Szerző: Kammerer Edina | 2023. augusztus 14. | Szakrális helyek
Érezted már, hogy több van benned, mint amit valójában megélsz? Amikor először ezt megéreztem, még nagyon fiatal és éretlen voltam, nehéz volt ezt lefordítani kézzelfogható dolgokra. Őrült módjára kaptam bele mindenbe, hogy megtaláljam azt, amit keresek. Sok rossz tapasztalást vonzottam így be, de végülis mindből tanultam valamit. Azonban, ha újra kezdeném, a csendet választanám tanítómnak. A lelkem csendjét.
A lélek olyan mély titkokat rejt, amelyet az emlékezés nyithat fel bennünk. Fontosnak tartom, hogy közel tudjunk kerülni lényünk eszenciájához, és hagyjuk ezt nap, mint nap növekedni magunkban. Hosszú volt az út, amíg rájöttem, hogy mit jelent az, hogy megadni magam. A sorsomnak, önmagamnak. Hiszen ez vezet új utakra, és ez segít lehorgonyozni ezeket.
Amikor májusban Delphoi-ban jártunk, egy különleges erő érintett meg. Év elején felhívtam a barátnőmet, hogy szeretnék ide csoportot vinni, mert úgy érzem, hogy egy ősi emlék hazahív. Ő nyitott volt erre, ezért elmentünk, hogy belemerüljünk abba, ami ott várt ránk a láthatatlanban pihenve. Az egyik legerősebb üzenet, amit kaptam, az az, hogy itt az ideje, hogy visszaállítsuk az ősi spirituális sablont a testünkön belül és a halántékunk környékén. Miközben feltámadt bennünk az emlékezés, egy gyönyörű láng nyílt fel a tudatunkban. Ez a láng megmutatta a fénytestünk teljes testes emlékét. Megdöbbentem ezeken a belső képeken.
Nehéz erről írni, nem könnyű szavakká formálni ezt az élményt. De amire rájöttem ennek a látomásnak kapcsán az az, hogy az ősi sablon része az érzékszervek áthangolása. Ez egy különös alkímiai folyamat, amely során nem csak a fizikai test érzékszerveivel dolgozunk, hanem a spirituális testben lévő lenyomataival is. Ez a Vénusz-pentagram sablon. A pentagram ötszög vagy csillagötszög néven is ismert. Ha az 5 pont köré egy kört rajzolunk, létrejön a Vénusz sablon, amelyet a spirituális világban az élet és a kapcsolatok jeleként használnak. A pentagramokat szimbolikusan használták az ókori Görögországban és Babilóniában. A keresztények egykor pentagramot használtak Jézus 5 sebének ábrázolására.
Korai pentagramokat találtak a sumér kerámiákon és bizonyos időszakokban Ishtar szimbóluma is volt. A görögök a pentagramot a kölcsönös elismerés, a jólét, valamint a jócselekedetek és a jótékonyság szimbólumaként használták. Kr. e. 300-150 körül a pentagram Jeruzsálem szimbóluma volt. A neoplatonizmusban a pentagramot a pitagoreusok a felismerés szimbólumaként használták és “egészségnek” nevezték.
A pentagram egyszerű csillagnak tűnhet, de ha jobban megnézzük, láthatjuk benne az univerzumot. A pentagram maga a természetes tökéletesség. Tehát egy szimmetrikus 5 ágú csillag, ami azt jelenti, hogy tökéletesen illeszkedik egy ötszög belsejébe. Az egymást keresztező pontok közötti különböző vonalak és szakaszok hossza megfelel az aranyaránynak. Még a pentagramon belüli háromszögek között is sok aranymetszés van. Ez egy olyan minta, ami a természeti jelenségekben látható, ez a tökéletes arány. Sok kagyló és a virágok is tartalmazzák ezt az arányt, és még az emberi testben is megtalálható. Emiatt az ókori görögök óta sokan úgy gondolják, hogy a pentagram a természetes harmóniát, békét és egyensúlyt képviseli.
A Földről nézve egy nyolc éves ciklus során a Vénusz bolygó egy pentagramhoz hasonló mintát alkot. Sokan látnak egy 5 szirmú virágot a középpontjában vagy egy almamag keresztmetszetét is akár. A rózsa és az alma évszázadok óta a szerelem istennőjének a szimbólumai, ezért nagyon is illik hozzá, hogy a nevével ellátott bolygó így mozog.
Hogy jelenik meg ez a Vénusz sablon az emberi testben? A testben a pentagram 5 pontja az 5 érzékszervet jelenti. De egy felnőtt ember nyakának, karjainak és lábainak arányai is tökéletesen illeszkednek ebbe a szimbólumba. Ez többek között azt is mutatja, hogy a testünk kapcsolatban áll a felette lévő nagy lélekkel. Ez az ember és a kozmosz közötti kapcsolat. A testedre úgy is tekinthetsz, mint a hatalmas univerzum kicsiny mására. Ami a csillagokban megtörténik, az az emberek között is megtörténik. A csillag körüli gyűrű a világot vagy a kozmoszt jelenti, benne 5 különböző erővel. Ezek megidézik a földi erőt, amellyel biztonságosan lehet varázslatokat és szertartásokat végezni. Vagyis a spirituális Vénusz-sablonnal kapcsolnak össze. A csillag felső pontja a lélekkel/éterrel kapcsolódik, a bal oldal a levegővel, a jobb oldal a vízzel. A bal alsó sarokból a föld elem, a jobb alsó sarokból pedig a tűz elem hat ránk.
A Vénusz hatalmas misztikus erővel rendelkezik. A Vénusz-rejtélyek számos ősi metafizikai hiedelemrendszer alapvető igazságait beszélik el, beleértve a kelet-indiai felvilágosodási tanításokat, a rózsakeresztes filozófiát és a maja kultúra által leírt próféciák kozmikus tervét. Itt az ideje, hogy megerősítsük magunkban ezt a sablont, hogy ezen keresztül tudjuk alkalmazni a spirituális tudást önmagunk és az emberiség megsegítésére. Ez a Vénusz-sablon lehetővé teszi számunkra, hogy felidézzük azt a mélyen gyökerező erőt, ami nem más, mint a krisztusi energia, ami a lelkünkben él, és ami az életünk minden nagyszerű és csodálatos eseményében megnyilvánul.
Hiszen a paradicsomban az első emberpár képes volt egy belső szellemi szerven keresztül felfogni és megérteni a rejtett, örök igazságokat. Amikor az ember halandóvá vált, megkapta azokat a külső szerveket, amelyeket ma 5 érzékszervnek nevezünk. Jelenleg a belső képességeinket olyan mértékben burkorlja be a durvább, fizikai rezgés, hogy a külső szem nem lát a szellemi szférákba, süketek vagyunk a metafizikai világ hangjaira, az ihletett beszédünk megbénult, helyette csacsogunk és elfedjük az igazságot a szavakkal. Nem férünk hozzá azokhoz a mély szavakhoz, amelyek egykor a miéink voltak és rajtuk keresztül uraltuk az elemi erőket és a külvilágot.
Ezt az üzenetet kaptam Delphoi-ban, hogy segítsem kifejleszteni vagy visszaidézni azt az elveszett belső képességet, ami lehetővé teszi számunkra a rejtett, örök igazságok észlelését. Az élet és a vezettetés a szív útjában rejlik. Ennek a belső munkának az ereje abban rejlik, hogy a képességeinkben ugyanazt a törvényt, ugyanazt a rendet és ugyanazt a szabályszerűséget állítjuk vissza, amely által a természetben minden lény irányít.
A régiek a világukat két félben képzelték el: férfi és női oldalban. Isteneik és istennőik azon munkálkodtak, hogy megtartsák az erőegyensúlyt. Amikor a férfi és a nő egyensúlyban volt, harmónia volt a világban. Amikor kiegyensúlyozatlanok voltak, káosz uralkodott. A Vénusz-sablon a szent női minőség rehabilitása, amin keresztül az érzékelés lehetségessé válik attól függetlenül, hogy valaki férfi vagy női testben van-e itt.
A delphoi jósdánál Apollónnal lehet kapcsolódni, ami sok érdekes felismerést hozott. Itt tud gyógyulni az Apollón archetípus lényünk férfi részében. Apollón távolról is tisztán látott és az élet dolgait felülről szemlélte, a kiszemelt célpontot mindig eltalálta a nyilával, zenéjével pedig harmóniát teremtett. Az Apollón archetípus egy olyan személyiség, aki a tiszta definíciók híve, az elmélkedést előnyben részesíti az érzelmekkel szemben, a távolságot a közelséggel szemben, az objektív értékelést az intuícióval szemben. Az egyik legnagyobb kihívása az érzelmi távolságtartás. Ha tehát ez a férfi minőség megsérül bennünk, akkor olyan társat fogunk vonzani, aki ezt tükrözi vissza.
Akrokrintosz-ban pedig Aphroditéval lehet kapcsolódni, aki a női részünket, még pedig annak legszebb részét gyógyítja: a szépség, a szerelem és az átváltozás képességét. Az Aphordité-tudat ötvözi az ártatlanság és a sebezhetőség energiáit, egyetlen gyújtópontba képes fókuszálni a figyelmét. Ez a minőség olyan, mint egy színpadot megvilágító rivaldafény, amelyből ihletet és energiát lehet nyerni.
E két rész gyógyulása létrehozza a Vénusz-sablont a spirituális testben, és ezáltal az érzékszerveink felszabadulnak. Nagyon különleges volt számunkra ez az utazás. Ha szeretnél résztvenni egy ilyen szakrális kiránduláson, akkor IDE kattintva elolvashatod a részleteket.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a saját fotóimmal, illetve a pixabay.com fotókönyvtár ingyenesen használható képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. július 22. | A változás útján, Uncategorized
Amikor először találkoztam Edgar Cayce nevével, lenyűgözött az “alvó próféta”. Sok félreértés volt még bennem ezzel a témával kapcsolatban, nem volt könnyű a tisztánlátásról alkotott képemet megtisztítani attól a sok felesleges sallangtól, ami rárakódott. Az emberi természet része, hogy keresi az illúziókat, s ha nem vagyunk résen, azokat el is adják nekünk. Azonban a láthatatlan világ és annak üzenetei nagyon is valóságosak, nagyon is pontosak. Sokszor kell idő, és kell, hogy bizonyos események megtörténjenek, hogy értsük ezeknek az üzeneteknek a jelentését. Nyitottságra van szükség hozzá – az elme tisztaságára és nyitottságára.
A prófécia nem kőbe vésett igazság. A láthatatlan világ kreatív erőkkel, a dinamikus energiák szintjén tevékenykedik, amelyek a jövőnket formálják. Tehát a jövőnk változékony, mint ahogyan a jelenünk is. Ha megváltoznak a körülmények, új, más szemszögből látjuk a jövő eseményeit. Ezek alternatív, lehetséges jövőképek, amelyek attól függenek, hogy milyen a jelen energiája, amiből elindul egy-egy esemény.
Ez Edgar Cayce próféciáival sincs máshogy. 43 éven át közölte a megérzéseit, s abban az időben ezek meglehetősen furának hatottak (1877 – 1945 között élt). Az ő tudása, képessége még érthetetlen volt az emberek többsége számára. Számunkra azonban már valóság. Ez azonban nem jóslat. A jóslat annak az állítása, hogy valami be fog következni, ez a szó azt sugallja, hogy a dolgok többé-kevésbé elrendezettek, és a jóslat révén megláthatjuk egy pillanatra, hogy merre haladnak a dolgok. A prófécia jelzi, hogy valami bekövetkezhet a jövőben és fenntartja, hogy a jövő folyamatosan alakul. Mivel a jövő képlékeny, mi magunk is alakíthatunk rajta.
A prófécia hatalmat ad. Megmutatja a jelenleg ható erőket, és azt, hogy merre haladnak. Ugyanakkor emlékeztet saját szabad akaratunkra is, arra a képességünkre, hogy mi is részt vehetünk a jövőnk tudatos teremtésében. Cayce egyik legreményteljesebb üzenete, hogy az új évezredben egy új, az ember különleges képességein alapuló kultúrát teremthetünk. De ezt ne úgy képzeljük el, mint egy cirkuszt, hogy mindenki a mutogatja a képességeit. Ezek belső tudat-terek, amelyek meghatározzák a döntéseinket és elősegítik a tudatnövekedés folyamatát bennünk.
Milyen próféciákról van szó?
📌 1. Új szemlélet terjed el a gyógyászatban – beköszönt a holisztikus szemléletmód, amely a testet egységes energiarendszerként kezeli. Felfedezzük, hogy az ember teste, elméje és lelke egymással szoros kapcsolatban áll. Ahhoz, hogy a gyógyulás teljes legyen, az új módszer e három elemet egyesíti. Ez már történik velünk, nagyon sokan keresik az alternatív lehetőségeket a gyógyulásra, hiszen egyre többen ismerik fel, hogy az érzelmek milyen megdöbbentő erővel hatnak a testre és milyen elakadásokat tudnak létrehozni benne.
📌 2. A megérzés és a spirituális érzékenység alapvető eszközeinkké válnak. – A Vízöntő kor tudata erről szól, hogy kapcsolódunk a Teremtő Erőnkkel és a láthatatlan világgal. Elindulunk a tudatosság útján, és elkezdjük figyelni a megérzéseinket. Néhány generáció elteltével az emberek közvetlen kapcsolatban állnak majd a szellemvilággal és nem lesz szükség “közvetítőkre” ehhez.
📌 3. A tudomány és a spirituális szemlélet közötti ellentét feloldódik. – A történelem során e két nagyszerű áramlata egyesül és közösen teremtenek új kultúrát. Kutatás és megvilágosodás kéz a kézben járnak majd, megjelenik a szellemi szféra tudománya és az anyagi világ új energiával egészül ki. Először ez az egyéni fejlődésben mutatkozik meg, nem a laboratóriumokban, de később már ott is felfedezhető lesz.
📌 4. Földünk felszínét drámai változások alakítják majd, főként az időjárás lesz más. – Ezt is tapasztaljuk már, földrengések, árvizek, klímaváltozás. Az emberiségnek van egy saját sodrása, és meg kell majd küzdenünk azokkal a változásokkal, amiket mi hoztunk létre gondatlanságból, a fogyasztói társadalom kényelméből és nemtörődömségéből.
📌 5. A társadalmi “kiegyenlítődés” világszerte megvalósul. – Az ehhez vezető út sok nehézség és fájdalom révén tud megvalósulni, de mégis, ha körbenézünk, akkor látjuk, hogy ez is történik velünk, körülöttünk. A szélsőséges esetek megjelenése és kihívása mindig azt segíti, hogy két különböző csoport tudjon közelíteni egymás felé. Ez a megértés révén lehetséges, és ennek az alapja a nyílt kommunikáció.
📌 6. A nemzetközi világ új központja Keleten lesz, Kína középső vidékén. – “A rettegett Mongólia újra felkel.” – írja Cayce. A történelem mindig új fordulatokat hoz, ám most szemtanúi lehetünk egy olyan “hatalomváltásnak”, amely nem háború útján történik, hanem szépen csendben a színfalak mögött. S mire láthatóvá válik ez a változás, már meg is történt. A világot lefoglalja egy olyan “harc”, amelyet egy láthatatlan ellenség, egy vírus ellen vív, s közben nem figyelünk arra, hogy mennyi minden mozdul meg a háttérben, s változik meg örökre.
📌 7. Szenzációs régészeti feltárásokról kapunk híreket. – Ezek segítségével jobban megismerhetjük a letűnt civilizációkat, ami alapjaiban változtatja meg a történelem szemléletünket. Ezek a felfedezések megmutatják majd, hogy hogyan egyesítették az őseink a tudományt és a szellemi szférát.
📌 8. Az élet folytonossága alapvető ténnyé válik. – A halál egyre inkább egy átlépéssé válik az egyik tudatállapotból a másikba. A haláltól való félelem megszűnik az egyik legfontosabb emberi motivációnak lenni. A változás abból is látszik, hogy egyre inkább felerősödnek az elmúlt időszakban a pánikszerű tünetek. Most lehet tudatosan is dolgozni a halálfélelemmel, s ez változást hoz majd a világunkba.
📌 9. A teljesség uralja majd az emberi kapcsolatokat. – A vallásokat a Teremtő egysége fogja vezérelni, a minden energia egysége a tudományt és az emberiség egysége a politikát. Ehhez még sok változásnak kell történnie, hiszen a hatalom ragaszkodást szül egy olyan elmében, amely tele van félelemmel. De hiszem, hogy a változás, amiben vagyunk, feloldja majd az egyéni érdekeket, és az emberek képessé válnak valódi együttműködésre.
📌 10. Krisztus újra eljön közénk. – A második eljövetel talán egy helytelen kifejezés, mert ez valószínű nem egy megtestesült eljövetel, hanem inkább egy tudatosságnak az integrálása. Ha úgy tetszik Jézus tanításainak a megértése, megélése és a mindennapokban való lehorganyzása.
A próféciák tíz fő témaköre egy harmonikusan működő világ képét tárja elénk. Az átmeneti időszak mindig nehéz, hiszen a változástól való félelem nagyon mélyen beágyazódott az emberiség tudatalattijába. De ezt jelenti az, hogy egy változó korban, egy változó világban élünk. Képessé válunk megújulni a próbatételek által.
A paradigmaváltás elkerülhetetlen. Már csak rajtunk múlik az, hogy ez a változás számunkra könnyű lesz, vagy az ellenállást és a régihez való ragaszkodást erősítjük magunkban. A változás történik velünk, és körülöttünk, s akkor válik számunkra valóban biztonságossá ez a folyamat, ha merünk menni az áramlással, merünk ráhangolódni arra, hogy egy-egy megváltozott helyzet mit hoz el az életünkbe. Az újrakezdés időszakát éljük, az, ami már nem kompatibilis velünk, kivonódik az életünkből, s az azzal járó szinte észrevétlen feszültség megszűnik. A változás nem jó vagy rossz, minden a mi hozzáállásunktól függ. Használjuk fel bölcsen a rendelkezésünkre álló időt és információt. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 29. | Lélekcseppek
Mi mindannyian a Föld gyermekei vagyunk, akik azért születtünk ide, hogy tapasztaljunk és éljünk. Úgy csináljuk ahogy tudjuk, senki nem csinálja jobban, vagy rosszabbul nálunk, csak máshogyan. Valójában nem az az önzőség, hogy saját magammal foglalkozom és magamért teszek meg bármit is, – ez tévesen szerepel így a köztudatban (mint sok minden más is!), pusztán azért, hogy bűntudatot keltsen bennünk ez a törődés; mert vannak olyan erők, amelyeknek a fennmaradásához, továbbéléséhez az kell, hogy senki ne figyeljen magára és ne ébredjen rá saját erejére – hanem az az igazi önzőség, ha azt hiszem, hogy mindenki másnak is úgy kell élnie, gondolkodnia, cselekednie, ahogy én teszem.
Tegnap hallottam a rádióban egy verset, és egy sora mélyen megérintett, próbálom pontosan idézni: „ne haragudj azért, hogy más nem Te vagy”. Ez elindított bennem egy áramlást, és ráébresztett arra, hogy bár szeretem és élem azt, hogy csodálatos az, hogy ennyire különbözőek vagyunk, hiszen ettől színes a világ, de rátaláltam korlátokra ebben a hitben. Tehát csak bizonyos mértékig, bizonyos határokon belül tudom elfogadni a különbözőségeket. Hirtelen, mint amikor átszakad egy gát, sok korábbi konfliktust idéztem fel, amelyeknek mind ez volt a mozgatórugója, hogy képtelen voltam elfogadni, hogy a másik nagyon más nézetek és hitrendszer szerint éli az életét. Természetesen ugyanezt a hozzáállást kaptam viszonzásul, és a konfliktusok sorra arról szóltak, hogy meggyőzzem a másikat arról, hogy miért nem jó az, ahogyan ő gondolkodik.
Az elmúlt hónapok alatt átéltem, amint karmikus sebek szakadnak fel bennem, és lehetőséget kaptam arra, hogy meggyógyítsam azokat. Ennek a része volt az is, hogy elfogadjam azt, ha valaki az elméje irányítása alatt akarja leélni az életét, és vakon követ egy olyan rendszert, ami megköti és fogva tartja. Azáltal, hogy ez az elfogadás átégett bennem, és tiszteletben tudom tartani a döntését, felszabadult bennem egy erős kontroll energia. Ráláttam arra, hogy egy részem milyen erőteljesen akarta irányítani az engem körülvevő energiákat, kapcsolatokat, mert féltve őriztem azt, akivé váltam. De ez ugyanannyira nem szabadság, mint amikor egy „külső” erő megköt.
Rájöttem, hogy sokat címkézek napon át, ez jó, ez rossz, ez pozitív, ez negatív. Pedig valójában minden semleges, az érzelmi töltéseket már én rakom hozzá. Hiszen, ami nekem jó, az lehet, hogy másnak rossz. Mindenkinek megvannak az egyéni megélései, tapasztalásai, amelyek ott nyugszanak a lelkében, s egy megtapasztalást százféleképpen élhetünk át. Ezért van az, hogy ugyanaz az ember tíz másikból teljesen más érzelmeket vált ki, aszerint, hogy lényével éppen milyen „gombot” nyom be az illetőnél. Vannak örömteli és fájó találkozások, és a gyógyulás lehetősége ott rejlik mindegyik találkozás mélyén.
Hiszek abban, hogy azért vagyunk ennyire különbözőek, mert az Egy/Isten/A teremtő erő egyetlen érzelem százezer színét és mélységét akarta megtapasztalni, ezért százezer úton indított el bennünket, hogy azt az élményt, amit csak mi tudunk megélni, „hazavigyük” Neki. Minden embert ez az erő hajt, hogy azzal az érzelmi csomaggal térjen haza, amit vállalt és ezért minden ember útja egy különleges küldetés. Egy alacsonyabb rezgésű életút is egy nehéz vállalás, egy kegyetlen zsarnok élete magában hordozza a lélek fájdalmát, a tisztán látás csodájában ott rejlik a sebezhetőség, az érzékenység a fátyol mögötti világra látni enged olykor rémisztő dolgokat is, tehát egyik sem könnyebb a másiknál, csak MÁS, nagyon más. És minél többször meglátjuk a fényt egy nehéz helyzetben, minél többször meglátjuk az istenit valakiben, aki már régen eltávolodott a Forrástól, mi annál közelebb kerülünk a saját vállalásunkhoz és ahhoz, hogy békében hazatérjünk.A Földért ugyanúgy mindannyian felelősek vagyunk, ugyanúgy, ahogy magunkért is. Ha magunkat és egymást nem tudjuk tisztelni, akkor a Földet hogyan tudnánk? Csak minden nap tegyünk meg kis lépéseket önmagunkért, és ahogyan fejlődünk, tenni akarunk majd a Földért is, mert rájövünk, hogy ez az OTTHONUNK.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 26. | A változás útján
A minap összefutottam egy volt párkapcsolatommal, akivel nagyon sokáig voltunk egy pár. Már régen szakítottunk egymással, és megmaradt köztünk egy kellemes, baráti viszony. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak figyelni kezdtem magam, mert éreztem, hogy valami nem stimmel velem.
Amikor megismerkedtünk 17 éves voltam, bár már tinédzser, de lélekben azért még egy gyerek-lány. Sok mindent tanultam tőle, és valahogy elkerülhetetlen volt, hogy ne csússzunk bele öntudatlanul egy apa-lánya kapcsolatba. Emlékszem, amikor vitáink voltak, még sokszor mondta is, hogy „Nem az apád vagyok”.
És most, sok évvel később, amikor egy asztalnál ültünk és beszélgettünk, érezni kezdtem, hogy újra úgy viselkedem, mint egy kislány. Teljesen automatikusan bekapcsolt bennem ez a régi minta, és azonnal át is vette az irányítást. Ebben a pillanatban elveszítettem a szívkapcsolatot a világgal, és egy berögzött viselkedésminta határozta meg a cselekvésemet, a gondolataimat. Bevallom, hogy nem kevés idő telt el, mire észrevettem, hogy itt valami hiba van. Egyre nőtt bennem a diszkomfort érzés, hogy nem érzem jól magam a bőrömben.
Gyors önvizsgálat, és szinte azonnal fel is fedeztem, hogy eltűntem a Jelen pillanatból. Amint visszahúztam a fókuszomat arra, aki VAGYOK, a beszélgetés is kezdett elapadni köztünk. Már nem tápláltam öntudatlanul ezt a régi játszmát és nem akartam jól lakatni az egómat, így már nem is voltam „érdekes” a másik fél számára sem. Érdekes megtapasztalás volt az, hogy mennyire fontos a valódi Jelenlét. Abban a pillanatban, amikor újra „felébredtem” nagyon élesen érzékeltem azt a különbséget, ami a látszatvilágot és a valódi érzésekkel megáldott világot elválasztja egymástól. Nagyon éles volt a kontraszt, ugyanakkor boldogság áradt szét bennem, mert azt éreztem: SZABAD vagyok. ÖNMAGAM vagyok.
Nem a szabadság illúziójában élek, hanem valóban élem azt. És még valami: már nem bántottam magam amiatt, hogy belecsúsztam egy játszmába, hanem azt éreztem, hogy ha ez nem történik meg, akkor ezzel a tapasztalással kevesebb lennék. De én örülök ennek a tapasztalásnak! Nem mindig ilyen könnyű a nehézségekben meglátni a jót, de végül is ez lenne a cél, hiszen az életemben minden értem történik. Az én felemelkedésemért! És azonnal szertefoszlik még egy illúzió: nincs rossz.
Hiszen hogyan lehetne valami rossz, ami azért történik, hogy én több legyek általa? Szeretném ezt élni minden történésben és meg is teszek ezért mindent. Ez a felismerés most bontogatja a szirmait a lelkemben, és én dédelgetem, mert meg akarom őrizni, hogy ezt mindig tudjam. És valamit úgy a legkönnyebb megőrizni, ha szétosztom, ha visszaadom. Gyönyörű áldott körforgás.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 26. | A változás útján
Úgy érzem, végre elindultunk hazafelé. Csodálatos folyamatok zajlanak, egyre inkább nyitottabbá válunk a szív rezdülésére. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az eddig jól bevált történések, helyzetek valóban örömmel és boldogsággal töltenek-e el. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az elme logikus következtetései nyomán valóban a valódi életet éljük-e, vagy csak egy (ál)biztonságos, racionalizálható létet követünk.
Ez nagyszerű! Úgy ébredünk, mint tavasszal a természet, hosszú, mély álomból, egy befelé forduló állapotból megnyílunk a napfényre, gyökereinket újra érezzük a Földben és megmutatjuk ragyogó fényünket a világnak! Tégy egy egyszerű próbát! Ha boldog vagy, akkor szereted az életedet. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem várnak kihívások rád, inkább csak azt, hogy bízol. Bízol abban, hogy bármi is történjen, nem vagy egyedül. Ha megállsz egy pillanatra, s mélyen magadba szívod a levegőt körülötted, a saját energiáidat, Te mit érzel? Tudsz örülni a létezésednek? Ez az, amit most el kell dönteni: hajlandó vagy-e átalakulni, hajlandó vagy-e egy szebb jövőt teremteni magadnak és a körülötted élőknek? Minél többen vállaljuk el a felelősséget egy szebb világért, egy tisztább bolygóért, egy egészségesebb Földért, annál inkább támogatjuk a megemelkedett rezgést.
Aki elvállalja a felelősséget, egy csodálatos feladat és egy magasabb erő előtt hajtja meg a fejét. Ha érzed, hogy erre te is képes vagy, fókuszáld a figyelmedet. Először minden belülről indul el. Átalakítjuk a gondolatainkat, figyelünk arra, hogy negatív gondolatainkkal se a testünket, se a levegőt, se a Földet ne szennyezzük. Átalakítjuk a cselekedeteinket, észrevesszük a jeleket, a lehetőségeket, segítünk azoknak, akik kérik. Folyamatos kapcsolatot ápolunk a Forrással, amiből töltődünk (akár meditációval, akár tánccal, testgyakorlással, ez mindenkinél más), így nem magunkból adunk, mi csak eszközei leszünk a Teremtésnek.
Ebből az évből annyi mindent ki lehet hozni, csodákat lehet átélni. Szerintem a tavalyi év igen nehéz volt, de 2019-nek különleges energiája lett azáltal, hogy segített abban, hogy nagyon mélyre, önmagunkba vezetett az előző év. Ez a mély alászállás abban segített, hogy megmutatta nekünk, mi az, ami méltó hozzánk, mi az, ami érdemes a túlélésre, és mi az, amit hiába markolunk, sosem volt a miénk. Az elengedés nagy mértékben jelen volt az elmúlt évben, mikor könnyebben, mikor nehezebben ment, de az élet nem állt meg, és folyamatosan “kikényszerítette”, hogy tartsuk a fókuszt, tudjuk minden pillanatban, hogy miért és hogyan érdemes az életünket élni.Tekintsünk úgy 2019-re, mint a 10 milliószoros napra, használjuk a tudatosságunkat arra, hogy az Egységbe emeljük a rezgését. Valóban csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből az évből és mit teremtünk meg! Ezért ez most a választás éve! Válasszunk egy tiszta és szeretetteljes jövőt magunknak azáltal, hogy a jelenben mindig a szeretet és az Egységet teremtjük.Váratlan, hirtelen fordulatokkal teli év vár ránk, amit eddig megtanultunk a világról, azt ne arra használjuk, hogy akadályozzon bennünket a fejlődésben, hanem arra, hogy egy nyugodt alapból nyissunk új dolgok felé. Az eszközök, amik a kezünkben vannak, abban segítenek, hogy tudjunk a középpontunkból reagálni, nem pedig abban, hogy bebetonozzunk egy jövőképet. Ne arra hajtsunk, hogy ne érjenek kihívások (mert ezzel felesleges foglalkozni, ez nem lesz így soha 🙂 ), hanem arra, hogy ha kihívások érnek bennünket, arra jól tudjunk reagálni.Sok döntés vár tehát ránk ebben az évben, és ezeket a döntéseket nem tudja más meghozni helyettünk. Ez a mi életünk, a mi felelősségünk. Csak annyi a dolgunk, hogy tudjuk: VAN VÁLASZTÁSUNK! Akkor is, ha azt hisszük, hogy nincs. Legyünk kreatívak és keressük azokat az ösvényeket, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások