Szerző: Kammerer Edina | 2021. szeptember 15. | A változás útján
A Washingtoni Egyetem kutatói azt állapították meg, hogy az emberek gyakrabban lesznek betegek, illetve több panaszuk lesz egy olyan időszak után, amikor az életükben sok változáshoz kellett alkalmazkodniuk. Dr. Holmes, az egyik kutató összeállított egy listát, aminek a segítségével számszerűsíthető, hogy hány változás történt velünk az elmúlt év során, illetve átgondolható, hogy mennyire növelhették ezek a stresszes események a megbetegedés esélyét.
A lista célja azonban főként az, hogy tudatosítsa bennünk, milyen stresszes események vannak jelen az életünkben és ráébredjünk arra, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak az egészségünkre. Így el tudjuk kezdeni úgy átalakítani az életünket, hogy kevesebb legyen benne a stressz. A stressz sokszor egy ködös megfogalmazás, használjuk anélkül, hogy beazonosítanánk, hogy mit is jelent pontosan az életünkben. Ezt a listát nem én állítottam össze, hanem kiváló kutatók, de ennek segítségével felfedezhetjük, hogy mennyi stresszforrás van a hétköznapjainkban.
Hogyan használd a listát? Gondold végig, hogy a felsorolt életesemények hányszor fordultak elő veled az elmúlt évben. Ezt a számot írd be az Alkalmak nevű oszlopba. (Megjegyzés: 4-nél nagyobb számot nem írj be, ha egy esemény több, mint 4-szer fordult elő, akkor is csak 4-est írj az oszlopba.)
Életesemény Alkalmak száma X Érték = Pontszám
1. Sokkal több probléma a főnökkel X 23 =
2. Jelentős változás az alvási szokásokban X 16 =
3. Jelentős változás az étkezési szokásokban X 15 =
4. Személyes szokások átalakítása (öltözködés, modor, ismerősök köre) X 24 =
5. Jelentős változás a kikapcsolódás módjában vagy mennyiségében X 19 =
6. Jelentős változás a társas tevékenységekben (klubok, tánc, mozi, vendégség, stb.) X 18 =
7. Jelentős változás a hitéletben (a megszokottnál gyakrabban vagy ritkábban jársz) X 19 =
8. Jelentős változás a családi összejövetelek számában X 15 =
9. Jelentős változás az anyagi helyzetben (sokkal rosszabb, vagy jobb lett) X 38 =
10. Gondok a rokonokkal X 29 =
11. Jelentős változás a párkapcsolati viták számában X 35 =
12. Nehézségek a nemi életben X 39 =
13. Súlyos sérülés vagy betegség X 53 =
14. Közeli családtag halála X 63 =
15. Szerelem, társ, házastárs halála X 100 =
16. Közeli barát halála X 37 =
17. Új családtag érkezése (születés, örökbefogadás, idősebb rokon beköltözése,stb.) X 39 =
18. Jelentős változás egy családtag egészségi állapotában vagy viselkedésében X 44 =
19. Lakhely változás X 20 =
20. Szabadságvesztés X 63 =
21. Kisebb szabálysértések (közlekedési vétség, csendháborítás, stb.) X 11 =
22. Jelentős üzleti változás (fúzió, átszervezés, csőd, stb.) X 39 =
23. Házasságkötés X 50 =
24. Válás X 73 =
25. Különköltözés a házastárstól X 65 =
26. Kimagasló személyes siker X 28 =
27. Gyermek elköltözése otthonról (megházasodik, egyetemre megy, stb.) X 29 =
28. Nyugdíjazás X 45 =
29. Jelentős változás a munkaidőben vagy a munkakörülményekben X 20 =
30. Jelentős változás a munkahelyi feladatokban (előléptetés, lefokozás, áthelyezés) X 29 =
31. Elbocsátás X 47 =
32. Jelentős változás a lakáskörülményekben (építkezés, átalakítás) X 25 =
33. Házastárs elkezdi vagy abbahagyja a háztartáson kívüli munkát X 26 =
34. Hitel felvétele nagyobb vásárláshoz (ingatlanhoz, vállalkozáshoz, stb.) X 31 =
35. Hitel felvétele kisebb vásárláshoz (autó, tv, hűtő, stb.) X 17 =
36. Hitel bedőlése X 30 =
37. Nyaralás X 13 =
38. Iskolaváltás X 20 =
39. Új típusú munka vállalása X 36 =
40. Intézményes oktatás elkezdése vagy befejezése X 26 =
41. Kibékülés a házastárssal X 45 =
42. Várandósság X 40 =
Összesen:
Copyright 1981 Thomas H. Holmes, MD, The Univerity of Washington Press Edition, 1986. Pszichiátriai és Viselkedéstudományi tanszék, Washingtoni Egyetem Orvosi Kar, Seattle, WA 98185.
Pontozás:
💎 Szorozd meg az életeseményhez rendelt értéket azzal a számmal, ahányszor az adott esemény megtörtént, és a kapott eredményt írd be a pontszám oszlopba
💎 Add össze a pontszámokat és a kapott összeget írd fel.
Dr. Holmes szerint minél magasabb az összesített pontszám, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a stresszel összefüggő tünetek vagy betegségek alakulnak ki. A 300 pontnál többet elérők 80%-a számíthat valamilyen betegség kialakulására, mert ennél a határnál már nyomot hagy bennünk a feszültség. A 150-nél alacsonyabb pontszám azt jelenti, hogy a megbetegedés esélye csekély. Vagyis minél magasabb pontszámot érünk el, annál többet kell tennünk azért, hogy megőrizzük az egészségünket.
Mindenki másképp értékel egy adott életeseményt és másképpen is alkalmazkodik a változáshoz. Legyen ez a lista csak egy mankó, hogy merre induljunk el a változás útján. A stressz felhalmozódhat a szervezetünkben, emiatt van az, hogy a múltbéli események sokáig hatnak ránk. IDE kattintva találsz egy programot, ami segít az elengedés megtanulásában.
Megelőzés
🔺 Emlékeztesd magad arra, hogy milyen sok változás történt veled, ez segít a megengedésben
🔺 Gondold át, hogy a változások hogyan hatnak az életedre, és próbáld meg az érzéseidet megnevezni
🔺 Gondold végig nyugalmi időszakban, hogyan tudnál alkalmazkodni a változásokhoz, mi ad biztonságot a folyamat közben
🔺 Ne kapkodd el a döntéseket
🔺 Próbálj meg felkészülni a változásokra
🔺 Lassulj, ne rohanj, vegyél fel egy kényelmes tempót
🔺 Szánj időt arra, hogy megbecsüld az elért eredményeidet, és szánj időt a pihenésre
🔺 Tanuld meg, hogyan legyél magaddal türelmes és elfogadó. Idő kell ahhoz, hogy a stressz stratégiák működni kezdjenek
🔺 Fontos, hogy tudd, mi az, amit tudsz irányítani, és mi az, amit nem. Tudatosan olyan változásokba menj bele, amivel elbírsz
A stresszkezelés célja nem csupán a stressz csökkentése. Hiszen, ahogy írtam korábban nemcsak negatív stressz van. Distresszről, azaz negatív stresszről akkor beszélünk, amikor úgy ítéljük meg, hogy az előttünk álló kihívás veszélyes, nehéz, fájdalmas vagy igazságtalan és félünk attól, hogy nincs elegendő eszközünk arra, hogy megbirkózzunk a helyzettel. Valójában már azzal is növelhető a distressz kezelésének képessége, ha mindennapi tevékenységünk részévé teszünk néhány pozitív tevékenységet: rendszeres testmozgást, relaxációs gyakorlatokat, kellemes élményeket nyújtó társas kapcsolatok ápolását, egészséges táplálkozás, optimista és racionális gondolkodást, humort és játékot. 🙂
A teljesítmény és a hatékonyság egy ideig a stresszel együtt növekszik, ám a stressz egyszer csak túlságosan nagy lesz. A stressz kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy kitaláljuk, milyen típusú és mennyiségű stressz felel meg a személyiségünknek, saját céljainknak és élethelyzetünknek, mert így lehet elérni a legnagyobb teljesítményt és elégedettséget. Hatékony stresszkezelési módszerekről egy fb-os zárt csoportban – IDE kattintva tudsz csatlakozni – írok majd több posztot.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 26. | Önismeret
Számomra a felelősségvállalás szorosan összekapcsolódik a felnőtté válással, azzal, amikor megérünk arra, hogy felnőtté váljunk és így is élünk a világban. Most látom csak, hogy a figyelmemet erre a témára irányítottam, hogy mennyi olyan ember van, aki elodázza a felnőtté-válás folyamatát a saját életében, mert nem bírja azt a rá nehezedő terhet, amelyet úgy hívnak: felelősség.
Ha már a minap szóba hoztam a könyvbemutatót, érdekes volt, amikor eldöntöttem, hogy szükség van arra, hogy elhívjam a barátaimat és ismerőseimet és megmutassam nekik egy másik oldalamat is. Az elhatározás könnyű volt, és amíg az alkotó folyamat szabadon áramolt bennem, tovább inspirált. Volt bennem félelem (nem kevés!), hogy jönnek-e egyáltalán, hogy nem jönnek-e túl sokan, hogyan fogok ennyi ember előtt beszélni, stb., és volt egy pillanat, amikor azt éreztem, talán jobb lenne visszamondani. Csak egyetlen pillanat volt, de elég ahhoz, hogy a kétség – egy előre láthatatlan jövő kétsége (hiszen vagy úgy lesz, vagy nem) – a közelembe férkőzzön. Aztán rádöbbentem arra, hogy felelősséggel tartozom a szavaimért. Kimentek a meghívók, a plakátok ott voltak az üzletekben, a hirdetőtáblákon, a szórólapok a postaládákban. Ez a pillanat hirtelen mindent megváltoztatott bennem. Egészen idáig sokszor nyomasztott a felelősség, hogy mindig mindennel időben meglegyek, hogy amit vállaltam, megtartsam, és mivel ezt elvártam, sőt megköveteltem magamtól, ez inkább stresszt okozott, semmint egy természetes folyamatot. Pedig a felelősségvállalás a felnőtté-válás természetes része, nem lehet siettetni, de meg sem lehet akadályozni.
Úgy érzem, hogy abban a mágikus pillanatban ott, amikor megéreztem a felelősségvállalás igazi ízét, egy újabb rész a gyermeki énemből felnőtt. Ez a pillanat inspirált és lendületet adott ahhoz, hogy egy olyan előadást állítsak össze, ami valahol egy önvallomás is volt, ami a szívemben fogalmazódott meg. Azon az estén sokkal nyugodtabban, mint ahogy vártam (azt hittem, hogy az iskolás évek alatt tapasztalt lámpaláz vissza fog köszönni, de hála Égnek csak a távolból integetett), kiálltam az emberek elé és odaadtam magam nekik úgy, ahogy vagyok. Egy csodát éltem meg általa s ezen az úton a felelősségvállalás vezetett, amit sokáig, mint egy mumust a sötétben tartottam, de mikor kijött a fényre és megmutatta magát, nekem a legnagyobb tanítómmá vált.
És még egy dolgot megtanított a felelősségvállalás azon az estén az emberi kapcsolataimról. Igazán kíváncsi voltam arra, hogy a barátaim közül kik lesznek azok, akik ezen a számomra fontos estén támogatnak és a kezemet fogják majd. Gyakran a kedves szavak és ígéretek mögött nincs tartalom, nincs valódi szeretet, nincs őszinteség, csak űr, megfelelés és félelem. Ezek a szavak jönnek és mennek, mint ahogy az emberek is; de vannak olyan szavak, olyan ígéretek és olyan tettek, amelyek nem félnek a felelősségtől, nem félnek a szeretettől és stabilan állnak a viharok közepette is. Ezek azok a kapcsolatok, amelyek felelősségteljesen működnek.
Azon az estén, az azt megelőző folyamatok világítottak rá nekem arra, hogy a felelősségvállalás – amiről eddig azt hittem, hogy nehézkes, hogy nyomasztó, hogy mintegy terhet úgy kell cipelni és az ember összeroskad alatta – valójában egy könnyed, örömteli és szeretetteljes állapot. Engem felszabadított és porrá zúzta ezeket a „béna” hiedelmeimet. Talán a családból hoztam ezt a hitrendszert, talán a társadalom tanított rá valaha, nem tudom. De egy biztos, hogy illúzió és hazugság volt. Nincs annál csodálatosabb érzés, mint amikor hiszek valamiben, ki merem mondani, fel merem vállalni és az életemmel is bizonyítom azt. Ez a felnőtté-válás szabadsága számomra.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 25. | A változás útján
Valamelyik nap életem egyik legzavarosabb álmát sikerült átélnem. Eddig soha nem jutottam dűlőre ezekkel a látszólag összefüggéstelen álmokkal. Többnyire legyintettem, és úgy gondoltam, hogy a tudatalattim összekutyult sok emlékképet a jelenlegi életem történéseivel, szereplőivel, de nincs összefüggés. Ez egy kényelmes választás, mert összefüggés mindig van!
Most nem is hagyott nyugodni ez az érzés, főleg mert éreztem, hogy mozgolódik bennem sok érzelem ezzel kapcsolatban. Azonnal el is csendesedtem, szükségem volt erre, mert jelenleg nagyon sokat dolgozom, ötletelek, “önmegvalósítok”. A megjelent könyvem kapcsán egy könyvbemutatóra készültem és többnyire ennek szervezése tette ki akkoriban minden időmet. Csodálatos áramlásban utaztam, az Égiek fantasztikus inspirációkkal láttak el.
De amire az álmom is rávilágított, hogy rengeteg félelem dolgozott bennem, amelyeket az a helyzet mind elő is hozott. Hirtelen ráláttam az álom kuszasága és a jelenlegi helyzetem összefüggéseire. Ugyanabban az eseményben megéltem azt a félelmet, hogy mi fog történni, ha alig egy páran jönnek el a bemutatóra, és megéltem azt is, hogy mi lesz, ha annyian jönnek el, hogy nem férnek majd be. De azt egyszer sem éltem meg, hogy bárhogy is alakul majd, éppen úgy lesz tökéletes és felemelő. A félelmek kezdték elvenni tőlem a szervezés örömét, pedig csodaként élem meg tényleg azt a varázslatos áramlást, mégis az elmém nem bírta elviselni, hogy elengedem az irányítást.
Tavaly nagyszabású tervekről álmodoztam és erre ösztönöztem mindenki mást is, akivel találkoztam. Tényleg mertem nagyot álmodni és hiszem, hogy el is jutok oda, ahova tartok, de mégis dolgozik bennem egy kishitűség, ami hol hangosabban, hol halkabban, de próbál szabotálni. És hirtelen kristálytiszta volt az álom. A résztvevők, hogy miért pont ők voltak benne, miért azt mondták, vagy tették, amit. És ezért olyan hálás vagyok, mert most újra visszataláltam a középpontomba. Tudom, hogy vannak bennem félelmek, de úgy döntöttem, hogy ezek nem akadályoznak többet, hanem inkább előrevisznek. Továbbra is az áramlásban úszom, létezem, és egyre közelebb kerülök a Valódi Önmagamhoz.
Amióta a könyvbemutatót szervezem, még soha semmit „nem kellett kitalálnom”, minden ötlet a semmiből termett bennem, mindet feljegyeztem azonnal, és meg is valósítottam. Hiszem, hogy ebben sokat segített az, hogy egyre nyitottabb vagyok és egyre inkább hiszek magamban. S az álom egyik nagyon fontos üzenete számomra az volt, hogy a szervezés ne csússzon át feladatba, amit meg „kell” csinálni, hanem továbbra is maradjon egy örömteli utazás magamban. Tekintsek továbbra is úgy erre az eseményre, és azóta is minden olyan csoportmunkára, mint egy baráti találkozóra, aminek alkalmából sok új emberrel találkozhatok és én is megmutathatom magam. Fontos, hogy tartsam az egyensúlyt magamban, és ne engedjem az elmémnek, hogy bírálja a történéseket, jó vagy rossz, sok vagy kevés, csak a szabad áramlásra figyeljek magamban.Érdekes volt ennyi idő után azzal álmodnom, hogy hogyan féltem álmomban a könyvbemutatótól, visszahozott olyan emlékeket, amelyeket már régen elfelejtettem. Érdekes volt azt megélni, hogy akkor hol tartottam, és most, hogy annyi év eltelt már, hol tartok. Érdekes volt felfedezni, hogy ezek a programok időről időre előjönnek a tudatalattiból, és megkérdezik, hogy emlékszel-e még arra, hogy egyszer már választottad azt, hogy bátor leszel és bízol?Nem mindig emlékszem erre a választásra. 🙂 Van, hogy a félelmekre jobban emlékszem, van, hogy jobban teret adok nekik. De ameddig tudom, hogy ki vagyok és merre tartok, addig tudom kezelni az életem kihívásait. Ha elveszítem az ösvényt, ha nem befelé figyelek, akkor ezek sokasodni kezdenek. Ezért jó néha lelassulni, visszahúzódni, hogy tudjunk befelé figyelni, hogy érezzük, hogy az ösvény, amin járunk a miénk-e, vagy csak a körülményeink rendezték azt körénk. Nem mindegy. 🙂
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 19. | Gondolatébresztő
Az opera számomra mindig különleges élményt tartogat. Nemrég Boleyn Annát néztem/hallgattam meg, ami lebilincselő volt, szinte a székhez tűzdelt, pedig elég kényelmetlen volt. A helyválasztás nem volt a legtökéletesebb, de ha valami igazán a szívnek szól, ezek olyan apró kis szösszenetek, amik nem befolyásolják az élményt.
Boleyn Anna nem feltétlenül egy pozitív figura a történelemben, de az operaénekes színészi alakítása zsugorítani kezdte a köztünk tátongó űrt. Felemelő énekével körbefont, s húzott magába, hogy éljem meg ezt a karaktert az örömével, szerelmével, szenvedésével és bátorságával együtt. Miközben ebben a különös összeolvadásban lüktettem, ráeszméltem a párhuzamokra köztem és Boleyn Anna között. Megvilágított olyan részeket az életemben, amelyek felett eddig elsiklott a figyelmem és nem tudatosítottam azokat. Hirtelen életem eseményei egy láncon futottak, amelyet én fűztem a döntéseimmel és azok következményeivel. Annyira tisztán láttam, hogy hol követtem el hibákat, és ezek a hibák mind ugyanarra az egy dologra mutattak rá, ugyanaz ismételtem újra és újra: hogy megfelelésből hoztam döntéseket. Ezekben a múltbéli eseményekben egy volt közös, hogy nem a szívem szerint cselekedtem, hanem engedtem, hogy az elvárások a közelembe férkőzzenek, mázas álarcukkal elrejtsék az igaz valójukat, hízelgő szavukkal eltereljék a figyelmemet Magamról.
Boleyn Anna megmutatta, hogy nem a saját életemet éltem, nem az érzéseimet követtem, hanem mások bábjaként igyekeztem „jól” cselekedni. Mindig szeretettel álltam minden helyzethez és minden emberhez, ez volt a legtöbb, amit egy helyzetből ki tudtam hozni. De én, a ragyogó lélekláng sehol nem voltam. Magányosan ültem a testem egy sötét pontján, mert nem számítottam. Sem magamnak, sem másnak. Ott ültem és egyre magányosabbnak éreztem magam, egyre inkább elhagyatottnak, miközben az elvárás már az én arcomat díszítette hamis mosollyal, gyér álarccal.
Az én szerencsém, ami Boleyn Annának nem volt, hogy akkor és ott voltak szívkapcsolataim. Voltak, akik szívből szerettek, bármilyen is voltam és szeretnek ma is, hogy végre önmagamra találtam. És míg Boleyn Annát kivégezték vélt vagy valós „hibáiért”, én időben eszméltem, s fordítottam az életemen. Ha nem tettem volna meg, én is halálra ítéltem volna magam, és bár tovább dobogott volna a szívem, tovább éltem volna az életem, a lélek nélküli élet olyan, mintha elmúlnánk szépen, csendben. Akkor nehéz volt ezt a harcot megvívni, a sok támadásban stabilan állni, de egy csodálatos kegyelemi pillanatban döntöttem: élni akarok. Szívem szerint, őszintén, hazugságok nélkül. Ehhez porrá kellett zúznom magam, összetörni az álarcokat, és főnixként újra a magasba szárnyalni. Nem változtam meg gyökeresen, nem lettem más ember, csak új.
De ezt eddig még így sosem gondoltam végig, intenzív az életem, sok mindent csinálok, lendületesen élem az életem, mert szeretnék minden pillanatot kiélvezni benne. És figyelek mindenre, ami hatással van rám, hogy megtaláljam benne az ajándékokat. Az opera világa számomra egy varázsvilág, a zene és az ének szárnyukon röpítenek, a művészek pedig átégetik rajtam a saját gondolataimat, hogy érzelmekkel töltődjenek meg. Mindez egy fennkölt, magasztos atmoszférában, amely megtámogat minden rám rezonáló érzést.
Tökéletes összhangban voltam aznap este a darabbal, csukott szemmel hallgattam már a végét, nem olvastam a feliratot, így nem értettem a szöveget, mégis pontosan tudtam, hogy mi történik, mert arra figyeltem, hogy bennem mi zajlik, és csak engedtem, hogy vezessen az ének, s a záró jelenetben, amikor Anna felemelt fejjel vonult a kivégzésére és megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy én jól választottam. Mert az életet választottam és a fényt. És ez a legjobb választás, a legörömtelibb.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. február 13. | Tudatosság
Felgyorsult az idő és rengeteg az az információmennyiség, amely egy nap keresztüláramlik rajtunk és fel kell dolgoznunk. A tv-ből, rádióból, az Internetről, az újságokból, a munkahelyeken, előadásokból csak úgy záporozik ránk az információ, a napirendünk zsúfolt, család, háztartás, stb. így jelenleg a túlterheltség egy igen jelentős probléma a hétköznapokban. Mikor az agyunk már nem képes megbirkózni a ránk zúduló információ áradattal, akkor kikapcsol. Ez alatt nem a jó értelemben vett kikapcsolást (a meditációt pl.) értem, hanem egyszerűen képtelen több adatot feldolgozni az agyunk, és ennek gyakran egy betegség kialakulása a következménye.
Sajnos a túlterheltséget ma teljesen természetesen, az életünk részeként kezeljük, pedig ez egy természetellenes állapot! Ez a félelem és elszigeteltség állapota, amely fenyegeti az egészségünket és a jó közérzetünket! Emiatt veszítjük el a kapcsolatunkat a természet életadó erőivel, megpróbáljuk a törékeny tudatunkat megóvni a világtól, de ennek az eredménye az elszigeteltség.
Azonban, ha nyitott vagy rá, kialakíthatsz új viselkedésformákat, amelyek segítségével újra meglelheted a békesség és nyugalom állapotát. A modern világ tele van kétségbeesett és sokszor ostoba dolgokkal, de választhatod az érzelmi és mentális függetlenséget! Ehhez az úthoz megosztok veled 4 lépcsőt, amelyek nálam beváltak.
1. Határozd meg a prioritásaidat és összpontosíts azokra!
Ez bármilyen egyszerűnek tűnik is, nem az, hiszen a titka a folytonosságban, a rendszerességben rejlik. Minden nap elején legalább 10 percet szánj rá, hogy a hétköznapjaid részévé váljon a fókuszálás. Adj helyet az életedben az igazán fontos dolgoknak: a terveknek, a mozgásnak, a családodnak. Ezt az időt tekintsd szent időtöltésnek, és mindig legyen is elég időd ezekkel foglalkozni.
2. Reformáld meg a kommunikációdat!
Figyeld meg, hogyan beszélsz, és milyen érzelem van a szavaid mögött. A beszéd érzelem és a későbbi cselekvés alapja. Válogasd meg a szavaidat és legyenek összhangban a tetteiddel. Tanulj meg szívből kommunikálni, a beszéded középpontjában ne az legyen, ami rossz, hanem arra figyelj, ami helyes. Ne pazarold az idődet, energiádat és beszédedet arra, hogy panaszkodj, vagy, hogy minősíts másokat. Ehelyett használd a kommunikációdat dicséretre, értékelj másokat, lásd meg bennük az istenit és legyél optimista. A beszédedet használd arra, hogy megszüntesd az a zűrzavart, ami a túlterheltségedet okozza.
3. Változtass azon, ahogy dolgozol!
Ha úgy érzed, hogy a munkádban nincsen szenvedély, csak üres robotolás, akkor igényeld vissza az életedet! Ha a munkád megbetegít, nem tükrözi vissza a valódi énedet, akkor szabadulj meg tőle, mivel ez megfertőzi az egész életedet. Ha úgy érzed, hogy még nem tudsz mozdulni, akkor tegyél meg mindent, hogy a munkahelyi körülményeid olyanok legyenek, hogy töltődni tudj, amíg ott tartózkodsz. Ha van lehetőséged váltani, akkor válassz olyan munkát, ami megerősít az álmaidban, a reményeidben, a képességeidben! Sokszor fogvatart a munkánk, és ez egy olyan körforgást eredményez, ami reménytelenséget okoz az életünkben, ehhez bátorság kell, hogy merjük magunk mögött hagyni azt a korlátozó gondolkodást, amivel korábban ezt megteremtettük magunknak és a megoldás, amit szeretnél, magától meg fog érkezni.
4. Teremtsd meg a nyugalmat!
Ha nem vagy még gyakorlott a meditációban, akkor napi 5 percet fordíts arra, hogy csak egy dologra koncentrálsz. Ez bármi lehet: a légzésed, egy virág, egy tárgy. Az számít ebben a gyakorlatban, hogy bármire is figyelsz, lásd meg benne az istenit. Ez a rövid és egyszerű koncentrációs gyakorlat arra edzi az agyunkat, hogy felismerje és elfogadja a nyugalmat. Minél nyugodtabb vagy, annál kevésbé leszel túlterhelt. Minél többször végzed el ezt a gyakorlatot, annál inkább felismered majd, hogy a képesség a meditációra jelen van benned is, így majd tovább tudsz lépni és megtapasztalhatod a meditáció áldásait.
Ez a négy lépcső a Bön hagyományaiból építkezik, ha még csak most próbálsz meg tudatosan élni, akkor nagyon jó alap, hogy lépésről lépésre elsajátítod ezeket az egyszerű technikákat. Ha már gyakorlottabb vagy, gyorsabban fog menni a tanulás, és megállítod azt a romboló folyamatot, amelyben a túlterheltség elszívja az életerődet, homályosságban tart és rálépsz arra az útra, amelyben elindulsz a világosság felé, ami megerősíti az életerőnket és örömöt hoz az életünkbe!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások