KAMMERER EDINA BLISS

Oldal kiválasztása
Felelősséggel magunkért és egymásért

Felelősséggel magunkért és egymásért

Számomra a felelősségvállalás szorosan összekapcsolódik a felnőtté válással, azzal, amikor megérünk arra, hogy felnőtté váljunk és így is élünk a világban. Most látom csak, hogy a figyelmemet erre a témára irányítottam, hogy mennyi olyan ember van, aki elodázza a felnőtté-válás folyamatát a saját életében, mert nem bírja azt a rá nehezedő terhet, amelyet úgy hívnak: felelősség.

Ha már a minap szóba hoztam a könyvbemutatót, érdekes volt, amikor eldöntöttem, hogy szükség van arra, hogy elhívjam a barátaimat és ismerőseimet és megmutassam nekik egy másik oldalamat is. Az elhatározás könnyű volt, és amíg az alkotó folyamat szabadon áramolt bennem, tovább inspirált. Volt bennem félelem (nem kevés!), hogy jönnek-e egyáltalán, hogy nem jönnek-e túl sokan, hogyan fogok ennyi ember előtt beszélni, stb., és volt egy pillanat, amikor azt éreztem, talán jobb lenne visszamondani. Csak egyetlen pillanat volt, de elég ahhoz, hogy a kétség – egy előre láthatatlan jövő kétsége (hiszen vagy úgy lesz, vagy nem) – a közelembe férkőzzön. Aztán rádöbbentem arra, hogy felelősséggel tartozom a szavaimért. Kimentek a meghívók, a plakátok ott voltak az üzletekben, a hirdetőtáblákon, a szórólapok a postaládákban. Ez a pillanat hirtelen mindent megváltoztatott bennem. Egészen idáig sokszor nyomasztott a felelősség, hogy mindig mindennel időben meglegyek, hogy amit vállaltam, megtartsam, és mivel ezt elvártam, sőt megköveteltem magamtól, ez inkább stresszt okozott, semmint egy természetes folyamatot. Pedig a felelősségvállalás a felnőtté-válás természetes része, nem lehet siettetni, de meg sem lehet akadályozni.

Úgy érzem, hogy abban a mágikus pillanatban ott, amikor megéreztem a felelősségvállalás igazi ízét, egy újabb rész a gyermeki énemből felnőtt. Ez a pillanat inspirált és lendületet adott ahhoz, hogy egy olyan előadást állítsak össze, ami valahol egy önvallomás is volt, ami a szívemben fogalmazódott meg. Azon az estén sokkal nyugodtabban, mint ahogy vártam (azt hittem, hogy az iskolás évek alatt tapasztalt lámpaláz vissza fog köszönni, de hála Égnek csak a távolból integetett), kiálltam az emberek elé és odaadtam magam nekik úgy, ahogy vagyok. Egy csodát éltem meg általa s ezen az úton a felelősségvállalás vezetett, amit sokáig, mint egy mumust a sötétben tartottam, de mikor kijött a fényre és megmutatta magát, nekem a legnagyobb tanítómmá vált.

És még egy dolgot megtanított a felelősségvállalás azon az estén az emberi kapcsolataimról. Igazán kíváncsi voltam arra, hogy a barátaim közül kik lesznek azok, akik ezen a számomra fontos estén támogatnak és a kezemet fogják majd. Gyakran a kedves szavak és ígéretek mögött nincs tartalom, nincs valódi szeretet, nincs őszinteség, csak űr, megfelelés és félelem. Ezek a szavak jönnek és mennek, mint ahogy az emberek is; de vannak olyan szavak, olyan ígéretek és olyan tettek, amelyek nem félnek a felelősségtől, nem félnek a szeretettől és stabilan állnak a viharok közepette is. Ezek azok a kapcsolatok, amelyek felelősségteljesen működnek.

Azon az estén, az azt megelőző folyamatok világítottak rá nekem arra, hogy a felelősségvállalás – amiről eddig azt hittem, hogy nehézkes, hogy nyomasztó, hogy mintegy terhet úgy kell cipelni és az ember összeroskad alatta – valójában egy könnyed, örömteli és szeretetteljes állapot. Engem felszabadított és porrá zúzta ezeket a „béna” hiedelmeimet. Talán a családból hoztam ezt a hitrendszert, talán a társadalom tanított rá valaha, nem tudom. De egy biztos, hogy illúzió és hazugság volt. Nincs annál csodálatosabb érzés, mint amikor hiszek valamiben, ki merem mondani, fel merem vállalni és az életemmel is bizonyítom azt. Ez a felnőtté-válás szabadsága számomra.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Üzenet az álomból

Üzenet az álomból

Valamelyik nap életem egyik legzavarosabb álmát sikerült átélnem. Eddig soha nem jutottam dűlőre ezekkel a látszólag összefüggéstelen álmokkal. Többnyire legyintettem, és úgy gondoltam, hogy a tudatalattim összekutyult sok emlékképet a jelenlegi életem történéseivel, szereplőivel, de nincs összefüggés. Ez egy kényelmes választás, mert összefüggés mindig van!

Most nem is hagyott nyugodni ez az érzés, főleg mert éreztem, hogy mozgolódik bennem sok érzelem ezzel kapcsolatban. Azonnal el is csendesedtem, szükségem volt erre, mert jelenleg nagyon sokat dolgozom, ötletelek, “önmegvalósítok”. A megjelent könyvem kapcsán egy könyvbemutatóra készültem és többnyire ennek szervezése tette ki akkoriban minden időmet. Csodálatos áramlásban utaztam, az Égiek fantasztikus inspirációkkal láttak el.

De amire az álmom is rávilágított, hogy rengeteg félelem dolgozott bennem, amelyeket az a helyzet mind elő is hozott. Hirtelen ráláttam az álom kuszasága és a jelenlegi helyzetem összefüggéseire. Ugyanabban az eseményben megéltem azt a félelmet, hogy mi fog történni, ha alig egy páran jönnek el a bemutatóra, és megéltem azt is, hogy mi lesz, ha annyian jönnek el, hogy nem férnek majd be. De azt egyszer sem éltem meg, hogy bárhogy is alakul majd, éppen úgy lesz tökéletes és felemelő. A félelmek kezdték elvenni tőlem a szervezés örömét, pedig csodaként élem meg tényleg azt a varázslatos áramlást, mégis az elmém nem bírta elviselni, hogy elengedem az irányítást.

Tavaly nagyszabású tervekről álmodoztam és erre ösztönöztem mindenki mást is, akivel találkoztam. Tényleg mertem nagyot álmodni és hiszem, hogy el is jutok oda, ahova tartok, de mégis dolgozik bennem egy kishitűség, ami hol hangosabban, hol halkabban, de próbál szabotálni. És hirtelen kristálytiszta volt az álom. A résztvevők, hogy miért pont ők voltak benne, miért azt mondták, vagy tették, amit. És ezért olyan hálás vagyok, mert most újra visszataláltam a középpontomba. Tudom, hogy vannak bennem félelmek, de úgy döntöttem, hogy ezek nem akadályoznak többet, hanem inkább előrevisznek. Továbbra is az áramlásban úszom, létezem, és egyre közelebb kerülök a Valódi Önmagamhoz.

Amióta a könyvbemutatót szervezem, még soha semmit „nem kellett kitalálnom”, minden ötlet a semmiből termett bennem, mindet feljegyeztem azonnal, és meg is valósítottam. Hiszem, hogy ebben sokat segített az, hogy egyre nyitottabb vagyok és egyre inkább hiszek magamban. S az álom egyik nagyon fontos üzenete számomra az volt, hogy a szervezés ne csússzon át feladatba, amit meg „kell” csinálni, hanem továbbra is maradjon egy örömteli utazás magamban. Tekintsek továbbra is úgy erre az eseményre, és azóta is minden olyan csoportmunkára, mint egy baráti találkozóra, aminek alkalmából sok új emberrel találkozhatok és én is megmutathatom magam. Fontos, hogy tartsam az egyensúlyt magamban, és ne engedjem az elmémnek, hogy bírálja a történéseket, jó vagy rossz, sok vagy kevés, csak a szabad áramlásra figyeljek magamban.
Érdekes volt ennyi idő után azzal álmodnom, hogy hogyan féltem álmomban a könyvbemutatótól, visszahozott olyan emlékeket, amelyeket már régen elfelejtettem. Érdekes volt azt megélni, hogy akkor hol tartottam, és most, hogy annyi év eltelt már, hol tartok. Érdekes volt felfedezni, hogy ezek a programok időről időre előjönnek a tudatalattiból, és megkérdezik, hogy emlékszel-e még arra, hogy egyszer már választottad azt, hogy bátor leszel és bízol?Nem mindig emlékszem erre a választásra. 🙂 Van, hogy a félelmekre jobban emlékszem, van, hogy jobban teret adok nekik. De ameddig tudom, hogy ki vagyok és merre tartok, addig tudom kezelni az életem kihívásait. Ha elveszítem az ösvényt, ha nem befelé figyelek, akkor ezek sokasodni kezdenek. Ezért jó néha lelassulni, visszahúzódni, hogy tudjunk befelé figyelni, hogy érezzük, hogy az ösvény, amin járunk a miénk-e, vagy csak a körülményeink rendezték azt körénk. Nem mindegy. 🙂


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Kinek az életét élem? A megfelelésekből hozott döntések margójára

Kinek az életét élem? A megfelelésekből hozott döntések margójára

Az opera számomra mindig különleges élményt tartogat. Nemrég Boleyn Annát néztem/hallgattam meg, ami lebilincselő volt, szinte a székhez tűzdelt, pedig elég kényelmetlen volt. A helyválasztás nem volt a legtökéletesebb, de ha valami igazán a szívnek szól, ezek olyan apró kis szösszenetek, amik nem befolyásolják az élményt.

Boleyn Anna nem feltétlenül egy pozitív figura a történelemben, de az operaénekes színészi alakítása zsugorítani kezdte a köztünk tátongó űrt. Felemelő énekével körbefont, s húzott magába, hogy éljem meg ezt a karaktert az örömével, szerelmével, szenvedésével és bátorságával együtt. Miközben ebben a különös összeolvadásban lüktettem, ráeszméltem a párhuzamokra köztem és Boleyn Anna között. Megvilágított olyan részeket az életemben, amelyek felett eddig elsiklott a figyelmem és nem tudatosítottam azokat. Hirtelen életem eseményei egy láncon futottak, amelyet én fűztem a döntéseimmel és azok következményeivel. Annyira tisztán láttam, hogy hol követtem el hibákat, és ezek a hibák mind ugyanarra az egy dologra mutattak rá, ugyanaz ismételtem újra és újra: hogy megfelelésből hoztam döntéseket. Ezekben a múltbéli eseményekben egy volt közös, hogy nem a szívem szerint cselekedtem, hanem engedtem, hogy az elvárások a közelembe férkőzzenek, mázas álarcukkal elrejtsék az igaz valójukat, hízelgő szavukkal eltereljék a figyelmemet Magamról.

Boleyn Anna megmutatta, hogy nem a saját életemet éltem, nem az érzéseimet követtem, hanem mások bábjaként igyekeztem „jól” cselekedni. Mindig szeretettel álltam minden helyzethez és minden emberhez, ez volt a legtöbb, amit egy helyzetből ki tudtam hozni. De én, a ragyogó lélekláng sehol nem voltam. Magányosan ültem a testem egy sötét pontján, mert nem számítottam. Sem magamnak, sem másnak. Ott ültem és egyre magányosabbnak éreztem magam, egyre inkább elhagyatottnak, miközben az elvárás már az én arcomat díszítette hamis mosollyal, gyér álarccal.

Az én szerencsém, ami Boleyn Annának nem volt, hogy akkor és ott voltak szívkapcsolataim. Voltak, akik szívből szerettek, bármilyen is voltam és szeretnek ma is, hogy végre önmagamra találtam. És míg Boleyn Annát kivégezték vélt vagy valós „hibáiért”, én időben eszméltem, s fordítottam az életemen. Ha nem tettem volna meg, én is halálra ítéltem volna magam, és bár tovább dobogott volna a szívem, tovább éltem volna az életem, a lélek nélküli élet olyan, mintha elmúlnánk szépen, csendben. Akkor nehéz volt ezt a harcot megvívni, a sok támadásban stabilan állni, de egy csodálatos kegyelemi pillanatban döntöttem: élni akarok. Szívem szerint, őszintén, hazugságok nélkül. Ehhez porrá kellett zúznom magam, összetörni az álarcokat, és főnixként újra a magasba szárnyalni. Nem változtam meg gyökeresen, nem lettem más ember, csak új.

De ezt eddig még így sosem gondoltam végig, intenzív az életem, sok mindent csinálok, lendületesen élem az életem, mert szeretnék minden pillanatot kiélvezni benne. És figyelek mindenre, ami hatással van rám, hogy megtaláljam benne az ajándékokat. Az opera világa számomra egy varázsvilág, a zene és az ének szárnyukon röpítenek, a művészek pedig átégetik rajtam a saját gondolataimat, hogy érzelmekkel töltődjenek meg. Mindez egy fennkölt, magasztos atmoszférában, amely megtámogat minden rám rezonáló érzést.

Tökéletes összhangban voltam aznap este a darabbal, csukott szemmel hallgattam már a végét, nem olvastam a feliratot, így nem értettem a szöveget, mégis pontosan tudtam, hogy mi történik, mert arra figyeltem, hogy bennem mi zajlik, és csak engedtem, hogy vezessen az ének, s a záró jelenetben, amikor Anna felemelt fejjel vonult a kivégzésére és megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy én jól választottam. Mert az életet választottam és a fényt. És ez a legjobb választás, a legörömtelibb.

Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
.


A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Túlterheltségtől a belső nyugalomig

Túlterheltségtől a belső nyugalomig

Felgyorsult az idő és rengeteg az az információmennyiség, amely egy nap keresztüláramlik rajtunk és fel kell dolgoznunk. A tv-ből, rádióból, az Internetről, az újságokból, a munkahelyeken, előadásokból csak úgy záporozik ránk az információ, a napirendünk zsúfolt, család, háztartás, stb. így jelenleg a túlterheltség egy igen jelentős probléma a hétköznapokban. Mikor az agyunk már nem képes megbirkózni a ránk zúduló információ áradattal, akkor kikapcsol. Ez alatt nem a jó értelemben vett kikapcsolást (a meditációt pl.) értem, hanem egyszerűen képtelen több adatot feldolgozni az agyunk, és ennek gyakran egy betegség kialakulása a következménye.

Sajnos a túlterheltséget ma teljesen természetesen, az életünk részeként kezeljük, pedig ez egy természetellenes állapot! Ez a félelem és elszigeteltség állapota, amely fenyegeti az egészségünket és a jó közérzetünket! Emiatt veszítjük el a kapcsolatunkat a természet életadó erőivel, megpróbáljuk a törékeny tudatunkat megóvni a világtól, de ennek az eredménye az elszigeteltség.

Azonban, ha nyitott vagy rá, kialakíthatsz új viselkedésformákat, amelyek segítségével újra meglelheted a békesség és nyugalom állapotát. A modern világ tele van kétségbeesett és sokszor ostoba dolgokkal, de választhatod az érzelmi és mentális függetlenséget! Ehhez az úthoz megosztok veled 4 lépcsőt, amelyek nálam beváltak.

1. Határozd meg a prioritásaidat és összpontosíts azokra!

Ez bármilyen egyszerűnek tűnik is, nem az, hiszen a titka a folytonosságban, a rendszerességben rejlik. Minden nap elején legalább 10 percet szánj rá, hogy a hétköznapjaid részévé váljon a fókuszálás. Adj helyet az életedben az igazán fontos dolgoknak: a terveknek, a mozgásnak, a családodnak. Ezt az időt tekintsd szent időtöltésnek, és mindig legyen is elég időd ezekkel foglalkozni.

2. Reformáld meg a kommunikációdat!

Figyeld meg, hogyan beszélsz, és milyen érzelem van a szavaid mögött. A beszéd érzelem és a későbbi cselekvés alapja. Válogasd meg a szavaidat és legyenek összhangban a tetteiddel. Tanulj meg szívből kommunikálni, a beszéded középpontjában ne az legyen, ami rossz, hanem arra figyelj, ami helyes. Ne pazarold az idődet, energiádat és beszédedet arra, hogy panaszkodj, vagy, hogy minősíts másokat. Ehelyett használd a kommunikációdat dicséretre, értékelj másokat, lásd meg bennük az istenit és legyél optimista. A beszédedet használd arra, hogy megszüntesd az a zűrzavart, ami a túlterheltségedet okozza.

3. Változtass azon, ahogy dolgozol!

Ha úgy érzed, hogy a munkádban nincsen szenvedély, csak üres robotolás, akkor igényeld vissza az életedet! Ha a munkád megbetegít, nem tükrözi vissza a valódi énedet, akkor szabadulj meg tőle, mivel ez megfertőzi az egész életedet. Ha úgy érzed, hogy még nem tudsz mozdulni, akkor tegyél meg mindent, hogy a munkahelyi körülményeid olyanok legyenek, hogy töltődni tudj, amíg ott tartózkodsz. Ha van lehetőséged váltani, akkor válassz olyan munkát, ami megerősít az álmaidban, a reményeidben, a képességeidben! Sokszor fogvatart a munkánk, és ez egy olyan körforgást eredményez, ami reménytelenséget okoz az életünkben, ehhez bátorság kell, hogy merjük magunk mögött hagyni azt a korlátozó gondolkodást, amivel korábban ezt megteremtettük magunknak és a megoldás, amit szeretnél, magától meg fog érkezni.

4. Teremtsd meg a nyugalmat!

Ha nem vagy még gyakorlott a meditációban, akkor napi 5 percet fordíts arra, hogy csak egy dologra koncentrálsz. Ez bármi lehet: a légzésed, egy virág, egy tárgy. Az számít ebben a gyakorlatban, hogy bármire is figyelsz, lásd meg benne az istenit. Ez a rövid és egyszerű koncentrációs gyakorlat arra edzi az agyunkat, hogy felismerje és elfogadja a nyugalmat. Minél nyugodtabb vagy, annál kevésbé leszel túlterhelt. Minél többször végzed el ezt a gyakorlatot, annál inkább felismered majd, hogy a képesség a meditációra jelen van benned is, így majd tovább tudsz lépni és megtapasztalhatod a meditáció áldásait.

Ez a négy lépcső a Bön hagyományaiból építkezik, ha még csak most próbálsz meg tudatosan élni, akkor nagyon jó alap, hogy lépésről lépésre elsajátítod ezeket az egyszerű technikákat. Ha már gyakorlottabb vagy, gyorsabban fog menni a tanulás, és megállítod azt a romboló folyamatot, amelyben a túlterheltség elszívja az életerődet, homályosságban tart és rálépsz arra az útra, amelyben elindulsz a világosság felé, ami megerősíti az életerőnket és örömöt hoz az életünkbe!

Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.

Tudatosság a mindennapokban

Tudatosság a mindennapokban

Hogyan tudjuk megreformálni az életünket a tudatosság jegyében? A boldog élet művészete abban rejlik, hogy a rendszerességet és a tudatosságot gyakoroljuk-e. A spirituális útkeresésen ott akadnak el a legtöbben, hogy engednek a lustaságnak, az aktuálisan kényelmes állapotoknak, gyakran hiányzik az önfegyelem és így vissza-visszatérnek egy korábbi állapotba. Ebben nem tudok segíteni, ez mindenkinek a saját harca önmagával, de abban igen, hogy megosztok ötleteket, módszereket, amelyek lehetőséget adnak a változásra. Ezek olyan egyszerű technikák többnyire, amelyekkel észrevétlenül fejlődhetünk.

Gyakran a lustaság mögött meghúzódó érzelem a félelem, a szorongás. Félelem a változástól, sokan élik úgy az életüket, hogy “már megszokták a rosszat” és elfogadták azt az életükben, azt már ismerik és ezért őrlángon élik az életüket. Akik hagyják, hogy a félelem eluralkodjon az életükön, bizalmatlanok, kételkednek, a világban először a rosszat veszik észre, zavaros helyzeteket vonzanak az életükbe és erőteljes az ítélkezésük.

De ha a szabadságot választod, akkor ezeket mind kipucolhatod az életedből, hogy előkészítsd a helyet az örömnek és harmóniának az életedben. Ha elsajátítod ezt a tudatos hozzáállást, az nem azt jelenti, hogy nem lesznek problémáid, hanem azt, hogy azok nem tudnak legyőzni, mert békés lélekkel közeledsz majd hozzájuk. Az, hogy “a szerencse forgandó” többé nem lesz egy tévhit az életedben, mert tudni fogod, hogy ciklikusan változnak körülötted a dolgok, és minden helyzetből előnyt tudsz kovácsolni majd magadnak.

Ezzel a szemléletmóddal rátalálsz önmagad csodájára, hogy egyszerre vagy átlagos és különleges, az emberségedben sokat fejlődhetsz és az ítélőképességed is csiszolódik, mert képes leszel arra, hogy meglásd mindenben az istenit. Amikor felszabadulsz a félelmek alól, az egy “lelki-szellemi földrengés”, ami megváltoztatja az addigi életedet és  beleránt a Jelenlét csodájába. Ez után a változás után nem is akarsz majd, de nem is tudnál visszatréni a korábbi színtelen és boldogtalan életedhez.


Milyen tudattalan és mindennapi félelmek akadályozzák meg, hogy boldog legyél?

Félelem attól, hogy önmagad legyél
Ez sajnos a mai világ egyik legelterjedtebb problémája, a társadalom arra nevel, hogy ne legyünk önmagunk, hogy ne vállajuk az érzelmeinket és hogy egy álarc mögé rejtsük el gyönyörű, ragyogó lelkünket. A valódi önismeret azonban elvezet oda, hogy megértsük és megtapasztaljuk, hogy milyen csodálatos is az, hogy itt és most így létezünk, ahogyan vagyunk. Senki kedvéért ne legyél más, mint ami vagy, mert ezzel a legnagyobb kincset veszíted el, amid van.

Félelem a többi embertől
Ez az elszigeteltség állapotába vezet és a saját csodálatos természeted megismerésének hiányából eredő sebezhetőség miatt alakul így az életed. Ez globálisan is jelen van a világban, hiszen ebből fakad az erőszak, a terrorizmus, mert ilyenkor az ember elveszíti a magasabb rendű tulajdonságait. Ha elveszítjük ezeket a félelmeket, csak nyerhetünk, hiszen egy mély önszeretet lesz a jutalmunk, amit tovább erősítve átáramoltatunk a többi élőlény felé.

Félelem a magánytól
Ez akkor alakul ki, amikor azt éljük meg, hogy mások nélkül haszontalanok vagyunk és nem teljes a létezésünk. Aki az egyedülléttől fél, még nem találta meg az önmagával töltött idő szépségét. A magánytól való félelem nélkül elmélyülhet másokkal a kapcsolatod és a kommunikációd és egyre több örömöt fognak okozni a kapcsolataid.

Még hosszan sorolhatnám, hogy milyen félelmek befolyásolnak, de most nem ez a fontos. Ezekkel az alapokkal jó, ha mindenki tisztában van, a cél pedig az, hogy lássuk magunkat a közeljövőben egy pozitív, ragyogó és kiegyensúlyozott embernek és induljunk el felé, hogy egyesülni tudjunk ezzel a képpel. Amikor kifejlesztjük önmagunkban a pozitív erőt, az sok mindenen fog átsegíteni bennünket és egy élő iránytűként vezet majd az utunkon. Ezekre a változtatásokra mindenki képes, nincs bennük semmi különleges dolog, csupán annyi kell hozzá, hogy az ember elhatározza magát, hogy meg szeretne gyógyulni és teljes életet szeretne élni.

Ehhez a változáshoz nem kell pénz, hely, utazás, idő, ehhez csupán önmagunk szeretetére van szükségünk, s bátorságra, hogy elinduljunk afelé az élet felé, amelyet valójában érdemlünk. Ne vesztegeljünk zsákutcákban, olyan helyeken, amelyekben elpárolog az erőnk, ne engedjük, hogy betegségek korlátozzanak a szabadságunkban, merjünk kitörni és merjünk élni!

Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás