Szerző: Kammerer Edina | 2022. szeptember 01. | Számmisztika
A számmisztika világa mindannyiunk számára tartogat olyan információkat, amelyekben érdemes elmélyülni. A személyes évek ciklikusan ismétlődnek, egy ciklus 9 évet foglal magában. A személyes évünk a születésnapunktól a következő születésnapig tart. Ez a saját folyamatainkat mutatja meg, hogy az adott évben milyen hatások érnek, milyen feladatok, milyen lehetőségek találnak ránk. A 9 éves ciklus után, amikor egy új kör indul az életünkben, egy következő szintre tudunk lépni a fejlődés spiráljában. A személyes évünk rezgése hatással van az életutunkra, ezért érdemes tudatosan foglalkozni azzal, hogy milyen területen tudunk növekedni.
Hogyan számold ki a személyes évedet? Az adott évet, a születésed hónapját és a születésed napját add össze. Pl.: ha valaki, szeptember 1-én született, akkor neki így kell számolni: 2+0+2+2+9+1 = 16 = 7-es személyes éve van az illetőnek. Ezek az írások nem csak a számmisztika tanításán alapulnak. A személyes megfigyeléseimről és tapasztalataimról is írok, hiszen régóta figyelem már az egyes évek alakulását. Érdekes volt megfigyelni, hogy az adott szám rezgése tényleg mennyire befolyásolta a személyes évem tapasztalatait.
Az 1-es személyes év ➡ az új kezdeteket, az új lehetőségeket jelöli a számmisztikában. A szellemi energia összekapcsolódik az isteni szikrával, és inspirált ötletek záporozhatnak az életünkbe. A személyiség szintjén az egónak kell megküzdeni ezzel a termékeny időszakkal, spirituális szinten pedig a teremtő szellem alkot. Mindkét folyamat egyformán fontos, hiszen az egó tudattalan tartalmait is érdemes felfedezni, mert ezek erősen befolyásolják a cselekvő energiáinkat.☝️Ez egy kreatív kezdet, amelyben könnyedén összekapcsolódhatunk az életerővel, az önkifejezéssel.
Az 1-es személyes év ➡ alkalmas arra, hogy nemiségünktől függetlenül foglalkozzunk a maszkulin energiával. A saját férfi oldalunk megértése, illetve az apával kapcsolatos témák ebben az időszakban fájdalommentesen oldhatók fel. Ez a rezgés, amit az 1-es személyes év képvisel képes meggyógyítani a bennünk működő férfi energiát, ha erre szükség van, vagy képes egy magasabb minőséget megmutatni nekünk ezen a területen. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas utazás lehet, ha szentelünk figyelmet arra, hogy foglalkozzunk az édesapánkhoz kapcsolódó emlékekkel, vagy megfigyeljük a minket körülvevő férfiakat. Az édesapánktól tanuljuk meg a kapcsolódást, ezért érdemes az emberi kapcsolatok területét objektíven szemlélni, hogy vajon milyen “örökség” mentén kapcsolódunk másokkal.
Ebben az évben sokat tehetünk azért, hogy a külső kisugárzásunk változzon. Ha láthatóvá akarjuk tenni a karizmánkat, azt a spirituális erőt, ami a belső fényünkből táplálkozik, akkor ez az időszak nagyon is alkalmas erre. Ebből a folyamatból energiát meríthetünk, amelyet mind a cselekvéshez, mind a határozottság kialakításához, vagy továbbfejlesztéséhez fel tudunk használni. Ez a belső utazás a bennünk égő szenvedélyt🔥 más megvilágításba helyezi és táplálja annak tüzét valódi energiával és lendülettel. Több motivációt és lelkesedést tudunk megélni ebben az időszakban, mint bármikor máskor.
Mik az 1-es személyes év kihívásai? ➡ Ha elveszítjük a fókuszt vagy a jelenlétet, mivel az intenzitása ennek az évnek igen erőteljes. Ha elkezdünk sodródni, akkor a tudatosság csökkenni kezd. Ugyanakkor, ha folyamatosan kontrollálni akarjuk a folyamatainkat, azzal sok energiát veszíthetünk. Érdemes arra odafigyelni, hogy amikor ennyire érezzük az erőnket, ne akarjuk a mi megoldásainkat másokra erőltetni. Illetve, ha a saját folyamataink másoktól is függnek, jó, ha minél előbb belátjuk, hogy mi nem tudjuk az ő részüket gyorsítani a saját haladásunk érdekében. Ezért gyakran türelmesnek kell lennünk. A türelem egy nagyon fontos tanítása az 1-es személyes évnek, ezért jó, ha már az év elején felvértezzük magunkat vele.
Egy másik nagyon fontos kihívása ➡ ennek az évnek az egyedüllét és a magány. Sokszor érezzük azt ilyenkor, hogy mindent nekünk kell csinálni, nem támaszkodhatunk senkire, az van elvégezve “rendesen”, amit mi magunk csinálunk meg. Mivel ennek az évnek az az egyik nagy tanítása, hogy hogyan tudunk a Szellemmel együtt teremteni, vagyis hogyan tudunk az életünk társteremtőjévé válni, ezért ez a folyamat azt igényli, hogy jól legyünk önmagunkkal, tudjuk egyedül időt tölteni, rá tudjunk hangolódni a saját szükségleteinkre és rálássunk arra, hogy kik vagyunk a munkánk, az emberi kapcsolataink, a fizikai tüneteink, stb. nélkül. Kik vagyunk, amikor egyedül vagyunk?
Az 1-es személyes év, ➡ ha jól éljük meg, akkor megajándékoz egy úttörő energiával bennünket. Egy számunkra fontos területen áttörést érhetünk el, és megélhetjük a reformer energiáinkat. Egy nagy tanulási folyamata az 1-es évnek, hogy mindenképp lássuk a saját vágyainkat és terveinket, de mellette egyenértékűen figyeljünk arra is, hogy az egyéni tervünk hogyan illeszkedik a nagyobb képbe. Ebben a megújulásban és a cselekvő erőnk fokozódásával szinte megállíthatatlanná válunk, és mint egy mágus, vagy egy alkímiai mester, alkotni, teremteni kezdünk. Ez az év azt szolgálja, hogy megtapasztaljuk azt, hogy akár a semmiből is hatalmas dolgokat lehet teremteni, ha hiszünk önmagunkban és az isteni vezettetésben.
Az 1-esz személyes év konfliktusai ➡ abból fakadhatnak leginkább, hogy meg akarunk felelni a külvilágnak és nem figyelünk arra, hogy mi magunk mit szeretnénk. Ha mások vágyait teremtjük ebben az évben, később nem magunknak fogunk aratni, és ez csalódottá tehet bennünket. Ha nem figyelünk magunkra, könnyen egy monoton év lehet ebből a csodálatos rezgésből, amiben, mint a robotok próbálunk túlélni. Nem mindegy, hogy valaki (vagy mi) túlhajszol bennünket, vagy ráérzünk az áramlásra és megfelelően tudjuk fokozni vagy csökkenteni a tempót.
Nekem az egyik legerősebb tanításaim közé tartozott az 1-es években a rugalmasság megértése. A kedvenc példám, ami meditációban gyakran előjött, a delfinek útmutatása volt. Ha megfigyeljük a delfineket, azt vehetjük észre, hogy amikor feléjük tart egy kb. 1 méteres hullám, akkor ők felfekszenek a hullámra és mennek vele, amíg jól esik nekik. Nem úgy találja el őket a hullám, hogy elsodorja őket, vagy megroppantja a gerincüket, hanem meglovagolják azokat, mint lehetőségeket. A másik kedvenc tanításom El Moyra felemelkedett mester tanítása, ami nagyon hasonló a delfinekéhez. Ő azt mondja, hogy engedd, hogy hassanak rád a dolgok, hogy formáljanak. Engedd, hogy elhajoljon a tengelyed, a gerinced, mint a búzakalász, de ne törjön meg.
Mire figyeljünk tehát ebben az évben? Arra mindenképp, hogy ne halogassunk dolgokat. Ez a cselekvőerőnknek nem kedvez. Mivel ez egy alapvetően aktív időszak, nem jó, ha akadályozzuk az energia áramlását az életünkben. Nem baj, ha kilógsz a sorból és mást csinálsz, mint a körülötted lévők, de ebben az időszakban ők nagy valószínűséggel nem fognak benned és az utadban hinni, ezt neked kell most beletenned. A többiek elismerése csak később fog megérkezni, amikor már látszanak a mostani teremtésed gyümölcsei. Ettől lehet magányos ez az év. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet párkapcsolatod, hanem azt, hogy magadra kell figyelned és a világban a helyedre.
Kammerer Edina Bliss
www.kammereredina.com
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
Szerző: Kammerer Edina | 2020. január 28. | Lélekcseppek
Talán sokunk szembesül azzal a kérdéssel olykor-olykor, hogy mi a helyes döntés. Sokszor talán összeütközésbe kerülünk másokkal, ami nekik egy jó döntés, tőlünk az távol áll. Ami az egyik embernek őszinteség, az a másiknak csak egy felvett szerep. Ami az egyik embernek hallgatás, a másiknak gyávaság. Folyamatosan döntünk, s próbáljuk az életünkből a lehető legtöbbet kihozni.
Azt hiszem, hogy nem az a cél, hogy jók legyünk. Ez egy tág és relatív fogalom. Nem lehetünk jók azáltal, hogy önmagunkkal fordulunk szembe. Nem tettethetjük a jóságot, hogy más valaki kedvében járjunk, ha az szembemegy a hitünkkel. Nem áltathatjuk magunkat, hogy ha “jól” cselekszünk, akkor majd rendbe jönnek a dolgaink. Akkor nem, ha a jó cselekedetünk nem igaz.
Hiába cselekszünk jót, ha közben hazudunk magunknak és másoknak. Hiába mondunk jót, ha közben nem hisszük el, amit mondunk, vagy szívünk szerint mást mondnánk. Hiába kedvezek valakinek, ha belül azt érzem, nem érdemli meg. Hiába próbálok jól dönteni, ha közben magamat, a valódi érzéseimet félre kell állítanom.
A jó cselekedet akkor lesz valódi, ha a szívem mélyéről fakad, s ha igaz tudok maradni a hitemben és a szívemben. Ha keresem azt a csendben, a lelassulásban, az elmélyülésben, hogy minek van létjogosultsága és minek van értéke. A szavak vajon ablakok vagy falak? Mindig akar tőlünk valaki valamit. Hogy értsünk vele egyet, hogy ítéljünk meg másokat, hogy viselkedjünk valahogy, ahogyan neki jó. De az nem biztos, hogy nekünk is jó.
Ha befelé figyelünk, ha a belső terünkben meg tudjuk lelni azokat az alapvető igazságokat, amelyekben hiszünk és amelyektől működik az életünk, s ezekhez hűek tudunk lenni, ha önmagunkhoz hűek tudunk lenni, attól függetlenül, hogy ettől szeretnek-e mások, vagy nem, akkor tudunk igazak lenni.
Mert akkor a cselekedeteinket és a beszédünket nem a szeretet iránti vágyunk mozgatja, hanem az önmagunk, mások és az élet iránti tisztelet. Amikor békére lelünk a szívünkben egy ilyen helyzetben, tudhatjuk, hogy hűek maradtunk önmagunkhoz.
Amikor igazakká válunk, nem feltétlenül beszélünk újra és újra, mert ilyenkor egy erő születik meg a szívünkben, s ez az erő megengedő és megtartó. Ez az erő nem akarja, hogy nekünk legyen igazunk, hogy ez hangosan ki legyen mondva, mert ez az erő önmagában igaz. Ez egy olyan fény, amely segít, hogy az árnyainkat megvilágítsuk, s megengedjük, hogy legyenek.
Megengedjük, hogy a közelünkbe jöjjenek. Talán ijesztőek, de hisszük és tudjuk, hogy van bennünk elég erő, hogy bármi is jöjjön ki a sötétből, nem árthat nekünk. Csak mi árthatunk magunknak, s ezt azzal tesszük leginkább, ha hátrahagyjuk magunkat mások kedvéért.
Maradjunk hát igazak a szívünkben, függetlenül attól, hogy más mit akar tőlünk. Mert minden, ami tiszta és szeretet, az megnyilvánul, amikor otthon, a csendben, egyedül, a tükörbe nézünk. Ha magunkat látjuk úgy, ahogyan vagyunk, s ha nem nehéz a saját szemünkbe nézni, könnyűvé válik a szívünk.
Mint amikor Anubius megméri egy lélek súlyát, terheit a halál kapujában. Ugyanez a “mérlegelés” történik, ha őszinték vagyunk magunkkal. S az életünk mind-mind a döntéseinket és az igaz szívűségünket fogja visszatükrözni számunkra, mert ha a szívünk könnyű, a létezésünk is az.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az érzékelés nem más, mint kivetítés.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amit látunk magunk körül, az az elménkben lévő dolgok tükröződése. Az értékrendünk és a magunkról alkotott képünk határozza meg azt, ahogyan a világot és az embereket magunk körül látjuk. Ha megváltoztatjuk az értékrendünket, akkor nem fogunk másokat korlátozni, amit azért csinálunk, hogy hasonlóvá tegyük őket magunkhoz.
Ha ráébredünk arra, hogy mindaz, amit tapasztalunk, a saját elképzelésünk következménye, akkor hatalmunkban áll megváltoztatni azt. Ha pl. egy film nem tetszik, akkor nem a képernyőn változtatunk, hanem a filmet cseréljük ki. A film az olyan, mint az értékrendünk, a vetítőfülke pedig, mint az agyunk. Amikor felfedezzük ezt a hasonlóságot, könnyebben értjük meg, hogy a film, amit vetítünk az életünkben, miről szól: tragédia, komédia, romantikus film, kalandfilm, vagy egy uncsi film, amin már mi magunk is ásítozunk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg a Társadat, vagy valamilyen más emberi kapcsolatodat. Milyen elképzelésed van vele kapcsolatban, ami befolyásolja a róla alkotott képedet! Változtasd meg az elképzelésedet, és lásd meg a magasabb rendű értékeket vagy gondolatokat. Így a magadról alkotott képed is változni fog.
Amikor elég időt adsz magadnak arra, hogy megváltoztasd a tudatalattid képeit, megváltozik az a film is, amit az életedben vetítesz. Ha tudatosítod, hogy minden, amit látsz és tapasztalsz, a saját döntéseidből fakad, akkor érezni és tudni fogod, hogy mi, hogyan működik a saját vetítőfülkédben, ami azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozhatsz, amelyek az életedet és a kapcsolatodat boldogabbá tehetik.
Záró gondolatok
Úgy tudjuk megváltoztatni az észlelésünket, ha belátjuk, hogy egy adott eseményt azért választottunk, mert valamilyen módon egy döntésünk kapcsolódott hozzá. Ha fontos esemény történik az életünkben – ez lehet jó és rossz is – mindig döntéseket hozunk ezzel kapcsolatban, amelyekből a magunkra, az életünkre, a párunkra vagy akár a Teremtőre vonatkozó nézeteink fakadnak. Így gyakran egymásnak ellentmondó nézetek raktározódnak el egymás mellett az agyunkban.
Amikor elnyomjuk magunkban ezeket a döntéseket, akkor az életünk bonyolulttá válik, mert egy olyan értékrend irányítja, amit magunk elől is elrejtünk. Gyakran annyira nem merünk konfrontálódni, hogy mélyen eltemetjük magunkban azt az értékrendet, ami ellentétben áll egy másikkal.
EZ A MEGTAGADÁS REJTI EL A BELSŐ KONFLIKTUST, ÉS ÍGY VETÍTŐDIK KI A KÜLVILÁGRA. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy milyen döntést hoztunk (milyen mély meggyőződéssel mondtunk ki magunkban valamit egy esemény kapcsán) akkor fel tudjuk szabadítani magunkat a hatása alól, s így elérkezik a megbocsátás, az átalakulás és a csodák ideje. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A nyitottság és az érzelmeim átélése gyógyít.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor valaki támad bennünket, akár van igazság benne, akár nincs, maga a támadás érzése olyan fájdalmat kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Amikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat, vagy elhatárolódunk tőlük, vagy a támadónk ellen fordítjuk. A védekezés egyik formája sem visz közelebb a megoldáshoz.
A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hogy ezek az érzések se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk azokat.
Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amíg azok el nem múlnak. Így lépünk magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat tovább haladhat.
Feladat:
Ma legyél a lehető legvédtelenebb és bátran éld át az érzéseidet. Lehet, hogy még nehezebb érzésekben lesz részed, de éld át azokat, amíg teljesen el nem múlnak. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lelsz. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.
Záró gondolatok
A nyitottság egy nagyon fontos “probléma megoldó” eszköz. Amíg nyitottan tudunk hozzáállni a másikhoz, addig keressük a megoldást. Amint bezárunk és engedünk a fájdalomnak és az önsajnálatnak, egy nehezebb rezgést teremtünk a kapcsolati terünkben, s megváltoztatjuk a kapcsolat irányát.
Ha nyitottak maradunk, az nem jelenti azt, hogy engedjük, hogy a másik gyarlóan bánjon velünk, csak annyit, hogy tisztán látjuk a helyzetet és megengedjük azt, hogy egy másfajta szemléletmód is megmutassa magát. Szükségünk van az ilyen helyzetek ajándékaira ahhoz, hogy fejődni tudjunk mi magunk is, és a kapcsolatunk is.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minél jobban szeretem önmagamat, annál jobban észreveszem, hogy szeretnek.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Sokunk érzi azt, hogy nem szeretnek (eléggé) bennünket. Bármennyire is nehéznek tűnik, vagy dühösek leszünk ettől, de ez csak akkor fog változni, ha mi elkezdjük szeretni önmagunkat. Még abban az esetben is, amikor a családunk vagy barátaink nagyon szeretnek minket, nem fogjuk addig úgy érezni, hogy ez elég, ha mi nem szeretjük önmagunkat. Így azt az üzenetet sugározzuk, hogy nem érdemes minket szeretni, s ez természetesen elriasztja az embereket, ami súlyosabbá teszi a problémánkat. Akkor tudunk megszabadulni a szeretetlenségtől, ha megtanuljuk felismerni a saját értékeinket.
Ha mi értékesnek tartjuk magunkat, akkor mások is fel fogják ismerni az értékeinket. Ha nem becsüljük magunkat, akkor mások sem fognak. Akkor érezzük mások szeretetét, ha szeretjük magunkat.
Feladat:
Ma tegyél valami olyat, amiben megnyilvánul az önmagad iránt érzett szereteted. Ne elnéző legyél, mert ettől nem azt fogod érezni, hogy szeretnek, mert ettől ugyanúgy kimerülsz, mint amikor áldozatot hozol. Kezdd azzal, hogy alaposan megvizsgálod önmagad. Miben tudnád magad többre tartani és miben bízhatnál jobban magadban? Mi az, amiben elismerhetnéd önmagadat?
Általában sokkal szigorúbb vagy magaddal, mint a téged körülvevő emberekkel. Most itt az ideje, hogy lazíts és felismerd az érdemeidet. Ha alkalmatlannak vagy értéktelennek érzed magad, akkor hagyd magad elmerülni ebben az érzésben, amíg el nem múlik.
Záró gondolatok
Ha alábecsüljük önmagunkat, akkor lehetőséget adunk másoknak is, hogy ezt tegyék. Fontos, hogy tudjuk, hogy mik az értékeink és azt is, hogy mely területeken becsüljük alá magunkat. Ha megvizsgáljuk, hogy ez miért alakult ki bennünk, megtaláljuk a gyökerét, akkor ezt meg tudjuk gyógyítani.
Ne fordítsunk hátat ezeknek az érzéseknek és ne próbáljuk meg elrejteni azokat. A gyógyulás legegyszerűbb módja, ha átéljük az érzéseinket amíg azok maguktól szerte nem foszlanak.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások