Szerző: Kammerer Edina | 2022. január 31. | 8 napos tudatosságnövelő kihívás
Most, hogy felismertük a tudatalatti hatalmát, fontos, hogy tudatosítsuk azt is, hogy a hozzá kapcsolódó érzelmek speciálisan formálják a gondolatainkat. A pozitív képzetek tényleg meg tudják változtatni a látásmódunkat. Ha tudatos képeket alkotunk az életünkről, akkor elkezdenek ezek a képek erőre kapni. A legtöbb problémánk abból adódik, hogy elfelejtettük, hogy másképpen is lehet gondolkodni, mint ahogy megtanultuk. A tudatunkkal átélt tapasztalatokat nagyon sokféleképpen formálhatjuk. Ha a lelki diszharmónia túl sok gondot okoz, érdemes a gondolatokat pozitív látásmóddal átitatni, hogy az érzéseink is harmonikusabbá váljanak. Sokféle védekezési stratégia alakul ki bennünk (pl. a táplálkozás is ilyen), amellyel a negatív hangulatok ellen védekezünk többnyire.
📍 1. A problémák elleni védőbástya
Nem akarjuk rosszul érezni magunkat, ez természetes vágy. Ezért pótcselekvésekbe menekülünk, amelyek jó érzésekkel töltenek el, s ebből alakulnak ki a védekezési mechanizmusok. #1 lépés: tekintsd át a táplálkozásodat. Ha összeállítasz te magadnak, vagy egy szakembertől kapsz egy tervet a helyes táplálkozásra (IDE kattintva elolvashatod, hogy én kit ajánlok), annak segítségével kevésbé terheled meg az emésztésedet, amiért nagyon hálás lesz a tested. Ha nehéz ételekkel laksz jól, akkor energiát veszítesz. Ha figyelsz arra, hogy energiát is vigyél be, akkor ez segíteni fog téged, hogy jobb legyen a közérzeted. A túl sok szénhidrát és cukor nem okoz valódi örömöt, csak a tehetetlenség vagy rossz érzések pillanatnyi csillapítását szolgálja. 2# lépés: tanulj meg egy légzőgyakorlatot, ami segíti az ellazulást. Amikor a test megfeszül, az agyban felerősödnek a félelmek, és olyan sebességbe kapcsol, amit nem lehet tudatosan lekövetni. Ezért fontos, hogy békeidőben elsajátítsuk a tudatos légzést, hogy amikor baj van, ne engedjük, hogy az irányítás kicsússzon a kezünkből.
Mit jelent ez a két lépés a problémádra nézve? Az előző napi kihívásban azt kértem, hogy válassz ki magadnak egy olyan konkrét témát, amit szeretnél megoldani az életedben. A mai napi feladat az, hogy olyasmit egyél, amitől könnyednek érzed magad. Ha elnehezedsz a rosszul emészthető ételek hatására, a gondolkodásod is nehezülni fog és elkezdenek megrekedni a dolgok az életedben, mint ahogyan az emésztőrendszeredben. Ha könnyed tudsz maradni a testedben, a gondolataid is gördülékenyebbek lesznek, s enyhülnek a feszültségek benned és körülötted. Amikor erre a megoldandó kérdésre gondolsz, akkor a légzésed segítségével lélegezz a testedbe arra a helyre tudatosan, ahol feszültséget érzel. Ahogy végiggondolod a korábbi tapasztalataidat az adott témával kapcsolatban, figyeld meg, hogy milyen érzések jönnek fel benned. Bűntudat? Szégyen? Harag? Meg nem értettség? Mellőzöttség? Frusztráció? Sebezhetőség? Használd a légzést arra, hogy ezeket az érzéseket jó messzire fújd magadtól. Addig lélegezz tudatosan egy-egy érzésbe, amíg úgy érzed, hogy nem befolyásol többé.
Amikor a kis énünk irányít (vagyis az egó), akkor rengeteg emóciót kell meghaladnunk és feloldanunk. Az emóciók az agy által generált érzetek, tehát nem valódi érzelmek. Ilyen pl. a büszkeség, ami nagyon sokszor gátol bennünket abban, hogy valódi gyógyulást éljünk át. Amikor az egó ural minden utat és járatot, ami a tudatalattihoz vezet, “fejnehézzé” válunk. Így nem lehet elszakadni a bennünk kavargó nyugtalanságtól, vagy a szorongástól, hogy valami fontosat mulasztunk el, vagy alárendelődünk másoknak. Ahhoz, hogy változni tudjunk, belső nyugalomra van szükségünk. S a nyugalom egyik fő forrása a jó étkezés és a tudatos légzés lehetnek. Talán jelentéktelennek tűnhet, de elképesztő változásokat generál ez a két dolog. S ha nem a védekezésre irányítjuk a figyelmünket, a tudatalatti nem fogja bedobálni az irányítás vesztéssel járó nehézségeket, s könnyebben tudunk helyzeteket megoldani. Így az önbizalmunkat is könnyebben nyerjük vissza.
📍 2.Tanuld meg szeretni önmagadat
Tudom, elcsépeltnek tűnik már ez a szeresd önmagad szlogen. Mindenesetre érdekes, hogy a csapból is ez folyik, mégis sokszor fogalmunk sincs, hogy hogyan álljunk neki ennek a kérdésnek. A lelki szenvedés egyik forrása az önszeretet hiánya, ami nagyon komoly védőbástyát emel körénk. Az önszeretet hiányával a természetes életerőnket mérgezhetjük, s ez szélsőséges esetben teljesen összeférhetetlenné tehet bennünket. Hogyan tud kialakulni az önszeretet? Ha elkezdünk törődni magunkkal és a szükségleteinkkel. Ha másoktól várjuk azt, hogy boldoggá tegyenek bennünket, akkor tudat alatt azt üzenjük magunknak, hogy nem vagyunk méltóak saját szeretetünkre. S ha mindig külső forrásból elégítjük ezt ki, akkor nagyon instabil lesz az önbizalmunk. Ezek valójában elég önző érzések, amik távoltartanak bennünket a valódi kötődéstől. A lelki erőnk akkor tud védelmezni bennünket, ha felismerjük azokat az érzéseket, amelyek gyengítenek és kiszolgáltatottá tesznek bennünket.
#3 lépés: keresd meg a problémáddal kapcsolatban, hogy hogyan gyakorolhatnád az önszeretetet. Találd meg, hogyan lehetnél az adott kérdésben önmagad támasza. A meg nem élt érzelmek lobbanékonysághoz vezethetnek. Szélsőséges esetben agressziót váltanak ki belőlünk, amit, ha nem tudunk kezelni, vagy elfojtunk, vagy kirobbantunk magunkból. Az agresszió megkeményíti az ént, ezért ezt fel kell puhítani. Mivel az önszeretet hiánya bezár, ezért meg kell tanulnunk újra nyitni a környezetünkre. Figyeld meg, hogy a témád hogyan zárt be, és hogyan hasadtál le az önszeretetről. Ez frusztrációt, haragot kelt benned. Ha elég időt adsz magadnak, fel fogod fedezni azt a belső önvádat, bírálatot, ami azt mondatja veled, hogy nem érdemled meg a szeretetet. Utána ezt a mondatot alakítsd át úgy, hogy egy pozitív megerősítés legyen belőle, s azt mantrázd egész nap.
📍 3. Emelkedj ki az önállótlanságból
Amikor a gyerekkori sérülésünk részét képezi az, hogy megfosztanak bennünket a sikerélményektől, akkor az ember lustává válik önmagával szemben. Ha elég sok negatív kritikát kap valaki gyerekként, akkor halogatóvá válik a saját dolgait illetően, míg más dolgaival kapcsolatban teljesítményorientálttá. Ha túl sok ez, akkor vannak “üresjárataink”, kikapcsolunk, leoldja az agyunk az ékszíjat és nem tudunk több dolgot befogadni. Telítődünk. Süketté válunk a szavakra. Nem jut el hozzánk az, amit a másik mond. Mivel ez egy elszigeteltséget hoz létre, valahogy nehezen megközelíthetővé válik az ember. Vigyázat, ez egy becsapós elmejáték. Lehet, hogy számos dolgot végzel önállóan, terhelhető vagy, stb., mégis a tudatalattiban ott az önállótlanság, mert nem tudod, hogyan tegyél magadért. Ha nem volt gyerekkorban sikerélményed, akkor nem tudod, hogy képes vagy önmagadért valami jót tenni. Másoknak pedig folyton bizonyítanod kell az értékességedet. Az ember így könnyen megtanulhat egy kudarckerülő magatartást, s ez alakítja ki az irányításmániát. De ez nem egyenlő az önállósággal. Amikor valakit folyton rendszabályoznak, nem kapja meg a szabadságot ahhoz, hogy néha tévedjen, vagy valamit rosszul csináljon. Az ember ilyenkor kénytelen valamilyen kiutat keresni magának, s ez gyakran a belső világába zárja.
Az önállóság akkor születik meg, amikor megengedjük magunknak, hogy hibázzunk, s nem kezdjük el vádolni magunkat emiatt. A cél, hogy nyíltan és szabadon tudjuk önmagunkat adni azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Szükség van arra a bizalomra magunk iránt, hogy képesek vagyunk helyt állni és megbirkózni azzal, amit az élet hoz. (Az önmagunkba vetett bizalom az önszeretetből táplálkozik). #4 lépés: mindannyian éreztük már bűnösnek magunkat egyszer, mert valamilyen helytelen dolgot követtünk el. Gondold végig, hogy a problémáddal kapcsolatban mit helytelenítesz valójában. Mi az, ami nem tetszik benne? Vagy a másik viselkedésében? Gondold végig, hogy ez a téma benned hogy van. Megjelenik-e valamilyen kényszeresség benned ezzel kapcsolatban? Ehhez nagyon őszintének kell lenned magaddal, hogy megtaláld, mi a mozgatórugója ennek a témának az életedben.
A védekezési stratégia tehát tudattalanul alakul ki, de átalakítható. Ha nem ösztönösen reagálunk, hanem tudatosan felkészülünk előre, akkor egyre jobban fog menni, hogy megtartsuk a jelenlétet és elkezdjünk máshogy problémát megoldani, mint eddig. Mindig egyik téglát tegyük a másik után, és egyszer csak elkészül majd a ház. Ha stabil alapokra építünk, sokkal tartósabb lesz a boldogságunk. Ne az ellenállásra figyeljünk, hanem az együttműködésre.
Kammerer Edina Bliss
www.kammerererdina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2022. január 30. | 8 napos tudatosságnövelő kihívás
Ezzel a 8 napos kihívással az a célom, hogy el tudjunk sajátítani egy új nézőpontot, s ennek mentén ki tudjunk alakítani egy új hozzáállást a mindennapokban. Egyre többet lehet már olvasni arról, hogy a tudatunkban különböző változások mennek végbe aszerint, hogy éppen milyen érzelmet, vagy gondolatot élünk meg. Ha pl. szomorúak vagyunk, akkor a világot lehangolónak és sivárnak fogjuk látni még akkor is, ha ragyogó napsütés van. Azonban, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor a legzordabb vihar sem tudja a kedvünket szegni. Így megfigyelhetünk egy ingadozást a tudatunkban, amelyet az érzelmeink és a gondolataink mozgatnak egyik vagy másik irányba. Tapasztalatom szerint általában reggel dől el, hogy milyen napunk lesz. Azok a gondolatok, amelyek reggelizés közben átsuhannak az agyunkon, akár tudatosítjuk őket, akár nem, meghatározzák azt, hogy milyen tapasztalásaink lesznek később. A gondolatok befolyásolják a hangulatunkat is. S ebben a folyamatban már be is állítottuk a tudatalattit, hogy milyen mélyen nyugvó elvárásokhoz igazodjon a nap folyamán. Utána már csak címkézünk napközben: ha az történik, amit elvárunk, boldogok vagyunk, ha a környezetünk nem szolgálja ki az elvárásainkat elkedvtelenedünk. Ebből aztán gátlások születnek, s ennek feloldása akadályokba ütközhet attól függően, hogy hogyan kezeljük a stresszt. ☝️
Az agyunk kapacitását sokszor csak úgy használjuk, mint egy adatelemzőt, hogy minden eseményre magyarázatot, minden problémára megoldást találjon. De ez lehetetlen, mert nincs mindenre magyarázat. Van, amit csak el kell fogadni és megélni. Ott maga a folyamat a lényeg, a tanulás. Azonban az elme folyton azok között a dolgok között kutat, amit megismertünk, megtanultunk korában. Azonban egy tanulásnak éppen az a lényege, hogy valami újat fedezzünk fel. Olyat, amit még nem tudunk. S ebben a folyamatban nagyon fontos az, hogy ne az újtól való félelemnek adjunk teret, ne az irányításra fókuszáljunk, hogy mindent előre akarunk tudni, hogy mi fog történni, hanem a megélésre, az önátadásra figyeljünk.
Hogy könnyebb legyen a kihívás gyakorlása, válassz most egyetlen konkrét problémát, amivel végigviszed az egész folyamatot. Válassz egy olyan témát, amit lehet, hogy már túl is gondoltál, de még nem jutottál túl rajta. Fontos, hogy egy témával csináld végig ezt a kihívást, utána bármikor ennek a sémának a segítségével elindulhatsz még egy önfeltáró folyamaton. A tudatosság nem az, hogy tudjuk minden kérdésre a választ, hanem az, hogy az önismereten keresztül megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek boldoggá és kiegyensúlyozottá tehetnek.
📍 A mentális energia a teremtés kulcsa
Amikor kapcsolatban vagyunk lényünk magjával, van egy belső tengely, ami megtart bennünket. Így el tudjuk sajátítani a könnyedséget, mert a hozzáállásunkon dolgozunk, nem azon, hogy irányítsuk azt, amit nem lehet. A szellemi kapacitásunk növelése nem azt jelenti, hogy több információt fogadunk be, hanem azt jelenti, hogy megnyílunk az intuícióra és az alkotóerő impulzusaira. Minden ember képes arra, hogy felülmúlja a tisztán értelmi képességeit, ez az intuitív gondolkodás elsajátítása. Vagy a gondolataink rabjai maradunk, vagy hagyjuk, hogy az intuíció megnyisson egy teret a gondolatok felett. Hogy zajlik a folyamat? A problémákat szűkítsük le magunkban annyira, amennyire csak lehet. Tisztázzuk le, hogy mik a tények és mik azok az emóciók, amiket közben hozzátettünk innen-onnan. A múltban megtapasztalt helyzetek összekapcsolódnak egy tudattalan elvárással, s amikor egy ismétlődés történik, az agy bedobja ezt az elvárást, ami aztán félelemmé növi ki magát, nehogy újra ugyanaz történjen, mint korábban. De mivel ez a folyamat, a tudattalan elvárás miatt jó eséllyel meg is történik az, amitől félünk, mert nem vesszük észre, hol tudnánk megváltoztatni ezt a működést. A tisztázás után érdemes elfoglalni magunkat valamivel, tehát fejben NE vigyük tovább az adott kérdést. Kezdjünk el mással foglalkozni és lehetőleg mozgassuk meg az alkotóerőt valamilyen kreatív tevékenységgel. Pár óra vagy pár nap alatt érkezik egy inspirált ötlet, ez a tudattalan én bölcsessége.
Amikor a tudattalan énre gondolok, valójában a belső hangot értem azalatt, amelyet a logikus gondokozással háttérbe szorítunk. Mit tehetünk ezért a bölcsességért? Talán elcsépelten hangzik, de önszeretetre van szükség ahhoz, ma magunk akarjuk irányítani a sorsunkat. “Azt éljük át, amit gondolunk!” Dr. Murphy fogalmazta meg ezt az alapvető felismerést. Tehát az #1 lépés: tisztítsd meg a problémádat a gondolataidtól. Próbáld objektíven, hozzáadott érzelmek és gondolatok nélkül szemlélni.
📍 Az vagy, amit gondolsz?!
Ez az felismerés abban segít bennünket a hétköznapokban, hogy ha nem vagyunk elégedettek valamivel az életünkben, akkor az azzal kapcsolatos gondolatokat kell megváltoztatnunk. Ilyen egyszerű boldognak lenni. Most tehát itt a lehetőség, hogy megvalósítsuk ezt az egyszerű törvényszerűséget az életünkben. Ez a szellemi erő valódi következménye. Ha egy gondolat már megszületett bennünk, akkor az a megváltoztathatatlan megvalósulásra törekszik. Az, hogy mennyire járunk sikerrel, az attól is függ, hogy milyen intenzíven vágyunk az elérésére. Tudatunk úgy érzékeli a külvilágot, ahogyan gondolkozunk. Tehát most fogalmazz meg a problémáddal kapcsolatban egy pozitív állítást, ami segíteni fog neked. Pl. ha betegséget szeretnénk feloldani, akkor legyen az a mantránk, hogy egészséges vagyok.
A változáshoz szükség van egy pozitív hozzáállásra. #2 lépés: strukturáld át a gondolataidat a helyzeteddel kapcsolatban! Fókuszálj arra, hogy megtalálod a megoldást. De ne kezdd el keresni, csak azt erősítsd magadban, hogy megtalálod. Ez fog adni egy magabiztosságot, hogy bár most még ebben a pillanatban nem tudod, hogy mi a válasz, de biztosan tudod, hogy megleled. Ezt a magabiztosságot erősítsd magadban egész nap. Hiába tanultál meg negatív mintákat, ezek mégsem határozzák meg végleg a személyiségedet! ez a 🔑-a változásnak. Tudd, hogy tehetsz azért, hogy erősebb legyél és képes vagy a változásra.
📍 A tudatalattiból származó erő
Ha nem tanulunk meg együttműködni a tudatalattival, akkor sodródni fogunk egész életünkben. Néha a képzelet teljesen el tud rugaszkodni a realitástól, ha nem állítjuk meg. Gyakran a rossz gondolatokkal neurózist alakíthatunk ki, amelyek a szellemi energiánkat ellenünk fordítják. De ugyanígy, ha tudatosan megválogatjuk a gondolatainkat, pl. arról a helyzetről, amit most meg akarunk oldani, képesek vagyunk feloldani a hozzá kapcsolódó feszültséget. Az intuíciót, ami a tudatalatti bölcsessége, lehet fejleszteni. Fordulj tehát most pozitívan a lényed belső magjához, a szellemi központod felé. Ehhez arra is szükség van, hogy az intelligenciát újra beleillesszük a test-szellem-lélek egységébe. Próbáljuk megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben minden részünk érvényesülni tud, nem csak a gondolatok. A negatív gondolatok tépelődéséből így megérkezhetünk egy pozitív életfelfogásba. Ez azt jelenti, hogy megszülethet egy olyan felismerés benned, hogy a gondolatok szellemi erejét nem akarod többé a saját életerőddel szembeállítani. Ez azt jelenti, hogy nem szabad teret engedni azoknak a gondolatoknak, hogy ‘nem vagyok képes rá’, vagy nem szabad beragadni az önsajnálat és a kifogások hálójába. Erre a test azonnal reagálni fog. Megszűnik a stressz és feloldódnak a feszültségek.
Az életünk nem más, mint egyetlen tudatosodási folyamat. #3. lépés: egész nap gondolj olyan jó dolgokra, amelyeket szeretnél átélni. A pozitív motivációd olyan erőt közvetít, ami segít átlendülni azon, ha valakinek rossz a hangulata a környezetünkben. Tudni fogjuk, hogy hogyan őrizzük meg a test-szellem-lélek egységét: ne kezdjünk el azon agyalni, hogy ez miattunk van-e, valamit rosszul csináltunk-e. Ha valaki szomorú mellettünk, együttérezhetünk vele anélkül is, hogy átvennénk ezt a hangulatot. Tudd, hogy elég a bátorító jelenléted is. Amikor sikerül megőrizni az értékes életerőt napon át, akkor gondoljuk végig a problémánkkal kapcsolatban:
↗ 1. Hogyan került rá sor? Ki és mi okozta a helyzetet?
↗ 2. Miért érint ez az eset olyan mélyen? Túl sokat akart az egó?
↗ 3. Látsz-e lehetőséget arra, hogy igazsággal és őszintén feltárt érzelmekkel tisztázd a helyzetet?
Ha mindhárom kérdésre igen a válasz, akkor csak élvezd a nap hátralevő részét. Ha valamelyik kérdésre nem a válasz, akkor térj vissza az #1 lépéshez, és kezdd el letisztázni a körülményeket. Arra mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy az elvárásaink másokkal kapcsolatban reálisak-e. Amikor konfliktusba kerülünk, az nekünk is, és a másik félnek is lehetőséget ad a változásra. Azonban a másik feladata nem a mi dolgunk. Ha azt akarjuk, hogy a másik is megfejlődje, amit szerintünk kellene, akkor az egó csapdájában ragadunk. Gondoljuk végig, hogy nem várunk-e olyasmit egy kapcsolattól, vagy egy embertől, amit nem képes megadni. Ha mi rendet teszünk a tudatalattinkban az nem azt jelenti, hogy a másik változik, hanem azt, hogy mi gyógyulunk. Sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy mennyi kommunikációs problémát, félreértést és bizalmatlanságot okoznak az elvárásaink. Ha túlzott elvárásokat táplálsz valaki, vagy egy helyzet iránt, akkor a csalódottságot mozgatod majd magadban és ez frusztrációt és haragot fog okozni. Így mindenképpen nagyon fontos, hogy az elvárásokat megtiszítsuk magunkban és tetten érjük az egó csapdáit. ☝️
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2022. január 04. | A változás útján
Az ébredés, vagyis a változás nem mindig könnyű. A legtöbbször valamilyen trauma vagy veszteség bír rá bennünket arra, hogy változzunk, változtassunk. Ritkábban fordul elő, hogy megismerünk valakit, akinek a lénye inspiráló számunkra és szeretnénk azt az utat bejárni, mint ő. A spirituális, lelki változás sokféle lehet, ami egyben szép és mély, ugyanakkor fájdalmas és nehéz. El se hisszük addig, amíg nem velünk történik, hogy milyen nehéz egy-egy szokást megváltoztatni magunkban. Amíg nem vagyunk rákényszerítve, hogy megfigyeljük a válaszreakciókat magunkban, addig nem is fedezzük fel, hogy a megtanult szerepek, családi minták és különböző hitrendszerek mentén döntünk. ☝️ Szeretjük azt hinni, hogy szabadok vagyunk, mert odamegyünk, ahova akarunk, de a valódi szabadság ott kezdődik, hogy nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk.
Ezt az utat nem könnyíti meg az a rengeteg illúzió és mellébeszélés, amiket különböző guruk vagy tanfolyamok kínálnak nekünk. Sok tévhittel találkozhatunk, amik miatt megrekedhetünk egy időre, vagy amelyek miatt örökre hátat fordítunk a lelki/pszichés fejlődésnek. A folyamat összetett és szerteágazó. Én azt hittem, hogy az, hogy a változás mellett döntök, az egy szenvedés végét jelenti. Nehezen jutottam el a változás kapujába, és álmomban sem gondoltam volna, hogy a valódi kaland csak akkor kezdődik.
Emlékszem, hogyan vetettem magam bele ebbe a mindent elsöprő folyamatba, mint egy szivacs, úgy szívtam magamba minden információt. Azonnal akartam mindent tudni, érezni, látni. Ma már nem csodálkozom rajta, hogy rövid időn belül egy zűrzavar közepén találtam magam. 🙂 Ma már tudom, hogy szükség van időre, amíg beépülnek a dolgok, amiket tanulok. Időt kell adni a tapasztalásnak, a változásnak, különben könnyen megrekedhetek egy ponton. Azt éreztem, hogy valami húz, egy világ, amit fel kell fedeznem. “Engedd, hogy amit igazán szeretsz, csendben magával húzzon. Nem fog félreveztni. “ Rúmi. Hiányzott valami az életemből, amit mindenáron meg akartam találni. S végül arra jöttem rá, hogy én hiányoztam az életemből.
Az egyik tanfolyamon tanuljuk ezeket a szakaszokat, hogy amikor valaki segítővé válik, be tudja azonosítani, hogy aki hozzáfordul, éppen hol tart és hogyan könnyítheti meg neki a változást. Azonban úgy éreztem, hogy szívesen írnék is erről ✍️, mert sokakat érinthet. Azokat is, akik nem járnak terápiára. Néha a megértés is elég, hogy az ember átbillenjen egy nehéz helyzeten. Elég, ha elolvasunk egy gondolatébresztő írást és kitisztulnak a gondolataink.
Egy csodás ember azt mondta nekem egyszer, “semmi nem baj, amit csinálsz, csak tudd, hogy mit csinálsz és ne áltasd magad.” Amikor az önigazoló érvek már nem működnek, elindulhat a valódi változás. Ehhez nyitottságra van szükségünk és arra, hogy bátran és őszintén szembenézzünk azzal, hogy mi zajlik bennünk valójában.
Az 1. szakasz: Z a v a r t s á g
Emlékszem arra a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen voltam a barátaimmal, akiket imádtam. S egyszer csak körbenéztem, és úgy éreztem, hogy mindenki idegen. Hirtelen nem tudtam senkihez kapcsolódni, és úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban. Hetekre elvesztem az életemben és csak bolyongtam, sodródtam és figyeltem, hogy az addigi világom darabokra esik szét. Minden, ami fontos volt, kezdte elveszíteni a jelentőségét. Ma már tudom, hogy ez egy identitáskrízis volt, de akkor ott 23 évesen azt hittem, hogy valami baj van velem.
A 2. szakasz: N y u g t a l a n s á g
Elkezd megjelenni a frusztráció. Egyre csak nő a hétköznapokban a feszültség. Egyre többször fogalmazzuk meg magunknak, hogy ez így nem jó, ez így nem mehet tovább. Erősen jelen van a mindennapokban az elégedetlenség és az, hogy változtatni akarunk, de még nem tudjuk, hogy hogyan csináljuk ezt. A lélek egyre inkább szót kér magának, s már nem tudjuk elnyomni ezeket az érzéseket. Az ember próbálja kétségbeesetten megtartani az irányítást, de ebben a szakaszban vajmi kevés esély van rá.
A 3. szakasz: A z é r z e l m i h u l l á m v a s ú t
Ezt szerintem mindannyian jól ismerjük, hogy milyen. Ez az időszak egy tomboláshoz hasonlít – mindenkinél olyan mértékben, amilyen a személyisége, megkérdőjelezünk mindent és mindenkit, hogy hogyan kerültek az életünkbe. Polarizálunk aközött, hogy elszenvedjük vagy választottuk ezt a sorsot. Egyszer áldozatnak látjuk magunkat, máskor pedig egy tökéletes terv részeként. Ami nagyon fontos, hogy ebben az időszakban, ha lehasadtunk az érzéseinkről, mert fájt érezni, most elkezdenek visszatérni és jól összegubancolnak mindent. 🙂
A 4. szakasz: H ú z d m e g , e r e s z d m e g !
Ebben a szakaszban törnek ránk a félelemek a legerősebben. Tisztában vagyunk már a karma törvényeivel, hogy cselekedeteinknek következményei vannak, ezért óvatossá válunk és megakadunk a döntés – nem döntés között. Ez a folyamat zavarba ejtő, hiszen annyit tanultunk, olvastunk, tanfolyamról tanfolyamra jártunk, és mégsem tudunk dönteni? Elakadunk és ezt elkezdjük szégyellni. “Már nem itt kellene tartanom…” – gondoljuk. Ez egy olyan pont a növekedésünkben, amikor vagy visszatérünk az első szakaszhoz, vagy mély levegő és megyünk tovább az ismeretlenbe.
Az 5. szakasz: A s ö t é t s é g
“Köszi, de nem!” – gondoljuk elsőre, mert az ember önszántából már csak nem merül alá a sötétségben. De amikor körbenézel azt látod, hogy minden kezd összeomlani, amit eddig építettél, mert nagyon ingatag lábakon áll(sz). Elkezdünk kifelé tekinteni és a világban is csak a nehézségeket látjuk. Nem értjük, hogy bárminek is mi értelme van. Oda a lendület, oda a motiváció és csak vegetálunk egy fásultságban. És még egyedül is érzed magad, mert a közeledben, a környezetedben senki nem érti, hogy min mész keresztül, és sokszor még csak meg sem tudod fogalmazni. Mi vezet innen tovább? Ha elkezded keresni erre a kérdésre a választ: KI VAGYOK ÉN? Először lehet, hogy csak azt fogod tudni meghatározni, hogy mivel/kivel nem akarsz társulni, a többi még ráér, hogy felfedezd magadban, van rá egy egész életed.
A 6. szakasz: A k a p c s o l ó d á s
Személy szerint nekem ez volt a legerősebb impulzusom, rájöttem, hogy a világot nem kell megmenteni. Azért keltem útra, hogy a világ egy jobb hely legyen, de rájöttem, hogy a “világ” egy hatalmas tér, amiben mindig elveszek. Az egyén, a kisebb-nagyobb csoportok képesek ezt a változást létrehozni, lépésről lépésre. Elkezdtem újra érezni a kapcsolatot magam és a világ között. Nem történt semmi különös, csak belül felragyogott a nap. Csodás volt, éppen otthon a kertben pihentem, és azt éreztem, mintha felrobbant volna a szívcsakrám. Tudtam, hogy miért vagyok itt és tudtam, hogy sok mindent kell még tennem érte, de már nem voltam elveszett. Megjelent bennem a hála, amit még most is érzek, ha arra az élményre gondolok.
A 7. szakasz: A s z i n k r o n i c i t á s
A sodródás vége és az áramlás kezdete volt. Tudtam és éreztem, hogy minden mindennel összefügg, hogy egy nagyobb terv része vagyok, és ebben a tervben van helyem és szerepem. S ez megnyugvással töltött el. A mellkasomon szétáradt a melegség és tudtam, hogy megérkeztem önmagamba. Azt hittem, hogy idáig tart az utazásom, hogy ezt kell tudnom fenntartani nagyon sokáig. A képességeimmel foglalkoztam nagyon sokat, hogy minél tudatosabbá váljak és minél kevesebbet agyaljak, de több teret engedjek a morfondírozásnak, az intuitív gondolkozásnak. A véletlenek elképesztő pontossággal zajlanak az életünkben, ha csak észleljük őket, ahelyett, hogy megmagyaráznánk.
A 8. szakasz: A h i t e l e s s é g
A valódi, hiteles énünk kezd életre kelni. Mivel korábban már elindult az a folyamat, hogy letisztáztuk magunkban, hogy mivel tudunk és mivel nem akarunk társulni, ebben a szakaszban már csak annyi a feladatunk, hogy fel merjük vállalni azt, amilyenek vagyunk, ahogy a világban vagyunk. Ne akarjunk láttatni valamit, ami még nincs, ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Legyen bennünk béke akkor is, amikor valaki megpróbál kibillenteni az egyensúlyunkból, s engedjük meg neki, hogy az ő szintjén igaza legyen. Emelkedjünk afölé, hogy kinek van igaza, mi csak arra a fényre figyeljünk, ami bennünk van, hogy azt ragyogjuk ki magunkból.
9. szakasz: T u d a t o s s á g
Csak a hitelességet követheti a tudatosság. Előtte még az emberi játszmák, vagy az elme trükkjei visszahúzhatnak bennünket az illúziókba. A tudatosság azt jelenti, hogy összehangolódunk valódi önmagunkkal és aszerint kezdünk el élni. Megjelenik a bőség az életünkben, mert a teremtőerőnk nincs többé visszafojtva. Egyre több inspiráció érkezik az univerzumból, egyre termékenyebb a talaj, amibe ültetünk. A kihívások itt már nem zavarnak, mert tudod, hogy ezek hozzátartoznak az élethez, és ismered a saját erődet, amivel tudsz rájuk reagálni.
10. szakasz: E g y ü t t e s l é t r e h o z á s
A valódi együttműködés csak nagyon ritkán valósul meg. A legtöbb ember hierarchiában gondolkodik, és úgy kapcsolódik másokhoz, hogy elhelyezi magát azok függvényében valahol. De amikor szívkapcsolatok születnek az életünkben, s ebből a térből hozunk létre valamit, megsokszorozódik minden, ami körülöttünk van. Érzed a Forrás energiáját, hogy benned lüktet, és egy csodás kreatív, alkotó folyamatban találod magad.
11. szakasz: F e l t é t e l n é l k ü l i s z e r e t e t
Ezt értjük a leginkább félre, mert nagyon sokáig nem tudunk megszabadulni az életünkben azoktól a kondícióktól, amelyeket gyermekkorban megtanultunk a szeretetről. A tapasztalatom szerint ehhez mérhetetlen nagy alázatra van szükségünk, és önszeretetre. Anélkül szinte lehetetlen elérni. Nem lehet az én-t feladni addig, amíg nem értettük meg az én-t, mert abból önfeláldozás lesz csupán. Viszont, ha értjük és tudjuk, hogy mit adunk fel, úgy már megérkezünk a feltétel nélküli szeretet előszobájába.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások