A legtöbb embernek annyira szegényes a kapcsolata az édesapjával, hogy emiatt saját férfi részéhez nehezen fér hozzá. A test genetikai kódolása ellenére a női és férfi oldal egyaránt megtalálható mindenkiben. Az emberi történelem ezen szakaszában a nőiesség felfelé törekszik, tudatossá kívánja tenni a létezését. Ám ebben a mozgásban érdemes figyelni a harmóniára. Az egyensúlytalanság veszélye akkor következik be, amikor hagyjuk, hogy a nőies rész felülkerekedjen a férfi oldalunkon, pedig egyenrangúságra van szükség az egyensúly megtartásához és a fejlődéshez. Az apaseb fogalma az ipari forradalom kapcsán merült fel először. Ekkor kerültek ki az apák a családból. Amikor még megvolt a teljes férfihatalom világa (a patriarchális társadalomban) akkor sem tudtak jól bánni többnyire a valódi férfi erejükkel, mert hiányzott a tudatosság és a felismerés, hogy mire képesek valójában. 

Sokunk vér szerinti édesapjának felnőtté válása nagyon nehéz volt. Ebben az átmeneti időszakban a társadalom elutasította a férfit érzelmileg és számtalan burkolt módon bántotta, ha bármilyen emocionális reakciót adott. Ez az átmeneti szakasz megrémítette talán a te édesapádat is, akinek nem volt lehetősége megérteni az emberi civilizációban bekövetkezett felfordulást. Annyit tudott csak, hogy a férfiasságát elutasították és idegennek, valamint sokszor elfogadhatatlannak bélyegezték. Ennek ellenére mégis férfiassága adta meg identitásának nagy részét. Mivel nem tudta, hogy kihez forduljon, maga felé fordult az önutálat bizonyos formájával. Elcsüggedt, összetört a szíve.

Elhatárolta magát tőled és testvéreidtől, abban a ködös reményben, hogy így megmenthet titeket saját magától. Értéktelennek érezve magát, folytatta a család ellátását. Nem volt meg a kulcsa a saját értékeihez, miszerint egyszerre a Teremtő gyermeke, ugyanakkor számos tekintetben a család védelmezője is. Ezért van az, hogy talán szenvedtél édesapád karjai között. Nem ismerte és nem tudta elégséges mértékben kimutatni a szeretetet. Pedig az a férfi, aki önmagában felismeri a Teremtőt, ráébred arra, hogy egyszerre van benne jelen a teremtő, alkotó, erős, felelősségvállaló, valamint a szerető szívű, gyengéd, megtartó, gondoskodó minőség. 

Talán az apa szeretetének hiányában bátor erőfeszítéssel újraszervezted az életedet úgy, hogy megmutasd túléled nélküle is, s talán eléred így, hogy apukád büszkesége rád ragyogjon. Nem mertél szembe nézni a félelmetes igazsággal, hogy édesapád nem tudott úgy szeretni és nem tudott úgy ellátni Téged, ahogy te az remélted. Ezzel mélyül el a fájdalom az apasebben. 

Sok tekintetben a jóváhagyását kerested, végül pedig kimerülve és elgyötörve az erőlködéstől “üres kézzel” távoztál. Most elfordulnál azon kísérletektől, hogy megfogd a megfoghatatlant. Látod már, hogy édesapád annyira értékelt, amennyire képes volt, de képtelen volt azt szavakba önteni? Ez a társadalmi átalakulás természetéből is adódott, amely leértékelte a férfiakat és nem tanította meg őket arra, hogyan fejezzék ki szeretetüket gyermekük iránt. 

A férfi önbecsülésében ez a teher arra késztette, hogy azt higgye, hogy neki nincs helye az életedben. Ehelyett inkább édesanyád gondjaira bízott, aki szintén bizonytalan volt abban, hogy vajon hol van az ő helye a világban. Te pedig, keresve a jóváhagyásukat, a melegség és a szeretet biztos bázisát, feltétezted, hogy valami hibát követtél el, hiszen máskülönben  biztos megnyerted volna a szeretetüket  és helyeslésüket. A gyógyulás útja, ha meg tudsz bocsátani magadnak is, és édesapádnak is. 

Azért fontos, hogy begyógyítsd az apasebet, mert az édesapa férfi minősége határozza meg azt, hogy hogyan tudsz a környezeteddel kapcsolódni. Ő a stabilitás, önbecsülés és magabiztosság kialakításában segít. Fontos szerepe van az életünkben a nagypapáknak is, ha az édesapa hiányával nem tudunk megbirkózni. A nagyapa – bár ez furán hangozhat – az életigenlés szimbóluma. A halál közelsége mindig közelebb visz az élet értékeléséhez. Így, ha a nagyapa, aki jelen van az unokája életében – ő volt előtte férfi és apa – úgy tudja szeretni az unokáját, hogy az a gyermek abban a biztos tudatban nő fel: valakinek ő jelenti az élete értelmét. A nagyapa önmagáért szereti, így nem kérdőjelezi meg a szerethetőségét. 

Az apaseb hatására a következőket kérdőjelezzük meg magunkban:
🔹 Van-e helyem a világban?
🔹 Elég értékes vagyok-e?
🔹 Látható vagyok-e a világ számára?
🔹 Szerethető vagyok?
🔹 Megérdemlem az anyagi biztonságot?
🔹 Ha erősnek mutatom magam az már agresszió?

Hogyan gyógyítsuk felnőttkorban az apasebet?
🔸 Nézz rá az édesapád iránti valódi érzéseidre. A megbocsátáshoz el kell engedned a fájdalmat, amit okozott. Az elengedés olyan, mint a gyász, el kell gyászolni mindazt a veszteséget, ami ért, hogy tovább tudj lépni.
🔸 Vedd fel a kapcsolatot a belső gyermekeddel, aki megsérült ebben a kapcsolatban.
🔸 Térképezd fel az apai hitrendszeredet. Mi az, a amit megtartasz belőle?
🔸 Engedd el azt az elvárást, hogy édesapád egyszer olyanná válik, mint amire vágysz.
🔸 Ha van rá lehetőséged, akkor találj egy semleges kommunikációs teret vele, amiben nincs konfliktus. Ez lehet egy közös hobbi, érdeklődési kör, amin keresztül tudtok kapcsolódni, és nem dolgoznak a sérelmek benned. 

✨Menj az örökkévalóság irányába örömteli szívvel, tudva azt, hogy szellemi szüleid mindig szeretni fognak és várnak haza. Ha nincs más, amibe kapaszkodni tudsz, akkor ez legyen az erő a szívedben, nem vagy egyedül! Az angyalok vigyáznak rád és mindig várják, hogy kapcsolódj velük. ✨

👉Ha szeretnéd az angyaloddal felvenni a kapcsolatot, ez a meditáció segíthet neked: GYÓGYULÁS AZ ŐRANGYALODDAL ÉS SZÍVANGYALODDAL

Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.

A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.