KAMMERER EDINA BLISS

A boldogság nyomában

A boldogság nyomában

Jó pár éve részt vettem Dobogókőn Drunvalo Melkizedek Föld-Ég-Szív tanfolyamán, és volt egy újjászületés gyakorlat is a sok-sok megtapasztalás között. Ebben az újjászületésben azt éltem meg, hogy örömmel jöttem a világra, boldog voltam pusztán attól, hogy itt élhetek a Földön. S lehet, hogy furcsán hangzik, de mára ez maradt minden kincsem.

 

Van autóm, szép környezetben lakom, sok mindent birtoklok, a boldogságot mégsem ezek adják. Ha arra gondolok, hogy mitől vagyok boldog, akkor először ez az élmény jut eszembe, amit Dobogókőn éltem meg. Sokáig ellenállásban voltam, és csak arra tudtam figyelni, hogy mennyi olyan dolog vesz körül, amit nem akarok. Látszólag egy teljesen más életre vágytam, mint amit éltem akkoriban. De ezen a tanfolyamon ez megváltozott bennem, és ráébredtem arra, hogy az elmém és a lelkem között vívódom, az elmém birtokol, a lelkem van és boldog.

Sokáig nehéz volt elfogadnom, hogy ilyen ellentétekkel teli közegbe születtem, hogy annyi inger ért egy nap alatt, amit nem tudtam feldolgozni, nehéz volt elfogadnom azt, hogy azokat a fájdalmas élethelyzeteket én akartam. Nem tudtam, hogyan legyek boldog. Kerestem a boldogságot párkapcsolatban, ruhákban, kedves tárgyakban, de nem találtam sehol. Nem volt sehol, amíg kívül kerestem. Kedves Olvasó, talán Te is éreztél már hasonlót, hogy tévedésből jöttél ide 🙂 Én sokáig ezzel az illúzióval éltem, de aztán Dobogókőn ráébredtem, hogy NEM! Csodálatos volt átélni, hogy a Földre akartam születni, mert ezt egy csodálatos utazás, mert ez egy megismételhetetlen, varázslatos megtapasztalás!
Úgy érkeztem, hogy a Teremtő bennem lüktet és bármire képes vagyok! S ez az érzés az évek alatt megkopott, majd elhalványult. Még jó, hogy terveztem magamnak egy útjelzőt előre, ami segített abban, hogy visszataláljak ehhez a csodához. Az élet csodájához.

Ma ez nagyon fontos, hogy kiírjam magamból, és tudatosítsam újra ezt az élményt, mert érzem, hogy a mostani megtapasztalásaim újra próbára tesznek, hogy vajon képes vagyok-e a bennem lévő örömforrással folyamatosan kapcsolatban maradni. Lehet, hogy más is, de én úgy működök, hogy az öröm energiája táplálja a hitemet, és hittel teremteni életet adó!!! Csak emlékeznem kell, hogy az anyaméhben egy szeretetgombóc tele örömmel és boldogsággal egy kisemberré formálódott, hogy a Teremtőt szolgálva varázslatos életet éljen.

Mindannyiunknak csak emlékeznünk kell arra, hogy azért jöttünk ide a Földre, hogy boldogan éljünk és játszva teremtsünk! Még a legnehezebb időkben is, amikor a viharfelhők sokasága gyűlik felettünk, akkor is emlékeznünk kell arra, hogy kik vagyunk, és miért jöttünk ide. Még akkor is, amikor a legfájdalmasabb bánatot éljük át, tudnunk kell, emlékeznünk kell arra, hogy mi választjuk meg a tapasztalatinkat és az érzéseinket.
Hát örüljünk annak, hogy élhetünk és itt lehetünk, mert ez egy bátor és szeretetteljes vállalás volt részünkről, hogy fizikai testben megnyilvánulva a Föld részévé válunk és nyomot hagyunk a világban. Hagyjunk olyan nyomot, energiát a világban, ami emeli a Föld rezgését és éljük szeretettel ezt az életünket!
Ez minden kincsem és ez tesz boldoggá!
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Boldog vagyok, mert létezem

Boldog vagyok, mert létezem

Most a könnyed létezés gyógyító áramlatával úszok. Nem akarok semmit, most élvezem azt, ami VAN, és ezzel együtt VAGYOK én is. Ezek az időszakok váltakoznak az életemben, ösztönösen kapcsolódom azzal az Égi ciklussal, ami lendületbe hozza vagy lelassítja az életemet. Van, amikor a teremtő erőm betöltődik az engem körülölelő erőtérbe, és olyan intenzitással tol előre bizonyos feladatok felé, hogy nem tudom nem észrevenni, máskor belassul az áramlás, befelé figyelek, s a mozdulatlanságban megérint a változás szele.

Gyönyörű napok ezek az életemben, újra és újra tudatosul bennem az apró történések gazdag és boldog világa. Biciklizés közben, hiába van iszonyú meleg és talán máskor szenvednék tőle, de most nem. Most megérzem a piciny szellő lágy érintését és boldog vagyok. Tekerek a Dunaparton, s közben magamba szívom annak szépségét, és érzem, ahogy átmossa a belső forrásomat, és én is a szépséget sugárzom. Boldog vagyok, mert reggelente mosolygós emberek és vidám állatok köszöntenek munkába menet. Boldog vagyok, mert ahogyan a hajamat kifésülöm, felragyog a női erőm, érzem, hogy beletágulhatok, beleolvadhatok. Boldog vagyok, mert nem akarok, nem irányítok, hanem létezem. Most az életemet az apró örömök varázsa szövi át, és ettől egy mélyből fakadó boldogságérzet árad szét bennem.

Az elmúlt hét felismerései, lezárásai a nehézség és fájdalom helyett a könnyed, felszabadító érzést hozták el. Már nem halok bele a lezárásba, az elengedésbe, mert tudom, hogy az nem valódi. Végre átégett rajtam az a tanulás, hogy nem lehet valakivel „szakítani”, nem lehet valakit „elengedni”, mert az igazi szívkapcsolat azután is megmarad, miután a fizikai síkon már nincs jelen. Ez az elme trükkje, és engem jól be is csapott, nekem ez nagy nehézség volt eddig az életemben, még a rosszul működő kapcsolataimhoz is tudtam ragaszkodni, mert abban az illúzióban vesztegeltem, hogy „örökre” elveszítem a másikat. De ha ő én vagyok, akkor hogyan tudnám elveszíteni? Hiszen ő én vagyok, mert Egyek vagyunk. Ez most is mosolyt rajzol az arcomra, ahogyan írom ezeket a mondatokat, mert ez öröm, ez boldogság! Akivel nem tudom érezni, hogy Egy vagyok, ott van még mit tennem, ott világítanom kell és fényt kell gyújtanom magamban. Akiben már “megfejlődtem” önmagam, onnan már tovább mozdulhatok. Aki még segít abban, hogy új nézőpontot hozzak létre magamban, ott van még tanulás.

És ez boldogság. Ez kijelöl egy utat, amin örömmel sétálok végig, ahol nem a fájdalom és szenvedés kísér, hanem a felismerés nyomában az „AHA” érzés, újra gyermek vagyok, aki most fedezi fel a körülötte lévő világot, és most látom, hogy mennyire más és mennyire tiszta! Az elme sok mindent megpróbál elhitetni velem, azt kell, hogy mondjam, széles a tárháza, a legfelkészültebb cirkusz, amivel valaha találkoztam 🙂 , de most, hogy átállítottam a fókuszpontomat a szeretetre és ebből a szempontból tekintek rá, nagyon szórakoztató is egyben. 🙂

Az együtt áramlás nekem most a legcsodálatosabb érzés. Olyan, mint amikor a barátaimmal leülünk egy asztalhoz, és együtt eszünk, beszélgetünk, nevetünk és szeretetben igazán Együtt vagyunk. Éltem úgyis, amikor a szétválasztottság volt a valóságom, és hittem, hogy különálló vagyok, más vagyok, elhatárolódtam, s az egy sokkal fakóbb és szomorúbb valóság volt. Nemrég megéltem egy olyan Istenélményt, amelyben a gyökereimig hatolva átéreztem, hogy nem vagyok egyedül, soha nem is voltam, és nem is tudnék a Teremtőtől külön létezni, mert az ő gyermeke, az ő kivetülése vagyok én is. Ez békét hozott a szívembe, hogy bármi is történik velem, az ő oltalmazó szeretete mindig elkísér. Ez a valódi erő nekem.

Az elme sok kis apró szorongást képes felduzzasztani hatalmas félelemmé, érdekes volt rálátni, hogy melyiknek mi a gyökere, és hogyan változik meg a színtér körülöttem annak hatására. Amint egy félelemcsepp elkezd növekedni, annak már hatása lesz a későbbi tapasztalásokra, s elkezdi igazolni annak a félelemnek a létjogosultságát. Ahogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, és ezekről beszélgettünk, ráébredtem, hogy ezek mennyire elveszik az energiát, ahogyan a háttérben futnak.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

A mélység a kiút

A mélység a kiút

Hiszek abban, hogy minden, ami történik velem, annak van értelme és célja. Az emberi kapcsolatok szeretethálójában gyakran annyi tanítás rejlik, hogy talán fel sem ismerem mindegyiket időben. De az igazi, mély tanítások, mindig odaadják magukat.

Az utóbbi hetekben, mintha leltároznék. Figyelem az életemet, benne az embereket, emlékezem azokra, akikkel már más utakon járunk, azt hiszem ez az előszele egy mélyebb lezárásnak. Sokáig teherként cipeltem magamban egy be nem teljesült szerelem nehéz energiáit. Sok mindent adott nekem ez a szerelem, de sosem született meg bennem egy mélyebb megértés. Mindig azt gondoltam, hogy alakulhatott volna másként, ha én bizonyos helyzetekben másként döntök. Mindvégig cipeltem az önvád kínzó érzését magamban, hogy gyáva voltam igazán szeretni. Csak ma gyulladt fel bennem a felismerés gyógyító fénye, hogy nem alakulhatott volna soha másként, hiszen nekünk együtt nem az volt a feladatunk, hogy egy pár legyünk, hanem mi együtt-külön voltunk az út. Ma, amikor teljesen átadtam magam a víz tiszta rezgésének és engedtem, hogy vezessen, ráfeküdtem az áramlásra és elborítottak az érzelmek, ma 10 év távlatából értettem meg, hogy mi volt a legmélyebb értelme annak, hogy megismertem Őt.

A lelkem végig tudta, hogy milyen fontos is az Ő jelenléte akkor az életemben, ha akartam volna sem tudtam volna elszakadni tőle, de az elmém közbeszólt, és elhitette velem, hogy ennek máshogyan kellene történnie. És én hittem neki, szövögettem az álmaimat, s az illúzió köntöse, amit viseltem, egyre nehezebbé és egyre terhesebbé vált. Magam sem tudtam eddig, hogy milyen erő tartott meg mellette, ma már tudom, hogy a lelkem ereje volt, mert vágyott arra az elmélyülésre, amit ez az út adott.

Neki köszönhetem azt, hogy elkezdtem írni, s Neki köszönhetem azt, hogy kúttá váltam. Hogy felfedeztem a bennem lévő érzelmeket, azoknak gyönyörű mélységét, hogy szembefordultam addigi érzelmi életemmel és másfelé vettem az irányt. Ha Ő nincs, megmaradok egy olyan párkapcsolati mintánál, amelyben az érzelmeim hatodrangú szerepet játszanak. Ma megértettem, hogy az Ő energiái, az Ő jelenléte volt az, ami aktivált bennem letapadt érzelmeket.

A sors fintora, hogy a végén egy nagy boldogtalanságot éltem meg, mert nem azt láttam, hogy mindez mit is jelent. Még én sem voltam annyira tudatos, mint most, és az elmém szava annyira összezavart. De ahogyan olvasom most azokat a verseket és írásokat, amelyeket Ő ihletett, ott van feketén-fehéren, hogyan bontakoznak ki olyan érzelmek bennem, amiknek létezéséről nem is tudtam. Ő adta vissza az érzelmi világom gazdagságát, az Ő energiáira rezonálva találtam meg a mélységet magamban, miközben az egóm egy teljesen téves úton járt, s kalauzolt engem is. Mindez után magamra zártam a fájdalmat és a veszteséget, és csak azt láttam, hogy hibáztam és elkezdtem a bennem lévő Nőt gyűlölni, mert nem volt elég Neki.

Ma végre feloldozást nyertem a víz gyógyító ölelésében, és ráláttam magasabb nézőpontból egy olyan téves képre, ami mostanáig befolyással volt az életemre. Mondják, hogy az Uránusz hirtelen rombol és ez gyakran fájdalmas. Lerombolt bennem egy olyan hazugságszálat, ami miatt nem tudtam magam Nőként elfogadni, és megmutatta azt a valóságot, amit élnem kellett volna e helyett a belső kudarc helyett. Egyáltalán nem fáj, sőt sokkal könnyebb vagyok, mert végre tudom, hogy mi az igazság, ráleltem ennek a találkozásnak és kapcsolódásnak az igazi ajándékára, és örömömben sírtam, mert ez egy gyönyörű kegyelmi pillanat volt.

Most már tudom, hogy más ezt a csodát nem adhatta volna nekem, mert Ő volt az, akivel együtt ezt át akartuk élni, és tudtam azt is, hogy ha egy pár lettünk volna, az hamar elillant volna. Mert nem ez volt a feladatunk. Az volt a feladatunk, hogy egy út legyünk egymásnak, hogy megmutassuk, hogy mit rejt a kút bennünk. A kút bennem egy gyönyörű belső forrás, az élő Föld, a határtalan Univerzum, az Egy.
Áldás érte. 

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles


A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Mi mindannyian a Föld gyermekei vagyunk

Mi mindannyian a Föld gyermekei vagyunk

Mi mindannyian a Föld gyermekei vagyunk, akik azért születtünk ide, hogy tapasztaljunk és éljünk. Úgy csináljuk ahogy tudjuk, senki nem csinálja jobban, vagy rosszabbul nálunk, csak máshogyan. Valójában nem az az önzőség, hogy saját magammal foglalkozom és magamért teszek meg bármit is, – ez tévesen szerepel így a köztudatban (mint sok minden más is!), pusztán azért, hogy bűntudatot keltsen bennünk ez a törődés; mert vannak olyan erők, amelyeknek a fennmaradásához, továbbéléséhez az kell, hogy senki ne figyeljen magára és ne ébredjen rá saját erejére – hanem az az igazi önzőség, ha azt hiszem, hogy mindenki másnak is úgy kell élnie, gondolkodnia, cselekednie, ahogy én teszem.

Tegnap hallottam a rádióban egy verset, és egy sora mélyen megérintett, próbálom pontosan idézni: „ne haragudj azért, hogy más nem Te vagy”. Ez elindított bennem egy áramlást, és ráébresztett arra, hogy bár szeretem és élem azt, hogy csodálatos az, hogy ennyire különbözőek vagyunk, hiszen ettől színes a világ, de rátaláltam korlátokra ebben a hitben. Tehát csak bizonyos mértékig, bizonyos határokon belül tudom elfogadni a különbözőségeket. Hirtelen, mint amikor átszakad egy gát, sok korábbi konfliktust idéztem fel, amelyeknek mind ez volt a mozgatórugója, hogy képtelen voltam elfogadni, hogy a másik nagyon más nézetek és hitrendszer szerint éli az életét. Természetesen ugyanezt a hozzáállást kaptam viszonzásul, és a konfliktusok sorra arról szóltak, hogy meggyőzzem a másikat arról, hogy miért nem jó az, ahogyan ő gondolkodik.

Az elmúlt hónapok alatt átéltem, amint karmikus sebek szakadnak fel bennem, és lehetőséget kaptam arra, hogy meggyógyítsam azokat. Ennek a része volt az is, hogy elfogadjam azt, ha valaki az elméje irányítása alatt akarja leélni az életét, és vakon követ egy olyan rendszert, ami megköti és fogva tartja. Azáltal, hogy ez az elfogadás átégett bennem, és tiszteletben tudom tartani a döntését, felszabadult bennem egy erős kontroll energia. Ráláttam arra, hogy egy részem milyen erőteljesen akarta irányítani az engem körülvevő energiákat, kapcsolatokat, mert féltve őriztem azt, akivé váltam. De ez ugyanannyira nem szabadság, mint amikor egy „külső” erő megköt.

Rájöttem, hogy sokat címkézek napon át, ez jó, ez rossz, ez pozitív, ez negatív. Pedig valójában minden semleges, az érzelmi töltéseket már én rakom hozzá. Hiszen, ami nekem jó, az lehet, hogy másnak rossz. Mindenkinek megvannak az egyéni megélései, tapasztalásai, amelyek ott nyugszanak a lelkében, s egy megtapasztalást százféleképpen élhetünk át. Ezért van az, hogy ugyanaz az ember tíz másikból teljesen más érzelmeket vált ki, aszerint, hogy lényével éppen milyen „gombot” nyom be az illetőnél. Vannak örömteli és fájó találkozások, és a gyógyulás lehetősége ott rejlik mindegyik találkozás mélyén.

Hiszek abban, hogy azért vagyunk ennyire különbözőek, mert az Egy/Isten/A teremtő erő egyetlen érzelem százezer színét és mélységét akarta megtapasztalni, ezért százezer úton indított el bennünket, hogy azt az élményt, amit csak mi tudunk megélni, „hazavigyük” Neki. Minden embert ez az erő hajt, hogy azzal az érzelmi csomaggal térjen haza, amit vállalt és ezért minden ember útja egy különleges küldetés. Egy alacsonyabb rezgésű életút is egy nehéz vállalás, egy kegyetlen zsarnok élete magában hordozza a lélek fájdalmát, a tisztán látás csodájában ott rejlik a sebezhetőség, az érzékenység a fátyol mögötti világra látni enged olykor rémisztő dolgokat is, tehát egyik sem könnyebb a másiknál, csak MÁS, nagyon más. És minél többször meglátjuk a fényt egy nehéz helyzetben, minél többször meglátjuk az istenit valakiben, aki már régen eltávolodott a Forrástól, mi annál közelebb kerülünk a saját vállalásunkhoz és ahhoz, hogy békében hazatérjünk.
A Földért ugyanúgy mindannyian felelősek vagyunk, ugyanúgy, ahogy magunkért is. Ha magunkat és egymást nem tudjuk tisztelni, akkor a Földet hogyan tudnánk? Csak minden nap tegyünk meg kis lépéseket önmagunkért, és ahogyan fejlődünk, tenni akarunk majd a Földért is, mert rájövünk, hogy ez az OTTHONUNK.


Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás