Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | Lélekcseppek
A Krisztusi Tudatosság legfőbb üzenete a feltétel nélküli szeretet. December 24-én újra és újra éljük a Betlehemi misztériumjátékot, amely emlékeztet minket arra, hogy ez a Tudatosság leszületett a Földre, hogy lehorganyozza az emberek szívében a szeretet áldását.
Gyerekkoromban számtalanszor végignéztem a templomban a Betlehemi csodajátékot, és mindig azt vártam, hogy jöjjön végre a Csillag, ami utat mutat. Ez tetszett a legjobban az egész előadásban. Kisgyermekként nem kellett, hogy értsem, milyen mélyebb mondanivaló rejlik az előadás mögött, hiszen megjelent a csillag és tudtam, hogy a csoda megtörtént, ösztönösen kapcsolódtam ezzel a misztériummal.
Átéltem a csodát, tudtam, hogy valami különleges történt, s mire hazamentünk, ott állt a nappaliban a feldíszített fa és alatta az ajándékok. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor eltávolodtam a lelkemtől és a karácsonyt teherként éltem meg, amikor alig vártam, hogy vége legyen a közös családi vacsorának, s egyre távolabb kerültem az ünnep fényétől, s a bennem lobogó fénytől is. Ezekben az időszakokban nem tudtam átélni, hogy mit is jelent az igaz szeretet, de ezek az elvesztegetett évek mutatták meg azt is, hogy milyen ráhangolódás nélkül, elméből kipipálni a karácsony estét.
Semmi nem fogható ahhoz, amikor sejtszinten átélem azt, hogy egyesítem magamban az Égatyát és Földanyát, s megszületik bennem a feltétel nélküli szeretet fénye, a Krisztusi Tudatosság. S ezt a misztériumot látom, amikor készülünk szenteste a vacsorához. Édesanyám szívvel-lélekkel elkészíti a vacsorát, előhívva magából a gyönyörű női energiáit, s ez áldásként száll az ételbe. Édesapám belevágja a fát a tartóba, gondoskodik az italokról, a jó hangulatról, s megcsillan szemében a férfi minőség lobogó fénye. Valahogy ők is átszellemülnek ezen a napon, lelassulnak és befelé figyelnek. Persze ugyanakkor jelen van a stressz is, hogy minden rendben legyen, minden tökéletes legyen, de ez ahogyan közeledünk az estéhez, lágyulni kezd.
A vacsorához mindig meghívom az Angyalokat, hogy legyenek részese velünk együtt az ünnepnek, és osztozzunk ebben a csodálatos örömenergiában. Valahogy ilyenkor kilépünk a hétköznapi család mintájából, s egy magasztosabb, szeretet-teljesebb energia leng körbe minket.
A szüleim ezt a szentséget csak karácsonykor tudják megélni, ezért nagyon hálás vagyok azért, hogy van egy olyan nap az évben, amikor sokan törekednek arra, hogy a lelassult csendben rátaláljanak erre az ajándékra. Én tudatosan teremtem minden napomat ebben a fényben, mert szeretném, hogy a hétköznapjaim egy ilyen időtlen békességben teljenek.
Ezt az üzenetet hordozza mindannyiunk számára a karácsony, hogy találjuk meg ezt a fényt magunkban, s legyen minden napunk valódi forrása. Kezdetnek van egy ünnep, ami erre a szeretetre fordítja a figyelmünket, de az már rajtunk múlik, hogy hányszor van karácsony egy évben, hányszor öltöztetjük ünneplőbe a lelkünket, s hányszor érkezünk meg a szív valódi erőterébe.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A hatalmi harcban a másik fél azt birtokolja, ami belőlem hiányzik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Minden hatalmi harc egy lehetőség arra, hogy visszanyerjük önmagunk egy olyan részét, amit elveszettnek hittünk. Az az ember, aki velünk szemben áll, képviseli ezt a rejtett, leszakadt részt. Ha túl tudunk lépni ezen a helyzeten, ha felhagyunk az ítélkezéssel, ha nem akarunk önigazolásokat begyűjteni és kezet tudunk nyújtani ennek az embernek, akkor olyan módon kapcsolódunk hozzá, amivel segítünk neki.
Ha ki tudjuk nyitni az ajtót előtte, akkor megkaphatjuk tőle azt a létfontosságú részünket, amelyik hiányzik. Ha ezt visszakapjuk, a növekedés egy magasabb szintjére emelkedünk és ez az ajándék minket is megment azáltal, hogy rajta segítettünk.
Feladat:
Képzeld el, hogy a vélt ellenséged szemben áll veled. Vedd észre, hogy azt a létfontosságú részt képviseli, amely belőled hiányzik. Nyújtsd ki felé a kezed, és vedd le róla az ellenséges álarcot, hogy alatta felfedezd önmagadnak azt a részét, amelyről úgy gondoltad, hogy hiányzik.
Záró gondolatok
Tedd fel magadnak ilyen helyzetekben a kérdést: “Miben segíthetek?”. Neked, magadnak van szükséged a segítségre, s ha tudod, hogy miben, akkor add is meg magadnak. Fordulj magad felé támogatással és szeretettel.
Öleld magadhoz az elveszettnek hitt részedet. Így tudsz növekedni és több lenni, s a benned sérült rész veled együtt növekszik, s eléri a jelenlegi korodat, s így visszaolvad beléd. Így tudod visszanyerni a hiányzó részedet, s ettől több önbizalmad lesz, sikeresebb leszel s sokkal elfogadóbbá válsz.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha a társam más álláspontot képvisel, akkor új út vár rám az életben.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Egy párkapcsolatban a két fél egy elmét alkot, amely magában foglalja mindkettejük elméjének elemeit. A társunk az igazság egy olyan aspektusát képviseli, amelyek fontosak mind a személyes fejlődésünk, mind a kapcsolatunk fejlődésének szempontjából.
Ha úgy érezzük, hogy a társunk más álláspontot képvisel, ha olyan megoldást vagy elképzelést támogat, ami ellenkezik a mienkkel, akkor azt érezzük, hogy fenyeget bennünket. Mindez csupán azt jelenti, hogy az élet arra int bennünket, hogy lépjünk előre.
Ha tanulunk abból, ahogyan a társunk viszonyul valamihez, s ha egy magasabb szinten egyesítjük a kettőnk álláspontját, akkor előrébb lépünk a kapcsolatunkban. Amikor sikerül két különböző álláspontot eggyé olvasztani, az egyenlőség egy olyan szintjére jutunk, ahol mindkettőnkben nagyobb lesz a bizalom és többet leszünk képesek elfogadni.
Feladat:
Ma vedd észre, hogy bár a társad látszólag egészen mást cselekszik, mint te, a saját növekedésed és életerőd szempontjából igen fontos, hogy megváltozz és befogadd azt, amit a társad kínál. Értékeld, hogy a társad valami mást hoz. Ha együtt tudtok fejlődni, ez rugalmassággal, szélesebb látókörrel és sikeresebb életúttal ajándékoz meg téged.
Záró gondolatok
Sokszor az a probléma ezekben a helyzetekben, hogy ragaszkodunk az eredeti elképzelésünkhöz, és nem látjuk be, hogy csinálhatnánk máshogyan is a dolgokat. Nem minden csak úgy működőképes, ahogyan mi elképzeljük, vagy kigondoljuk. Ébredjünk rá, hogy a más álláspontokból is tanulhatunk, s adjuk meg a társunknak azt a tiszteletet, hogy figyelembe vesszük a véleményét.
Amikor közösen eldöntjük, hogy egy kérdésben merre tovább, próbáljunk olyan megoldást találni, amelyben mindkettőnk akarata és energiája benne van. Ha csak az egyikünké, a változás nem azt az irányt fogja venni, amit remélünk tőle.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Csak akkor próbálok irányítani, ha elvesztettem a bizalmamat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Az irányítás válasz a félelmünkre. Amikor attól félünk, hogy megsérülhetünk (ahogyan ez a múltban már megtörtént), akkor megpróbáljuk magunkat, másokat, vagy helyzeteket irányítani.
A tudatalattinkban húzódik meg az irányítás kényszere, s emögött olyan régi csalódások lappanganak, amik miatt elveszítettük a hitünket és a bizalmunkat. Minden helyzet, amiben irányítunk, egy olyan helyzet, amelyben nem bízunk.
Feladat:
Ma minden helyzetben vizsgáld meg, hogy mi az, amit irányítani próbálsz. Igyekezz bizalmat érezni ebben a helyzetben. Minden probléma a bizalom hiányából fakad.
Ha bízol abban, hogy te és a környezetedben lévők a lehető legjobban cselekszenek, akkor visszakapod azt a bizalmat, ami újra téged szolgál és nem ellened dolgozik, mint bizalmatlanság. Azonban azt vedd figyelembe, hogy a bizalom nem ugyanaz, mint a naivitás, hanem azt jelenti, hogy az elméd erejét használod egy helyzet megoldására!
Záró gondolatok
A bizalom az elme ereje, amely abból fakad, hogy a különböző részek egységként működnek, s ugyanabba az irányba hatnak. A hit azt jelenti, hogy hiszünk az elménk egy adott területében. Ha bizalmat érzünk egy adott helyzetben, az visszaadja az önbizalmunkat is, és képessé válunk feladni az irányítást és hagyni, hogy a dolgok menjenek előre a maguk útján. Ha érezzük a bizalmat, akkor az elme ereje a látszólag tragikus vagy nehéz helyzeteket is a szolgálatunkba állítja.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 11. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha a kapcsolatom állóvíz lett, az azt jelenti, hogy félek attól, hogy mi lenne, ha megindulna az áramlás.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Életünkben azok a területek, ahol akadályokba ütközünk, ahol úgy érezzük, hogy már nem kapunk semmit, azt tükrözik vissza számunkra, hogy félünk elfogadni. Ezt a területet kontroll alá helyeztük, majd pedig elrejtettük magunkban. Általában a társunkat hibáztatjuk azért, mert nem kapunk tőle semmit ezen a területen.
De érdemes végiggondolni, hogy mi vagyunk azok, akik félünk elfogadni és félünk attól, hogy mi lenne, ha a kapcsolatunk ezen területén újra megindulna az áramlás.
Feladat:
Ma vizsgáld meg azt a területet, ahol gátakba ütközöl. Mi lehet az, amit félsz elfogadni? Mi lenne, ha a kapcsolatodnak az a része újra áramlani kezdene? Megzavarná az önmagadról alkotott képet, vagy valamilyen viselkedésformádat? Milyen érzések kérdőjeleződnének meg?
Tedd fel magadnak a kérdést: “Mi a célja annak, hogy ezt a dolgot nem kaphatom meg?” Attól félsz, hogy ha megkapnál valamit ezen a területen, akkor nem bízhatnál már önmagadban? A bűntudat gátol, hogy elfogadd, vagy az, hogy alkalmatlannak érzed magad?
Záró gondolatok
Ezen a mélyen nyugvó gondolatok, mint egy összeesküvés, úgy árnyékolják be ezt a területet, amelynek a középpontjában éppen te vagy. De ez az összeesküvés benned, a te elmédben zajlik, s ezért neked van hatalmad afelett, hogy átalakítsd a kapcsolatodnak ezen területét, ami állóvízzé változott.
Engedd el az irányítást, hogy megkaphasd azt, ami felszabadít téged és előbbre viszi a kapcsolatodat. Ha elengeded az irányítást, újra megindul az áramlás.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások