Az Arthur király mondakör kulcsfontosságú helyszíne Avalon. Amikor először látogattam ide, annyi hatás ért, amit fel sem tudtam dolgozni azonnal, és még ma is tart annak a felfedezése, hogy mi mindent adott számomra Avalon. Az első utam szinte mindig a Tor-hoz vezet, ez számomra az egyik legkedvesebb hely. Itt nyitom és itt zárom az utazásomat, olyan hely számomra, ami a kezdetet és a véget egyaránt jelenti.

A Tor egy kelta eredetű helyi szó, aminek jelentése “szikla kiemelkedés” vagy “domb”. Érdekessége, hogy a Tor környékét valaha a tenger vette körbe, ami visszahúzódott. Ráadásul a helyet a britonok Ynys yr Afalon-nak hívták, aminek jelentése: “The Isle of Avalon” / vagyis “Avalon szigete”.  Némely történész ez alapján gondolja azt, hogy a hely azonos az Arthur legendákban szereplő Avalonnal.

 

A domb tetején ma Szent Mihály templom tornyának maradványa áll. Ahogy kitekintesz a világra, úgy tárul fel a mindenhol létező erő, mely korokon átível, s hatással van ránk, emberekre. Főnixként újjáéled hamvaiból ez a hely, mivel egy különleges erőtér védi. Ugyanígy mi magunk is újjászülethetünk a hamvainkból, ha gyógyulni vágyunk. Van egy elmélet, miszerint egy csillagkép jelenik meg az erőterében. A Vízöntőként és Főnixként is megjelenő Tor, Glastonbury piramisa eszerint a bölcselet szerint. A Vízöntő kor egyik legfontosabb üzenetét nyitja fel bennünk: a szellemi megértés kulcsát a szívünkön keresztül. Ez nem más, mint az intuitív gondolkodás ajándéka. A Tor úgy magasodik fölénk, mint egy erő, amely megtart, de nem nyom össze. Csodálatos hatalmat érzünk benne, egy olyan hatalmat, amely a lélek erejéből formálódik. 

A legenda szerint Arimathiai József ide menekítette a Krisztus vérét felfogó Szent Kelyhet, a Grált. Arimathiai József állítólag a Tor területén ásta el a Szent Kelyhet. Az ott csörgedező forrást ma is Kehely-forrásnak hívják. A terület egykor a kelta Ősanya kultikus helye volt. Varázslatos az Istennő energiája, amely hív a labirintusba, hív önmagunkba eltévedni, hogy aztán megérkezzünk az erőnkbe. A labirintus 7 útból áll, a Tor körül vezet, s amely összezavar bennünket, hogy aztán a “hegy belsejéből” egy hívás megérintsen, és kivezessen a fénybe. (IDE kattintva olvashatsz a könyvemről, ami ebből az erőtérből született.)

 

A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán. A kísértések velünk vannak azóta is, ám ezek legyőzésében, a sárkány legyőzésében segít nekünk Michael Arkangyal, aki kardjával képes uralni ezek az erőket. A legenda szerint Brigit Istennő volt először elzárva ide, s őt mentette meg Michael Arkangyal a sárkánytól. A legenda üzenete az, hogy nem legyőzni kell a sárkányt, hanem megtanulni uralni azt, s ez megsokszorozza az erőnket. Brigit Istennőt Michael Arkangyal női minőségének/megfelelőjének tartják. A mítosz szerint Avalon segít abban, hogy a női, feminin részünket felszabadítsuk, vagyis a felső 3 csakrát is bejárjuk és összekapcsolódjunk az intuitív részeinkkel, amelyek segítenek abban, hogy a bennünk lévő férfi minőség gyógyulni tudjon. Ahogy a Földön Jézus és Mária Magdolna mutatják ezt az egységet, úgy a láthatatlan világban Michael Arkangyal és Brigit Istennő. Minkét “történetben” közös a szabadság, és a kísértések legyőzése. Így fonódik össze ezen a szent helyen a többezer éves hagyomány, amelyet az Ősanya hagyott ránk. Érzékenységre van szükségünk ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez a bölcsességekhez. 

 

Ahogy a tudósok felfedezték már korábban, olyan fizikai dimenzióban élünk, amely egy sokkal nagyobb “energiamező” része. Bizonyos időpontokban – és bizonyos helyeken a fátyol e dimenziók között elvékonyodik, lehetővé téve néhány ember számára a földi határokon túli érzékelést, látást, hallást és érzést. Ezek a megélések gyakran hatalmas beavatást  jelentenek azok számára, akik készek nyitni ezekre a magasabb dimenziókra. Ezeket ún. transzformációs, beavató, aktiváló kapuknak nevezzük. 

A letűnt idők kelta legendái egy misztikus helyről mesélnek, egy szigetről, amely a papnők birodalma volt. Az ősi hit szerint a világot az Istennő teremtette, rajta keresztül nyilvánult meg minden. A Tor-t mágneses erőpontnak és örvénynek tekintették, több ley-vonal kereszteződésében, beleértve a Szent Mihály-vonalat. A településen négy erőteljes energetikai helyszín található. Minden ilyen hely aktiválja az egyik felső csakrát. Ez rendkívül érdekes jelenség. A Glastonbury-helyek földáramai mind „elektromos” örvények, vagyis az áramlás kifelé történik. Ez a négy örvényhely szinergikusan működik, hogy kiegyensúlyozza mind a 4 felső csakrát, és egyhangúan rezonál a Világ Szívközpontjaként.

 

Ezek a következőképpen rezonálnak:

7. csakra – Korona: A tor (Mihály arkangyal torony)
6. csakra – Harmadik szem: A kehelykút (Kings Court)
5. csakra – Torok: Wearyall Hill (Sacred Thorn Vortex)
4. csakra – Szív: apátság romjai (Lady Chapel)

A Tor erőterében lévő vortex tehát abban segít, hogy a korona csakra területét megfelelően aktiváljuk és működtessük. Nekem az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, hogy megértettem, hogy az univerzum akarata az elsődleges, és ahhoz igazítsam a saját szándékaimat. Azt tanultam meg, hogy hogyan lehetséges az egyéni sorsot belefésülni a nagyobb tervbe. Azt értettem meg, hogy ez egy olyan terület, amit fel kell szabadítanom ahhoz, hogy elérjem a teljességet. Le kell mondanom az irányítás illúziójáról, hogy megtaláljam azt, aki valójában vagyok, s aki ebből lehetek. Számomra ez a növekedés. 🙂

Ez egy hétszintes szent hegy, egy nagyszerű háromdimenziós labirintus, szertartásos út a Másvilág felé. Aki tisztánlátó, láthatja Michael Arkangyalt, aki úgy tűnik fel ebben a jelenésben, mint aki körülbelül 60 méter magas. Kék energiaként láthatjuk őt, kardjával áll teljesen passzívan, kelet felé néz. De jelenléte megérinthet bennünket, amikor nyitottak vagyunk őt befogadni. Ahogy már írtam, ez egy olyan hely, ahol vékony a fátyol a világok között, s láthatóvá válik mindaz, ami a fizikai szemünk előtt fedve van. 

Ahogy a kehelykút a női energiát szimbolizálja, a Tor férfi princípiumot testesíti meg, amely a körülötte fekvő rétek fölé emelkedik. A Michael Arkangyal ley-vonalon emelkedik ki. Ez a hely hatalomra hív, ahol a férfi és a nő találkozik és egyesül a hatalomban. A Tor aljában lévő kehelykút valójában megkeményíti a Tor kőzetét a vassal, amely vörösre színezi a vizet (ez az Istennő vére), és más geológiai és földrajzi viszonyok olyan jelenségeket okoznak, mint a Fata Morgana, illúzió, amely által a Tor úgy tűnik, hogy lebeg az égen . Az ezen a helyen rejlő erő az idők folyamán mindig hívta az arra érzékenyeket, hogy megtalálják magukban ezt a hatalmat és egyensúlyt.

 

Ez a hely a béke megtalálásában segít, ahol a bennünk lévő erők egy Forrásban egyesülnek, s mint egy torony, az életünk fölé magasodnak. Ez a “torony” állapot segít létrehozni magunkban egy magasabb nézőpontot, s közben segít, hogy önazonosak maradjunk, s felfedezzük az erőközpontunkban a fényt, a gyógyult hatalmat és a lehetőségeket. Olyan erőhöz segít hozzá ez az élmény, amely még hosszú hónapokig elkísér bennünket, miután hazaérkeztünk erről a csodás helyről. Számomra az alkotás és kreativitás forrása, az a hely, ahol párhuzamos dimenziókat lehet észlelni, s azokban egyszerre lehet jelen lenni. Egyszerre érzem itt a múltat, a jövőt, miközben egy varázslatos jelenléttel ajándékoz meg. 

Az egyik legkedvesebb élményem, amikor ez a kép készült, egy csodálatos napfelkeltét néztünk meg. Csak figyeltem, ahogyan a Nap vándorol a tájon, s felmelegít, megsimogat a sugaraival. Egészen elvarázsolt, ahogyan megfestette élénk színeivel a tájat, s közben egy útkereső, egy vándor a mély öblös hangjával egy csodás mantrát énekelt. Gyönyörű volt, ahogyan ringatott a dallam, s ahogyan körbeburkolt Avalon, a köd és mindaz, ami még lehetséges, de még nem éltem meg. Abban a pillanatban felnyíltak a mélységek, a lehetőségek és olyan üzenetek, sorskódok, amelyek még abban a pillanatban megfoghatatlanok voltak számomra, de amelyek ma már a valóságom. 🙂

 

Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket saját fotókkal illusztráltuk.