Szerző: Kammerer Edina | 2022. szeptember 12. | Számmisztika
A számmisztika világa mindannyiunk számára tartogat olyan információkat, amelyekben érdemes elmélyülni. A személyes évek ciklikusan ismétlődnek, egy ciklus 9 évet foglal magában. A személyes évünk a születésnapunktól a következő születésnapig tart. Ez a saját folyamatainkat mutatja meg, hogy az adott évben milyen hatások érnek, milyen feladatok, milyen lehetőségek találnak ránk. A 9 éves ciklus után, amikor egy új kör indul az életünkben, egy következő szintre tudunk lépni a fejlődés spiráljában. A személyes évünk rezgése hatással van az életutunkra, ezért érdemes tudatosan foglalkozni azzal, hogy milyen területen tudunk növekedni.
Hogyan számold ki a személyes évedet? Az adott évet, a születésed hónapját és a születésed napját add össze. Pl.: ha valaki, szeptember 1-én született, akkor neki így kell számolni: 2+0+2+2+9+1 = 16 = 7-es személyes éve van az illetőnek. Ezek az írások nem csak a számmisztika tanításán alapulnak. A személyes megfigyeléseimről és tapasztalataimról is írok, hiszen régóta figyelem már az egyes évek alakulását. Érdekes volt megfigyelni, hogy az adott szám rezgése tényleg mennyire befolyásolta a személyes évem tapasztalatait.
A 3-as személyes év ➡ megmutatja a lélek diadalát a földi tapasztalatok felett. Segít megszabadulni az illúzióktól. A legtöbb helyzet és az emberi kapcsolatok területe letisztul körülöttünk az év során. Ha megidealizáltunk másokat, akkor most tisztán fogjuk látni őket a hibáikkal és erősségeikkel együtt. Ebben az évben a tudat megszabadulhat az illúzióktól, így egy tisztább megélés és megértés születhet bennünk. A sorsunk egy új energialöketet kap ebben a személyes évben, impulzívabbnak, szenvedélyesebbnek érezhetjük magunkat. Szükségünk van némi fegyelmezettségre, mert az élet hirtelen berúgja a sorsmotort, és így könnyen belesodródhatunk olyan helyzetekbe is, amik szabotálják a terveinket.
A 3-as személyes év ➡ az élet értelmének keresése is egyben. Ilyenkor megkérdőjeleződik bennünk, hogy van-e és ha igen, akkor mi az értelme annak, amit csinálunk? Hogy lehetünk hasznosak? A hit és a bizalom kerül nagyító alá, több olyan helyzettel találkozhatunk, amikor ezek próbára lesznek téve. Ugyanakkor ebben a személyes évben lehetőséget kapunk arra, hogy a bőség témáját elmélyítsük magunkban, és spontán vonzani kezdjük az anyagi javakat. Több utazás, kreativitás jelenhet meg és sok áldás érkezik az égiektől. Ez az év egy szerencsés év, szinte bármibe kezdünk, sikerre vihetjük.
Mik a 3-as személyes év kihívásai?➡ Az illúziók letisztulásakor sok hazugságszálat felfedezhetünk magunk körül. Amikor elkezdjük felfejteni ezeket, rájövünk, hogy mi magunknak is hazudtunk sok esetben, de az is látszódni fog, hogy mások hogyan játszottak egy szerepet nekünk. Előkerülhetnek rosszindulatú pletykák a múltból, amikkel ebben az évben szembesülünk. Valamint felerősödhet a környezetünkben az irigység, azt tapasztalhatjuk, ha nem csinálunk semmit, nem tápláljuk, akkor is céltáblájává válhatunk. Nem csak tudattalanul, hanem tudatosan is bánthatnak mások azért, hogy fájdalmat okozzanak a saját sérüléseik miatt. Amit érdemes leküzdeni ebben az évben, hogy kéretlenül beleszóljunk mások dolgába. Foglalkozzunk azzal, hogy tisztán lássuk az életünket, de közben ne akarjunk másokat arra tanítani, hogy ők hogyan élje az életüket.
Ami még egy fontos kihívása ennek a személyes évnek: ➡ az elköteleződés. Ha problémánk van ezzel a témával, akkor több olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor szükség lesz arra, hogy elköteleződjünk. Ha rejtett módon van bennünk jelen ez a téma, az élet láthatóvá fogja tenni. Az együttműködés elsajátítása után jó, ha megtanuljuk, hogy melyik helyzetben maradjunk benne, és melyiket adjuk fel. Ebben az évben gyakorolhatjuk, hogy hogyan mélyüljünk el, miközben egy nagy sodrású folyamatban, életérzésben vagyunk benne.
A 3-as személyes év ➡ az aktivitásról és létrehozásról szól. Kifelé figyelünk alapvetően, és minden korábbi önmunka gyümölcsét le tudjuk aratni. Ebben az évben fontosabbá válik a mi, a közösség, a család, a csoport. Egy belső küldetés erősödik fel: megosztani, átadni mindent, ami bennünk megszületett. Nagyon sok örömöt élhetünk meg ebben az évben, nagyon könnyű hozzákapcsolódni a könnyedséghez, az áramláshoz. Jó szelet tudunk befogni a vitorlánkba ebben az évben, s ez nagyon messzire repíthet bennünket.
A 3-as személyes ➡ év felerősíti a kommunikációt, amelyet kicsit át kell hangolnunk az életünkben. Figyeljünk arra, hogy kevesebbet beszéljünk, de többet mondjunk. A felesleges locsogás helyett válasszuk a befelé figyelést, hogy a sok történésben meg tudjuk tartani a belső tengelyünket. Ha passzívan éljük meg ezt az időszakot, akkor gyakran lehet rosszkedvünk, fantáziátlannak érezhetjük magunkat. Ilyenkor érdemes valami olyan tevékenységet végezni, ami feltölt. Ebben az évben jobban megmakacsolhatjuk magunkat és nehezebb lehet a megbocsájtás a hazugságok, illúziók mögött. Az segíthet, ha rájövünk, hogy ezzel nekünk is van dolgunk, nemcsak az “elkövetőnek”.
A 3-as személyes év ➡ egy isteni rezgést képvisel és elképesztő életerővel lát el bennünket. Az idő örök kerekét fedezhetjük fel, hogy minden, ami keletkezik, ami létrejön, az el is múlik egyszer. Megérthetjük, hogy a dolgok mozgásban vannak. Elfogynak, megsokszorozódnak, távol kerülnek, visszatérnek. Megérthetjük, hogy minden újdonság az ellentétek egyesítéséből keletkezik. Az ősrobbanás óta semmi nem keletkezett. Tehát bármi újat készítünk, vagy teremtünk, mindig a már meglévőhöz nyúlunk vissza, s azokat egyesítjük egy új egységben. Az ember életútját ábrázoló archetipikus képekben mindig a harmadik lépés a döntő, mert ez vezet el az egészhez, a mindennel fennálló egységhez. Kant azt mondta: „Az élet viszontagságai ellen Isten három dolgot adott az embernek: reményt, alvást és nevetést.”
Mire figyeljünk ebben az évben? A 3-as személyes évben megszülethet belőlünk az isteni gyermek. Ez egy fényes és szeretetteljes jelenlét a világban. Felelősséget kell vállalnunk magunkért, miközben kibontjuk a teremtő erőnket és a kreativitásunkkal megtaláljuk a módját, hogy jobb hellyé tegyük a világot. Ez a folyamat egy lelki érés is bennünk, amikor a fiúból férfi, a lányból nő válik.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2022. augusztus 07. | A változás útján
A tanfolyamokon, amiket tartok, időnként felteszem a kérdést: “Neked ki a példaképed? Téged ki inspirál?” Szeretem azokat a beszélgetéseket, amik születnek ebből a kérdésből. Kevesen tudják rólam, de nekem az egyik példaképem Tina Turner. 20 éves voltam, amikor elsőször hallottam az egyik számát, és először nem is a szöveg érintett meg, hanem az energia, ami belőle sugárzott. Aztán egy barátnőm ajánlotta a filmet, ami az életéről készült. Emlékszem arra a mély szomorúságra, amit a film után éreztem. De minél több koncertfelvételt néztem meg, egyre inkább lenyűgözött. Benne a színpadon nem volt ott ez a szomorúság, pedig ő aztán igazán sajnálhatta volna magát azért a rengeteg nehézségért, amin keresztül ment. De talált valamit, ami segített neki áttranszformálni a szenvedést erővé.
Az ő életéből tanultam meg azt, hogy nagyon rossz dolgokból is születhetnek igazán jó dolgok, és ettől még a rossz az rossz marad, de az ember meg tud gyógyulni. Tőle tanultam meg, hogy többször is újra lehet kezdeni. Hogy nem számít az, hogy ki hogy néz ki, nem számít, hogy mit hoz otthonról, nem számít, hogy van-e, aki hisz benne. Megtanultam tőle, hogy az számít, hogy én igazán akarok-e valamit, vagy elbújok a félelmeim mögé. Abban az időben, amikor neki kellett megküzdenie a sorsával, még nem volt annyi segítő, annyi minden tabu volt még, s ő egy igazi úttörő volt, mert bármennyire is szégyellte, ami vele történt, mégis elmesélte. El sem tudom képzelni, hogy hány nő könnyebbült meg akkor, amikor olvasta a könyvét, és érezte azt, hogy nem vele van a baj és, hogy van kiút, csak össze kell gyűjteni az erőt a változáshoz.
Azért jutott eszembe mindez, mert tegnap megnéztem a dokumentumfilmet, ami 2021-ben készült róla. Újra ugyanazzal a rajongással hallgattam őt, mint 20 évesen. Azt mondják, hogy akkor gyógyítottál meg magadban valamit, amikor te már könnyek nélkül tudsz beszélni arról, ami veled történt, de könnyeket csalsz azok szemébe, akik hallgatnak. Ezt éreztem ma, hogy ő meggyógyult, és a világ egy részét is meggyógyította. Ezért ő az egyik példaképem, mert önerőből ért el mindent, nem várt senkire, és saját erejéből állt fel újra és újra. Megmártózott egy olyan mocsárban, ami elnyelhette volna, de ő, mint a lótusz, inkább kibontotta a szirmait és lenyűgöző életutat járt be. Nagyon szeretem a mantra lemezét is, amit pár éve adott ki. Újra és újra megújult, s ebben a megújulásban önmaga tudott maradni. Nem akarta másnak mutatni magát, azt kereste, hogy ő ki is igazán. Ettől annyira hiteles számomra. S emiatt már hosszú ideje a hősöm.
Így születnek a hősök. Nem tudják, hogy azok. Csak csinálják, amit a szívükben éreznek. Egy belső küldetés a mozgatórugójuk, s fáradhatatlanul tesznek ezért nap, mint nap. A hősöknek is vannak nehéz napjaik, ők sem tökéletesek, nagyon is emberiek. Csak éppen a félelmeik dacára megteszik azt, amiről úgy érzik, hogy helyes. Nem várnak másokra, nem fordítják el a fejüket, ha igazságtalanságot látnak, csak vesznek egy mély levegőt, s próbálnak igazak maradni. Nem mindig ismeri el őket a nagyvilág, de a valódi spirituális harcosoknak ez nem számít. Az számít, hogy ez a világ egy jobb hely legyen, s felismerik, hogy bármilyen apró cselekedet végül nagy dolgokhoz vezethet.
Ennek a világnak szüksége van arra, hogy gyógyuljon. A vendégeim többsége beleragad egy fásultságba, hiányzik a motiváció, a lelkesedés a hétköznapjaikból. Talán túl kényelmes lett a világ. Ha megnyitod a csapot, jön belőle a meleg víz. Télen bekapcsoljuk a fűtést, meleg van. Már lassan nem csak egy autó, hanem kettő tartozik minden háztartáshoz. Ha el akarunk jutni valahova, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre. Amikor én gyerek voltam, még nem volt minden háztartásban vonalas telefon, most meg már lassan kivezetik ezt a szolgáltatást, mert mindenkinek van mobilja, és hosszan sorolhatnám. Azt hinném, hogy ez boldoggá tesz bennünket embereket, hogy nem kell küzdeni valamiért, de valójában nem. Elfelejtjük az erőnket, s az egyforma napokban elveszítjük önmagunkat. De amikor egy olyan emberrel találkozunk, aki önazonos, akinek van motivációja, elkezd lelkesíteni. Újra felmelegszik a fásultságban elgémberedett testünk, és átjárja az energia. Azt a csillogást akarjuk a saját tükörképünkben látni, mint ami az ő szemében csillan meg.
A példaképeink mindig egy vagy több lépéssel előttünk járnak, hogy lássuk, hogy meg lehet valósítani azt, amire vágyunk. Nem csak annak sikerül, akinek “szerencséje” van, hanem annak is, aki tényleg keményen dolgozik érte. Ha felismerjük, hogy minden, ami velünk történik, az belőlünk indul ki, s aztán oda is tér vissza, megértjük, hogy van hatalmunk előidézni a változást. Ha a szenvedést nem arra használjuk, hogy legalizáljuk a fájdalmunkat, hanem arra, hogy meghaladjuk magunkat, akkor mi magunk is hősökké válunk. Saját magunk hősévé. S ez az, ami meggyógyítja az életünket és jobbá teszi a világot. Hiszem, hogy ha felfedezzük magunkban azt, hogy mi mindenre vagyunk képesek, kinyílunk, mint a lótusz, és ragyogni kezdünk.
A hősök adják vissza a hitünket, ők mutatják meg az utat. A hősök nem a fényből és csillogásból születnek, hanem a mocsárból, a nehézségekből, a belső küzdelmekből. S azért válnak hősökké, mert a szenvedést maguk mögött hagyják, és meggyógyulnak. Válj a saját hősöddé! Mentsd meg az életedet a fásultságtól! Ez a te személyes feladatod. Fedezd fel azt a helyet magadban, ahol képes vagy minderre, s meglátod, a dolgok elkezdenek rendbe jönni az életedben.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Csak akkor próbálok irányítani, ha elvesztettem a bizalmamat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Az irányítás válasz a félelmünkre. Amikor attól félünk, hogy megsérülhetünk (ahogyan ez a múltban már megtörtént), akkor megpróbáljuk magunkat, másokat, vagy helyzeteket irányítani.
A tudatalattinkban húzódik meg az irányítás kényszere, s emögött olyan régi csalódások lappanganak, amik miatt elveszítettük a hitünket és a bizalmunkat. Minden helyzet, amiben irányítunk, egy olyan helyzet, amelyben nem bízunk.
Feladat:
Ma minden helyzetben vizsgáld meg, hogy mi az, amit irányítani próbálsz. Igyekezz bizalmat érezni ebben a helyzetben. Minden probléma a bizalom hiányából fakad.
Ha bízol abban, hogy te és a környezetedben lévők a lehető legjobban cselekszenek, akkor visszakapod azt a bizalmat, ami újra téged szolgál és nem ellened dolgozik, mint bizalmatlanság. Azonban azt vedd figyelembe, hogy a bizalom nem ugyanaz, mint a naivitás, hanem azt jelenti, hogy az elméd erejét használod egy helyzet megoldására!
Záró gondolatok
A bizalom az elme ereje, amely abból fakad, hogy a különböző részek egységként működnek, s ugyanabba az irányba hatnak. A hit azt jelenti, hogy hiszünk az elménk egy adott területében. Ha bizalmat érzünk egy adott helyzetben, az visszaadja az önbizalmunkat is, és képessé válunk feladni az irányítást és hagyni, hogy a dolgok menjenek előre a maguk útján. Ha érezzük a bizalmat, akkor az elme ereje a látszólag tragikus vagy nehéz helyzeteket is a szolgálatunkba állítja.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Amit mástól várok, azt magamtól tagadom meg“. (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor elvárjuk, hogy mások szeressenek és becsüljenek, ez azért van, mert saját magunktól nem kapjuk meg ezeket az érzéseket. Ha gyakran panaszkodunk arról, amit nem adnak és adtak meg nekünk, akkor pont emiatt nem is fogjuk megkapni.
Amikor megadjuk önmagunknak ezeket a dolgokat, akkor tesszük lehetővé mások számára is, hogy szeressenek és becsüljenek bennünket. Így nagyon hamar ráébredünk, hogy a legtöbb ember nemcsak tud, hanem akar is adni nekünk!
Feladat:
Ma minden nap minden órájában add meg azt magadnak, amire szükséged van! Ez nem mindig valamilyen külső megnyilvánulás, hanem valaminek az energiája, mint a figyelem, a szeretet, az összeolvadás, stb.
Záró gondolatok
Csak akkor tudjuk megadni magunknak, azt amire valóban szükségünk van, ha ismerjük magunkat. Hozzuk a figyelmünket kívülről befelé és figyeljünk, figyeljük meg, mire van igazán szükségünk. Amikor bent tartjuk a gondolatainkat, érzéseinket, energiáinkat, rájövünk, hogy ami igazán boldoggá tesz bennünket, az mind ott van legbelül.
Így tudjuk megnyitni a kapukat magunkban, így tudunk segíteni a társunknak vagy más fontos embereknek, hogy beljebb jöhessenek. Amikor 100 százalékos figyelmet adunk magunknak, megengedővé és megbocsátóvá válunk, mert ebben a kegyelmi pillanatban feloldódnak az ítéleteink, amelyekkel magunkat feszítettük keresztre. Itt indul el a gyógyulás, hogy többé nem ostorozzuk, nem bántjuk magunkat, hanem inkább megismerjük és megértjük magunkat.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 29. | Lélekcseppek
Mi mindannyian a Föld gyermekei vagyunk, akik azért születtünk ide, hogy tapasztaljunk és éljünk. Úgy csináljuk ahogy tudjuk, senki nem csinálja jobban, vagy rosszabbul nálunk, csak máshogyan. Valójában nem az az önzőség, hogy saját magammal foglalkozom és magamért teszek meg bármit is, – ez tévesen szerepel így a köztudatban (mint sok minden más is!), pusztán azért, hogy bűntudatot keltsen bennünk ez a törődés; mert vannak olyan erők, amelyeknek a fennmaradásához, továbbéléséhez az kell, hogy senki ne figyeljen magára és ne ébredjen rá saját erejére – hanem az az igazi önzőség, ha azt hiszem, hogy mindenki másnak is úgy kell élnie, gondolkodnia, cselekednie, ahogy én teszem.
Tegnap hallottam a rádióban egy verset, és egy sora mélyen megérintett, próbálom pontosan idézni: „ne haragudj azért, hogy más nem Te vagy”. Ez elindított bennem egy áramlást, és ráébresztett arra, hogy bár szeretem és élem azt, hogy csodálatos az, hogy ennyire különbözőek vagyunk, hiszen ettől színes a világ, de rátaláltam korlátokra ebben a hitben. Tehát csak bizonyos mértékig, bizonyos határokon belül tudom elfogadni a különbözőségeket. Hirtelen, mint amikor átszakad egy gát, sok korábbi konfliktust idéztem fel, amelyeknek mind ez volt a mozgatórugója, hogy képtelen voltam elfogadni, hogy a másik nagyon más nézetek és hitrendszer szerint éli az életét. Természetesen ugyanezt a hozzáállást kaptam viszonzásul, és a konfliktusok sorra arról szóltak, hogy meggyőzzem a másikat arról, hogy miért nem jó az, ahogyan ő gondolkodik.
Az elmúlt hónapok alatt átéltem, amint karmikus sebek szakadnak fel bennem, és lehetőséget kaptam arra, hogy meggyógyítsam azokat. Ennek a része volt az is, hogy elfogadjam azt, ha valaki az elméje irányítása alatt akarja leélni az életét, és vakon követ egy olyan rendszert, ami megköti és fogva tartja. Azáltal, hogy ez az elfogadás átégett bennem, és tiszteletben tudom tartani a döntését, felszabadult bennem egy erős kontroll energia. Ráláttam arra, hogy egy részem milyen erőteljesen akarta irányítani az engem körülvevő energiákat, kapcsolatokat, mert féltve őriztem azt, akivé váltam. De ez ugyanannyira nem szabadság, mint amikor egy „külső” erő megköt.
Rájöttem, hogy sokat címkézek napon át, ez jó, ez rossz, ez pozitív, ez negatív. Pedig valójában minden semleges, az érzelmi töltéseket már én rakom hozzá. Hiszen, ami nekem jó, az lehet, hogy másnak rossz. Mindenkinek megvannak az egyéni megélései, tapasztalásai, amelyek ott nyugszanak a lelkében, s egy megtapasztalást százféleképpen élhetünk át. Ezért van az, hogy ugyanaz az ember tíz másikból teljesen más érzelmeket vált ki, aszerint, hogy lényével éppen milyen „gombot” nyom be az illetőnél. Vannak örömteli és fájó találkozások, és a gyógyulás lehetősége ott rejlik mindegyik találkozás mélyén.
Hiszek abban, hogy azért vagyunk ennyire különbözőek, mert az Egy/Isten/A teremtő erő egyetlen érzelem százezer színét és mélységét akarta megtapasztalni, ezért százezer úton indított el bennünket, hogy azt az élményt, amit csak mi tudunk megélni, „hazavigyük” Neki. Minden embert ez az erő hajt, hogy azzal az érzelmi csomaggal térjen haza, amit vállalt és ezért minden ember útja egy különleges küldetés. Egy alacsonyabb rezgésű életút is egy nehéz vállalás, egy kegyetlen zsarnok élete magában hordozza a lélek fájdalmát, a tisztán látás csodájában ott rejlik a sebezhetőség, az érzékenység a fátyol mögötti világra látni enged olykor rémisztő dolgokat is, tehát egyik sem könnyebb a másiknál, csak MÁS, nagyon más. És minél többször meglátjuk a fényt egy nehéz helyzetben, minél többször meglátjuk az istenit valakiben, aki már régen eltávolodott a Forrástól, mi annál közelebb kerülünk a saját vállalásunkhoz és ahhoz, hogy békében hazatérjünk.A Földért ugyanúgy mindannyian felelősek vagyunk, ugyanúgy, ahogy magunkért is. Ha magunkat és egymást nem tudjuk tisztelni, akkor a Földet hogyan tudnánk? Csak minden nap tegyünk meg kis lépéseket önmagunkért, és ahogyan fejlődünk, tenni akarunk majd a Földért is, mert rájövünk, hogy ez az OTTHONUNK.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások