Szerző: Kammerer Edina | 2023. augusztus 14. | Szakrális helyek
Érezted már, hogy több van benned, mint amit valójában megélsz? Amikor először ezt megéreztem, még nagyon fiatal és éretlen voltam, nehéz volt ezt lefordítani kézzelfogható dolgokra. Őrült módjára kaptam bele mindenbe, hogy megtaláljam azt, amit keresek. Sok rossz tapasztalást vonzottam így be, de végülis mindből tanultam valamit. Azonban, ha újra kezdeném, a csendet választanám tanítómnak. A lelkem csendjét.
A lélek olyan mély titkokat rejt, amelyet az emlékezés nyithat fel bennünk. Fontosnak tartom, hogy közel tudjunk kerülni lényünk eszenciájához, és hagyjuk ezt nap, mint nap növekedni magunkban. Hosszú volt az út, amíg rájöttem, hogy mit jelent az, hogy megadni magam. A sorsomnak, önmagamnak. Hiszen ez vezet új utakra, és ez segít lehorgonyozni ezeket.
Amikor májusban Delphoi-ban jártunk, egy különleges erő érintett meg. Év elején felhívtam a barátnőmet, hogy szeretnék ide csoportot vinni, mert úgy érzem, hogy egy ősi emlék hazahív. Ő nyitott volt erre, ezért elmentünk, hogy belemerüljünk abba, ami ott várt ránk a láthatatlanban pihenve. Az egyik legerősebb üzenet, amit kaptam, az az, hogy itt az ideje, hogy visszaállítsuk az ősi spirituális sablont a testünkön belül és a halántékunk környékén. Miközben feltámadt bennünk az emlékezés, egy gyönyörű láng nyílt fel a tudatunkban. Ez a láng megmutatta a fénytestünk teljes testes emlékét. Megdöbbentem ezeken a belső képeken.
Nehéz erről írni, nem könnyű szavakká formálni ezt az élményt. De amire rájöttem ennek a látomásnak kapcsán az az, hogy az ősi sablon része az érzékszervek áthangolása. Ez egy különös alkímiai folyamat, amely során nem csak a fizikai test érzékszerveivel dolgozunk, hanem a spirituális testben lévő lenyomataival is. Ez a Vénusz-pentagram sablon. A pentagram ötszög vagy csillagötszög néven is ismert. Ha az 5 pont köré egy kört rajzolunk, létrejön a Vénusz sablon, amelyet a spirituális világban az élet és a kapcsolatok jeleként használnak. A pentagramokat szimbolikusan használták az ókori Görögországban és Babilóniában. A keresztények egykor pentagramot használtak Jézus 5 sebének ábrázolására.
Korai pentagramokat találtak a sumér kerámiákon és bizonyos időszakokban Ishtar szimbóluma is volt. A görögök a pentagramot a kölcsönös elismerés, a jólét, valamint a jócselekedetek és a jótékonyság szimbólumaként használták. Kr. e. 300-150 körül a pentagram Jeruzsálem szimbóluma volt. A neoplatonizmusban a pentagramot a pitagoreusok a felismerés szimbólumaként használták és “egészségnek” nevezték.
A pentagram egyszerű csillagnak tűnhet, de ha jobban megnézzük, láthatjuk benne az univerzumot. A pentagram maga a természetes tökéletesség. Tehát egy szimmetrikus 5 ágú csillag, ami azt jelenti, hogy tökéletesen illeszkedik egy ötszög belsejébe. Az egymást keresztező pontok közötti különböző vonalak és szakaszok hossza megfelel az aranyaránynak. Még a pentagramon belüli háromszögek között is sok aranymetszés van. Ez egy olyan minta, ami a természeti jelenségekben látható, ez a tökéletes arány. Sok kagyló és a virágok is tartalmazzák ezt az arányt, és még az emberi testben is megtalálható. Emiatt az ókori görögök óta sokan úgy gondolják, hogy a pentagram a természetes harmóniát, békét és egyensúlyt képviseli.
A Földről nézve egy nyolc éves ciklus során a Vénusz bolygó egy pentagramhoz hasonló mintát alkot. Sokan látnak egy 5 szirmú virágot a középpontjában vagy egy almamag keresztmetszetét is akár. A rózsa és az alma évszázadok óta a szerelem istennőjének a szimbólumai, ezért nagyon is illik hozzá, hogy a nevével ellátott bolygó így mozog.
Hogy jelenik meg ez a Vénusz sablon az emberi testben? A testben a pentagram 5 pontja az 5 érzékszervet jelenti. De egy felnőtt ember nyakának, karjainak és lábainak arányai is tökéletesen illeszkednek ebbe a szimbólumba. Ez többek között azt is mutatja, hogy a testünk kapcsolatban áll a felette lévő nagy lélekkel. Ez az ember és a kozmosz közötti kapcsolat. A testedre úgy is tekinthetsz, mint a hatalmas univerzum kicsiny mására. Ami a csillagokban megtörténik, az az emberek között is megtörténik. A csillag körüli gyűrű a világot vagy a kozmoszt jelenti, benne 5 különböző erővel. Ezek megidézik a földi erőt, amellyel biztonságosan lehet varázslatokat és szertartásokat végezni. Vagyis a spirituális Vénusz-sablonnal kapcsolnak össze. A csillag felső pontja a lélekkel/éterrel kapcsolódik, a bal oldal a levegővel, a jobb oldal a vízzel. A bal alsó sarokból a föld elem, a jobb alsó sarokból pedig a tűz elem hat ránk.
A Vénusz hatalmas misztikus erővel rendelkezik. A Vénusz-rejtélyek számos ősi metafizikai hiedelemrendszer alapvető igazságait beszélik el, beleértve a kelet-indiai felvilágosodási tanításokat, a rózsakeresztes filozófiát és a maja kultúra által leírt próféciák kozmikus tervét. Itt az ideje, hogy megerősítsük magunkban ezt a sablont, hogy ezen keresztül tudjuk alkalmazni a spirituális tudást önmagunk és az emberiség megsegítésére. Ez a Vénusz-sablon lehetővé teszi számunkra, hogy felidézzük azt a mélyen gyökerező erőt, ami nem más, mint a krisztusi energia, ami a lelkünkben él, és ami az életünk minden nagyszerű és csodálatos eseményében megnyilvánul.
Hiszen a paradicsomban az első emberpár képes volt egy belső szellemi szerven keresztül felfogni és megérteni a rejtett, örök igazságokat. Amikor az ember halandóvá vált, megkapta azokat a külső szerveket, amelyeket ma 5 érzékszervnek nevezünk. Jelenleg a belső képességeinket olyan mértékben burkorlja be a durvább, fizikai rezgés, hogy a külső szem nem lát a szellemi szférákba, süketek vagyunk a metafizikai világ hangjaira, az ihletett beszédünk megbénult, helyette csacsogunk és elfedjük az igazságot a szavakkal. Nem férünk hozzá azokhoz a mély szavakhoz, amelyek egykor a miéink voltak és rajtuk keresztül uraltuk az elemi erőket és a külvilágot.
Ezt az üzenetet kaptam Delphoi-ban, hogy segítsem kifejleszteni vagy visszaidézni azt az elveszett belső képességet, ami lehetővé teszi számunkra a rejtett, örök igazságok észlelését. Az élet és a vezettetés a szív útjában rejlik. Ennek a belső munkának az ereje abban rejlik, hogy a képességeinkben ugyanazt a törvényt, ugyanazt a rendet és ugyanazt a szabályszerűséget állítjuk vissza, amely által a természetben minden lény irányít.
A régiek a világukat két félben képzelték el: férfi és női oldalban. Isteneik és istennőik azon munkálkodtak, hogy megtartsák az erőegyensúlyt. Amikor a férfi és a nő egyensúlyban volt, harmónia volt a világban. Amikor kiegyensúlyozatlanok voltak, káosz uralkodott. A Vénusz-sablon a szent női minőség rehabilitása, amin keresztül az érzékelés lehetségessé válik attól függetlenül, hogy valaki férfi vagy női testben van-e itt.
A delphoi jósdánál Apollónnal lehet kapcsolódni, ami sok érdekes felismerést hozott. Itt tud gyógyulni az Apollón archetípus lényünk férfi részében. Apollón távolról is tisztán látott és az élet dolgait felülről szemlélte, a kiszemelt célpontot mindig eltalálta a nyilával, zenéjével pedig harmóniát teremtett. Az Apollón archetípus egy olyan személyiség, aki a tiszta definíciók híve, az elmélkedést előnyben részesíti az érzelmekkel szemben, a távolságot a közelséggel szemben, az objektív értékelést az intuícióval szemben. Az egyik legnagyobb kihívása az érzelmi távolságtartás. Ha tehát ez a férfi minőség megsérül bennünk, akkor olyan társat fogunk vonzani, aki ezt tükrözi vissza.
Akrokrintosz-ban pedig Aphroditéval lehet kapcsolódni, aki a női részünket, még pedig annak legszebb részét gyógyítja: a szépség, a szerelem és az átváltozás képességét. Az Aphordité-tudat ötvözi az ártatlanság és a sebezhetőség energiáit, egyetlen gyújtópontba képes fókuszálni a figyelmét. Ez a minőség olyan, mint egy színpadot megvilágító rivaldafény, amelyből ihletet és energiát lehet nyerni.
E két rész gyógyulása létrehozza a Vénusz-sablont a spirituális testben, és ezáltal az érzékszerveink felszabadulnak. Nagyon különleges volt számunkra ez az utazás. Ha szeretnél résztvenni egy ilyen szakrális kiránduláson, akkor IDE kattintva elolvashatod a részleteket.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a saját fotóimmal, illetve a pixabay.com fotókönyvtár ingyenesen használható képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. szeptember 06. | Szakrális helyek
Az Arthur király mondakör kulcsfontosságú helyszíne Avalon. Amikor először látogattam ide, annyi hatás ért, amit fel sem tudtam dolgozni azonnal, és még ma is tart annak a felfedezése, hogy mi mindent adott számomra Avalon. Az első utam szinte mindig a Tor-hoz vezet, ez számomra az egyik legkedvesebb hely. Itt nyitom és itt zárom az utazásomat, olyan hely számomra, ami a kezdetet és a véget egyaránt jelenti.
A Tor egy kelta eredetű helyi szó, aminek jelentése “szikla kiemelkedés” vagy “domb”. Érdekessége, hogy a Tor környékét valaha a tenger vette körbe, ami visszahúzódott. Ráadásul a helyet a britonok Ynys yr Afalon-nak hívták, aminek jelentése: “The Isle of Avalon” / vagyis “Avalon szigete”. Némely történész ez alapján gondolja azt, hogy a hely azonos az Arthur legendákban szereplő Avalonnal.
A domb tetején ma Szent Mihály templom tornyának maradványa áll. Ahogy kitekintesz a világra, úgy tárul fel a mindenhol létező erő, mely korokon átível, s hatással van ránk, emberekre. Főnixként újjáéled hamvaiból ez a hely, mivel egy különleges erőtér védi. Ugyanígy mi magunk is újjászülethetünk a hamvainkból, ha gyógyulni vágyunk. Van egy elmélet, miszerint egy csillagkép jelenik meg az erőterében. A Vízöntőként és Főnixként is megjelenő Tor, Glastonbury piramisa eszerint a bölcselet szerint. A Vízöntő kor egyik legfontosabb üzenetét nyitja fel bennünk: a szellemi megértés kulcsát a szívünkön keresztül. Ez nem más, mint az intuitív gondolkodás ajándéka. A Tor úgy magasodik fölénk, mint egy erő, amely megtart, de nem nyom össze. Csodálatos hatalmat érzünk benne, egy olyan hatalmat, amely a lélek erejéből formálódik.
A legenda szerint Arimathiai József ide menekítette a Krisztus vérét felfogó Szent Kelyhet, a Grált. Arimathiai József állítólag a Tor területén ásta el a Szent Kelyhet. Az ott csörgedező forrást ma is Kehely-forrásnak hívják. A terület egykor a kelta Ősanya kultikus helye volt. Varázslatos az Istennő energiája, amely hív a labirintusba, hív önmagunkba eltévedni, hogy aztán megérkezzünk az erőnkbe. A labirintus 7 útból áll, a Tor körül vezet, s amely összezavar bennünket, hogy aztán a “hegy belsejéből” egy hívás megérintsen, és kivezessen a fénybe. (IDE kattintva olvashatsz a könyvemről, ami ebből az erőtérből született.)
A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán. A kísértések velünk vannak azóta is, ám ezek legyőzésében, a sárkány legyőzésében segít nekünk Michael Arkangyal, aki kardjával képes uralni ezek az erőket. A legenda szerint Brigit Istennő volt először elzárva ide, s őt mentette meg Michael Arkangyal a sárkánytól. A legenda üzenete az, hogy nem legyőzni kell a sárkányt, hanem megtanulni uralni azt, s ez megsokszorozza az erőnket. Brigit Istennőt Michael Arkangyal női minőségének/megfelelőjének tartják. A mítosz szerint Avalon segít abban, hogy a női, feminin részünket felszabadítsuk, vagyis a felső 3 csakrát is bejárjuk és összekapcsolódjunk az intuitív részeinkkel, amelyek segítenek abban, hogy a bennünk lévő férfi minőség gyógyulni tudjon. Ahogy a Földön Jézus és Mária Magdolna mutatják ezt az egységet, úgy a láthatatlan világban Michael Arkangyal és Brigit Istennő. Minkét “történetben” közös a szabadság, és a kísértések legyőzése. Így fonódik össze ezen a szent helyen a többezer éves hagyomány, amelyet az Ősanya hagyott ránk. Érzékenységre van szükségünk ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez a bölcsességekhez.
Ahogy a tudósok felfedezték már korábban, olyan fizikai dimenzióban élünk, amely egy sokkal nagyobb “energiamező” része. Bizonyos időpontokban – és bizonyos helyeken a fátyol e dimenziók között elvékonyodik, lehetővé téve néhány ember számára a földi határokon túli érzékelést, látást, hallást és érzést. Ezek a megélések gyakran hatalmas beavatást jelentenek azok számára, akik készek nyitni ezekre a magasabb dimenziókra. Ezeket ún. transzformációs, beavató, aktiváló kapuknak nevezzük.
A letűnt idők kelta legendái egy misztikus helyről mesélnek, egy szigetről, amely a papnők birodalma volt. Az ősi hit szerint a világot az Istennő teremtette, rajta keresztül nyilvánult meg minden. A Tor-t mágneses erőpontnak és örvénynek tekintették, több ley-vonal kereszteződésében, beleértve a Szent Mihály-vonalat. A településen négy erőteljes energetikai helyszín található. Minden ilyen hely aktiválja az egyik felső csakrát. Ez rendkívül érdekes jelenség. A Glastonbury-helyek földáramai mind „elektromos” örvények, vagyis az áramlás kifelé történik. Ez a négy örvényhely szinergikusan működik, hogy kiegyensúlyozza mind a 4 felső csakrát, és egyhangúan rezonál a Világ Szívközpontjaként.
Ezek a következőképpen rezonálnak:
7. csakra – Korona: A tor (Mihály arkangyal torony)
6. csakra – Harmadik szem: A kehelykút (Kings Court)
5. csakra – Torok: Wearyall Hill (Sacred Thorn Vortex)
4. csakra – Szív: apátság romjai (Lady Chapel)
A Tor erőterében lévő vortex tehát abban segít, hogy a korona csakra területét megfelelően aktiváljuk és működtessük. Nekem az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, hogy megértettem, hogy az univerzum akarata az elsődleges, és ahhoz igazítsam a saját szándékaimat. Azt tanultam meg, hogy hogyan lehetséges az egyéni sorsot belefésülni a nagyobb tervbe. Azt értettem meg, hogy ez egy olyan terület, amit fel kell szabadítanom ahhoz, hogy elérjem a teljességet. Le kell mondanom az irányítás illúziójáról, hogy megtaláljam azt, aki valójában vagyok, s aki ebből lehetek. Számomra ez a növekedés. 🙂
Ez egy hétszintes szent hegy, egy nagyszerű háromdimenziós labirintus, szertartásos út a Másvilág felé. Aki tisztánlátó, láthatja Michael Arkangyalt, aki úgy tűnik fel ebben a jelenésben, mint aki körülbelül 60 méter magas. Kék energiaként láthatjuk őt, kardjával áll teljesen passzívan, kelet felé néz. De jelenléte megérinthet bennünket, amikor nyitottak vagyunk őt befogadni. Ahogy már írtam, ez egy olyan hely, ahol vékony a fátyol a világok között, s láthatóvá válik mindaz, ami a fizikai szemünk előtt fedve van.
Ahogy a kehelykút a női energiát szimbolizálja, a Tor férfi princípiumot testesíti meg, amely a körülötte fekvő rétek fölé emelkedik. A Michael Arkangyal ley-vonalon emelkedik ki. Ez a hely hatalomra hív, ahol a férfi és a nő találkozik és egyesül a hatalomban. A Tor aljában lévő kehelykút valójában megkeményíti a Tor kőzetét a vassal, amely vörösre színezi a vizet (ez az Istennő vére), és más geológiai és földrajzi viszonyok olyan jelenségeket okoznak, mint a Fata Morgana, illúzió, amely által a Tor úgy tűnik, hogy lebeg az égen . Az ezen a helyen rejlő erő az idők folyamán mindig hívta az arra érzékenyeket, hogy megtalálják magukban ezt a hatalmat és egyensúlyt.
Ez a hely a béke megtalálásában segít, ahol a bennünk lévő erők egy Forrásban egyesülnek, s mint egy torony, az életünk fölé magasodnak. Ez a “torony” állapot segít létrehozni magunkban egy magasabb nézőpontot, s közben segít, hogy önazonosak maradjunk, s felfedezzük az erőközpontunkban a fényt, a gyógyult hatalmat és a lehetőségeket. Olyan erőhöz segít hozzá ez az élmény, amely még hosszú hónapokig elkísér bennünket, miután hazaérkeztünk erről a csodás helyről. Számomra az alkotás és kreativitás forrása, az a hely, ahol párhuzamos dimenziókat lehet észlelni, s azokban egyszerre lehet jelen lenni. Egyszerre érzem itt a múltat, a jövőt, miközben egy varázslatos jelenléttel ajándékoz meg.
Az egyik legkedvesebb élményem, amikor ez a kép készült, egy csodálatos napfelkeltét néztünk meg. Csak figyeltem, ahogyan a Nap vándorol a tájon, s felmelegít, megsimogat a sugaraival. Egészen elvarázsolt, ahogyan megfestette élénk színeivel a tájat, s közben egy útkereső, egy vándor a mély öblös hangjával egy csodás mantrát énekelt. Gyönyörű volt, ahogyan ringatott a dallam, s ahogyan körbeburkolt Avalon, a köd és mindaz, ami még lehetséges, de még nem éltem meg. Abban a pillanatban felnyíltak a mélységek, a lehetőségek és olyan üzenetek, sorskódok, amelyek még abban a pillanatban megfoghatatlanok voltak számomra, de amelyek ma már a valóságom. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket saját fotókkal illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2021. augusztus 16. | Utazónapló szakrális üzenetekkel
Már korábban megfigyeltem, hogy amikor utazom, olyan helyek hívnak, ahol valamilyen mélyebb tapasztalást tudok megélni. Ez most is így volt, varázslatos helyeken csodás spirituális üzeneteket kaptam. Első állomásunk Durmitor volt, ami azt jelenti: “alvó óriás”. Amikor ezt olvastam, rögtön arra gondoltam, hogy vajon nekem melyik részem “alszik”? Durmitor egy nemzeti park, ahol a természet még szinte érintetlen, varázslatos és magával ragadó. Zabljak-ban szálltunk meg, ezt a várost a II. világháborúban teljesen lerombolták, a nulláról kellett a lakosoknak újraépíteniük az otthonukat. A hitük volt csak és a bennük lévő fény, ami az erőt adta nekik, hogy újrakezdjék.
Én is egy újrakezdésben vagyok. Úgy érzem, hogy egy fejezet lezáródott az életemben, és egy új korszak indul el. Amíg itt töltődtem ezen a helyen, ráébredtem, hogy egy részem szunnyad, s a korábbi évek elengedései ennek a résznek az ébredését szolgálták. Nem is olyan régen mondtam a barátnőmnek, hogy most kicsit megállítanám az időt, hogy elnyújtsam azt, ami most van. A békét, a “mozdulatlanságot”, azokat a boldog időket, amelyeket most élek át. De érzem, hogy új kihívások érkeznek, s a változás, amit annyira tisztelek, s ami megállíthatatlan, már kopogtat. Még a küszöbön vár türelmesen, s nekem lassan ajtót kell nyitnom.
De még várok, s hagyom, hogy átjárjon a fény. Jó volt megpihenni ebben a kegyelemben. A legjobban vízközelben tudok gyógyulni, s itt Montenegróban, a Tara folyó mesés energiájában fürdőzhettünk meg. Elmentünk raftingolni, s a sziklákról ugráltunk. Emlékszem arra gondoltam, hogy belevetem magam az ismeretlenbe, s mint a folyó áramlása, hagyom, hogy vigyen az élet, hagyom, hogy elsodorjon. Most nem akarok irányítani, s nem akarok ellenállni sem. Ami vicces volt, az az, hogy az élet egyből meg is mutatta, hogy ha árral szemben úsznék, sehova sem jutnék. Hagynom kellett hát, hogy a folyó oda sodorjon, ahol majd a biztonságot megérezhetem. Rábíztam magam a vízre, s csodás volt megtapasztalni, hogy a parton segítő kezek fogadtak, s tudtam, hogy az egész folyamat égi vezettetés alatt van. Nem mehetek másfelé, csak amerre a víz/érzelmek visznek most. Ha nem ismered a folyót, a sodrása elragad, tud vad lenni és zabolátlan. Ha viszont megtalálod az egyensúlyt és az együttműködést, az áramlás óriássá tesz. Azt éreztem, hogy kiterjedek, s a bennem lévő alvó óriás elkezd életre kelni.
S hova sodort bennünket tovább a pillanat? A Devil’s lake magnetikus vonzásába. Megpróbáltuk elkerülni, sokkal inkább mentünk volna a Fekete tóhoz 🙂 , ami ismertebb is, és a neve sem viseli az ördög kézjegyét. De a sors máshogy akarta. A legenda szerint a tó fenekén az ördög és a felesége gyönyörű kastélyt épített magának, s ott várják a gyanútlan úszókat, akik a vízbe merészkednek, s egy óvatlan pillanatban kinyúlnak értük, s a víz mélyére húzzák őket. Először nem igazán értettem a legendát, nem tudtam, hogy mi lehet az üzenete. Kétségkívül az egyik legvarázslatosabb hely volt a környéken, s ahogy elnyúltam a parton, és behunytam a szemem, hirtelen egy mély felismerés hasított belém. A legenda fontos üzenetet rejt az emberek számára, hiszen a tó közepén rengeteg hideg forrás található (ezekről korábban már olvastam), s ezek testgörcsöket okozhatnak, amik egy gyakorlott úszónak is komoly problémát jelenthetnek. Szoktuk mondani, hogy az ördög a részletekben rejlik, s megvilágosodott bennem, hogy a görcsösség hogyan tesz bennünket mozdulatlanná, s így kiszolgáltatottakká válunk a kísértések számára. Lefagyunk, ledermedünk, s nem tudunk olyan éberek maradni. Arra jöttem rá, hogy ha az elme játéka görcsössé tesz, előtérbe kerülnek a személyiségünk árnyékrészei. S ezek az árnyékok lehúznak bennünket a mélybe. Engem erre figyelmeztet ez a legenda, hogy maradjak éber minden körülmények között.
A következő állomásunk a varázslatos blue cave volt, amiben a mítosz szerint, ha megmártózunk, 10 évet fiatalodunk. Nagyon érdekesnek találom, hogy éppen a vízzel áll kapcsolatban egy ilyen legenda. Leírhatatlanul gyönyörű látvány volt maga a barlang és annak a vize, s tényleg hívogató volt. Amikor néztem a vizet arra gondoltam, hogy a nehéz megélések, fájó érzelmek nyomot hagynak az arcon, a testen. Egyszer hallottam egy olyan hiedelmet, hogy a hideg víz elmossa a félelmeket. Éreztem, hogy meg akarok mártózni ebben a vízben, nem a fiatalság miatt, az idő múlása számomra egy természetes folyamat. Inkább a megtisztulásért. Amikor először csobbantam bele a vízbe, arra gondoltam, hogy a víz hidegsége vigye el azokat a félelmeket, ellenállásokat, amelyek működnek bennem tudattalanul a közelgő változás kapcsán. Nagyon jó érzés volt és számomra gyógyító is volt megmártózni így a tengerben. Rájöttem, hogy szeretem ezeket a mítoszokat, mert rámutatnak bizonyos témákra. S választhatjuk azt is, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket, és csak élvezzük a nyaralást, de választhatjuk azt is, hogy megfigyeljük, hogy ezek a témák hogyan vannak bennünk. Nekem sokat adnak ezek az utazások, mert eltávolodva a mindennapi valóságomtól, könnyebben rá tudok látni arra, amit esetleg a mindennapok sodrásában nem veszek észre.
Az utolsó napunk Tivatban volt, maga a város önmagában számomra nem nyújtott semmilyen különösebb élményt, de éppen egy szobrász utcai kiállításába futottunk bele. A szobroknak az egyik különlegessége az volt, hogy a testükhöz képest nagyon nagy lábuk volt. Nagy lábon élni – gondoltam. A legkedvesebb szobor számomra ez a kézen álló gyermek volt, ami a saját belső gyermekemre emlékeztetett. Aztán hirtelen belém hasított a gondolat, hogy ő az alvó óriás, a belső gyermek, aki nagy lábon él. Végiggondoltam az egész utazást, és rájöttem, hogy az öröm, a gondtalanság és a kapcsolódás voltak a legerőteljesebb témák, amik körbe fontak. Úgy éreztem, hogy a külső-belső utazásom véget ért, és a hazaúton meg is mutatkoztak a belső gyermek sérüléseim, amelyek most tudtak felszínre kerülni bennem, amelyekhez most tudok hozzáférni. Jó volt megengedésben lenni, nem kezdtem azonnal a bűntudat és az önvád köntösét magamra venni. Próbáltam nyitott maradni és figyelni magam, meghallani ezeket a részeket, amelyeknek eddig olyan kevés fény jutott. Szeretettel fordultam önmagam felé, miközben tudtam, hogy amit megélek, már távol van tőlem. De hagytam, hogy történjen velem, hogy meg tudjam figyelni. 🙂 Nagyon szeretem az univerzum tűpontos szervezését, hogy egy utazás ennyire mély is tud lenni, ha hagyom, hogy tényleg megérintsem az útmutatás. Elképesztő módon szervezi össze az élet a tapasztalásokat és a lehetőségeket a fejlődésre. 🙂
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket saját fotókkal illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. augusztus 30. | Szakrális helyek
Ez a gabonakör Warminsterben keletkezett, ahol lehetőségünk adódott meditálni és összekapcsolódni ezzel a nagy erejű szimbólummal. A következő üzenetet kaptuk itt: “A szakrális szimbólum Felsőbb Tudatossága vagyok, a Melkizedek csoporton keresztül szólok hozzátok. A legfontosabb üzenet, amelyet közvetítek felétek, amellyel összekapcsolódhattok ezen a szimbólumon keresztül, hogy NE ÖNMAGATOKAT PRÓBÁLJÁTOK MEGTALÁLNI, hanem a szívetek küldetése az legyen, hogy MEGALKOTJÁTOK ÖNMAGATOKAT egy mélyen fakadó emlékezetből, abból a tiszta forrásból, amelytől látszólag eltávolodtatok egy ponton, de az emlékezés kapuján át, fölfelé ívelve egy magasabbrendű vibráció világába, összekapcsolódhattok azzal a fénymaggal, aki valójában vagytok.
Az Egyetemes Emlékezet azt kéri most tőletek, hogy fogadjátok magatokba egy magasabbrendű energia kreativitásából fakadó, hatalmas forrásként lüktető, gyönyörű energián át, azt a belső utazást, azt a legmélyebb transzformációt, amelyből megalkotjátok azt a létezőt, amiért idejöttetek, ami ebbe az inkarnációba hívott titeket. Amiért vállaltátok, hogy ebben az idő pillanatban, ebben a minőségben megszülettek, hogy keresztülmentek azokon a fájdalmakon, azokon a felismeréseken és azokon a tanulásokon, amelyek felemelnek benneteket és amelynek során el kezdtek távolodni a fizikai valóságtól. Elkezd hívni az a kód, az a lélegzet, amellyel együtt lüktetve téren és időn át haladtok egyre feljebb és feljebb egy olyan valóságba, ahol megszülethet bennetek az áldás. Ezt az áldást jöttetek szétszórni ebbe a világba, ez a fénymag ott pihen mindannyiótok szívében.
A kreativitás energiája az, amely benneteket felemel és amely segít megérteni azt, hogy hogyan tudtok a földi valóságból – úgy, hogy közben a földi valóságban ott maradtok -, gyökereket ereszteni és nyújtózni az Ég felé. Én, mint a szimbólum tudatossága, támogatlak benneteket abban, hogy kibontsátok mindig a következő lépést, hogy megtaláljátok mindig azt a lábnyomot, amibe bele tudjátok helyezni a talpaitokat.
Együtt erősebbek vagytok, hangoljátok át a tudatotokat arra a frekvenciára, amely már nem a megismerésről szól, hanem annak határtalan és végtelen erőnek a megéléséről, ami bennetek munkál. Kapcsolódjatok össze azzal a fénnyel, ami a kezdetektől ott pihent a láthatatlanban, onnan figyelt benneteket és várta, hogy mikor látjátok meg, hogy mikor csillan meg az a fény a szemetekben, amivel ráismertek arra a világra, amelyet magatok mögött hagytatok, és amelyet már éltetek és amelyet az emlékezés nyit fel bennetek, amely világokon át ível.
Hozzátok létre a saját világotokat a világban. Terjesszétek ki minél távolabb. A belső forráspontból kezdjen el kifelé lüktetni mindaz az esszencia, ami ti magatok vagytok. Hozzatok a világba gyógyulást, békét, szeretetet, örömöt és sok-sok fényt. Segítsétek az embereket a választásban, a szabadságban, az örömben. Segítsétek a világot gyógyulni, segítsetek emlékezni. A felemelkedés útján elől jártok, utat mutattok, fényforrásként ragyog bennetek az a terv, amely a kollektív tervvel összhangban a világot bontja és gyógyítja. Egy hatalmasabb erővel együttműködve a tudatosság egy olyan szintjén, amely felé még csak most nyújtóztok, eléritek a legigazabb önvalótokat és megnyílik az a tér, ahonnan minden elérhetővé válik. Küldetésetek közös pontja az a pillanat, amikor megérik a lelketekben az IGAZ ÚT. S összekapaszkodva, a szárnyaitokat kibontva tudtok élni azzal az erővel a mindennapokban, amire születtetek.”
Ez a nagy erejű szimbólum, s az üzenete még most is mélyen megérint, ahogy kapcsolódom vele. Azért írom le ezt az üzenetet, hogy minél többen hozzá tudjanak kapcsolódni ahhoz az energiához, amit ez lehorganyoz a földben, mert ez egy nagyon fontos pillanat. Hiszem, hogy akihez eljut, abban felnyílik valami, s elkezdi élni azt, amire őt hívja ez a szimbólum.
Mindannyiunknak van egy másodlagos küldetésünk, amely ott pihen a sorsunkban. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy ezzel összekapcsolódjunk, s felbontsunk egy új világot az életünkben.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a saját fotóimmal illusztráltam.
Legutóbbi hozzászólások