Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az érzékelés nem más, mint kivetítés.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amit látunk magunk körül, az az elménkben lévő dolgok tükröződése. Az értékrendünk és a magunkról alkotott képünk határozza meg azt, ahogyan a világot és az embereket magunk körül látjuk. Ha megváltoztatjuk az értékrendünket, akkor nem fogunk másokat korlátozni, amit azért csinálunk, hogy hasonlóvá tegyük őket magunkhoz.
Ha ráébredünk arra, hogy mindaz, amit tapasztalunk, a saját elképzelésünk következménye, akkor hatalmunkban áll megváltoztatni azt. Ha pl. egy film nem tetszik, akkor nem a képernyőn változtatunk, hanem a filmet cseréljük ki. A film az olyan, mint az értékrendünk, a vetítőfülke pedig, mint az agyunk. Amikor felfedezzük ezt a hasonlóságot, könnyebben értjük meg, hogy a film, amit vetítünk az életünkben, miről szól: tragédia, komédia, romantikus film, kalandfilm, vagy egy uncsi film, amin már mi magunk is ásítozunk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg a Társadat, vagy valamilyen más emberi kapcsolatodat. Milyen elképzelésed van vele kapcsolatban, ami befolyásolja a róla alkotott képedet! Változtasd meg az elképzelésedet, és lásd meg a magasabb rendű értékeket vagy gondolatokat. Így a magadról alkotott képed is változni fog.
Amikor elég időt adsz magadnak arra, hogy megváltoztasd a tudatalattid képeit, megváltozik az a film is, amit az életedben vetítesz. Ha tudatosítod, hogy minden, amit látsz és tapasztalsz, a saját döntéseidből fakad, akkor érezni és tudni fogod, hogy mi, hogyan működik a saját vetítőfülkédben, ami azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozhatsz, amelyek az életedet és a kapcsolatodat boldogabbá tehetik.
Záró gondolatok
Úgy tudjuk megváltoztatni az észlelésünket, ha belátjuk, hogy egy adott eseményt azért választottunk, mert valamilyen módon egy döntésünk kapcsolódott hozzá. Ha fontos esemény történik az életünkben – ez lehet jó és rossz is – mindig döntéseket hozunk ezzel kapcsolatban, amelyekből a magunkra, az életünkre, a párunkra vagy akár a Teremtőre vonatkozó nézeteink fakadnak. Így gyakran egymásnak ellentmondó nézetek raktározódnak el egymás mellett az agyunkban.
Amikor elnyomjuk magunkban ezeket a döntéseket, akkor az életünk bonyolulttá válik, mert egy olyan értékrend irányítja, amit magunk elől is elrejtünk. Gyakran annyira nem merünk konfrontálódni, hogy mélyen eltemetjük magunkban azt az értékrendet, ami ellentétben áll egy másikkal.
EZ A MEGTAGADÁS REJTI EL A BELSŐ KONFLIKTUST, ÉS ÍGY VETÍTŐDIK KI A KÜLVILÁGRA. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy milyen döntést hoztunk (milyen mély meggyőződéssel mondtunk ki magunkban valamit egy esemény kapcsán) akkor fel tudjuk szabadítani magunkat a hatása alól, s így elérkezik a megbocsátás, az átalakulás és a csodák ideje. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A nyitottság és az érzelmeim átélése gyógyít.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor valaki támad bennünket, akár van igazság benne, akár nincs, maga a támadás érzése olyan fájdalmat kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Amikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat, vagy elhatárolódunk tőlük, vagy a támadónk ellen fordítjuk. A védekezés egyik formája sem visz közelebb a megoldáshoz.
A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hogy ezek az érzések se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk azokat.
Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amíg azok el nem múlnak. Így lépünk magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat tovább haladhat.
Feladat:
Ma legyél a lehető legvédtelenebb és bátran éld át az érzéseidet. Lehet, hogy még nehezebb érzésekben lesz részed, de éld át azokat, amíg teljesen el nem múlnak. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lelsz. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.
Záró gondolatok
A nyitottság egy nagyon fontos “probléma megoldó” eszköz. Amíg nyitottan tudunk hozzáállni a másikhoz, addig keressük a megoldást. Amint bezárunk és engedünk a fájdalomnak és az önsajnálatnak, egy nehezebb rezgést teremtünk a kapcsolati terünkben, s megváltoztatjuk a kapcsolat irányát.
Ha nyitottak maradunk, az nem jelenti azt, hogy engedjük, hogy a másik gyarlóan bánjon velünk, csak annyit, hogy tisztán látjuk a helyzetet és megengedjük azt, hogy egy másfajta szemléletmód is megmutassa magát. Szükségünk van az ilyen helyzetek ajándékaira ahhoz, hogy fejődni tudjunk mi magunk is, és a kapcsolatunk is.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az elvárások elrontják az élményeket.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Azért rontják el az elvárások a közös élményeket, mert ott van egy olyan viselkedés, amiben meg kell felelni. Tehát ez az egyik fél részéről már nem egy természetes viselkedést jelent.
Azonban az is számtalanszor előfordul, hogy az elvárásaink nem teljesülnek akkor sem, ha minden a terv szerint alakul (vagy megfelel annak a belső képnek, amihez igazítjuk a terveinket). A terv megöli az eseményhez fűződő inspirált ihletet. Az elvárások nem azonosak a céljainkkal, mert azok előre visznek bennünket, az elvárások pedig akadályoznak.
Ha elmulasztunk egy határidőt vagy egy célt, akkor újra kitűzhetjük, s így még előrébb is tudunk jutni. Ha azonban egy elvárásunk nem teljesül, emiatt magunkat büntetjük és rosszul érezzük magunkat, ami akadályozza a haladásunkat.
Feladat:
Ma tudatosítsd magadban az elvárásaidat. Tudatosan mondj le arról a képről, amilyennek a dolgoknak lenniük kellene szerinted, s tedd mindezt azért, hogy a Sors megtaníthasson arra, mi a legjobb neked. Bízz benne, hogy a dolgok mélyén minden a lehető legnagyobb mértékben a te gyógyulásodat szolgálja. Ha hagyod, hogy ez az élmény az legyen, ami és hajlandó vagy teljes mélységében megélni a helyzetet, akkor sokkal nagyobb esélyed lesz a boldogságra.
Ha olyan esemény közeleg, amellyel kapcsolatban elvárásaid lehetnek, képzeld el, hogy ez az esemény egy város, amelyhez egy gyönyörű, smaragd színű folyó vezet. Képzeld el, hogy beszállsz egy kis csónakba és elindulsz vele a folyón. Ahogy a csónakot elkezdi sodorni a folyó, engedd el magad és gyönyörködj a tájban. A folyó a város felé sodor, a célod felé. Lásd, hogy ez milyen könnyű, nincs szükség semmilyen erőfeszítésre. Ha hív a cél, nem kell semmit tenned, csak engedd el magad és érezd jól magad.
Záró gondolatok
Ha visszatérünk a spontenaitáshoz, a kreatív energiáink felszabadulnak. Szükségünk van egy-két tervre, de tudnunk kell elsajátítani a rugalmasság törvényét, mert ez fog bennünket terelni, s ez segít, hogy a ‘flow’-ban, az áramlásban maradjunk.
Amikor az áramlás részévé válunk, sokkal inkább találnak meg inspirált lehetőségek és ölteket, ihletett állapotban tudunk új élmények felé elindulni, s a társunkra is sokkal inkább rá tudunk hangolódni, mintha az elvárások irányítanának bennünket.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. augusztus 09. | Angyali üzenetek
Amikor behunyjuk a szemünket és elalszunk, a lelkünk kiszabadul a földi élet korlátai közül és az Ég felé veszi az útját, hogy feltöltődjön és emlékezzen. 🙂 Ezek az éjjeli utazások enyhülést és megváltást jelentenek mindannyiunk számára. Segítenek, hogy eltávolodjunk a gondoktól és egy olyan esélyt adnak, hogy messzebbről tudjunk ezekre a problémákra tekinteni, és más szemmel lássuk az életünket.
Így ezek az utazások nagyon fontosak mindannyiunk számára. Ezek alatt az utazások alatt nem érhet baj bennünket. Amíg a test pihen, az angyalok kísérik a lelket. Megkönnyebbülünk reggel, amikor kiengedjük a visszafojtott nyomást, amit napon át generálunk magunknak. Enélkül az éjszakai “menekülés” nélkül az élet elviselhetetlenné válna.
Gyakran emlékezünk bizonyos részletekre ezekből az utazásokból, és sokszor gondolkodóba esünk, hogy vajon ezek az álmok mit jelentenek. Azonban még akkor is, ha nem tudunk visszaemlékezni pontosan arra, amit álmodtunk, vagy ami történt, mégis jól szolgálják a céljukat, hiszen egyrészt, mint egy szelep segítenek kiengedni a feszültséget a saját rendszerünkön belül, másrészt ezek alatt az éjszakai utazások alatt tudatosan és természetesen tudjuk megélni az isteni részünket.
Ezek az utazások lehetőséget adnak, hogy előítélet és ítélkezés nélkül tapasztaljuk meg az isteni természetünket. Ilyenkor nyitottak vagyunk, s csak, amikor felébredünk kezdünk el “logikusan” gondolkozni arról, hogy egy élmény mennyire volt valóságos, vagy mit is üzen az a helyzet, amit átéltünk. Mégis, a logikus gondolkozás, vagy az elme ellenállása mellett a tapasztalat megmarad a tudatalattinkban.
A Felsőbb Én minden éjszaka tanújává válik az univerzum szépségének, s ezáltal feltöltődik egy újabb földi napra. Ezeknek az utazásoknak köszönhetően az alvás felfrissít és teljesen kipihenten ébredünk. Amikor csatlakozunk alvás közben az angyalainkhoz, ők mindig tárt karokkal várnak bennünket és beleolvadunk az ölelésükbe. Napközben nem mindig tudjuk a tudatos részünkkel befogadni az angyalok szeretetét és üzenetét, és amikor napközben szeretetre áhítozunk, akkor éjszaka alvás közben tudjuk azt befogadni, mert akkor vagyunk a legnyitottabbak erre.
Az alvás legnagyobb értéke, hogy találkozhatunk az angyalainkkal, és így esélyt kapunk arra, hogy megtapasztaljuk az élet legnagyobb csodáját – a szeretetet – érezni, magunkba szívni, feltöltődni vele és emlékezni arra, hogy kik vagyunk valójában, honnan jöttünk, hova tartunk, hogy mi a szent eredetünk.
Amikor egy felfokozott életet élünk, amikor nagyon sok inger ér bennünket napközben, akkor nem tudunk mindig pihentetően aludni. Pár éve felkerestem egy dietetikust, hogy segítsen a táplálkozásom beállításában. Remek tanácsokat kaptam tőle, majd hozzátette, hogy a szervezetemnek több alvásra lenne szüksége, mert ez a pörgés, amiben vagyok, túl hajszolttá tesz. Nem akartam altatót beszedni, bár egy gyógynövényes készítménnyel próbálkoztam, de tőlem nagyon életidegen, hogy beszedek valamit, és majd jobb lesz. Abban hiszek, hogy hatalmamban áll meggyógyítani magamat és elérni önmagamban a teljesség állapotát. Próbálkoztam a teával is, de mindig felkeltem éjszaka, hogy kimenjek a wc-re, és olyankor már nehezen aludtam vissza.
Az angyalok segítségét kértem, hogy újra vissza tudjak térni ahhoz a korábbi állapotomhoz, amikor még békésen aludtam éjjel. Az első sugallat a lassulás volt, aztán pedig a napi rutin átalakítása, majd pedig a forró víz lazító hatása. Először nem nagyon értettem, hogy hogyan kellene lelassulnom és hogy ez hogyan fog bármit is befolyásolni, de aztán küldtek egy embert az életembe, aki megmutatta a lassulás szépségét. Vele el tudtam sajátítani azt, hogy mit jelent pihenni, lazítani és elengedni dolgokat. Először csak akkor ment, ha ő is ott volt velem, ma már akkor is megy, ha nincs mellettem. A változás nem azonnal jött, hónapokig kísérleteztem, mire rájöttem, hogy mit is akarnak pontosan üzenni az angyalok, de mostanra már megértettem, és sikerül is megélnem a napokat máshogyan, így az éjszakai alvás is átalakult, s újra töltődöm.
Megértettem az angyali üzeneteken keresztül az alvás jelentőségét, és most már máshogy állok ehhez a témához. Sok olyan dolognak tulajdonítunk jelentőséget, aminek nem kellene, és az igazán fontos dolgokat, amik egy jó élethez kellene, azokat pedig észre sem vesszük. Az alvás természetes számunkra, nem pedig egy kincs, nem gondolunk arra, hogy egy fantasztikus gyógymód, hanem csak mechanikusan minden éjjel újra és újra történik velünk. Pedig a pihentető alvás a pszichénket megerősíti és az idegrendszert is nyugtatja. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire tudunk mélyen aludni.
Ha szeretnéd az angyaloddal felvenni a kapcsolatot, ez a meditáció segíthet neked: GYÓGYULÁS AZ ŐRANGYALODDAL ÉS SZÍVANGYALODDAL
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások