KAMMERER EDINA BLISS

Oldal kiválasztása
30 napos párkapcsolati kihívás – 26.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 26.nap

A függőség azt jelenti, hogy a jelenben igyekszünk kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket a múltban nem sikerült.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? A függőség egy arra irányuló kísérlet, hogy a múltat újrateremtsük és újraéljük a jelenben. DE ez soha nem sikerülhet! A függőségben élő ember azért ad, hogy kielégíthesse a múltbéli szükségleteit, amelyeket pontosan amiatt nem lehet kielégíteni, mert a múltban gyökereznek, ott történtek.

Gondoljunk csak bele, ha tegnap szükségünk lett volna egy pénzérmére, hogy elintézzünk egy fontos és sürgős telefonhívást és ezt a pénzérmét ma kapnánk meg, már semmit nem érnénk vele. Hiába gyűjtenénk a pénzérméket, és ezzel folyton a bűntudatban tartanánk magunkat. Ha ezt felismerjük és megbocsátunk magunknak, akkor megszabadulunk a múlt terhei alól. Akkor szabadulunk meg a függőségtől, ha megszabadulunk a múlttól és a hozzátartozó jelenlegi követeléseinktől.


Feladat:

Ma vizsgáld meg, hogy miben akarsz valakinek megfelelni, vagy miben függsz valakitől. Ki volt az, akitől eredetileg a szeretetet vártad? Képzeld el magad kisgyerekként, aki nem kapta meg azt a szeretetet, aztán add meg akár valamelyik szülődnek, vagy egy más személynek, amit elvártál volna tőle.


Záró gondolatok

A függőség a hiányérzetet erősíti bennünk, s minél inkább tápláljuk azt, annál inkább növeljük a szükséget az életünkben. Ez egy olyan körforgás, amiből tudatos döntéssel tudunk kikeveredni azáltal, hogy felismerjük a kényszeres, ismétlődő cselekvés gyökerét. Minden ismétlődő viselkedés hátterében megbújik az, hogy valamilyen feszültséget újra és újra megteremtünk, hogy átéljük azt, hogy előbb-utóbb fel tudjuk oldani.

Ezeket azonban csak a tudatossággal tudjuk feloldani, ha tudatosan döntünk úgy, hogy megváltoztatjuk a viselkedésünket és ebben következetesen kitartunk. Így békére lelünk önmagunkban és a cselekvéseinkben.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.      

30 napos párkapcsolati kihívás – 19.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 19.nap

A kísértés akkor jön, amikor magasabb szintre készülünk lépni.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? A kísértés mindig egy “elterelő hadművelet”, hogy késleltessük önmagunkat. Bármi legyen az, ami megakadályoz bennünket az előrejutásban, az a saját összeesküvésünk a saját nagyságunk ellen. 🙂 Ez ugyanis a félelmeinket növeli, s idetartozik az is, hogy félünk, ha valami túl jó.

A kísértés mindig eltereli a figyelmünket arról a lépésről, amit éppen készülnénk megtenni. Amikor ellenállunk a kísértésnek, akkor lehetővé tesszük magunknak, hogy előrehaladjunk. Ha az energiáinkat visszahozzuk a kapcsolatunkba, akkor az a tulajdonság, ami kísértésbe ejtett minket, a kapcsolatunkban fog kiteljesedni. Ha ezt az energiát az elsőrendű kapcsolatunkban tartjuk, akkor az erősebbé és teljesebbé teszi a kapcsolatunkat.

Olykor, ha fizikai szinten ellenállunk a kísértésnek, az agyunk nem tud szabadulni a kísértő személynek attól a tulajdonságától, ami szerintünk az igényeinket kielégítené.  Az egónk akkor kínálja fel nekünk a kísértést, amikor az elsőrendű kapcsolatunkban ez az igény éppen beteljesülne. Ha nem állunk ellen a kísértésnek, akkor a tudatunk megosztottá válik, mert egyszerre két irányba próbálunk haladni. Ebből csak problémánk és fájdalmunk származik.


Feladat:

Ma vizsgáld meg alaposan a kísértést, amit érzel, vagy éreztél a múltban. Ezt az energiát tereld az elsőrendű kapcsolatod felé. Ha ezt teszed, az elsőrendű kapcsolatod előrehalad és ajándékokat kapsz – még azt az ajándékot is megkapod, ami a kísértésbe vitt.


Záró gondolatok

A személyes kapcsolatainkban természetesen van szexuális vonzalom is. 🙂 Gyakran előfordul, hogy amikor ezt az energiát érezzük, akkor, hogy önmagunkat kényeztessük, beleugrunk. De ha úgy döntünk, hogy rendületlenül haladunk tovább, amikor a közelségnek egy bizonyos fokára jutunk, amelyből a szeretetenergia fakad, a szexuális energia veszélytelenné válik.

Ha azonban válogatás nélkül kényeztetjük önmagunkat, akkor a bűntudat vagy a döntésünkből fakadó problémák miatt elveszíthetjük ezt a kapcsolatot. Minden kapcsolat, ami más emberekhez köt, valójában kreatív energia, amely mindkét fél számára hasznos lehet.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.   

Üzenet a gabonakörből

Üzenet a gabonakörből

Ez a gabonakör Warminsterben keletkezett, ahol lehetőségünk adódott meditálni és összekapcsolódni ezzel a nagy erejű szimbólummal. A következő üzenetet kaptuk itt: “A szakrális szimbólum Felsőbb Tudatossága vagyok, a Melkizedek csoporton keresztül szólok hozzátok. A legfontosabb üzenet, amelyet közvetítek felétek, amellyel összekapcsolódhattok ezen a szimbólumon keresztül, hogy NE ÖNMAGATOKAT PRÓBÁLJÁTOK MEGTALÁLNI, hanem a szívetek küldetése az legyen, hogy MEGALKOTJÁTOK ÖNMAGATOKAT egy mélyen fakadó emlékezetből, abból a tiszta forrásból, amelytől látszólag eltávolodtatok egy ponton, de az emlékezés kapuján át, fölfelé ívelve egy magasabbrendű vibráció világába, összekapcsolódhattok azzal a fénymaggal, aki valójában vagytok.

Az Egyetemes Emlékezet azt kéri most tőletek, hogy fogadjátok magatokba egy magasabbrendű energia kreativitásából fakadó, hatalmas forrásként lüktető, gyönyörű energián át, azt a belső utazást, azt a legmélyebb transzformációt, amelyből megalkotjátok azt a létezőt, amiért idejöttetek, ami ebbe az inkarnációba hívott titeket. Amiért vállaltátok, hogy ebben az idő pillanatban, ebben a minőségben megszülettek, hogy keresztülmentek azokon a fájdalmakon, azokon a felismeréseken és azokon a tanulásokon, amelyek felemelnek benneteket és amelynek során el kezdtek távolodni a fizikai valóságtól. Elkezd hívni az a kód, az a lélegzet, amellyel együtt lüktetve téren és időn át haladtok egyre feljebb és feljebb egy olyan valóságba, ahol megszülethet bennetek az áldás. Ezt az áldást jöttetek szétszórni ebbe a világba, ez a fénymag ott pihen mindannyiótok szívében.

A kreativitás energiája az, amely benneteket felemel és amely segít megérteni azt, hogy hogyan tudtok a földi valóságból – úgy, hogy közben a földi valóságban ott maradtok -, gyökereket ereszteni és nyújtózni az Ég felé. Én, mint a szimbólum tudatossága, támogatlak benneteket abban, hogy kibontsátok mindig a következő lépést, hogy megtaláljátok mindig azt a lábnyomot, amibe bele tudjátok helyezni a talpaitokat.

Együtt erősebbek vagytok, hangoljátok át a tudatotokat arra a frekvenciára, amely már nem a megismerésről szól, hanem annak határtalan és végtelen erőnek a megéléséről, ami bennetek munkál. Kapcsolódjatok össze azzal a fénnyel, ami a kezdetektől ott pihent a láthatatlanban, onnan figyelt benneteket és várta, hogy mikor látjátok meg, hogy mikor csillan meg az a fény a szemetekben, amivel ráismertek arra a világra, amelyet magatok mögött hagytatok, és amelyet már éltetek és amelyet az emlékezés nyit fel bennetek, amely világokon át ível.

Hozzátok létre a saját világotokat a világban. Terjesszétek ki minél távolabb. A belső forráspontból kezdjen el kifelé lüktetni mindaz az esszencia, ami ti magatok vagytok. Hozzatok a világba gyógyulást, békét, szeretetet, örömöt és sok-sok fényt. Segítsétek az embereket a választásban, a szabadságban, az örömben. Segítsétek a világot gyógyulni, segítsetek emlékezni. A felemelkedés útján elől jártok, utat mutattok, fényforrásként ragyog bennetek az a terv, amely a kollektív tervvel összhangban a világot bontja és gyógyítja. Egy hatalmasabb erővel együttműködve a tudatosság egy olyan szintjén, amely felé még csak most nyújtóztok, eléritek a legigazabb önvalótokat és megnyílik az a tér, ahonnan minden elérhetővé válik. Küldetésetek közös pontja az a pillanat, amikor megérik a lelketekben az IGAZ ÚT. S összekapaszkodva, a szárnyaitokat kibontva tudtok élni azzal az erővel a mindennapokban, amire születtetek.”

Ez a nagy erejű szimbólum, s az üzenete még most is mélyen megérint, ahogy kapcsolódom vele. Azért írom le ezt az üzenetet, hogy minél többen hozzá tudjanak kapcsolódni ahhoz az energiához, amit ez lehorganyoz a földben, mert ez egy nagyon fontos pillanat. Hiszem, hogy akihez eljut, abban felnyílik valami, s elkezdi élni azt, amire őt hívja ez a szimbólum.

Mindannyiunknak van egy másodlagos küldetésünk, amely ott pihen a sorsunkban. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy ezzel összekapcsolódjunk, s felbontsunk egy új világot az életünkben.

 

Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.

A cikket a saját fotóimmal illusztráltam.

Az élet értékessége, a családok születése

Az élet értékessége, a családok születése

Olvastam egy olyan megközelítést, hogy minden család a Teremtő egyes kivetülése. A Teremtő bizonyos feladatokkal útnak indította réges-régen a családokat, hogy a megtapasztalásaikat ajándékozzák majd Neki, az Egynek.

A családok tényleg generációról generációra hoznak és örökítenek át megoldandó feladatokat, s egyszer csak a változás körbeér. A generációk között egy lélek felelősséget vállal és bátorságot mutat, hogy felvállalja a feladatot, megoldja és megszakítja a láncolatot. A családi karma sokszor a sejtjeinkben van kódolva, így amikor a bátor lélek az „asztalra csap”, hogy elég volt, az az egész családot megrázza.
Időről időre hajlamosak vagyunk mindannyian „belepunnyadni” helyzetekbe, megszokjuk, hogy ez mindig is így működött, ezt már a nagymamám is így csinálta. De amikor belém hasít a tudat, hogy én nem a nagymamám vagyok, én nem a családi minták vagyok, én nem az a robot vagyok, aki megtörten cipeli tovább a család terhét, mert így „szoktuk”, hanem egy Lélek vagyok, aki vállalta, hogy begyűjti a saját tapasztalatait, megszerzi a saját címkéit, majd elengedi azokat, s ezek mögött a hétköznapi játékok mögött meglátja, hogy a Lélek útja a leggyönyörűbb ösvény, amin valaha járhatott.


Amikor életem első családállításán részt vettem, a fő feladatom az volt, hogy visszaálljak a saját helyemre a családban. Abban a folyamatban és vívódásban megértettem, hogy a család, számomra a legszentebb egység dinamikája és szeretete, nem az irányításban rejlik, hanem a feloldásban. Sok év telt el azóta, hogy részt vettem ezen a családállításon, de végül sikerült a saját helyemen, szeretettel feloldódnom a családban. Ez nagyon sok változást hozott el az életünkben, ezek között voltak szívszorítóan nehéz élmények is, de a visszatekintés könnyű, mert már látom az eredményt és látom, hogy mindez hogyan ér össze.

A minap néztem egy sportközvetítést, egy gyönyörű gyakorlatot, ami végül egy aranyéremben csúcsosodott ki. Láttam a szurkolók arcát, a sportoló alázatos, kedves mosolyát, és ahogyan a dobogón állt, láttam, ahogyan láthatatlanul összeérnek a kezek, egymásba fonódnak és osztozunk egy örömben, egy vállalásban. Én is fogtam ezeket a kezeket, pusztán azáltal, hogy a tv előtt ülve, nyitott szívvel ennek a kivételes pillanatnak a részévé váltam.

Ez a varázslat megmutatta nekem, hogy a művészetekben, a sportban, az építészetben összeérnek a családok. Amikor megírok egy verset, és megérinti azt, aki olvassa, a részévé válik annak az érzelemnek, amit generációról generációra a mi családunk hordoz, vagy, ha megérintek egy szobrot, a lelkem találkozik a szobrász vállalásaival, érzelmeivel, amelyeket már oda tudott adni az Egynek, és így tovább. Aki vállalja azt, hogy megosztja sikereit, a nehézségeit, az örömeit és a bánatát, mindig összekapcsol családokat, embereket azáltal, amit mutatni, megvalósítani tud.
Amikor kifejeződésre kerül egy érzelem, feloldódik az Egyben. Ezekben a láthatatlan ölelésekben ott rejlenek azok a varázslatos üzenetek, amelyek az Égiek szeretetéből és áldásából fakadnak. Ezek a pillanatok erőt, hitet és kitartást adnak és megmutatják, hogy fel lehet oldódni a sorsban, a karmában, hogy a csoda élő és köztünk élő, a pillanatokban rejlik, csak ott lehet rátalálni, sem a múltban, sem a jövőben nincs hatása, egyedül csakis a jelen pillanatban. A csoda egyszerű és hétköznapi, és ettől lesz varázslatos és országokon átívelő, határtalan nagyságú.


Nagyon szeretek sporteseményekre járni, szurkolni, együtt lenni sok-sok emberrel, akik mind éltetik és támogatják azt, akié a küzdelem. A lelkem vágyik ezekre az áldásokra és ajándékokra, amelyek nemcsak sikereket, érmeket mutatnak, hanem a gyökereimet is. És persze a csodákat is. 🙂 Talán furcsa, de éppen ilyenkor, amikor együtt szorítunk egy nemzetért, egy emberért, vagy egy csapatért, meg tudom érezni azt az erőt, ami ebben az országban van. Az összetartozás erejét és egy nagyon pozitív rezgést.
Ugyanezt érzem, amikor csoportban dolgozunk, az persze jóval kisebb kör, főleg spirituális emberekkel, és mégis, az élmény ugyanaz. Együtt teremteni és átélni valami felemelőt, valamilyen meghatározó pillanatot. Bennem sosem a győzelem a cél (pedig régen csak az egó eredménycentrikussága vezérelt), hanem az, hogy átéljem a pillanatot, átéljem azt, hogy mit jelent összekapcsolódni egy láthatatlan szál mentén és jót adni a világnak. Hiszen ezek a rezgések megmaradnak, ezek hozzáadódnak a világhoz, ezek örök lenyomattá válnak a térben.

Hiszem, hogy amikor az emberek összekapcsolódnak a világban, hogy valakinek szurkoljanak, jó dolgok születnek. Olyan részeket mozgatunk meg magunkban ilyenkor, ami gyógyítja a világot. S ennek legkisebb egysége a család, minden család jelenléte gyógyulás a világban, mert az élet értékességét hirdetik, csak mindegyik máshogyan. Ha elég értékes egy erőtér (ez azon múlik, hogy a benne élő emberek így döntenek-e vagy sem), akkor tovább örökítjük ezeket a mintázatokat, s teret adunk a fejlődésnek, a felemelkedésnek.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Kit nézek, amikor magamat látom?

Kit nézek, amikor magamat látom?

Korábban az egyik műhelymunkán az önképünket vizsgáltuk. Érdekes volt megvizsgálni, hogy milyen idegen energiák vannak a saját személyes teremben, kiknek engedtem, hogy bármit elhitessenek velem magamról.


Néztem magamban azt a képet, amit hittem magamról, és rájöttem, hogy ez a kép nem teljesen én vagyok. Ebben a képben nagyon sok külső elvárás van, s ebben a képben túl sok a megfelelés. Ahogy egyre inkább néztem ezt a képet és beletágultam, megláttam azokat a vonásokat, amelyeket a hangsúlyos, magamra kényszerített és a külvilág által be is vonzott témák el akarnak fedni.

Valójában ez egy érdekes érzékelés, mert mindkét esetben magamat néztem, de az egyik esetben a lélek szemével. A lélek szeme máshogyan lát, sőt, azt is mondhatnám, hogy LÁT. Felemelő érzés volt megtisztítani a teremet, a gondolataimat, az elképzeléseimet és a magamról alkotott képet, s ez a belső folyamat sok változást indított el bennem.

Az egyik legérdekesebb, hogy végleg letisztultak a vágyaim és a céljaim, láttam azt a gyönyörű Fényösvényt, amit választottam. Eltűnt a közeléből az összes olyan út, ami tévút, eltűntek a labirintusok, egy letisztult ösvény maradt, ami gyönyörű színekben pompázott, s ami már csak azáltal, hogy néztem, végtelen örömöt okozott. Amint letisztultak bennem az utammal kapcsolatos kérdések, meglódult velem az élet, hirtelen az eddig beragadt dolgaim mozgásba lendültek. Megannyi lehetőség, ismeretség, új kihívások és sok-sok szeretet áramlott az életembe. A hétköznapjaim átváltoztak egy kristályfolyóvá, ami kimossa magából azt, amivel nincs dolgom és megduzzasztja azt, aminek az eszköze lehetek.

A másik legérdekesebb megtapasztalás (az egyik életfeladatom a kétszeres kreativitás és kétszeres önbizalom) az önbizalmamban történt. Korábban szükségem volt arra, hogy visszajelezzenek mások és hitelesítsenek abban, amit csinálok, létrehozok, megjelenek, írok, stb. Ez igen megnehezítette az életemet, és belülről sok szorongást okozott, amelyek gyakran akadályoztak abban, hogy felhőtlenül örüljek bárminek is. Az énképem megtisztításával mélyen megvizsgáltam, hogy vajon miért akartam, hogy dupla olyan erővel érezzem a bizonyosságot.
S ez a felismerés újra a fényösvényhez vezetett, a fény útját járva megkérdőjelezhetetlenül hinnem és bíznom kell. Nincs más út. Máshogyan ez az út, csak egy üres séta lenne. A bizonyosság az, ami továbblendít és ami vezet, a kreativitás által pedig megkapok minden támogatást, amire csak szükségem van az utamon.

Gyönyörű tisztító és kioldó folyamatok indultak el bennem, és utána bár fáradtnak éreztem magam, felszabadultam a múlt nyomasztó terhei alól. A test-lélek-szellem egységében kezdek új erőre kapni, a saját belső erőm ízét érzem magamban, érzem, ahogy körülvesz és megállíthatatlanná tesz. Egy lassú mozgású, impulzív erő a személyes erőm, aminek megjelenése eltörpít mindent, amit gyógyító fényével beragyog. Csodás megtapasztalás, ezért is szeretek többek között csoportban dolgozni, mert elképesztő erős a csoportdinamika, és ha egyedül kevés lennék ahhoz, hogy mozgásba hozzam a gyógyulást, a csoport energiája mindig megtámogatja ezt.
Sok mindennel azonosítjuk magunkat, amelyek téves elképzelések, így tévútra vezetnek bennünket.

Amíg nem kapcsolódunk össze a személyes erőnkkel, addig sokszor a kisebb ellenállás irányába mozdulunk el, abba az irányba, amerre a többség tart. Én soha nem akartam beállni semmilyen sorba, mert nem szeretem, ha más jelöli ki számomra az irányt. Bármerre is menjek, az a vágyam, hogy a lelkem vezessen, s egy belső erőből és meggyőződésből jöjjön az inspiráció arra az útra. Ha érdekel egy ilyen belső utazás, nézz utána, hogy az intenzív alkotói spirituális műhelymunka hogyan tud ebben a segítségedre lenni.

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás