KAMMERER EDINA BLISS

Oldal kiválasztása
Ne jó legyél, hanem igaz

Ne jó legyél, hanem igaz

Talán sokunk szembesül azzal a kérdéssel olykor-olykor, hogy mi a helyes döntés. Sokszor talán összeütközésbe kerülünk másokkal, ami nekik egy jó döntés, tőlünk az távol áll. Ami az egyik embernek őszinteség, az a másiknak csak egy felvett szerep. Ami az egyik embernek hallgatás, a másiknak gyávaság. Folyamatosan döntünk, s próbáljuk az életünkből a lehető legtöbbet kihozni.

Azt hiszem, hogy nem az a cél, hogy jók legyünk. Ez egy tág és relatív fogalom. Nem lehetünk jók azáltal, hogy önmagunkkal fordulunk szembe. Nem tettethetjük a jóságot, hogy más valaki kedvében járjunk, ha az szembemegy a hitünkkel. Nem áltathatjuk magunkat, hogy ha “jól” cselekszünk, akkor majd rendbe jönnek a dolgaink. Akkor nem, ha a jó cselekedetünk nem igaz.

Hiába cselekszünk jót, ha közben hazudunk magunknak és másoknak. Hiába mondunk jót, ha közben nem hisszük el, amit mondunk, vagy szívünk szerint mást mondnánk. Hiába kedvezek valakinek, ha belül azt érzem, nem érdemli meg. Hiába próbálok jól dönteni, ha közben magamat, a valódi érzéseimet félre kell állítanom.

A jó cselekedet akkor lesz valódi, ha a szívem mélyéről fakad, s ha igaz tudok maradni a hitemben és a szívemben. Ha keresem azt a csendben, a lelassulásban, az elmélyülésben, hogy minek van létjogosultsága és minek van értéke. A szavak vajon ablakok vagy falak? Mindig akar tőlünk valaki valamit. Hogy értsünk vele egyet, hogy ítéljünk meg másokat, hogy viselkedjünk valahogy, ahogyan neki jó. De az nem biztos, hogy nekünk is jó.

Ha befelé figyelünk, ha a belső terünkben meg tudjuk lelni azokat az alapvető igazságokat, amelyekben hiszünk és amelyektől működik az életünk, s ezekhez hűek tudunk lenni, ha önmagunkhoz hűek tudunk lenni, attól függetlenül, hogy ettől szeretnek-e mások, vagy nem, akkor tudunk igazak lenni.

Mert akkor a cselekedeteinket és a beszédünket nem a szeretet iránti vágyunk mozgatja, hanem az önmagunk, mások és az élet iránti tisztelet. Amikor békére lelünk a szívünkben egy ilyen helyzetben, tudhatjuk, hogy hűek maradtunk önmagunkhoz.

Amikor igazakká válunk, nem feltétlenül beszélünk újra és újra, mert ilyenkor egy erő születik meg a szívünkben, s ez az erő megengedő és megtartó. Ez az erő nem akarja, hogy nekünk legyen igazunk, hogy ez hangosan ki legyen mondva, mert ez az erő önmagában igaz. Ez egy olyan fény, amely segít, hogy az árnyainkat megvilágítsuk, s megengedjük, hogy legyenek.

Megengedjük, hogy a közelünkbe jöjjenek. Talán ijesztőek, de hisszük és tudjuk, hogy van bennünk elég erő, hogy bármi is jöjjön ki a sötétből, nem árthat nekünk. Csak mi árthatunk magunknak, s ezt azzal tesszük leginkább, ha hátrahagyjuk magunkat mások kedvéért.

Maradjunk hát igazak a szívünkben, függetlenül attól, hogy más mit akar tőlünk. Mert minden, ami tiszta és szeretet, az megnyilvánul, amikor otthon, a csendben, egyedül, a tükörbe nézünk. Ha magunkat látjuk úgy, ahogyan vagyunk, s ha nem nehéz a saját szemünkbe nézni, könnyűvé válik a szívünk.

Mint amikor Anubius megméri egy lélek súlyát, terheit a halál kapujában. Ugyanez a “mérlegelés” történik, ha őszinték vagyunk magunkkal. S az életünk mind-mind a döntéseinket és az igaz szívűségünket fogja visszatükrözni számunkra, mert ha a szívünk könnyű, a létezésünk is az.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.

A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.

30 napos párkapcsolati kihívás – 21.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 21.nap

Az érzékelés nem más, mint kivetítés.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Amit látunk magunk körül, az az elménkben lévő dolgok tükröződése. Az értékrendünk és a magunkról alkotott képünk határozza meg azt, ahogyan a világot és az embereket magunk körül látjuk. Ha megváltoztatjuk az értékrendünket, akkor nem fogunk másokat korlátozni, amit azért csinálunk, hogy hasonlóvá tegyük őket magunkhoz.

Ha ráébredünk arra, hogy mindaz, amit tapasztalunk, a saját elképzelésünk következménye, akkor hatalmunkban áll megváltoztatni azt. Ha pl. egy film nem tetszik, akkor nem a képernyőn változtatunk, hanem a filmet cseréljük ki. A film az olyan, mint az értékrendünk, a vetítőfülke pedig, mint az agyunk. Amikor felfedezzük ezt a hasonlóságot, könnyebben értjük meg, hogy a film, amit vetítünk az életünkben, miről szól: tragédia, komédia, romantikus film, kalandfilm, vagy egy uncsi film, amin már mi magunk is ásítozunk.


Feladat:

Ma vizsgáld meg a Társadat, vagy valamilyen más emberi kapcsolatodat. Milyen elképzelésed van vele kapcsolatban, ami befolyásolja a róla alkotott képedet! Változtasd meg az elképzelésedet, és lásd meg a magasabb rendű értékeket vagy gondolatokat. Így a magadról alkotott képed is változni fog.

Amikor elég időt adsz magadnak arra, hogy megváltoztasd a tudatalattid képeit, megváltozik az a film is, amit az életedben vetítesz. Ha tudatosítod, hogy minden, amit látsz és tapasztalsz, a saját döntéseidből fakad, akkor érezni és tudni fogod, hogy mi, hogyan működik a saját vetítőfülkédben, ami azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozhatsz, amelyek az életedet és a kapcsolatodat boldogabbá tehetik.


Záró gondolatok

Úgy tudjuk megváltoztatni az észlelésünket, ha belátjuk, hogy egy adott eseményt azért választottunk, mert valamilyen módon egy döntésünk kapcsolódott hozzá. Ha fontos esemény történik az életünkben – ez lehet jó és rossz is – mindig döntéseket hozunk ezzel kapcsolatban, amelyekből a magunkra, az életünkre, a párunkra vagy akár a Teremtőre vonatkozó nézeteink fakadnak. Így gyakran egymásnak ellentmondó nézetek raktározódnak el egymás mellett az agyunkban.

Amikor elnyomjuk magunkban ezeket a döntéseket, akkor az életünk bonyolulttá válik, mert egy olyan értékrend irányítja, amit magunk elől is elrejtünk. Gyakran annyira nem merünk konfrontálódni, hogy mélyen eltemetjük magunkban azt az értékrendet, ami ellentétben áll egy másikkal.

EZ A MEGTAGADÁS REJTI EL A BELSŐ KONFLIKTUST, ÉS ÍGY VETÍTŐDIK KI A KÜLVILÁGRA. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy milyen döntést hoztunk (milyen mély meggyőződéssel mondtunk ki magunkban valamit egy esemény kapcsán) akkor fel tudjuk szabadítani magunkat a hatása alól, s így elérkezik a megbocsátás, az átalakulás és a csodák ideje. 🙂

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.    

30 napos párkapcsolati kihívás – 20.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 20.nap

A nyitottság és az érzelmeim átélése gyógyít.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Amikor valaki támad bennünket, akár van igazság benne, akár nincs, maga a támadás érzése olyan fájdalmat kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Amikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat, vagy elhatárolódunk tőlük, vagy a támadónk ellen fordítjuk. A védekezés egyik formája sem visz közelebb a megoldáshoz.

A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hogy ezek az érzések se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk azokat.

Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amíg azok el nem múlnak. Így lépünk magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat tovább haladhat.


Feladat:

Ma legyél a lehető legvédtelenebb és bátran éld át az érzéseidet. Lehet, hogy még nehezebb érzésekben lesz részed, de éld át azokat, amíg teljesen el nem múlnak. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lelsz. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.


Záró gondolatok

A nyitottság egy nagyon fontos “probléma megoldó” eszköz. Amíg nyitottan tudunk hozzáállni a másikhoz, addig keressük a megoldást. Amint bezárunk és engedünk a fájdalomnak és az önsajnálatnak, egy nehezebb rezgést teremtünk a kapcsolati terünkben, s megváltoztatjuk a kapcsolat irányát.

Ha nyitottak maradunk, az nem jelenti azt, hogy engedjük, hogy a másik gyarlóan bánjon velünk, csak annyit, hogy tisztán látjuk a helyzetet és megengedjük azt, hogy egy másfajta szemléletmód is megmutassa magát. Szükségünk van az ilyen helyzetek ajándékaira ahhoz, hogy fejődni tudjunk mi magunk is,  és a kapcsolatunk is.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.        

30 napos párkapcsolati kihívás – 18.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 18.nap

Minél jobban szeretem önmagamat, annál jobban észreveszem, hogy szeretnek.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Sokunk érzi azt, hogy nem szeretnek (eléggé) bennünket. Bármennyire is nehéznek tűnik, vagy dühösek leszünk ettől, de ez csak akkor fog változni, ha mi elkezdjük szeretni önmagunkat. Még abban az esetben is, amikor a családunk vagy barátaink nagyon szeretnek minket, nem fogjuk addig úgy érezni, hogy ez elég, ha mi nem szeretjük önmagunkat. Így azt az üzenetet sugározzuk, hogy nem érdemes minket szeretni, s ez természetesen elriasztja az embereket, ami súlyosabbá teszi a problémánkat. Akkor tudunk megszabadulni a szeretetlenségtől, ha megtanuljuk felismerni a saját értékeinket.

Ha mi értékesnek tartjuk magunkat, akkor mások is fel fogják ismerni az értékeinket. Ha nem becsüljük magunkat, akkor mások sem fognak. Akkor érezzük mások szeretetét, ha szeretjük magunkat.


Feladat:

Ma tegyél valami olyat, amiben megnyilvánul az önmagad iránt érzett szereteted. Ne elnéző legyél, mert ettől nem azt fogod érezni, hogy szeretnek, mert ettől ugyanúgy kimerülsz, mint amikor  áldozatot hozol. Kezdd azzal, hogy alaposan megvizsgálod önmagad. Miben tudnád magad többre tartani és miben bízhatnál jobban magadban? Mi az, amiben elismerhetnéd önmagadat?

Általában sokkal szigorúbb vagy magaddal, mint a téged körülvevő emberekkel. Most itt az ideje, hogy lazíts és felismerd az érdemeidet. Ha alkalmatlannak vagy értéktelennek érzed magad, akkor hagyd magad elmerülni ebben az érzésben, amíg el nem múlik.


Záró gondolatok

Ha alábecsüljük önmagunkat, akkor lehetőséget adunk másoknak is, hogy ezt tegyék. Fontos, hogy tudjuk, hogy mik az értékeink és azt is, hogy mely területeken becsüljük alá magunkat. Ha megvizsgáljuk, hogy ez miért alakult ki bennünk, megtaláljuk a gyökerét, akkor ezt meg tudjuk gyógyítani.

Ne fordítsunk hátat ezeknek az érzéseknek és ne próbáljuk meg elrejteni azokat. A gyógyulás legegyszerűbb módja, ha átéljük az érzéseinket amíg azok maguktól szerte nem foszlanak.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.        

30 napos párkapcsolati kihívás – 16.nap

30 napos párkapcsolati kihívás – 16.nap

Az elvárás időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Minél többet várunk el, annál kevesebbet kapunk. 🙂 Az elvárásainkban egy előre megalkotott kép tükröződik vissza, hogy mi tenne bennünket boldoggá. De még akkor sem leszünk boldogok, ha pontosan azt kapjuk, amit elvártunk, talán egyetlen pillanatig, mert a  boldogságot nem várhatjuk egy helyzettől, egy ajándéktól, mert az belülről fakad.

Az elvárásaink mindig a rejtett hiányosságainkat takarják, s közben pedig úgy csinálunk, mintha ennek a hiányosságnak vagy elvárásnak semmi köze nem lenne hozzánk, s ezért egyedül a társunkat okoljuk. Mindez sajnos a hatalmi harchoz vezet, mert gyakran fordul elő, hogy az elvárásaink rabjává válunk, s ilyenkor vagy semmiségekről csevegünk vagy követelőzünk.

Ez utóbbi elkerülhetetlenül ellenérzéseket vált ki a társunkból. Így kezd el benne növekedni az ellenállás (amit feszít az, hogy szeret bennünket, de mégsem bírja a követelőzést elviselni), s csak idő kérdése, hogy mikor robban fel ez az időzített bomba. Ez vagy egy komolyabb konfliktust vagy egy szakítást okoz.

Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor meg tudunk nyílni a várakozás felé. A várakozás egy pozitív energia, s ebben tudatosak vagyunk, mert ez azt üzeni számunkra, bármi is jön, az a lehető legjobb nekünk, bár nem tudjuk, hogy mi az. Amikor le tudunk mondani az elvárásokról és várakozó álláspontba helyezkedünk, akkor jó dolgok történnek velünk. Nem követelünk semmit, csak hívogatunk. Nem várunk el semmit, mert tudjuk, hogy a legjobbat fogjuk kapni.


Feladat:

Ma vizsgáld meg azokat a területeket, ahol nem kapsz semmit és ahol valamilyen sürgető késztetést érzel. Ezek azok a területek, ahol elvárásaid vannak. Mondj le az elvárásokról és bízz abban, hogy ami azután jön, az előrébb lendít.


Záró gondolatok

Azért érdemes az elvárásoknak sok figyelmet szentelni, mert a legtöbb elvárás azért romboló, mert nincs köze hozzánk. Egy felvett viselkedésforma melléktermékei, amelyeket a szocializáció során építettünk be, s amelyeket a fogyasztói társadalom tart életben.

Az elvárások olyan vágyakból születnek, amiket az elme alkot meg, s majd egy képpé formál, s ezzel a képpel teremtődik meg a távolság köztünk s az elérni kívánt vágy között, s ez a távolság a hiányérzetet táplálja.

Ha elégedettek vagyunk, akkor az elmekontroll sokkal inkább fog sikerülni, mert az illúziókkal átszőtt vágyakat csak a tudatos viselkedéssel és reakciókkal lehet feloldani. Mint ahogy gyakran, az elvárások inkább rólunk mesélnek nekünk, a saját hiányosságunkról, semmint a másik hozzáállásáról.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.


Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.   

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás