Szerző: Kammerer Edina | 2019. augusztus 30. | Szakrális helyek
Ez a gabonakör Warminsterben keletkezett, ahol lehetőségünk adódott meditálni és összekapcsolódni ezzel a nagy erejű szimbólummal. A következő üzenetet kaptuk itt: “A szakrális szimbólum Felsőbb Tudatossága vagyok, a Melkizedek csoporton keresztül szólok hozzátok. A legfontosabb üzenet, amelyet közvetítek felétek, amellyel összekapcsolódhattok ezen a szimbólumon keresztül, hogy NE ÖNMAGATOKAT PRÓBÁLJÁTOK MEGTALÁLNI, hanem a szívetek küldetése az legyen, hogy MEGALKOTJÁTOK ÖNMAGATOKAT egy mélyen fakadó emlékezetből, abból a tiszta forrásból, amelytől látszólag eltávolodtatok egy ponton, de az emlékezés kapuján át, fölfelé ívelve egy magasabbrendű vibráció világába, összekapcsolódhattok azzal a fénymaggal, aki valójában vagytok.
Az Egyetemes Emlékezet azt kéri most tőletek, hogy fogadjátok magatokba egy magasabbrendű energia kreativitásából fakadó, hatalmas forrásként lüktető, gyönyörű energián át, azt a belső utazást, azt a legmélyebb transzformációt, amelyből megalkotjátok azt a létezőt, amiért idejöttetek, ami ebbe az inkarnációba hívott titeket. Amiért vállaltátok, hogy ebben az idő pillanatban, ebben a minőségben megszülettek, hogy keresztülmentek azokon a fájdalmakon, azokon a felismeréseken és azokon a tanulásokon, amelyek felemelnek benneteket és amelynek során el kezdtek távolodni a fizikai valóságtól. Elkezd hívni az a kód, az a lélegzet, amellyel együtt lüktetve téren és időn át haladtok egyre feljebb és feljebb egy olyan valóságba, ahol megszülethet bennetek az áldás. Ezt az áldást jöttetek szétszórni ebbe a világba, ez a fénymag ott pihen mindannyiótok szívében.
A kreativitás energiája az, amely benneteket felemel és amely segít megérteni azt, hogy hogyan tudtok a földi valóságból – úgy, hogy közben a földi valóságban ott maradtok -, gyökereket ereszteni és nyújtózni az Ég felé. Én, mint a szimbólum tudatossága, támogatlak benneteket abban, hogy kibontsátok mindig a következő lépést, hogy megtaláljátok mindig azt a lábnyomot, amibe bele tudjátok helyezni a talpaitokat.
Együtt erősebbek vagytok, hangoljátok át a tudatotokat arra a frekvenciára, amely már nem a megismerésről szól, hanem annak határtalan és végtelen erőnek a megéléséről, ami bennetek munkál. Kapcsolódjatok össze azzal a fénnyel, ami a kezdetektől ott pihent a láthatatlanban, onnan figyelt benneteket és várta, hogy mikor látjátok meg, hogy mikor csillan meg az a fény a szemetekben, amivel ráismertek arra a világra, amelyet magatok mögött hagytatok, és amelyet már éltetek és amelyet az emlékezés nyit fel bennetek, amely világokon át ível.
Hozzátok létre a saját világotokat a világban. Terjesszétek ki minél távolabb. A belső forráspontból kezdjen el kifelé lüktetni mindaz az esszencia, ami ti magatok vagytok. Hozzatok a világba gyógyulást, békét, szeretetet, örömöt és sok-sok fényt. Segítsétek az embereket a választásban, a szabadságban, az örömben. Segítsétek a világot gyógyulni, segítsetek emlékezni. A felemelkedés útján elől jártok, utat mutattok, fényforrásként ragyog bennetek az a terv, amely a kollektív tervvel összhangban a világot bontja és gyógyítja. Egy hatalmasabb erővel együttműködve a tudatosság egy olyan szintjén, amely felé még csak most nyújtóztok, eléritek a legigazabb önvalótokat és megnyílik az a tér, ahonnan minden elérhetővé válik. Küldetésetek közös pontja az a pillanat, amikor megérik a lelketekben az IGAZ ÚT. S összekapaszkodva, a szárnyaitokat kibontva tudtok élni azzal az erővel a mindennapokban, amire születtetek.”
Ez a nagy erejű szimbólum, s az üzenete még most is mélyen megérint, ahogy kapcsolódom vele. Azért írom le ezt az üzenetet, hogy minél többen hozzá tudjanak kapcsolódni ahhoz az energiához, amit ez lehorganyoz a földben, mert ez egy nagyon fontos pillanat. Hiszem, hogy akihez eljut, abban felnyílik valami, s elkezdi élni azt, amire őt hívja ez a szimbólum.
Mindannyiunknak van egy másodlagos küldetésünk, amely ott pihen a sorsunkban. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy ezzel összekapcsolódjunk, s felbontsunk egy új világot az életünkben.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a saját fotóimmal illusztráltam.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. július 16. | Kapcsolatok vonzásában
Most, hogy túl vagyok az első párkapcsolati gyógyító napon, rengeteg bölcsességgel és szeretettel lettem gazdagabb. A legmegindítóbb az volt számomra, hogy a nehézségek közepette a párok érezték a hívást és akartak tenni azért, hogy meggyógyítsák a kapcsolatukat.
A saját életemből is tudom, hogy egy hét éves kapcsolatba nagyon nehéz visszahívni a romantikát és nem könnyű újat mutatni. Azt tapasztaltam meg ezen a csodálatos napon, hogy mindenki újdonságra vágyik és párkapcsolataink legnagyobb „ellensége” Hollywood. A legtöbbünkben él egy illuzórikus, romantikus kép a szerelemről, amelyet a filmvásznon látunk, csodálatos megismerkedések, érzelmes férfiak és megértő nők, és persze a happy end. De azt már nem látjuk a vásznon, hogy milyenek a tökéletes pár hétköznapjai. Amikor már nem zeng a harsona a fülükbe, amikor nem szól a zene az utcán, amikor sétálnak, amikor már nincs tűzijáték, csak ők ketten vannak, túl a lila ködön, csupaszon egymásnak a hétköznapokban.
Ahelyett, hogy elfogadnánk és szeretnénk azt, amit a hétköznapokban megélünk a párunkkal, ahelyett arról álmodunk, hogy jön egy tökéletes férfi, aki kitalálja minden gondolatunkat. Bárcsak mindannyian felismernénk, hogy a számunkra tökéletes férfi mellettünk van, és ahelyett, hogy arra várnánk, hogy ő találja ki, hogy mit szeretnénk, megmondanánk egyszerűen, praktikák nélkül. Valamiért azt az embert vonzottuk be az életünkbe, akivel párkapcsolatban élünk, ahelyett, hogy folyton kifelé tekingetnénk, hogy „mennyivel zöldebb a szomszéd kertje”, megértenénk azt, hogy ez az ember azért van jelen az életünkben, mert a jelenlegi minőségünkhöz, amit szeretnénk megfejlődni, Ő passzol a leginkább. Nos igen, ha ez nem igazán tetszik, akkor ismét lehet befelé figyelni, hogy vajon mivel hívtam meg az életembe.
Mindannyiunk körül van egy finom energiaburok, ami tele van a mi energiáinkkal. Ezek az energiamezők gyakran korábban találkoznak, minthogy mi a fizikai síkon megismernénk egymást. Azt hiszem, hogy egymás energiáiba szeretünk bele, nem pedig a másik külsejébe. Lehet, hogy az elménket az vonzza, de a lelkek találkozása már régen eldöntetett, már azelőtt, hogy jelenlegi bőrünkbe belebújtunk volna. Amikor két lélek megnyílik arra, hogy találkozzanak, elkezdik hívni egymást, és a sors addig szövi a hálóját, mígnem egyszer csak a két szempár egymásba ér.
Nekem az a tapasztalatom, hogy nem zúgnak a harangok, nem repkednek lepkék, nem fúj a szél, miközben ragyogóan süt a nap, hogy a hajam táncot járva hívja a másikat, hanem egyszerűen egy mély pillantásban megérkezünk a nem hivalkodó, csendes, és csodálatosan harmonikus együttlétbe. Volt, amikor zúgattam a harangokat magam körül, amikor olyan színesre rajzoltam egy történetet, hogy már a színek elvakítottak, annyira felfújtam egy szerelem képzelt világát, hogy törvényszerű volt, hogy kidurran, s ez a durranás engem is megsebez. Az elmém átvette az irányítást és olyan vágyak nyomába eredtem, amelyben nem számított a valódi érzelem, csak az, amit akartam.
Ma már sokkal többet ér számomra a valóság, mert gyönyörű, kiszámíthatatlan és tele van élettel. Ahogyan a hétköznapjaink is tele van kettőnk fantasztikus energiáival, ne engedjük ezeket elveszni, ne mondjuk le az élet élvezetéről azért, mert már régóta együtt vagyunk, vagy mert vannak pl. gyermekeink, akiknek mindent oda akarunk adni magunkból. Az élet élvezete alatt azt értem, hogy egy párnak szüksége van a romantikára, a flörtre, az apró meglepetésekre, az egymással töltött minőségi időre. Ha ezt kivonjuk az életünkből, akkor csupán robot módjára éljük az életünket, s lemondunk arról a lüktetésről, pulzálásról, amitől érezzük, hogy élünk, s amiről tudjuk, hogy a másikkal összetart. Ne hagyjuk, hogy a bensőséges kommunikációt felváltsa a technikai egyeztetés, hogy mi lesz a vacsora, vagy ki hova megy kiért, és mit csinál.
Természetesen vannak olyan kapcsolatok, amelyek menthetetlenek már, hiszen annyira eltávolodott a két lélek egymástól, de ha azt érezzük, hogy van a kapcsolatunkban még szikra, akkor tegyünk érte!!! Gyógyítsuk meg! Ha visszagondolunk eddigi kapcsolatainkra, talán megtaláljuk mindegyikben ugyanazt a feladatkört, amin kapcsolatról kapcsolatra dolgozunk. Ha megértjük ezeket a törvényeket, amelyeket a kapcsolati dinamika mutat nekünk, ha megpróbáljuk a társunk szemén keresztül szemlélni önmagunkat, megértjük, hogy mi magunk sem vagyunk tökéletesek és tudunk mit tenni azért, hogy együtt boldogok lehessünk. Ma már az online térben nehezített pályán mozgunk a kapcsolatok világában. Ezt a világot meg kell tanulnunk a helyén kezelni. A megoldás mint mindig az, hogy befelé figyeljünk, ne pedig kifelé.Az online világ tele van “boldogabbnál boldogabb párokkal”, tökéletesen megkomponált fotósorozatokkal, és ezek tükrében már majdnem elhisszük, hogy a mi kapcsolatunk nem “elég jó”.
Amikor az már egy megkülönböztetés, hogy te az ikerlángoddal élsz-e vagy sem, találkoztál-e már vele, amikor elkezdünk hypolni, színesíteni, hazudni, hogy elfogadható legyen a külvilág számára a kapcsolatunk, akkor álljunk meg egy pillanatra. A romantikus filmek elhitetnek velünk olyan női és férfi ideálokat, olyan helyzeteket, amelyek teljesen abszurdak, de az elménk elkezd vágyni rá. Számomra egy kapcsolat fokmérője nem az, hogy egy fotón jól mutatunk-e együtt, hanem az, hogy tudunk-e együtt felhőtlenül nevetni, tudunk-e a hétköznapokban boldogan élni, tudunk-e közösen problémákat megoldani. Számomra ezek sokkal fontosabb értékek, mint az, hogy kívül meglegyen valami, ami nincs ott valójában.
Csak azt ne hidd, hogy én nem mentem keresztül már ezeken a fázisokon. Akartam én is valódinak láttatni már akkor egy kapcsolatot, ami még korántsem tartott sehol. Akartam, hogy mindenki lássa, hogy micsoda nagyszerű ember van mellettem, de mindezt még azelőtt, hogy igazán megismertem volna. De meg is jöttem ebből a zsákutcából, felfedeztem azt a részem, aki inkább kifelé próbál megfelelni, mint befelé keresni a boldogságot és az életet. A kollektív tudattalanból folyamatosan áramlik felén mindenféle tévhit, hiedelemrendszer, és ha vevők vagyunk rá, akkor össze tudunk kapcsolódni olyan dolgokkal, amelyek mérgezik a pszichénket. Saját magunkat tesszük boldogtalanná, és saját magunkat kötjük meg azzal, hogy irányítani próbáljuk az egyik legszentebb dolgot, a szerelmet.A szerelmet nem lehet irányítani. A párkapcsolatért lehet tenni, el lehet érni, hogy kibontódjon belőle valami egészen különleges. De azt mind tudjuk, hogy nem minden szerelemből lesz párkapcsolat. Azonban amelyikből igen, azt becsüljük meg és tegyünk minden nap azért, hogy a hétköznapok átitatódjanak ezzel az örömmel és boldogsággal. A monotonitás a kapcsolatok ellensége, míg a spontaneitás a lélek ajándéka. Használjuk bölcsen az üzeneteket, ne Hollywood-ból vegyük a mintát, hanem figyeljünk arra, hogy a lelkünk mit üzen.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások