“Az elvárás időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat.” (Chuck Spezzano)

Miről szól a mai feladat? Minél többet várunk el, annál kevesebbet kapunk. 🙂 Az elvárásainkban egy előre megalkotott kép tükröződik vissza, hogy mi tenne bennünket boldoggá. De még akkor sem leszünk boldogok, ha pontosan azt kapjuk, amit elvártunk, talán egyetlen pillanatig, mert a  boldogságot nem várhatjuk egy helyzettől, egy ajándéktól, mert az belülről fakad.

Az elvárásaink mindig a rejtett hiányosságainkat takarják, s közben pedig úgy csinálunk, mintha ennek a hiányosságnak vagy elvárásnak semmi köze nem lenne hozzánk, s ezért egyedül a társunkat okoljuk. Mindez sajnos a hatalmi harchoz vezet, mert gyakran fordul elő, hogy az elvárásaink rabjává válunk, s ilyenkor vagy semmiségekről csevegünk vagy követelőzünk.

Ez utóbbi elkerülhetetlenül ellenérzéseket vált ki a társunkból. Így kezd el benne növekedni az ellenállás (amit feszít az, hogy szeret bennünket, de mégsem bírja a követelőzést elviselni), s csak idő kérdése, hogy mikor robban fel ez az időzített bomba. Ez vagy egy komolyabb konfliktust vagy egy szakítást okoz.

Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor meg tudunk nyílni a várakozás felé. A várakozás egy pozitív energia, s ebben tudatosak vagyunk, mert ez azt üzeni számunkra, bármi is jön, az a lehető legjobb nekünk, bár nem tudjuk, hogy mi az. Amikor le tudunk mondani az elvárásokról és várakozó álláspontba helyezkedünk, akkor jó dolgok történnek velünk. Nem követelünk semmit, csak hívogatunk. Nem várunk el semmit, mert tudjuk, hogy a legjobbat fogjuk kapni.

Feladat:

Ma vizsgáld meg azokat a területeket, ahol nem kapsz semmit és ahol valamilyen sürgető késztetést érzel. Ezek azok a területek, ahol elvárásaid vannak. Mondj le az elvárásokról és bízz abban, hogy ami azután jön, az előrébb lendít.

Záró gondolatok

Azért érdemes az elvárásoknak sok figyelmet szentelni, mert a legtöbb elvárás azért romboló, mert nincs köze hozzánk. Egy felvett viselkedésforma melléktermékei, amelyeket a szocializáció során építettünk be, s amelyeket a fogyasztói társadalom tart életben.

Az elvárások olyan vágyakból születnek, amiket az elme alkot meg, s majd egy képpé formál, s ezzel a képpel teremtődik meg a távolság köztünk s az elérni kívánt vágy között, s ez a távolság a hiányérzetet táplálja.

Ha elégedettek vagyunk, akkor az elmekontroll sokkal inkább fog sikerülni, mert az illúziókkal átszőtt vágyakat csak a tudatos viselkedéssel és reakciókkal lehet feloldani. Mint ahogy gyakran, az elvárások inkább rólunk mesélnek nekünk, a saját hiányosságunkról, semmint a másik hozzáállásáról.

A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.

Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.

A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.