Szerző: Kammerer Edina | 2022. augusztus 07. | A változás útján
A tanfolyamokon, amiket tartok, időnként felteszem a kérdést: “Neked ki a példaképed? Téged ki inspirál?” Szeretem azokat a beszélgetéseket, amik születnek ebből a kérdésből. Kevesen tudják rólam, de nekem az egyik példaképem Tina Turner. 20 éves voltam, amikor elsőször hallottam az egyik számát, és először nem is a szöveg érintett meg, hanem az energia, ami belőle sugárzott. Aztán egy barátnőm ajánlotta a filmet, ami az életéről készült. Emlékszem arra a mély szomorúságra, amit a film után éreztem. De minél több koncertfelvételt néztem meg, egyre inkább lenyűgözött. Benne a színpadon nem volt ott ez a szomorúság, pedig ő aztán igazán sajnálhatta volna magát azért a rengeteg nehézségért, amin keresztül ment. De talált valamit, ami segített neki áttranszformálni a szenvedést erővé.
Az ő életéből tanultam meg azt, hogy nagyon rossz dolgokból is születhetnek igazán jó dolgok, és ettől még a rossz az rossz marad, de az ember meg tud gyógyulni. Tőle tanultam meg, hogy többször is újra lehet kezdeni. Hogy nem számít az, hogy ki hogy néz ki, nem számít, hogy mit hoz otthonról, nem számít, hogy van-e, aki hisz benne. Megtanultam tőle, hogy az számít, hogy én igazán akarok-e valamit, vagy elbújok a félelmeim mögé. Abban az időben, amikor neki kellett megküzdenie a sorsával, még nem volt annyi segítő, annyi minden tabu volt még, s ő egy igazi úttörő volt, mert bármennyire is szégyellte, ami vele történt, mégis elmesélte. El sem tudom képzelni, hogy hány nő könnyebbült meg akkor, amikor olvasta a könyvét, és érezte azt, hogy nem vele van a baj és, hogy van kiút, csak össze kell gyűjteni az erőt a változáshoz.
Azért jutott eszembe mindez, mert tegnap megnéztem a dokumentumfilmet, ami 2021-ben készült róla. Újra ugyanazzal a rajongással hallgattam őt, mint 20 évesen. Azt mondják, hogy akkor gyógyítottál meg magadban valamit, amikor te már könnyek nélkül tudsz beszélni arról, ami veled történt, de könnyeket csalsz azok szemébe, akik hallgatnak. Ezt éreztem ma, hogy ő meggyógyult, és a világ egy részét is meggyógyította. Ezért ő az egyik példaképem, mert önerőből ért el mindent, nem várt senkire, és saját erejéből állt fel újra és újra. Megmártózott egy olyan mocsárban, ami elnyelhette volna, de ő, mint a lótusz, inkább kibontotta a szirmait és lenyűgöző életutat járt be. Nagyon szeretem a mantra lemezét is, amit pár éve adott ki. Újra és újra megújult, s ebben a megújulásban önmaga tudott maradni. Nem akarta másnak mutatni magát, azt kereste, hogy ő ki is igazán. Ettől annyira hiteles számomra. S emiatt már hosszú ideje a hősöm.
Így születnek a hősök. Nem tudják, hogy azok. Csak csinálják, amit a szívükben éreznek. Egy belső küldetés a mozgatórugójuk, s fáradhatatlanul tesznek ezért nap, mint nap. A hősöknek is vannak nehéz napjaik, ők sem tökéletesek, nagyon is emberiek. Csak éppen a félelmeik dacára megteszik azt, amiről úgy érzik, hogy helyes. Nem várnak másokra, nem fordítják el a fejüket, ha igazságtalanságot látnak, csak vesznek egy mély levegőt, s próbálnak igazak maradni. Nem mindig ismeri el őket a nagyvilág, de a valódi spirituális harcosoknak ez nem számít. Az számít, hogy ez a világ egy jobb hely legyen, s felismerik, hogy bármilyen apró cselekedet végül nagy dolgokhoz vezethet.
Ennek a világnak szüksége van arra, hogy gyógyuljon. A vendégeim többsége beleragad egy fásultságba, hiányzik a motiváció, a lelkesedés a hétköznapjaikból. Talán túl kényelmes lett a világ. Ha megnyitod a csapot, jön belőle a meleg víz. Télen bekapcsoljuk a fűtést, meleg van. Már lassan nem csak egy autó, hanem kettő tartozik minden háztartáshoz. Ha el akarunk jutni valahova, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre. Amikor én gyerek voltam, még nem volt minden háztartásban vonalas telefon, most meg már lassan kivezetik ezt a szolgáltatást, mert mindenkinek van mobilja, és hosszan sorolhatnám. Azt hinném, hogy ez boldoggá tesz bennünket embereket, hogy nem kell küzdeni valamiért, de valójában nem. Elfelejtjük az erőnket, s az egyforma napokban elveszítjük önmagunkat. De amikor egy olyan emberrel találkozunk, aki önazonos, akinek van motivációja, elkezd lelkesíteni. Újra felmelegszik a fásultságban elgémberedett testünk, és átjárja az energia. Azt a csillogást akarjuk a saját tükörképünkben látni, mint ami az ő szemében csillan meg.
A példaképeink mindig egy vagy több lépéssel előttünk járnak, hogy lássuk, hogy meg lehet valósítani azt, amire vágyunk. Nem csak annak sikerül, akinek “szerencséje” van, hanem annak is, aki tényleg keményen dolgozik érte. Ha felismerjük, hogy minden, ami velünk történik, az belőlünk indul ki, s aztán oda is tér vissza, megértjük, hogy van hatalmunk előidézni a változást. Ha a szenvedést nem arra használjuk, hogy legalizáljuk a fájdalmunkat, hanem arra, hogy meghaladjuk magunkat, akkor mi magunk is hősökké válunk. Saját magunk hősévé. S ez az, ami meggyógyítja az életünket és jobbá teszi a világot. Hiszem, hogy ha felfedezzük magunkban azt, hogy mi mindenre vagyunk képesek, kinyílunk, mint a lótusz, és ragyogni kezdünk.
A hősök adják vissza a hitünket, ők mutatják meg az utat. A hősök nem a fényből és csillogásból születnek, hanem a mocsárból, a nehézségekből, a belső küzdelmekből. S azért válnak hősökké, mert a szenvedést maguk mögött hagyják, és meggyógyulnak. Válj a saját hősöddé! Mentsd meg az életedet a fásultságtól! Ez a te személyes feladatod. Fedezd fel azt a helyet magadban, ahol képes vagy minderre, s meglátod, a dolgok elkezdenek rendbe jönni az életedben.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2022. január 04. | A változás útján
Az ébredés, vagyis a változás nem mindig könnyű. A legtöbbször valamilyen trauma vagy veszteség bír rá bennünket arra, hogy változzunk, változtassunk. Ritkábban fordul elő, hogy megismerünk valakit, akinek a lénye inspiráló számunkra és szeretnénk azt az utat bejárni, mint ő. A spirituális, lelki változás sokféle lehet, ami egyben szép és mély, ugyanakkor fájdalmas és nehéz. El se hisszük addig, amíg nem velünk történik, hogy milyen nehéz egy-egy szokást megváltoztatni magunkban. Amíg nem vagyunk rákényszerítve, hogy megfigyeljük a válaszreakciókat magunkban, addig nem is fedezzük fel, hogy a megtanult szerepek, családi minták és különböző hitrendszerek mentén döntünk. ☝️ Szeretjük azt hinni, hogy szabadok vagyunk, mert odamegyünk, ahova akarunk, de a valódi szabadság ott kezdődik, hogy nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk.
Ezt az utat nem könnyíti meg az a rengeteg illúzió és mellébeszélés, amiket különböző guruk vagy tanfolyamok kínálnak nekünk. Sok tévhittel találkozhatunk, amik miatt megrekedhetünk egy időre, vagy amelyek miatt örökre hátat fordítunk a lelki/pszichés fejlődésnek. A folyamat összetett és szerteágazó. Én azt hittem, hogy az, hogy a változás mellett döntök, az egy szenvedés végét jelenti. Nehezen jutottam el a változás kapujába, és álmomban sem gondoltam volna, hogy a valódi kaland csak akkor kezdődik.
Emlékszem, hogyan vetettem magam bele ebbe a mindent elsöprő folyamatba, mint egy szivacs, úgy szívtam magamba minden információt. Azonnal akartam mindent tudni, érezni, látni. Ma már nem csodálkozom rajta, hogy rövid időn belül egy zűrzavar közepén találtam magam. 🙂 Ma már tudom, hogy szükség van időre, amíg beépülnek a dolgok, amiket tanulok. Időt kell adni a tapasztalásnak, a változásnak, különben könnyen megrekedhetek egy ponton. Azt éreztem, hogy valami húz, egy világ, amit fel kell fedeznem. “Engedd, hogy amit igazán szeretsz, csendben magával húzzon. Nem fog félreveztni. “ Rúmi. Hiányzott valami az életemből, amit mindenáron meg akartam találni. S végül arra jöttem rá, hogy én hiányoztam az életemből.
Az egyik tanfolyamon tanuljuk ezeket a szakaszokat, hogy amikor valaki segítővé válik, be tudja azonosítani, hogy aki hozzáfordul, éppen hol tart és hogyan könnyítheti meg neki a változást. Azonban úgy éreztem, hogy szívesen írnék is erről ✍️, mert sokakat érinthet. Azokat is, akik nem járnak terápiára. Néha a megértés is elég, hogy az ember átbillenjen egy nehéz helyzeten. Elég, ha elolvasunk egy gondolatébresztő írást és kitisztulnak a gondolataink.
Egy csodás ember azt mondta nekem egyszer, “semmi nem baj, amit csinálsz, csak tudd, hogy mit csinálsz és ne áltasd magad.” Amikor az önigazoló érvek már nem működnek, elindulhat a valódi változás. Ehhez nyitottságra van szükségünk és arra, hogy bátran és őszintén szembenézzünk azzal, hogy mi zajlik bennünk valójában.
Az 1. szakasz: Z a v a r t s á g
Emlékszem arra a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen voltam a barátaimmal, akiket imádtam. S egyszer csak körbenéztem, és úgy éreztem, hogy mindenki idegen. Hirtelen nem tudtam senkihez kapcsolódni, és úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban. Hetekre elvesztem az életemben és csak bolyongtam, sodródtam és figyeltem, hogy az addigi világom darabokra esik szét. Minden, ami fontos volt, kezdte elveszíteni a jelentőségét. Ma már tudom, hogy ez egy identitáskrízis volt, de akkor ott 23 évesen azt hittem, hogy valami baj van velem.
A 2. szakasz: N y u g t a l a n s á g
Elkezd megjelenni a frusztráció. Egyre csak nő a hétköznapokban a feszültség. Egyre többször fogalmazzuk meg magunknak, hogy ez így nem jó, ez így nem mehet tovább. Erősen jelen van a mindennapokban az elégedetlenség és az, hogy változtatni akarunk, de még nem tudjuk, hogy hogyan csináljuk ezt. A lélek egyre inkább szót kér magának, s már nem tudjuk elnyomni ezeket az érzéseket. Az ember próbálja kétségbeesetten megtartani az irányítást, de ebben a szakaszban vajmi kevés esély van rá.
A 3. szakasz: A z é r z e l m i h u l l á m v a s ú t
Ezt szerintem mindannyian jól ismerjük, hogy milyen. Ez az időszak egy tomboláshoz hasonlít – mindenkinél olyan mértékben, amilyen a személyisége, megkérdőjelezünk mindent és mindenkit, hogy hogyan kerültek az életünkbe. Polarizálunk aközött, hogy elszenvedjük vagy választottuk ezt a sorsot. Egyszer áldozatnak látjuk magunkat, máskor pedig egy tökéletes terv részeként. Ami nagyon fontos, hogy ebben az időszakban, ha lehasadtunk az érzéseinkről, mert fájt érezni, most elkezdenek visszatérni és jól összegubancolnak mindent. 🙂
A 4. szakasz: H ú z d m e g , e r e s z d m e g !
Ebben a szakaszban törnek ránk a félelemek a legerősebben. Tisztában vagyunk már a karma törvényeivel, hogy cselekedeteinknek következményei vannak, ezért óvatossá válunk és megakadunk a döntés – nem döntés között. Ez a folyamat zavarba ejtő, hiszen annyit tanultunk, olvastunk, tanfolyamról tanfolyamra jártunk, és mégsem tudunk dönteni? Elakadunk és ezt elkezdjük szégyellni. “Már nem itt kellene tartanom…” – gondoljuk. Ez egy olyan pont a növekedésünkben, amikor vagy visszatérünk az első szakaszhoz, vagy mély levegő és megyünk tovább az ismeretlenbe.
Az 5. szakasz: A s ö t é t s é g
“Köszi, de nem!” – gondoljuk elsőre, mert az ember önszántából már csak nem merül alá a sötétségben. De amikor körbenézel azt látod, hogy minden kezd összeomlani, amit eddig építettél, mert nagyon ingatag lábakon áll(sz). Elkezdünk kifelé tekinteni és a világban is csak a nehézségeket látjuk. Nem értjük, hogy bárminek is mi értelme van. Oda a lendület, oda a motiváció és csak vegetálunk egy fásultságban. És még egyedül is érzed magad, mert a közeledben, a környezetedben senki nem érti, hogy min mész keresztül, és sokszor még csak meg sem tudod fogalmazni. Mi vezet innen tovább? Ha elkezded keresni erre a kérdésre a választ: KI VAGYOK ÉN? Először lehet, hogy csak azt fogod tudni meghatározni, hogy mivel/kivel nem akarsz társulni, a többi még ráér, hogy felfedezd magadban, van rá egy egész életed.
A 6. szakasz: A k a p c s o l ó d á s
Személy szerint nekem ez volt a legerősebb impulzusom, rájöttem, hogy a világot nem kell megmenteni. Azért keltem útra, hogy a világ egy jobb hely legyen, de rájöttem, hogy a “világ” egy hatalmas tér, amiben mindig elveszek. Az egyén, a kisebb-nagyobb csoportok képesek ezt a változást létrehozni, lépésről lépésre. Elkezdtem újra érezni a kapcsolatot magam és a világ között. Nem történt semmi különös, csak belül felragyogott a nap. Csodás volt, éppen otthon a kertben pihentem, és azt éreztem, mintha felrobbant volna a szívcsakrám. Tudtam, hogy miért vagyok itt és tudtam, hogy sok mindent kell még tennem érte, de már nem voltam elveszett. Megjelent bennem a hála, amit még most is érzek, ha arra az élményre gondolok.
A 7. szakasz: A s z i n k r o n i c i t á s
A sodródás vége és az áramlás kezdete volt. Tudtam és éreztem, hogy minden mindennel összefügg, hogy egy nagyobb terv része vagyok, és ebben a tervben van helyem és szerepem. S ez megnyugvással töltött el. A mellkasomon szétáradt a melegség és tudtam, hogy megérkeztem önmagamba. Azt hittem, hogy idáig tart az utazásom, hogy ezt kell tudnom fenntartani nagyon sokáig. A képességeimmel foglalkoztam nagyon sokat, hogy minél tudatosabbá váljak és minél kevesebbet agyaljak, de több teret engedjek a morfondírozásnak, az intuitív gondolkozásnak. A véletlenek elképesztő pontossággal zajlanak az életünkben, ha csak észleljük őket, ahelyett, hogy megmagyaráznánk.
A 8. szakasz: A h i t e l e s s é g
A valódi, hiteles énünk kezd életre kelni. Mivel korábban már elindult az a folyamat, hogy letisztáztuk magunkban, hogy mivel tudunk és mivel nem akarunk társulni, ebben a szakaszban már csak annyi a feladatunk, hogy fel merjük vállalni azt, amilyenek vagyunk, ahogy a világban vagyunk. Ne akarjunk láttatni valamit, ami még nincs, ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Legyen bennünk béke akkor is, amikor valaki megpróbál kibillenteni az egyensúlyunkból, s engedjük meg neki, hogy az ő szintjén igaza legyen. Emelkedjünk afölé, hogy kinek van igaza, mi csak arra a fényre figyeljünk, ami bennünk van, hogy azt ragyogjuk ki magunkból.
9. szakasz: T u d a t o s s á g
Csak a hitelességet követheti a tudatosság. Előtte még az emberi játszmák, vagy az elme trükkjei visszahúzhatnak bennünket az illúziókba. A tudatosság azt jelenti, hogy összehangolódunk valódi önmagunkkal és aszerint kezdünk el élni. Megjelenik a bőség az életünkben, mert a teremtőerőnk nincs többé visszafojtva. Egyre több inspiráció érkezik az univerzumból, egyre termékenyebb a talaj, amibe ültetünk. A kihívások itt már nem zavarnak, mert tudod, hogy ezek hozzátartoznak az élethez, és ismered a saját erődet, amivel tudsz rájuk reagálni.
10. szakasz: E g y ü t t e s l é t r e h o z á s
A valódi együttműködés csak nagyon ritkán valósul meg. A legtöbb ember hierarchiában gondolkodik, és úgy kapcsolódik másokhoz, hogy elhelyezi magát azok függvényében valahol. De amikor szívkapcsolatok születnek az életünkben, s ebből a térből hozunk létre valamit, megsokszorozódik minden, ami körülöttünk van. Érzed a Forrás energiáját, hogy benned lüktet, és egy csodás kreatív, alkotó folyamatban találod magad.
11. szakasz: F e l t é t e l n é l k ü l i s z e r e t e t
Ezt értjük a leginkább félre, mert nagyon sokáig nem tudunk megszabadulni az életünkben azoktól a kondícióktól, amelyeket gyermekkorban megtanultunk a szeretetről. A tapasztalatom szerint ehhez mérhetetlen nagy alázatra van szükségünk, és önszeretetre. Anélkül szinte lehetetlen elérni. Nem lehet az én-t feladni addig, amíg nem értettük meg az én-t, mert abból önfeláldozás lesz csupán. Viszont, ha értjük és tudjuk, hogy mit adunk fel, úgy már megérkezünk a feltétel nélküli szeretet előszobájába.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. szeptember 15. | A változás útján
A Washingtoni Egyetem kutatói azt állapították meg, hogy az emberek gyakrabban lesznek betegek, illetve több panaszuk lesz egy olyan időszak után, amikor az életükben sok változáshoz kellett alkalmazkodniuk. Dr. Holmes, az egyik kutató összeállított egy listát, aminek a segítségével számszerűsíthető, hogy hány változás történt velünk az elmúlt év során, illetve átgondolható, hogy mennyire növelhették ezek a stresszes események a megbetegedés esélyét.
A lista célja azonban főként az, hogy tudatosítsa bennünk, milyen stresszes események vannak jelen az életünkben és ráébredjünk arra, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak az egészségünkre. Így el tudjuk kezdeni úgy átalakítani az életünket, hogy kevesebb legyen benne a stressz. A stressz sokszor egy ködös megfogalmazás, használjuk anélkül, hogy beazonosítanánk, hogy mit is jelent pontosan az életünkben. Ezt a listát nem én állítottam össze, hanem kiváló kutatók, de ennek segítségével felfedezhetjük, hogy mennyi stresszforrás van a hétköznapjainkban.
Hogyan használd a listát? Gondold végig, hogy a felsorolt életesemények hányszor fordultak elő veled az elmúlt évben. Ezt a számot írd be az Alkalmak nevű oszlopba. (Megjegyzés: 4-nél nagyobb számot nem írj be, ha egy esemény több, mint 4-szer fordult elő, akkor is csak 4-est írj az oszlopba.)
Életesemény Alkalmak száma X Érték = Pontszám
1. Sokkal több probléma a főnökkel X 23 =
2. Jelentős változás az alvási szokásokban X 16 =
3. Jelentős változás az étkezési szokásokban X 15 =
4. Személyes szokások átalakítása (öltözködés, modor, ismerősök köre) X 24 =
5. Jelentős változás a kikapcsolódás módjában vagy mennyiségében X 19 =
6. Jelentős változás a társas tevékenységekben (klubok, tánc, mozi, vendégség, stb.) X 18 =
7. Jelentős változás a hitéletben (a megszokottnál gyakrabban vagy ritkábban jársz) X 19 =
8. Jelentős változás a családi összejövetelek számában X 15 =
9. Jelentős változás az anyagi helyzetben (sokkal rosszabb, vagy jobb lett) X 38 =
10. Gondok a rokonokkal X 29 =
11. Jelentős változás a párkapcsolati viták számában X 35 =
12. Nehézségek a nemi életben X 39 =
13. Súlyos sérülés vagy betegség X 53 =
14. Közeli családtag halála X 63 =
15. Szerelem, társ, házastárs halála X 100 =
16. Közeli barát halála X 37 =
17. Új családtag érkezése (születés, örökbefogadás, idősebb rokon beköltözése,stb.) X 39 =
18. Jelentős változás egy családtag egészségi állapotában vagy viselkedésében X 44 =
19. Lakhely változás X 20 =
20. Szabadságvesztés X 63 =
21. Kisebb szabálysértések (közlekedési vétség, csendháborítás, stb.) X 11 =
22. Jelentős üzleti változás (fúzió, átszervezés, csőd, stb.) X 39 =
23. Házasságkötés X 50 =
24. Válás X 73 =
25. Különköltözés a házastárstól X 65 =
26. Kimagasló személyes siker X 28 =
27. Gyermek elköltözése otthonról (megházasodik, egyetemre megy, stb.) X 29 =
28. Nyugdíjazás X 45 =
29. Jelentős változás a munkaidőben vagy a munkakörülményekben X 20 =
30. Jelentős változás a munkahelyi feladatokban (előléptetés, lefokozás, áthelyezés) X 29 =
31. Elbocsátás X 47 =
32. Jelentős változás a lakáskörülményekben (építkezés, átalakítás) X 25 =
33. Házastárs elkezdi vagy abbahagyja a háztartáson kívüli munkát X 26 =
34. Hitel felvétele nagyobb vásárláshoz (ingatlanhoz, vállalkozáshoz, stb.) X 31 =
35. Hitel felvétele kisebb vásárláshoz (autó, tv, hűtő, stb.) X 17 =
36. Hitel bedőlése X 30 =
37. Nyaralás X 13 =
38. Iskolaváltás X 20 =
39. Új típusú munka vállalása X 36 =
40. Intézményes oktatás elkezdése vagy befejezése X 26 =
41. Kibékülés a házastárssal X 45 =
42. Várandósság X 40 =
Összesen:
Copyright 1981 Thomas H. Holmes, MD, The Univerity of Washington Press Edition, 1986. Pszichiátriai és Viselkedéstudományi tanszék, Washingtoni Egyetem Orvosi Kar, Seattle, WA 98185.
Pontozás:
💎 Szorozd meg az életeseményhez rendelt értéket azzal a számmal, ahányszor az adott esemény megtörtént, és a kapott eredményt írd be a pontszám oszlopba
💎 Add össze a pontszámokat és a kapott összeget írd fel.
Dr. Holmes szerint minél magasabb az összesített pontszám, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a stresszel összefüggő tünetek vagy betegségek alakulnak ki. A 300 pontnál többet elérők 80%-a számíthat valamilyen betegség kialakulására, mert ennél a határnál már nyomot hagy bennünk a feszültség. A 150-nél alacsonyabb pontszám azt jelenti, hogy a megbetegedés esélye csekély. Vagyis minél magasabb pontszámot érünk el, annál többet kell tennünk azért, hogy megőrizzük az egészségünket.
Mindenki másképp értékel egy adott életeseményt és másképpen is alkalmazkodik a változáshoz. Legyen ez a lista csak egy mankó, hogy merre induljunk el a változás útján. A stressz felhalmozódhat a szervezetünkben, emiatt van az, hogy a múltbéli események sokáig hatnak ránk. IDE kattintva találsz egy programot, ami segít az elengedés megtanulásában.
Megelőzés
🔺 Emlékeztesd magad arra, hogy milyen sok változás történt veled, ez segít a megengedésben
🔺 Gondold át, hogy a változások hogyan hatnak az életedre, és próbáld meg az érzéseidet megnevezni
🔺 Gondold végig nyugalmi időszakban, hogyan tudnál alkalmazkodni a változásokhoz, mi ad biztonságot a folyamat közben
🔺 Ne kapkodd el a döntéseket
🔺 Próbálj meg felkészülni a változásokra
🔺 Lassulj, ne rohanj, vegyél fel egy kényelmes tempót
🔺 Szánj időt arra, hogy megbecsüld az elért eredményeidet, és szánj időt a pihenésre
🔺 Tanuld meg, hogyan legyél magaddal türelmes és elfogadó. Idő kell ahhoz, hogy a stressz stratégiák működni kezdjenek
🔺 Fontos, hogy tudd, mi az, amit tudsz irányítani, és mi az, amit nem. Tudatosan olyan változásokba menj bele, amivel elbírsz
A stresszkezelés célja nem csupán a stressz csökkentése. Hiszen, ahogy írtam korábban nemcsak negatív stressz van. Distresszről, azaz negatív stresszről akkor beszélünk, amikor úgy ítéljük meg, hogy az előttünk álló kihívás veszélyes, nehéz, fájdalmas vagy igazságtalan és félünk attól, hogy nincs elegendő eszközünk arra, hogy megbirkózzunk a helyzettel. Valójában már azzal is növelhető a distressz kezelésének képessége, ha mindennapi tevékenységünk részévé teszünk néhány pozitív tevékenységet: rendszeres testmozgást, relaxációs gyakorlatokat, kellemes élményeket nyújtó társas kapcsolatok ápolását, egészséges táplálkozás, optimista és racionális gondolkodást, humort és játékot. 🙂
A teljesítmény és a hatékonyság egy ideig a stresszel együtt növekszik, ám a stressz egyszer csak túlságosan nagy lesz. A stressz kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy kitaláljuk, milyen típusú és mennyiségű stressz felel meg a személyiségünknek, saját céljainknak és élethelyzetünknek, mert így lehet elérni a legnagyobb teljesítményt és elégedettséget. Hatékony stresszkezelési módszerekről egy fb-os zárt csoportban – IDE kattintva tudsz csatlakozni – írok majd több posztot.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. július 22. | A változás útján, Uncategorized
Amikor először találkoztam Edgar Cayce nevével, lenyűgözött az “alvó próféta”. Sok félreértés volt még bennem ezzel a témával kapcsolatban, nem volt könnyű a tisztánlátásról alkotott képemet megtisztítani attól a sok felesleges sallangtól, ami rárakódott. Az emberi természet része, hogy keresi az illúziókat, s ha nem vagyunk résen, azokat el is adják nekünk. Azonban a láthatatlan világ és annak üzenetei nagyon is valóságosak, nagyon is pontosak. Sokszor kell idő, és kell, hogy bizonyos események megtörténjenek, hogy értsük ezeknek az üzeneteknek a jelentését. Nyitottságra van szükség hozzá – az elme tisztaságára és nyitottságára.
A prófécia nem kőbe vésett igazság. A láthatatlan világ kreatív erőkkel, a dinamikus energiák szintjén tevékenykedik, amelyek a jövőnket formálják. Tehát a jövőnk változékony, mint ahogyan a jelenünk is. Ha megváltoznak a körülmények, új, más szemszögből látjuk a jövő eseményeit. Ezek alternatív, lehetséges jövőképek, amelyek attól függenek, hogy milyen a jelen energiája, amiből elindul egy-egy esemény.
Ez Edgar Cayce próféciáival sincs máshogy. 43 éven át közölte a megérzéseit, s abban az időben ezek meglehetősen furának hatottak (1877 – 1945 között élt). Az ő tudása, képessége még érthetetlen volt az emberek többsége számára. Számunkra azonban már valóság. Ez azonban nem jóslat. A jóslat annak az állítása, hogy valami be fog következni, ez a szó azt sugallja, hogy a dolgok többé-kevésbé elrendezettek, és a jóslat révén megláthatjuk egy pillanatra, hogy merre haladnak a dolgok. A prófécia jelzi, hogy valami bekövetkezhet a jövőben és fenntartja, hogy a jövő folyamatosan alakul. Mivel a jövő képlékeny, mi magunk is alakíthatunk rajta.
A prófécia hatalmat ad. Megmutatja a jelenleg ható erőket, és azt, hogy merre haladnak. Ugyanakkor emlékeztet saját szabad akaratunkra is, arra a képességünkre, hogy mi is részt vehetünk a jövőnk tudatos teremtésében. Cayce egyik legreményteljesebb üzenete, hogy az új évezredben egy új, az ember különleges képességein alapuló kultúrát teremthetünk. De ezt ne úgy képzeljük el, mint egy cirkuszt, hogy mindenki a mutogatja a képességeit. Ezek belső tudat-terek, amelyek meghatározzák a döntéseinket és elősegítik a tudatnövekedés folyamatát bennünk.
Milyen próféciákról van szó?
📌 1. Új szemlélet terjed el a gyógyászatban – beköszönt a holisztikus szemléletmód, amely a testet egységes energiarendszerként kezeli. Felfedezzük, hogy az ember teste, elméje és lelke egymással szoros kapcsolatban áll. Ahhoz, hogy a gyógyulás teljes legyen, az új módszer e három elemet egyesíti. Ez már történik velünk, nagyon sokan keresik az alternatív lehetőségeket a gyógyulásra, hiszen egyre többen ismerik fel, hogy az érzelmek milyen megdöbbentő erővel hatnak a testre és milyen elakadásokat tudnak létrehozni benne.
📌 2. A megérzés és a spirituális érzékenység alapvető eszközeinkké válnak. – A Vízöntő kor tudata erről szól, hogy kapcsolódunk a Teremtő Erőnkkel és a láthatatlan világgal. Elindulunk a tudatosság útján, és elkezdjük figyelni a megérzéseinket. Néhány generáció elteltével az emberek közvetlen kapcsolatban állnak majd a szellemvilággal és nem lesz szükség “közvetítőkre” ehhez.
📌 3. A tudomány és a spirituális szemlélet közötti ellentét feloldódik. – A történelem során e két nagyszerű áramlata egyesül és közösen teremtenek új kultúrát. Kutatás és megvilágosodás kéz a kézben járnak majd, megjelenik a szellemi szféra tudománya és az anyagi világ új energiával egészül ki. Először ez az egyéni fejlődésben mutatkozik meg, nem a laboratóriumokban, de később már ott is felfedezhető lesz.
📌 4. Földünk felszínét drámai változások alakítják majd, főként az időjárás lesz más. – Ezt is tapasztaljuk már, földrengések, árvizek, klímaváltozás. Az emberiségnek van egy saját sodrása, és meg kell majd küzdenünk azokkal a változásokkal, amiket mi hoztunk létre gondatlanságból, a fogyasztói társadalom kényelméből és nemtörődömségéből.
📌 5. A társadalmi “kiegyenlítődés” világszerte megvalósul. – Az ehhez vezető út sok nehézség és fájdalom révén tud megvalósulni, de mégis, ha körbenézünk, akkor látjuk, hogy ez is történik velünk, körülöttünk. A szélsőséges esetek megjelenése és kihívása mindig azt segíti, hogy két különböző csoport tudjon közelíteni egymás felé. Ez a megértés révén lehetséges, és ennek az alapja a nyílt kommunikáció.
📌 6. A nemzetközi világ új központja Keleten lesz, Kína középső vidékén. – “A rettegett Mongólia újra felkel.” – írja Cayce. A történelem mindig új fordulatokat hoz, ám most szemtanúi lehetünk egy olyan “hatalomváltásnak”, amely nem háború útján történik, hanem szépen csendben a színfalak mögött. S mire láthatóvá válik ez a változás, már meg is történt. A világot lefoglalja egy olyan “harc”, amelyet egy láthatatlan ellenség, egy vírus ellen vív, s közben nem figyelünk arra, hogy mennyi minden mozdul meg a háttérben, s változik meg örökre.
📌 7. Szenzációs régészeti feltárásokról kapunk híreket. – Ezek segítségével jobban megismerhetjük a letűnt civilizációkat, ami alapjaiban változtatja meg a történelem szemléletünket. Ezek a felfedezések megmutatják majd, hogy hogyan egyesítették az őseink a tudományt és a szellemi szférát.
📌 8. Az élet folytonossága alapvető ténnyé válik. – A halál egyre inkább egy átlépéssé válik az egyik tudatállapotból a másikba. A haláltól való félelem megszűnik az egyik legfontosabb emberi motivációnak lenni. A változás abból is látszik, hogy egyre inkább felerősödnek az elmúlt időszakban a pánikszerű tünetek. Most lehet tudatosan is dolgozni a halálfélelemmel, s ez változást hoz majd a világunkba.
📌 9. A teljesség uralja majd az emberi kapcsolatokat. – A vallásokat a Teremtő egysége fogja vezérelni, a minden energia egysége a tudományt és az emberiség egysége a politikát. Ehhez még sok változásnak kell történnie, hiszen a hatalom ragaszkodást szül egy olyan elmében, amely tele van félelemmel. De hiszem, hogy a változás, amiben vagyunk, feloldja majd az egyéni érdekeket, és az emberek képessé válnak valódi együttműködésre.
📌 10. Krisztus újra eljön közénk. – A második eljövetel talán egy helytelen kifejezés, mert ez valószínű nem egy megtestesült eljövetel, hanem inkább egy tudatosságnak az integrálása. Ha úgy tetszik Jézus tanításainak a megértése, megélése és a mindennapokban való lehorganyzása.
A próféciák tíz fő témaköre egy harmonikusan működő világ képét tárja elénk. Az átmeneti időszak mindig nehéz, hiszen a változástól való félelem nagyon mélyen beágyazódott az emberiség tudatalattijába. De ezt jelenti az, hogy egy változó korban, egy változó világban élünk. Képessé válunk megújulni a próbatételek által.
A paradigmaváltás elkerülhetetlen. Már csak rajtunk múlik az, hogy ez a változás számunkra könnyű lesz, vagy az ellenállást és a régihez való ragaszkodást erősítjük magunkban. A változás történik velünk, és körülöttünk, s akkor válik számunkra valóban biztonságossá ez a folyamat, ha merünk menni az áramlással, merünk ráhangolódni arra, hogy egy-egy megváltozott helyzet mit hoz el az életünkbe. Az újrakezdés időszakát éljük, az, ami már nem kompatibilis velünk, kivonódik az életünkből, s az azzal járó szinte észrevétlen feszültség megszűnik. A változás nem jó vagy rossz, minden a mi hozzáállásunktól függ. Használjuk fel bölcsen a rendelkezésünkre álló időt és információt. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. június 11. | A változás útján
Korábban az egyik műhelymunkán az önképünket vizsgáltuk. Érdekes volt megvizsgálni, hogy milyen idegen energiák vannak a saját személyes teremben, kiknek engedtem, hogy bármit elhitessenek velem magamról.
Néztem magamban azt a képet, amit hittem magamról, és rájöttem, hogy ez a kép nem teljesen én vagyok. Ebben a képben nagyon sok külső elvárás van, s ebben a képben túl sok a megfelelés. Ahogy egyre inkább néztem ezt a képet és beletágultam, megláttam azokat a vonásokat, amelyeket a hangsúlyos, magamra kényszerített és a külvilág által be is vonzott témák el akarnak fedni.
Valójában ez egy érdekes érzékelés, mert mindkét esetben magamat néztem, de az egyik esetben a lélek szemével. A lélek szeme máshogyan lát, sőt, azt is mondhatnám, hogy LÁT. Felemelő érzés volt megtisztítani a teremet, a gondolataimat, az elképzeléseimet és a magamról alkotott képet, s ez a belső folyamat sok változást indított el bennem.
Az egyik legérdekesebb, hogy végleg letisztultak a vágyaim és a céljaim, láttam azt a gyönyörű Fényösvényt, amit választottam. Eltűnt a közeléből az összes olyan út, ami tévút, eltűntek a labirintusok, egy letisztult ösvény maradt, ami gyönyörű színekben pompázott, s ami már csak azáltal, hogy néztem, végtelen örömöt okozott. Amint letisztultak bennem az utammal kapcsolatos kérdések, meglódult velem az élet, hirtelen az eddig beragadt dolgaim mozgásba lendültek. Megannyi lehetőség, ismeretség, új kihívások és sok-sok szeretet áramlott az életembe. A hétköznapjaim átváltoztak egy kristályfolyóvá, ami kimossa magából azt, amivel nincs dolgom és megduzzasztja azt, aminek az eszköze lehetek.
A másik legérdekesebb megtapasztalás (az egyik életfeladatom a kétszeres kreativitás és kétszeres önbizalom) az önbizalmamban történt. Korábban szükségem volt arra, hogy visszajelezzenek mások és hitelesítsenek abban, amit csinálok, létrehozok, megjelenek, írok, stb. Ez igen megnehezítette az életemet, és belülről sok szorongást okozott, amelyek gyakran akadályoztak abban, hogy felhőtlenül örüljek bárminek is. Az énképem megtisztításával mélyen megvizsgáltam, hogy vajon miért akartam, hogy dupla olyan erővel érezzem a bizonyosságot.S ez a felismerés újra a fényösvényhez vezetett, a fény útját járva megkérdőjelezhetetlenül hinnem és bíznom kell. Nincs más út. Máshogyan ez az út, csak egy üres séta lenne. A bizonyosság az, ami továbblendít és ami vezet, a kreativitás által pedig megkapok minden támogatást, amire csak szükségem van az utamon.
Gyönyörű tisztító és kioldó folyamatok indultak el bennem, és utána bár fáradtnak éreztem magam, felszabadultam a múlt nyomasztó terhei alól. A test-lélek-szellem egységében kezdek új erőre kapni, a saját belső erőm ízét érzem magamban, érzem, ahogy körülvesz és megállíthatatlanná tesz. Egy lassú mozgású, impulzív erő a személyes erőm, aminek megjelenése eltörpít mindent, amit gyógyító fényével beragyog. Csodás megtapasztalás, ezért is szeretek többek között csoportban dolgozni, mert elképesztő erős a csoportdinamika, és ha egyedül kevés lennék ahhoz, hogy mozgásba hozzam a gyógyulást, a csoport energiája mindig megtámogatja ezt.Sok mindennel azonosítjuk magunkat, amelyek téves elképzelések, így tévútra vezetnek bennünket.
Amíg nem kapcsolódunk össze a
személyes erőnkkel, addig sokszor a kisebb ellenállás irányába mozdulunk el, abba az irányba, amerre a többség tart. Én soha nem akartam beállni semmilyen sorba, mert nem szeretem, ha más jelöli ki számomra az irányt. Bármerre is menjek, az a vágyam, hogy a lelkem vezessen, s egy belső erőből és meggyőződésből jöjjön az inspiráció arra az útra. Ha érdekel egy ilyen belső utazás, nézz utána, hogy az intenzív alkotói spirituális műhelymunka hogyan tud ebben a segítségedre lenni.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 26. | A változás útján
A minap összefutottam egy volt párkapcsolatommal, akivel nagyon sokáig voltunk egy pár. Már régen szakítottunk egymással, és megmaradt köztünk egy kellemes, baráti viszony. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak figyelni kezdtem magam, mert éreztem, hogy valami nem stimmel velem.
Amikor megismerkedtünk 17 éves voltam, bár már tinédzser, de lélekben azért még egy gyerek-lány. Sok mindent tanultam tőle, és valahogy elkerülhetetlen volt, hogy ne csússzunk bele öntudatlanul egy apa-lánya kapcsolatba. Emlékszem, amikor vitáink voltak, még sokszor mondta is, hogy „Nem az apád vagyok”.
És most, sok évvel később, amikor egy asztalnál ültünk és beszélgettünk, érezni kezdtem, hogy újra úgy viselkedem, mint egy kislány. Teljesen automatikusan bekapcsolt bennem ez a régi minta, és azonnal át is vette az irányítást. Ebben a pillanatban elveszítettem a szívkapcsolatot a világgal, és egy berögzött viselkedésminta határozta meg a cselekvésemet, a gondolataimat. Bevallom, hogy nem kevés idő telt el, mire észrevettem, hogy itt valami hiba van. Egyre nőtt bennem a diszkomfort érzés, hogy nem érzem jól magam a bőrömben.
Gyors önvizsgálat, és szinte azonnal fel is fedeztem, hogy eltűntem a Jelen pillanatból. Amint visszahúztam a fókuszomat arra, aki VAGYOK, a beszélgetés is kezdett elapadni köztünk. Már nem tápláltam öntudatlanul ezt a régi játszmát és nem akartam jól lakatni az egómat, így már nem is voltam „érdekes” a másik fél számára sem. Érdekes megtapasztalás volt az, hogy mennyire fontos a valódi Jelenlét. Abban a pillanatban, amikor újra „felébredtem” nagyon élesen érzékeltem azt a különbséget, ami a látszatvilágot és a valódi érzésekkel megáldott világot elválasztja egymástól. Nagyon éles volt a kontraszt, ugyanakkor boldogság áradt szét bennem, mert azt éreztem: SZABAD vagyok. ÖNMAGAM vagyok.
Nem a szabadság illúziójában élek, hanem valóban élem azt. És még valami: már nem bántottam magam amiatt, hogy belecsúsztam egy játszmába, hanem azt éreztem, hogy ha ez nem történik meg, akkor ezzel a tapasztalással kevesebb lennék. De én örülök ennek a tapasztalásnak! Nem mindig ilyen könnyű a nehézségekben meglátni a jót, de végül is ez lenne a cél, hiszen az életemben minden értem történik. Az én felemelkedésemért! És azonnal szertefoszlik még egy illúzió: nincs rossz.
Hiszen hogyan lehetne valami rossz, ami azért történik, hogy én több legyek általa? Szeretném ezt élni minden történésben és meg is teszek ezért mindent. Ez a felismerés most bontogatja a szirmait a lelkemben, és én dédelgetem, mert meg akarom őrizni, hogy ezt mindig tudjam. És valamit úgy a legkönnyebb megőrizni, ha szétosztom, ha visszaadom. Gyönyörű áldott körforgás.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások