Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor unatkozunk, akkor fáradttá, fásulttá és lehangolttá válunk. Gyakran a társunkat okoljuk, hogy nincs kedvünk hozzá – az ő hibája mert borzasztóan unalmas, nincs benne kreativitás, nincs semmilyen új ötlete, stb.
De az unalomnak is, mint minden más érzelemnek, ahhoz van köze, aki átéli azt. Azért érezzük az unalmat, mert valamit magunkba zárunk, vagy mert nem nyílunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélni kezdünk valamiről, amiről korábban nem mertünk, az izgalmat, új energiát jelent. Ha úgy döntünk, hogy nem beszélünk arról, amitől félünk, hogy tönkreteheti a kapcsolatunkat, akkor elszigetelődünk, s ezáltal rombolja a kapcsolatunkat. Ha vállaljuk az érzelmi kockázatot és foglalkozunk azzal, amivel kell, szembenézünk a félelmeinkkel, beszélünk róla, ezáltal a társunkat közel engedjük magunkhoz, s ez garantáltan elmulasztja az unalmunkat.
Feladat:
Ma tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amit magadba zártál. Melyik az a terület, ahol elszigetelődtél? Oszd meg ezt a társaddal.
Addig beszéljetek róla, amíg mindketten elmondtok mindent ezzel kapcsolatban, amíg úgy nem érzitek, hogy mindketten elégedettek vagytok és békesség van. Így együtt tudtok továbblépni, s egyikőtök sem ragad be itt, és vesztegel, míg a másik halad tovább, mert nem vette észre, hogy valami elakadás van.
Záró gondolatok
A kommunikáció a legfontosabb az emberi kapcsolatainkban. Viszont ez az egyik leginkább félreértett terület is. Az, hogy beszélünk sok dologról, az nem jelenti azt, hogy bensőséget, meghitt kommunikációt tudunk megvalósítani a kapcsolatunkban. Ha csak az egyik fél beszél, az nem kommunikáció, az monológ. Nincs meg benne az áramlás.
Amíg csak az egyik fél kinyilatkoztat, a másik visszafolyt. Így születik meg az egyensúly. Ha abba a csoportba tartozol, aki imád beszélni, akkor tudatosan reformáld meg a kommunikációdat, kezdj kevesebbet beszélni és engedd a másikat megnyilvánulni. Ha régóta van ez az állapot, több időre lesz szüksége a társadnak, míg igazán beszélni kezd, mert már túlságosan hozzá van szokva ahhoz, hogy csendben van.
Ha te az vagy, aki mindig hallgatsz, itt az ideje, hogy előmerészkedj a csigaházadból és elkezdd felvállalni a gondolataidat és érzéseidet. Először talán küzdened kell azért, hogy a másik meghallgasson, de idővel és elszántsággal, megtanulod hallatni a hangodat és ezzel együtt megmutathatod magad a társadnak és a világnak.
Egy kapcsolatban a kommunikáció főleg nem beszédet jelent. Sokan a beszéddel fedik el a valós érzelmeket. Egy kapcsolatban meg kell tanulnunk olvasni a másikból, a mimikájából, a rezdüléséből, a viselkedéséből és a reakcióiból. Egy jó kapcsolatban nem hemzsegnek a szavak, becsüljük a csendet, mégis gondolati síkon egy hullámhosszon vagyunk.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A szex kommunikáció, nem mesterség.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? A szexualitás nem arról szól, hogy mesteremberek vagyunk egy szakmában, vagy egy területen. A szexualitás valódi lényege a kommunikáció. Amit közlünk, abban a tapasztalatban van részünk.
Ha nem szeretetet kommunikálunk a szexualitásunkon keresztül, akkor nincs is részünk szeretetben. Ha csak a kikapcsolódásra és az igényeink kielégítésére koncentrálunk, akkor nagyon alacsonyan tartjuk a szexet az életünkben. Ha a szexuális energiáink azt sugározza, hogy ez olyasmi, amitől tiltottak bennünket, akkor a tiltott gyümölcs izgalmát éljük meg benne, de ilyenkor érdemes a tabuk megszegése nyújtotta izgalmakon túljutni, mert ezzel a hozzáállással szintén korlátozzuk, egy bizonyos szinten tartjuk a szexualitásunkat, s ezáltal sok mindent elmulasztunk, amiben valóban részünk lehetne.
A szex a kapcsolatteremtés és kommunikáció egy módja egy párkapcsolatban. A kommunikáció az egyik legjobb gyógymód, segít abban, hogy túllépjünk a hatalmi harcokon és elinduljunk a partnerünk felé. Átsegít a nehézségeken, a nézeteltéréseken.
A kommunikáció gyógyít és felszabadítja a fásultságot. A szex is képes minderre, ha nem korlátozzuk a fizikai szintre. A szexualitásban megjelenik az érzelmi töltés, ugyanakkor a szellemi energiák is részévé válnak, s ezeken keresztül kapcsolódunk a társunkhoz, s megismerjük őt máshogyan, egy sebezhetőbb állapotában. Általa teljes mértékben adunk a társunknak, és kapunk is tőle.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mi az, amit a szexuális energiáidon keresztül a partnereddel közölsz, vagy közöltél. Visszavonultál a szextől? Figyeld magad közben, legyél jelen, s engedd, hogy a szeretet egy magasabb formája átjárjon közben.
Záró gondolatok
A teremtő és alkotó erőnk nagy része a kundalíni energiából származik, ezért érdemes ezt a csatornát tisztán tartani. Érdemes úgy kapcsolódni a másikkal, hogy a testiség mellett figyelmet szentelünk a lelkiségnek, létrehozzuk a szívkapcsolatot.
Amikor elmélyülünk a párkapcsolatunkban, túllátunk a fizikai formákon, engedjük, hogy a lelki energiák megnyilvánuljanak és bekapcsolódjanak a közös táncunkba, akkor a párkapcsolatunkban is megnyílik egy új minőség.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amíg el nem fogadom.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Ha belőlünk valamilyen viselkedés, hozzáállás, gesztus ellenkezést vált ki, az magától nem fog elmúlni, mert azért érkezett az életünkbe, hogy tanítson valamit. Ez az ellenállás mivel bennünk született meg, csak mi tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet.
Minél inkább el akarunk távolodni egy ilyen helyzettől vagy viselkedéstől, annál inkább a rabjává válunk, mert ez az ellenállás bennünk van, minket akadályoz. Egyet tehetünk, elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, s megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabadítjuk magunkat azért, hogy előrébb vagy tovább léphessünk.
Feladat:
Ma gondolj arra az emberre, aki a legerősebben váltja ki belőled az ellenérzést. Képzeld el, hogy leküzdöd ezt a távolságot, ami köztetek van, ami az előítéletekből fakad. Képzeld el, hogy a saját fényed egybeolvad ennek a másik embernek a fényével.
Amikor azt érzed, hogy ez a két fény eggyé vált, maradj meg ebben a békében. A nap folyamán többször is ellenőrizd, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami mégis megzavarja, akkor az ellenállás újabb rétegeibe jutottál, de ez ne szegje kedvedet, vannak olyan helyzetek, amik több szinten is mutatnak számunkra valamit. Ebben az esetben ismét közeledj a másik felé, amíg a fényetek újra egybe nem olvad és amíg el nem éred a teljes béke állapotát.
Záró gondolatok
Gyakran azt várjuk, hogy ami zavar a másikban, azt ő változtassa meg, hogy nekünk könnyebb legyen. De így elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől, attól, hogy mi is meglássunk valamit magunkban, ami talán nem működik bennünk olyan jól. Azért szép ez a világ, mert ennyire mások és színesek vagyunk. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki egyforma, ahol nem élhetjük meg az egyediségünket, a lényünk kreatív energiáit.
S éppen azért, mert sokszor ennyire különbözőek vagyunk, tudunk tanulni egymástól. Ha két ember között szívkapcsolat van, akkor az megtartja ezt a közösség érzést bennünk a szeretetben, s a változás ideje alatt mindkettőnket átsegít és segít egymáshoz újra hazatalálni.
Ha valami nekem nem tetszik, azt én tudom először magamban elfogadni, megismerni, megváltoztatni, s az én megváltozott hozzáállásom fogja a másik reakcióját és viselkedését is megváltoztatni. Egyetlen kincsünk a párkapcsolatok útvesztőjében a TUDATOSSÁG. Ha nem a pillanatnyi emóciók ösztönös reakcióit éljük, hanem veszünk 3 mély lélegzetet, és a lelkünk mélyéről hozzuk elő azt a választ, ami segít egy élhető és tápláló energiamezőt kialakítani.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha kimerült vagyok, akkor szerepet játszok.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Gyakran előfordul, hogy olyan kimerítő szerepekbe kerülünk, amelyek kiégéshez vezetnek, mert csak eljátsszuk azt a szerepet, amilyennek szerintünk lennünk kellene.
Ha egy szerep vagy szabályok, akár kötelességek, kötelezettségek vezérelnek a cselekedeteinkben, akkor ugyan lehet, hogy jól cselekszünk, de rossz a szándékunk, a motivációnk. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk arra, hogy van szabad választásunk, a tetteinket a megszokások irányítják. Emiatt sok felesleges és szükségtelen dolgot teszünk, akár azért, hogy bizonyos érzéseket elkerüljünk, vagy azért, hogy meggátoljuk, hogy jó dolgokat kapjunk.
A szabad választás azonban energiával tölt fel bennünket. Ha nagyon kimerültek vagyunk, akkor tűzzünk ki apró célokat magunk elé. Ha elérjük az egyik apró célt, akkor abból energiát nyerünk.
Ha egy bizonyos szerepet át akarunk alakítani, hogy az adás-elfogadás szabadon áramoljon benne, akkor a saját választásunk szerint döntsünk és úgy cselekedjünk, ne úgy, ahogyan szerintünk cselekednünk kellene, így az energia áramlása elindul. Ha képessé válunk arra, hogy jó okkal tesszük azt, ami jó, akkor az enerváltság, a megfelelés távozik az életünkből és a szeretet marad. 🙂
Feladat:
Keress az életedben egy olyan területet, ahol kimerültnek érzed magad. Képzeld el, hogy ez a kimerült éned egy álruha. Távolítsd el ezt az álarcot és nézd meg, hogy ki van mögötte. Lehet, hogy találsz egy családtagot, vagy egy árnyék személyiséget, akár egy kisgyereket, vagy éppen a támogatásra szoruló önmagadat, amint éppen egy fájdalmas érzéssel küzdesz. Tedd fel a kérdést, hogy miben segíthetnél neki és tedd is meg.
Képzeld el, hogy átöleled önmagad, vagy azt, akire rábukkantál a szerep mögött és közben támogasd és vigasztald. Szeretetedben engedd önmagadba olvadni ezt a valakit. Ezáltal egy űrt betölt ez a megadás, és az energia elkezd áramolni, begyógyítja azokat a területeket, ahol eddig konfliktusaid voltak.
Záró gondolatok
Ahhoz, hogy önmagunk számára a cselekedeteink elfogadhatóak legyenek, gyakran “hamisítjuk meg” a motivációinkat. Amikor le tudjuk bontani ezeket az illúziókat magunkról, és őszintén szembenézünk a tetteink mozgatórugójával, ahelyett, hogy elítélnénk magunkat, szeretettel fordulunk önmagunk felé. Ráébredünk arra, hogy esendőek vagyunk, hiszen emberek vagyunk.
Nem kell tökéletesnek lennünk, pusztán csak törekednünk arra, hogy mindig önmagunk mellett döntsünk. Ha megértjük azt, hogy nem mi felelünk mások jóllétéért, hiszen mindenki maga dönt az élete és az életminősége felett, kinyílik a világ, s azt a sok energiát, amit eddig másoknál kötöttünk le, vissza tudjuk áramoltatni magunk felé.
Ez egy nagyon fontos felismerés, mert így sikerül visszatalálni magunkhoz, meggyógyítani a szándékainkat, s elfogadni azt, hogy néha bizony hibázunk, s ez rendjén van. De ne kössük meg magunkat ezek a hibák által, hanem engedjük, hogy szabadok legyünk!
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások