Szerző: Kammerer Edina | 2020. január 28. | Lélekcseppek
Talán sokunk szembesül azzal a kérdéssel olykor-olykor, hogy mi a helyes döntés. Sokszor talán összeütközésbe kerülünk másokkal, ami nekik egy jó döntés, tőlünk az távol áll. Ami az egyik embernek őszinteség, az a másiknak csak egy felvett szerep. Ami az egyik embernek hallgatás, a másiknak gyávaság. Folyamatosan döntünk, s próbáljuk az életünkből a lehető legtöbbet kihozni.
Azt hiszem, hogy nem az a cél, hogy jók legyünk. Ez egy tág és relatív fogalom. Nem lehetünk jók azáltal, hogy önmagunkkal fordulunk szembe. Nem tettethetjük a jóságot, hogy más valaki kedvében járjunk, ha az szembemegy a hitünkkel. Nem áltathatjuk magunkat, hogy ha “jól” cselekszünk, akkor majd rendbe jönnek a dolgaink. Akkor nem, ha a jó cselekedetünk nem igaz.
Hiába cselekszünk jót, ha közben hazudunk magunknak és másoknak. Hiába mondunk jót, ha közben nem hisszük el, amit mondunk, vagy szívünk szerint mást mondnánk. Hiába kedvezek valakinek, ha belül azt érzem, nem érdemli meg. Hiába próbálok jól dönteni, ha közben magamat, a valódi érzéseimet félre kell állítanom.
A jó cselekedet akkor lesz valódi, ha a szívem mélyéről fakad, s ha igaz tudok maradni a hitemben és a szívemben. Ha keresem azt a csendben, a lelassulásban, az elmélyülésben, hogy minek van létjogosultsága és minek van értéke. A szavak vajon ablakok vagy falak? Mindig akar tőlünk valaki valamit. Hogy értsünk vele egyet, hogy ítéljünk meg másokat, hogy viselkedjünk valahogy, ahogyan neki jó. De az nem biztos, hogy nekünk is jó.
Ha befelé figyelünk, ha a belső terünkben meg tudjuk lelni azokat az alapvető igazságokat, amelyekben hiszünk és amelyektől működik az életünk, s ezekhez hűek tudunk lenni, ha önmagunkhoz hűek tudunk lenni, attól függetlenül, hogy ettől szeretnek-e mások, vagy nem, akkor tudunk igazak lenni.
Mert akkor a cselekedeteinket és a beszédünket nem a szeretet iránti vágyunk mozgatja, hanem az önmagunk, mások és az élet iránti tisztelet. Amikor békére lelünk a szívünkben egy ilyen helyzetben, tudhatjuk, hogy hűek maradtunk önmagunkhoz.
Amikor igazakká válunk, nem feltétlenül beszélünk újra és újra, mert ilyenkor egy erő születik meg a szívünkben, s ez az erő megengedő és megtartó. Ez az erő nem akarja, hogy nekünk legyen igazunk, hogy ez hangosan ki legyen mondva, mert ez az erő önmagában igaz. Ez egy olyan fény, amely segít, hogy az árnyainkat megvilágítsuk, s megengedjük, hogy legyenek.
Megengedjük, hogy a közelünkbe jöjjenek. Talán ijesztőek, de hisszük és tudjuk, hogy van bennünk elég erő, hogy bármi is jöjjön ki a sötétből, nem árthat nekünk. Csak mi árthatunk magunknak, s ezt azzal tesszük leginkább, ha hátrahagyjuk magunkat mások kedvéért.
Maradjunk hát igazak a szívünkben, függetlenül attól, hogy más mit akar tőlünk. Mert minden, ami tiszta és szeretet, az megnyilvánul, amikor otthon, a csendben, egyedül, a tükörbe nézünk. Ha magunkat látjuk úgy, ahogyan vagyunk, s ha nem nehéz a saját szemünkbe nézni, könnyűvé válik a szívünk.
Mint amikor Anubius megméri egy lélek súlyát, terheit a halál kapujában. Ugyanez a “mérlegelés” történik, ha őszinték vagyunk magunkkal. S az életünk mind-mind a döntéseinket és az igaz szívűségünket fogja visszatükrözni számunkra, mert ha a szívünk könnyű, a létezésünk is az.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A kísértés akkor jön, amikor magasabb szintre készülünk lépni.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? A kísértés mindig egy “elterelő hadművelet”, hogy késleltessük önmagunkat. Bármi legyen az, ami megakadályoz bennünket az előrejutásban, az a saját összeesküvésünk a saját nagyságunk ellen. 🙂 Ez ugyanis a félelmeinket növeli, s idetartozik az is, hogy félünk, ha valami túl jó.
A kísértés mindig eltereli a figyelmünket arról a lépésről, amit éppen készülnénk megtenni. Amikor ellenállunk a kísértésnek, akkor lehetővé tesszük magunknak, hogy előrehaladjunk. Ha az energiáinkat visszahozzuk a kapcsolatunkba, akkor az a tulajdonság, ami kísértésbe ejtett minket, a kapcsolatunkban fog kiteljesedni. Ha ezt az energiát az elsőrendű kapcsolatunkban tartjuk, akkor az erősebbé és teljesebbé teszi a kapcsolatunkat.
Olykor, ha fizikai szinten ellenállunk a kísértésnek, az agyunk nem tud szabadulni a kísértő személynek attól a tulajdonságától, ami szerintünk az igényeinket kielégítené. Az egónk akkor kínálja fel nekünk a kísértést, amikor az elsőrendű kapcsolatunkban ez az igény éppen beteljesülne. Ha nem állunk ellen a kísértésnek, akkor a tudatunk megosztottá válik, mert egyszerre két irányba próbálunk haladni. Ebből csak problémánk és fájdalmunk származik.
Feladat:
Ma vizsgáld meg alaposan a kísértést, amit érzel, vagy éreztél a múltban. Ezt az energiát tereld az elsőrendű kapcsolatod felé. Ha ezt teszed, az elsőrendű kapcsolatod előrehalad és ajándékokat kapsz – még azt az ajándékot is megkapod, ami a kísértésbe vitt.
Záró gondolatok
A személyes kapcsolatainkban természetesen van szexuális vonzalom is. 🙂 Gyakran előfordul, hogy amikor ezt az energiát érezzük, akkor, hogy önmagunkat kényeztessük, beleugrunk. De ha úgy döntünk, hogy rendületlenül haladunk tovább, amikor a közelségnek egy bizonyos fokára jutunk, amelyből a szeretetenergia fakad, a szexuális energia veszélytelenné válik.
Ha azonban válogatás nélkül kényeztetjük önmagunkat, akkor a bűntudat vagy a döntésünkből fakadó problémák miatt elveszíthetjük ezt a kapcsolatot. Minden kapcsolat, ami más emberekhez köt, valójában kreatív energia, amely mindkét fél számára hasznos lehet.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amíg el nem fogadom.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Ha belőlünk valamilyen viselkedés, hozzáállás, gesztus ellenkezést vált ki, az magától nem fog elmúlni, mert azért érkezett az életünkbe, hogy tanítson valamit. Ez az ellenállás mivel bennünk született meg, csak mi tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet.
Minél inkább el akarunk távolodni egy ilyen helyzettől vagy viselkedéstől, annál inkább a rabjává válunk, mert ez az ellenállás bennünk van, minket akadályoz. Egyet tehetünk, elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, s megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabadítjuk magunkat azért, hogy előrébb vagy tovább léphessünk.
Feladat:
Ma gondolj arra az emberre, aki a legerősebben váltja ki belőled az ellenérzést. Képzeld el, hogy leküzdöd ezt a távolságot, ami köztetek van, ami az előítéletekből fakad. Képzeld el, hogy a saját fényed egybeolvad ennek a másik embernek a fényével.
Amikor azt érzed, hogy ez a két fény eggyé vált, maradj meg ebben a békében. A nap folyamán többször is ellenőrizd, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami mégis megzavarja, akkor az ellenállás újabb rétegeibe jutottál, de ez ne szegje kedvedet, vannak olyan helyzetek, amik több szinten is mutatnak számunkra valamit. Ebben az esetben ismét közeledj a másik felé, amíg a fényetek újra egybe nem olvad és amíg el nem éred a teljes béke állapotát.
Záró gondolatok
Gyakran azt várjuk, hogy ami zavar a másikban, azt ő változtassa meg, hogy nekünk könnyebb legyen. De így elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől, attól, hogy mi is meglássunk valamit magunkban, ami talán nem működik bennünk olyan jól. Azért szép ez a világ, mert ennyire mások és színesek vagyunk. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki egyforma, ahol nem élhetjük meg az egyediségünket, a lényünk kreatív energiáit.
S éppen azért, mert sokszor ennyire különbözőek vagyunk, tudunk tanulni egymástól. Ha két ember között szívkapcsolat van, akkor az megtartja ezt a közösség érzést bennünk a szeretetben, s a változás ideje alatt mindkettőnket átsegít és segít egymáshoz újra hazatalálni.
Ha valami nekem nem tetszik, azt én tudom először magamban elfogadni, megismerni, megváltoztatni, s az én megváltozott hozzáállásom fogja a másik reakcióját és viselkedését is megváltoztatni. Egyetlen kincsünk a párkapcsolatok útvesztőjében a TUDATOSSÁG. Ha nem a pillanatnyi emóciók ösztönös reakcióit éljük, hanem veszünk 3 mély lélegzetet, és a lelkünk mélyéről hozzuk elő azt a választ, ami segít egy élhető és tápláló energiamezőt kialakítani.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha kimerült vagyok, akkor szerepet játszok.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Gyakran előfordul, hogy olyan kimerítő szerepekbe kerülünk, amelyek kiégéshez vezetnek, mert csak eljátsszuk azt a szerepet, amilyennek szerintünk lennünk kellene.
Ha egy szerep vagy szabályok, akár kötelességek, kötelezettségek vezérelnek a cselekedeteinkben, akkor ugyan lehet, hogy jól cselekszünk, de rossz a szándékunk, a motivációnk. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk arra, hogy van szabad választásunk, a tetteinket a megszokások irányítják. Emiatt sok felesleges és szükségtelen dolgot teszünk, akár azért, hogy bizonyos érzéseket elkerüljünk, vagy azért, hogy meggátoljuk, hogy jó dolgokat kapjunk.
A szabad választás azonban energiával tölt fel bennünket. Ha nagyon kimerültek vagyunk, akkor tűzzünk ki apró célokat magunk elé. Ha elérjük az egyik apró célt, akkor abból energiát nyerünk.
Ha egy bizonyos szerepet át akarunk alakítani, hogy az adás-elfogadás szabadon áramoljon benne, akkor a saját választásunk szerint döntsünk és úgy cselekedjünk, ne úgy, ahogyan szerintünk cselekednünk kellene, így az energia áramlása elindul. Ha képessé válunk arra, hogy jó okkal tesszük azt, ami jó, akkor az enerváltság, a megfelelés távozik az életünkből és a szeretet marad. 🙂
Feladat:
Keress az életedben egy olyan területet, ahol kimerültnek érzed magad. Képzeld el, hogy ez a kimerült éned egy álruha. Távolítsd el ezt az álarcot és nézd meg, hogy ki van mögötte. Lehet, hogy találsz egy családtagot, vagy egy árnyék személyiséget, akár egy kisgyereket, vagy éppen a támogatásra szoruló önmagadat, amint éppen egy fájdalmas érzéssel küzdesz. Tedd fel a kérdést, hogy miben segíthetnél neki és tedd is meg.
Képzeld el, hogy átöleled önmagad, vagy azt, akire rábukkantál a szerep mögött és közben támogasd és vigasztald. Szeretetedben engedd önmagadba olvadni ezt a valakit. Ezáltal egy űrt betölt ez a megadás, és az energia elkezd áramolni, begyógyítja azokat a területeket, ahol eddig konfliktusaid voltak.
Záró gondolatok
Ahhoz, hogy önmagunk számára a cselekedeteink elfogadhatóak legyenek, gyakran “hamisítjuk meg” a motivációinkat. Amikor le tudjuk bontani ezeket az illúziókat magunkról, és őszintén szembenézünk a tetteink mozgatórugójával, ahelyett, hogy elítélnénk magunkat, szeretettel fordulunk önmagunk felé. Ráébredünk arra, hogy esendőek vagyunk, hiszen emberek vagyunk.
Nem kell tökéletesnek lennünk, pusztán csak törekednünk arra, hogy mindig önmagunk mellett döntsünk. Ha megértjük azt, hogy nem mi felelünk mások jóllétéért, hiszen mindenki maga dönt az élete és az életminősége felett, kinyílik a világ, s azt a sok energiát, amit eddig másoknál kötöttünk le, vissza tudjuk áramoltatni magunk felé.
Ez egy nagyon fontos felismerés, mert így sikerül visszatalálni magunkhoz, meggyógyítani a szándékainkat, s elfogadni azt, hogy néha bizony hibázunk, s ez rendjén van. De ne kössük meg magunkat ezek a hibák által, hanem engedjük, hogy szabadok legyünk!
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások