérjük az egyik apró célt, akkor abból energiát nyerünk.
Ha egy bizonyos szerepet át akarunk alakítani, hogy az adás-elfogadás szabadon áramoljon benne, akkor a saját választásunk szerint döntsünk és úgy cselekedjünk, ne úgy, ahogyan szerintünk cselekednünk kellene, így az energia áramlása elindul. Ha képessé válunk arra, hogy jó okkal tesszük azt, ami jó, akkor az enerváltság, a megfelelés távozik az életünkből és a szeretet marad. 🙂
Feladat:
Keress az életedben egy olyan területet, ahol kimerültnek érzed magad. Képzeld el, hogy ez a kimerült éned egy álruha. Távolítsd el ezt az álarcot és nézd meg, hogy ki van mögötte. Lehet, hogy találsz egy családtagot, vagy egy árnyék személyiséget, akár egy kisgyereket, vagy éppen a támogatásra szoruló önmagadat, amint éppen egy fájdalmas érzéssel küzdesz. Tedd fel a kérdést, hogy miben segíthetnél neki és tedd is meg.
Képzeld el, hogy átöleled önmagad, vagy azt, akire rábukkantál a szerep mögött és közben támogasd és vigasztald. Szeretetedben engedd önmagadba olvadni ezt a valakit. Ezáltal egy űrt betölt ez a megadás, és az energia elkezd áramolni, begyógyítja azokat a területeket, ahol eddig konfliktusaid voltak.
Záró gondolatok
Ahhoz, hogy önmagunk számára a cselekedeteink elfogadhatóak legyenek, gyakran “hamisítjuk meg” a motivációinkat. Amikor le tudjuk bontani ezeket az illúziókat magunkról, és őszintén szembenézünk a tetteink mozgatórugójával, ahelyett, hogy elítélnénk magunkat, szeretettel fordulunk önmagunk felé. Ráébredünk arra, hogy esendőek vagyunk, hiszen emberek vagyunk.
Nem kell tökéletesnek lennünk, pusztán csak törekednünk arra, hogy mindig önmagunk mellett döntsünk. Ha megértjük azt, hogy nem mi felelünk mások jóllétéért, hiszen mindenki maga dönt az élete és az életminősége felett, kinyílik a világ, s azt a sok energiát, amit eddig másoknál kötöttünk le, vissza tudjuk áramoltatni magunk felé.
Ez egy nagyon fontos felismerés, mert így sikerül visszatalálni magunkhoz, meggyógyítani a szándékainkat, s elfogadni azt, hogy néha bizony hibázunk, s ez rendjén van. De ne kössük meg magunkat ezek a hibák által, hanem engedjük, hogy szabadok legyünk!
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 15. | Gondolatébresztő
Talán Te is hallottad már, hogy amire ezen a napon gondolsz, az tízmilliószoros erővel válik valóra. Éppen ezért ezen a napon fontos, hogy figyelj a gondolataidra, mert felruházod őket teremtő erővel. Világszerte ismerik ezeket a napokat, amelyek emlékeztetnek az isteni teremtő természetre, s támogatják azt, hogy megérezd: az életed valódi társteremtője vagy.
A buddhizmus azt tanítja, hogy a tetteink (karma) befolyásolják a jövőbeli életünket és az élet ciklusokban ismétlődik (samsara), amíg el nem érjük a Nirvanát, a szenvedéstől való végső megszabadulást. A tibeti kultúra szerint mindössze négy ilyen különleges nap van, amikor a hold mozgása extra adag energiát ad az univerzumnak. Úgy tartják, hogy ezekben az időkben a gondolatok és a tettek hatása megsokszorozódik, azok tízmilliószoros erővel bírnak. A legapróbb jó gondolatok, szándékok és kívánságok ezeken a napokon csodákra képesek, míg a negatív gondolatokat érdemes egy másik napra hagyni, hiszen azok is töltődnek ezzel az energiatöbblettel.
A tízmilliószoros napok vagy a nagy Buddha-napok a tibeti kultúrában gyökereznek, a tibeti naptár legjelentősebb napjai. Minden ilyen napon Buddha életének egy-egy állomásáról emlékeznek meg, a csodatévő cselekedetekről, az első szentbeszédről, a végső megvilágosodásról és a mennybemenetelről. Bár az újhold és a telihold is tele vannak energiával, akár százszoros intenzitással, mégis a tízmilliószoros napokra úgy tekinthetsz, mint ajándékokra az univerzumtól, olyanok, mint egy áldás. Emlékeztetnek arra, hogy a gondolataidban hatalmas erő rejlik. Ha megfigyeled a keleti kultúrát, talán elgondolkozol rajta, hogy mi hiányzik a nyugati társadalomból. A tudományos és technológiai fejlődés ellenére a nyugati társadalom elveszíti a fontos értékeket. Az emberek nem ápolják a kapcsolatot a természettel, az egyszerűséggel és olyan dolgok válnak értékessé számára, amelyek nem feltétlenül hoznak békét, nyugalmat. A nyugati ember elmagányosodik, mert rázárul a világa. Ezzel szemben a keleti hagyományokban pl. nagyon fontos szerepe van a közösségnek és az ünneplésnek, ezek összefonódnak az emberek mindennapjaival, áthatják a gondolkodásukat, az életüket.
Ezek az ünnepek (a tízmilliószoros napra így tekintenek tehát) nemcsak a külsőségekről szólnak, sokkal inkább a belső megújulásról, a lélek tiszteletéről, és a világ csodáinak mélyebb megismeréséről. Ez az a titok, ami valójában a gazdag és teljes életet ígéri. Ez az ünnep lehet egy csendes meditáció, egy hálaadó szertartás vagy egyszerűen egy örömteli találkozás másokkal. A tízmilliószoros napok egyfajta keretet adtak az időnek és az emberi életciklusoknak. Arra is emlékeztetnek, hogy ideje lassítani. Szánj időt magadra, lépj ki a hétköznapok forgatagából és találd meg a belső békédet.
A buddhizmus a szenvedést a vágyaknak tulajdonítja. A szenvedés azért jön létre, mert mulandóak vagyunk és nem tudunk tökéleteset teremteni, mert mindig van valami, ami szebb és jobb, mindig jobbat akarunk. Ha megérted, hogy a szenvedéseid oka a túlzott vágyak és a materializmus, akkor kiutat találhatsz azokból a sorskörökből, amelyek fájdalommal töltenek el. Mindenki keresi a boldogságot, de sokszor rossz irányból közelítjük meg. Ne kívülről várd a boldogságot, mert az benned van. Az igazi öröm és elégedettség belülről fakad.
A tízmilliószoros napokon a buddhista tanítások szerint különleges energetikai támogatást kaphatsz az univerzumtól, hogy könnyebben elengedhess mindent, ami már nem szolgálja a fejlődésedet. S amikor ezek a napok elérkeznek minden jó szándékodnak és cselekedetednek tízmilliószoros hatása lesz. Így új fejezet nyílhat az életedben, új szokásokat alakíthatsz ki, új terveket szőhetsz és új, értékes dolgokat építhetsz be az életmódodba. Ha ez megvan, akkor újult erővel közelítheted meg a mindennapokat.
Valójában rajtunk múlik, hogy hány ilyen napot tartunk magunknak az évben, hiszen bármelyik nap alkalmas arra, hogy higgyünk abban, hogy a vágyaink valóra válnak. Ha hiszünk abban az alapfeltevésben, hogy a Teremtő a saját maga képére teremtett bennünket, akkor abban is hinnünk kell, hogy megérdemeljük a bőséget és az áramlást.
Ezen a napon az történik, hogy elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk eljutni a teremtő erőnk csúcsára, és manifesztálni. A manifesztálás talán sokak számára egy rejtett, titkos alkímia, pedig semmi misztikus nincs benne, ha ismerjük a szellemi törvényeket. A kulcs a pozitív rezgés és a frekvencia emelés, amit érdemes létrehoznod a nap elején. Minél magasabb tudatállapotot érsz el, annál könnyebben megy a vágyaid megvalósítása, hiszen annál inkább összhangba kerülsz a valódi éneddel. A valódi én vágyai és céljai pedig a sorsodat szolgálják.
Ha mégis úgy érzed, hogy elakad a teremtés, a következőt vizsgáld meg:
1. Vajon tényleg hiszek-e abban, hogy azt, amire vágyok, megvalósul?
2. Teszek-e mindennap azért valamit (akár egy apróságot), hogy közelebb kerüljek hozzá?
3. Van-e bennem pozitív elvárás, előkészítem-e az életemet úgy, hogy legyen helye a beteljesülésnek?
4. Öntözöm-e minden nap pozitív gondolatokkal a teremtésemet, hogy növekedhessen?
5. Ismerem-e a saját tempómat, hogy milyen ütemeben tudom befogadni a dolgokat, ajándékokat?
6. Be tudom-e fogadni azt, amire vágyom, vagy csak úgy gondolom?
7. Kijelölöm-e az univerzumnak a megvalósulás útját, vagy nyitott vagyok több lehetőségre?
8. A NEM is válasz. Mit üzen számomra? Keressek egy másik utat?
9. Észreveszem-e az apróbb üzeneteket, amiket az élettől kapok, hogy hogyan jussak el a vágyott állapotba, vagy csak a célt látom, és azt, hogy még nem vagyok ott?
10. Ha már egyszer kifejeztem a vágyam az univerzumnak, belekapaszkodok-e a kívánságomba, és visszahúzom, vagy engedem szabadon szállni a megvalósulás felé? Avagy, ha elültetek egy virágot, akkor minden nap kihúzom-e a földből, hogy megnézzem, hogy gyökeret eresztett-e már?
11. Kinek a vágya, amit szeretnék? Az enyém, vagy valakitől átvettem?
A teremtés egy könnyed mechanizmus, mi emberek tesszük nehézzé. Sokszor határozott elképzelésünk van arról, hogy mit érdemlünk meg, és minek, hogyan kellene megvalósulnia. Akkor hibázunk csak, ha nem ismerjük önmagunkat, nem tudjuk, hogy valójában kik vagyunk és olyan álmokat hajszolunk, amelyek valójában nem hozzánk tartoznak. Ezeket sosem fogjuk elérni. Nem bennünk született meg a vágy, így mi azt nem tudjuk elérni.
Ami viszont belülről, a szívünk mélyéről fakad, melegséggel tölt el, megtöltjük érzelmekkel, a megvalósulás iránti vággyal, szeretettel. Amikor ezt érezzük, utat is fogunk találni ahhoz, hogy elérjük és megteremtsük az álmainkat. A bőség nem kiváltság, nem csak keveseknek jár, hanem mindenkinek. A pénz energia, se nem jó, se nem rossz, egy semleges erő, amit mi magunk címkézünk fel így vagy úgy.
A mai napon szentelj figyelmet annak, hogy a vágyaidat tápláld, azoknak adj energiát, fényt és szeretet. Lásd magadat úgy, ahogyan a legboldogabb vagy, bármit is jelentsen ez számodra. A mai nappal elindul a teremtésed, elementáris erővel megtámogatva. Higgy abban, hogy a legjobbat érdemled!
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor megbocsátunk valakinek, akkor az felszabadít a megrögzöttségünkből. Amikor én először csináltam ezt a feladatot, arra gondoltam, hogy ha szívből meg tudok valakinek bocsátani, annak milyen jó lesz, mert nálam be van zárva egy helyre, ahonnan nem engedem ki. Ehelyett arra kellett rájönnöm, hogy oda én voltam bezárva, az én energiáim voltak lekötve, az illető élte az életét függetlenül attól, hogy én képes voltam-e a megbocsátásra, vagy sem. Ez egy nagyon érdekes felismerés volt számomra. Én lettem szabadabb, én lettem könnyebb.
A megbocsátás felszabadít az áldozat szerepéből és azokból a helyzetekből, amelyek megkötnek. Amikor meg tudunk bocsátani valakinek, akkor megváltozik a nézőpontunk, mert ha valamit másképpen látunk, mint korábban, akkor az életünk is megváltozik eszerint az új nézőpont szerint. Minden gyógyulás arról szól, hogy megváltoztatjuk a nézőpontunkat, mert minden olyan helyzet, vagy tulajdonság, ami meggyógyításra szorul, az azért van, mert úgy, ahogy volt, nem volt jó, így lehetőséget kapunk, hogy egy más megvilágításban lássuk a dolgokat.
A megbocsátás abban segít, hogy fölé tudjunk emelkedni a nem működő dolgoknak, kapcsolatoknak, ne ragaszkodjunk a sértettségünkhöz, hanem lássuk meg a fényt, a változás lehetőségét. Sokan azt gondolják, hogy ha mindig megbocsátanak, akkor mindig az áldozat szerepében maradnak, és emiatt újra és újra kihasználják őket. A valódi megbocsátás azonban a kapcsolat jellegét változtatja meg, s ezen keresztül minket és a másik felet is. Amikor azt érezzük, hogy nincs kiút egy helyzetből, vagy ha valaki bánt minket, akkor arra van szükségünk, hogy megbocsássunk.
Minden probléma, nyugtalanság, figyelemelterelő cselekvés, látszatdolgok elkerülő jellegű viselkedési minták, mert félünk a változástól. A félelmeinket elrejtjük a bűntudatunk mögé, ami egy nagyon nehéz és megkötő rezgés. Nehezen tudunk szabadulni ebből a helyzetből és a rossz érzéseinktől és nem vesszük észre, hogy milyen változást hozna és mennyire gyógyítana bennünket a megbocsátást. A megbocsátás az, a mi segít megszabadulni a félelemtől és a bűntudattól. Látszólag a másiknak bocsátunk meg, de valójában saját magunknak.
Feladat:
Ma nézd végig a kapcsolataidat abból a szempontból, hogy miben szenvedsz hiányt és milyen konfliktusos helyzeteid vannak. Ezeken a területeken zsákutcába jutottál és nem mersz továbblépni. Nézd meg a betegségeidet és a sérelmeidet – mindegyik mögött meghúzódik egy helyzet, amikor úgy döntöttél, hogy nem tudsz megbocsátani valakinek. Szánj egy kis időt a betegségek, testi tünetek megértésére. Tudatosítsd, hogy minden probléma hátterében valamilyen kapcsolat áll, s bár úgy tűnhet, hogy sok esetben a másikról szól, végső soron mégis belőlünk tükröz vissza valamit.
Ma gyakorold tudatosan a megbocsátást akár egy emberrel, akár egy helyzettel kapcsolatban. A következő megerősítést használd bátran: “Ebben a helyzetben megbocsátok neked ……………. (a személy neve), így én is szabad leszek. Ebben a helyzetben ……………. (nevezd meg a helyzetet) megbocsátok, így én is szabad leszek.” Az a pillanat, amikor teljesen őszintén kimondjuk ezeket a mondatokat elegendő ahhoz, hogy felszabadítson bennünket.
Záró gondolatok
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mindenkinek hagyom, hogy átgázoljon rajtam, vagy elfogadom a viselkedését, ami számomra romboló vagy destruktív. A megbocsátás arról szól, hogy észreveszem, hogy eltávolodtam önmagamtól, nem szerettem magamat az adott területen, s ezt mutatja meg nekem az adott személy vagy helyzet. Nem az a cél, hogy azt higgyük, hogy mindent el kell fogadnunk, mert úgy jó, ahogyan van, hanem az, hogy felismerjük, megbocsássunk és változtassunk.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. augusztus 30. | Szakrális helyek
Ez a gabonakör Warminsterben keletkezett, ahol lehetőségünk adódott meditálni és összekapcsolódni ezzel a nagy erejű szimbólummal. A következő üzenetet kaptuk itt: “A szakrális szimbólum Felsőbb Tudatossága vagyok, a Melkizedek csoporton keresztül szólok hozzátok. A legfontosabb üzenet, amelyet közvetítek felétek, amellyel összekapcsolódhattok ezen a szimbólumon keresztül, hogy NE ÖNMAGATOKAT PRÓBÁLJÁTOK MEGTALÁLNI, hanem a szívetek küldetése az legyen, hogy MEGALKOTJÁTOK ÖNMAGATOKAT egy mélyen fakadó emlékezetből, abból a tiszta forrásból, amelytől látszólag eltávolodtatok egy ponton, de az emlékezés kapuján át, fölfelé ívelve egy magasabbrendű vibráció világába, összekapcsolódhattok azzal a fénymaggal, aki valójában vagytok.
Az Egyetemes Emlékezet azt kéri most tőletek, hogy fogadjátok magatokba egy magasabbrendű energia kreativitásából fakadó, hatalmas forrásként lüktető, gyönyörű energián át, azt a belső utazást, azt a legmélyebb transzformációt, amelyből megalkotjátok azt a létezőt, amiért idejöttetek, ami ebbe az inkarnációba hívott titeket. Amiért vállaltátok, hogy ebben az idő pillanatban, ebben a minőségben megszülettek, hogy keresztülmentek azokon a fájdalmakon, azokon a felismeréseken és azokon a tanulásokon, amelyek felemelnek benneteket és amelynek során el kezdtek távolodni a fizikai valóságtól. Elkezd hívni az a kód, az a lélegzet, amellyel együtt lüktetve téren és időn át haladtok egyre feljebb és feljebb egy olyan valóságba, ahol megszülethet bennetek az áldás. Ezt az áldást jöttetek szétszórni ebbe a világba, ez a fénymag ott pihen mindannyiótok szívében.
A kreativitás energiája az, amely benneteket felemel és amely segít megérteni azt, hogy hogyan tudtok a földi valóságból – úgy, hogy közben a földi valóságban ott maradtok -, gyökereket ereszteni és nyújtózni az Ég felé. Én, mint a szimbólum tudatossága, támogatlak benneteket abban, hogy kibontsátok mindig a következő lépést, hogy megtaláljátok mindig azt a lábnyomot, amibe bele tudjátok helyezni a talpaitokat.
Együtt erősebbek vagytok, hangoljátok át a tudatotokat arra a frekvenciára, amely már nem a megismerésről szól, hanem annak határtalan és végtelen erőnek a megéléséről, ami bennetek munkál. Kapcsolódjatok össze azzal a fénnyel, ami a kezdetektől ott pihent a láthatatlanban, onnan figyelt benneteket és várta, hogy mikor látjátok meg, hogy mikor csillan meg az a fény a szemetekben, amivel ráismertek arra a világra, amelyet magatok mögött hagytatok, és amelyet már éltetek és amelyet az emlékezés nyit fel bennetek, amely világokon át ível.
Hozzátok létre a saját világotokat a világban. Terjesszétek ki minél távolabb. A belső forráspontból kezdjen el kifelé lüktetni mindaz az esszencia, ami ti magatok vagytok. Hozzatok a világba gyógyulást, békét, szeretetet, örömöt és sok-sok fényt. Segítsétek az embereket a választásban, a szabadságban, az örömben. Segítsétek a világot gyógyulni, segítsetek emlékezni. A felemelkedés útján elől jártok, utat mutattok, fényforrásként ragyog bennetek az a terv, amely a kollektív tervvel összhangban a világot bontja és gyógyítja. Egy hatalmasabb erővel együttműködve a tudatosság egy olyan szintjén, amely felé még csak most nyújtóztok, eléritek a legigazabb önvalótokat és megnyílik az a tér, ahonnan minden elérhetővé válik. Küldetésetek közös pontja az a pillanat, amikor megérik a lelketekben az IGAZ ÚT. S összekapaszkodva, a szárnyaitokat kibontva tudtok élni azzal az erővel a mindennapokban, amire születtetek.”
Ez a nagy erejű szimbólum, s az üzenete még most is mélyen megérint, ahogy kapcsolódom vele. Azért írom le ezt az üzenetet, hogy minél többen hozzá tudjanak kapcsolódni ahhoz az energiához, amit ez lehorganyoz a földben, mert ez egy nagyon fontos pillanat. Hiszem, hogy akihez eljut, abban felnyílik valami, s elkezdi élni azt, amire őt hívja ez a szimbólum.
Mindannyiunknak van egy másodlagos küldetésünk, amely ott pihen a sorsunkban. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy ezzel összekapcsolódjunk, s felbontsunk egy új világot az életünkben.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a saját fotóimmal illusztráltam.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. július 31. | Angyali üzenetek
Akkor tudunk a leginkább gyógyulni, amikor megosztjuk a szeretetünket másokkal. Amikor elhatározzuk magunkat, hogy a sérelmek, fájdalmak ellenére is megnyitjuk magunkat, akkor a szeretet a döntésünk nyomán áramolni kezd az életünkben és mások életében is.
Meggyógyítod a tested, az életed, és az elméd, mert ezekre szükséged van, hogy másokkal megoszthasd a benned lévő szeretetet. Ezt magadért kell megtenned, s a gyógyulás szinte azonnal bekövetkezik. De mit jelent a gyógyulás? A negatív gondolatok és érzelmek hatására a test megbetegszik, hiszen az idegrendszer elkezdi ezeket a stressz ingereket letölteni a testbe, hogy tehermentesítse önmagát. Ezek az ún. letöltések energiablokkokat hoznak létre a testben, gátolják az oxigén és a szeretet szabad áramlását. Ezek az energiablokkok nehéz töltésű, összesűrűsödött energiává duzzadnak, ami elkezdi felemészteni a szeretetet és az életerőt. Egy idő után már nem tudjuk olyan gyorsan pótolni, mint ahogy elnyeli a pozitív rezgéseket.
A gyógyulás, amikor tökéletesen megértjük, csupán annyit jelent, hogy meghozzuk a döntést felsőbbrendű énünk prioritásainak irányába. Amikor engedjük, hogy a hitrendszerek, a minták és az ego irányítsanak, akkor a félelem az utunkba áll. A saját én-tudatunk tesz bennünket gyengévé, ez az, amit sokszor elhiszünk magunkról, és lehasadunk a valódi erőnkről. Elfelejtjük, hogy a Teremtő saját képmására alkotott meg bennünket, s ez azt is jelenti, hogy hatalmas teremtő erő munkál bennünk. Amikor a gyengeséget választjuk, elhisszük tudattalanul, hogy az többet ad nekünk, mint az, ha erősek vagyunk. De ezt a döntést bármikor újra gondolhatjuk, hogy új eredményeket tapasztaljunk meg az életünkben.
A gyógyulás nem más, mint amikor megnyitjuk a szívünket a Teremtő szándéka előtt, s összekapcsolódunk ismét a saját erőnkkel általa. Mindenünk megvan mindig, ami az adott gyógyulást segíteni tudja, csak emlékeznünk kell a KAPCSOLATRA. Önmagunkkal és a Teremtő szándékkal. A Teremtő nem alkotott gyengeséget, azt az emberi tudat hozta létre kényelemből, s amikor lemondunk egy kényelmesnek tűnő emberi játszmáról, félreállunk a saját utunkból, s elkezdődik a gyógyulás. Csak emlékezned kell arra, hogy ki is vagy valójában.
Az egészség elérhető, csak azt kell kijelentened, hogy több időre és energiára van szükséged a célod elérésére. Tiszta és megingathatatlan döntésed az egészségért nem semmisíthető meg, az elkezd felemelni, elkezd tehermentesíteni. Legyen megkérdőjelezhetetlen erőd a döntésedben, a szándékodban és minden azon múlik, hogy mennyire vagy elkötelezett a döntésed mellett. Nincs erő, ami a te erőd felett állna, amikor harmóniába hozod a saját magasabbrendű akaratodat a Teremtő akaratával.
Az energiakezelések során tapasztalom, hogy valóban minden azon múlik, hogy mennyire köteleződünk el a gyógyulás mellett és képesek vagyunk-e tartós változást létrehozni az életünkben azért, hogy az adott probléma, nehézség, betegség ne térjen vissza. A hétköznapi élet megpróbálja a gyógyulást, kikérdezi a leckét, ezt tekinthetjük tesztnek, kísértésnek, de egy tiszta szándék csak akkor tud megnyilvánulni, ha belül, a szívünk legmélyéről vágyjuk azt a változást.
Az egyik évben az egyik vendégem dohányzás leszokásra kérte a gyógyulást. Minden jól ment, pár hónapig valóban nem is gyújtott rá, azonban az első stresszesebb helyzetnél elfelejtette a szándékát, hogy szereti annyira magát, hogy nem mérgezi tovább a testét, és elhitte az ego reklámokon és társasági érintkezéseken szocializálódott tanácsát, hogy majd a dohányfüst enyhíti a stresszt. Ez természetesen nem igaz, csak ilyenkor megnyugszik a tudat, hogy tesz valamit, még ha azzal magának árt is, de legalább cselekvésben van.
De ez csak egy példa a sok közül, nagyon sok valódi gyógyulásról is be tudok számolni a praxisomban, elinduló fogyásról, rendbe tett párkapcsolatokról, elmúló fizikai tünetekről. Akkor gyógyulunk meg, amikor hozzátesszük a saját részünket a gyógyuláshoz, nem pedig az egyik kényelmi pozíciót egy másikra cseréljük. Az is egy kényelmes álláspont, hogy elmegyek valahova, ott majd meggyógyítanak, és akkor semmit nem kell tenni érte. Azonban a saját életünk felett csak nekünk van hatalmunk, mások annyit tehetnek, hogy emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk valójában, emlékeztetnek az erőnkre, elindíthatják a gyógyulás folyamatát, de a mi felelősségünk az, hogy megszüntessük azt az életünkben, ami életre hívta. Ez a valódi gyógyulás útja.
Ha szeretnéd az angyaloddal felvenni a kapcsolatot, ez a meditáció segíthet neked: GYÓGYULÁS AZ ŐRANGYALODDAL ÉS SZÍVANGYALODDAL
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások