A mai írásomat kicsit messzebbről indítom. Egyik évben december 13-án részt vehettem a Bolyki Soul & Gospel kórus előadásán. Szeretem a gospel zenét, de őket még nem hallottam, így izgatottam vártam ezt az estét. Titkon volt bennem egy olyan vágy, hogy ez a koncert segít majd abban, hogy ráhangolódjak a karácsony misztériumára.
A zene segítségével felszabadultunk a nehéz rezgések alól, hogy könnyedén és vidáman tudjuk megélni az egyik legszentebb ünnepet. Amíg hallgattam azokat a gyönyörű dalokat, figyeltem, ahogyan elő-elő bukkannak a lelkemből azok a történetek, amelyeket cipelek magammal, és amelyeknek a fájdalmához tudattalanul ragaszkodom. Volt olyan régi érzés, ami újra és újra visszatért, de azt éreztem, hogy ez az angyali hang szeretetteljes rezgése gyógyítani kezdte bennem ezeket az érzelmeket. Olyan mélységig jutottak a lelkemben a megbocsátást felszabadító érzelmek, hogy a könnyeimmel küszködtem egy rövid ideig, de aztán tehetetlenül engedtem, hogy az el nem sírt könnyek utat törjenek maguknak. Leperegtek az arcomon és tova lettek a neheztelő emlékekkel együtt. Ahogyan elpárologtak a könnyeim, úgy párologtak el a nehezteléseim, s a megbocsátás tiszta energiájában ringatóztam tovább, és úsztam az áramlással, amelyben a kórus kísért.
De miért írom le most mindezt? A hétvégi női elvonulás visszahozta ezt az emléket. Amikor az Attila dombon ültünk egy csendes, békés körben, és elénekeltünk egy gyógyító mantrát, hirtelen kinyílt a tér, s gyógyulni kezdtek a több ezer éves női kondíciók lágyan, puhán és szeretettel. Ebben az összekapcsolódásban egy belső felajánlkozásban felemeltük az Égig a szándékainkat, titkos vágyainkat, s megtöltöttük ezeket a belső bizonyossággal, hogy elérjük a szentséget.
Nagyon jó volt átélni, hogy milyen ereje van a közös éneknek, hogy bár nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget neki, de különleges erővel tud tisztulni a torok csakra területe. Minden olyan sérülés, ami az erőnk fel nem vállalásából, a ki nem mondott szavakból, az erős nők el nem sírt könnyeiből fakadnak, az elképesztő gyorsasággal tud tisztulni. Szükség van a közös éneklésre, arra, hogy úgy kapcsolódjunk össze, hogy felemelő érzéseket éljünk meg, s át tudjuk fényesíteni azokat a részeinket, amelyek még kishitűek, amelyek félnek, amelyek nem hisznek. Ez visz előre bennünket.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások