Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amíg el nem fogadom.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Ha belőlünk valamilyen viselkedés, hozzáállás, gesztus ellenkezést vált ki, az magától nem fog elmúlni, mert azért érkezett az életünkbe, hogy tanítson valamit. Ez az ellenállás mivel bennünk született meg, csak mi tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet.
Minél inkább el akarunk távolodni egy ilyen helyzettől vagy viselkedéstől, annál inkább a rabjává válunk, mert ez az ellenállás bennünk van, minket akadályoz. Egyet tehetünk, elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, s megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabadítjuk magunkat azért, hogy előrébb vagy tovább léphessünk.
Feladat:
Ma gondolj arra az emberre, aki a legerősebben váltja ki belőled az ellenérzést. Képzeld el, hogy leküzdöd ezt a távolságot, ami köztetek van, ami az előítéletekből fakad. Képzeld el, hogy a saját fényed egybeolvad ennek a másik embernek a fényével.
Amikor azt érzed, hogy ez a két fény eggyé vált, maradj meg ebben a békében. A nap folyamán többször is ellenőrizd, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami mégis megzavarja, akkor az ellenállás újabb rétegeibe jutottál, de ez ne szegje kedvedet, vannak olyan helyzetek, amik több szinten is mutatnak számunkra valamit. Ebben az esetben ismét közeledj a másik felé, amíg a fényetek újra egybe nem olvad és amíg el nem éred a teljes béke állapotát.
Záró gondolatok
Gyakran azt várjuk, hogy ami zavar a másikban, azt ő változtassa meg, hogy nekünk könnyebb legyen. De így elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől, attól, hogy mi is meglássunk valamit magunkban, ami talán nem működik bennünk olyan jól. Azért szép ez a világ, mert ennyire mások és színesek vagyunk. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki egyforma, ahol nem élhetjük meg az egyediségünket, a lényünk kreatív energiáit.
S éppen azért, mert sokszor ennyire különbözőek vagyunk, tudunk tanulni egymástól. Ha két ember között szívkapcsolat van, akkor az megtartja ezt a közösség érzést bennünk a szeretetben, s a változás ideje alatt mindkettőnket átsegít és segít egymáshoz újra hazatalálni.
Ha valami nekem nem tetszik, azt én tudom először magamban elfogadni, megismerni, megváltoztatni, s az én megváltozott hozzáállásom fogja a másik reakcióját és viselkedését is megváltoztatni. Egyetlen kincsünk a párkapcsolatok útvesztőjében a TUDATOSSÁG. Ha nem a pillanatnyi emóciók ösztönös reakcióit éljük, hanem veszünk 3 mély lélegzetet, és a lelkünk mélyéről hozzuk elő azt a választ, ami segít egy élhető és tápláló energiamezőt kialakítani.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha kimerült vagyok, akkor szerepet játszok.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Gyakran előfordul, hogy olyan kimerítő szerepekbe kerülünk, amelyek kiégéshez vezetnek, mert csak eljátsszuk azt a szerepet, amilyennek szerintünk lennünk kellene.
Ha egy szerep vagy szabályok, akár kötelességek, kötelezettségek vezérelnek a cselekedeteinkben, akkor ugyan lehet, hogy jól cselekszünk, de rossz a szándékunk, a motivációnk. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk arra, hogy van szabad választásunk, a tetteinket a megszokások irányítják. Emiatt sok felesleges és szükségtelen dolgot teszünk, akár azért, hogy bizonyos érzéseket elkerüljünk, vagy azért, hogy meggátoljuk, hogy jó dolgokat kapjunk.
A szabad választás azonban energiával tölt fel bennünket. Ha nagyon kimerültek vagyunk, akkor tűzzünk ki apró célokat magunk elé. Ha elérjük az egyik apró célt, akkor abból energiát nyerünk.
Ha egy bizonyos szerepet át akarunk alakítani, hogy az adás-elfogadás szabadon áramoljon benne, akkor a saját választásunk szerint döntsünk és úgy cselekedjünk, ne úgy, ahogyan szerintünk cselekednünk kellene, így az energia áramlása elindul. Ha képessé válunk arra, hogy jó okkal tesszük azt, ami jó, akkor az enerváltság, a megfelelés távozik az életünkből és a szeretet marad. 🙂
Feladat:
Keress az életedben egy olyan területet, ahol kimerültnek érzed magad. Képzeld el, hogy ez a kimerült éned egy álruha. Távolítsd el ezt az álarcot és nézd meg, hogy ki van mögötte. Lehet, hogy találsz egy családtagot, vagy egy árnyék személyiséget, akár egy kisgyereket, vagy éppen a támogatásra szoruló önmagadat, amint éppen egy fájdalmas érzéssel küzdesz. Tedd fel a kérdést, hogy miben segíthetnél neki és tedd is meg.
Képzeld el, hogy átöleled önmagad, vagy azt, akire rábukkantál a szerep mögött és közben támogasd és vigasztald. Szeretetedben engedd önmagadba olvadni ezt a valakit. Ezáltal egy űrt betölt ez a megadás, és az energia elkezd áramolni, begyógyítja azokat a területeket, ahol eddig konfliktusaid voltak.
Záró gondolatok
Ahhoz, hogy önmagunk számára a cselekedeteink elfogadhatóak legyenek, gyakran “hamisítjuk meg” a motivációinkat. Amikor le tudjuk bontani ezeket az illúziókat magunkról, és őszintén szembenézünk a tetteink mozgatórugójával, ahelyett, hogy elítélnénk magunkat, szeretettel fordulunk önmagunk felé. Ráébredünk arra, hogy esendőek vagyunk, hiszen emberek vagyunk.
Nem kell tökéletesnek lennünk, pusztán csak törekednünk arra, hogy mindig önmagunk mellett döntsünk. Ha megértjük azt, hogy nem mi felelünk mások jóllétéért, hiszen mindenki maga dönt az élete és az életminősége felett, kinyílik a világ, s azt a sok energiát, amit eddig másoknál kötöttünk le, vissza tudjuk áramoltatni magunk felé.
Ez egy nagyon fontos felismerés, mert így sikerül visszatalálni magunkhoz, meggyógyítani a szándékainkat, s elfogadni azt, hogy néha bizony hibázunk, s ez rendjén van. De ne kössük meg magunkat ezek a hibák által, hanem engedjük, hogy szabadok legyünk!
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden kapcsolat folyójában a híd a fontos, nem a partok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Egy kapcsolatban gyakran érezzük azt, hogy ha mi tesszük meg az első lépést, akkor elsikkad az, ami számunkra olyan fontos. De ennek az ellenkezője is igaz, ha hidat építünk a Társunk felé, akkor a kettőnk nézőpontja, hitvallása összehangolódik.
Az a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy ne az egyik partért harcoljunk folyó egyik oldalán, helyette inkább építsünk hidat a Társunkhoz. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, mindketten úgy érezzük, hogy mi is meghallgatjuk a másikat és reagálunk az igényeire, és ő viszont. Mindketten elégedettek leszünk, mert az új híd egy új hozzáállást hoz, amely mindkét fél igazságát figyelembe veszi, s így egy valós együttműködés tud megszületni.
Feladat:
Ma gondolj valakire, akitől eltávolodtál és képzeld el, hogy egy hidat építesz a titeket elválasztó szakadék fölé. Ahogyan a híd eléri a túlsó partot, érezd, hogy a másik elindul feléd, és te is elindulsz felé. Érezd, hogy az energia áramlik kettőtök között. Tapasztald meg és éld át, hogy ez milyen jó érzés. Vedd észre, hogy ez mindkettőtöknek milyen jó, amikor megindul a hídon a forgalom, s ez az áramlás mindent megváltoztat. Ha hidat építesz, akkor nemcsak az egyik part a tiéd, hanem mindkettő, s ezzel együtt maga a folyó is! 🙂
Záró gondolatok
Talán azt kérdezed, hogy miért mindig én tegyem meg az első lépést? Most te olvasod ezeket a sorokat, légy hálás azért, hogy kettőtök között valakihez elér az információ és lehetőséget kaptok a gyógyulásra. Valószínűleg te vagy a nyitottabb, így tudatosítsd magadban, hogy ez egy áldás, mert így hozzád mindig időben elér mindaz, ami segít tovább lendülni egy nehéz helyzetben.
Végső soron saját magadért teszed, a saját boldogságodért, így ne pazarold az idődet arra, hogy vársz és vársz, míg történik valami, mert a kulcs a Te kezedben van. A büszkeség egy csalfa tanácsadó, a döntéseit az egó táplálja, s az a szeretet, amit az egó irányít, igazán bajban van. 🙂 Haladd meg a saját korlátaidat, s bátran sétálj előre a gyógyulás ösvényén annak a tudatában, hogy odaadsz ennek az útnak mindent, ami csak elnehezíti a lépteidet, s feltöltődsz minden mással, amitől könnyűvé és szereretetteljesebbé válik.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A dominancia igénye a félelemből származik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor olyan helyzetekben találjuk magunkat, amelyekben dominanciára törekszünk, vagy amikor valaki éppen rajtunk akar uralkodni, akkor az érzéseink gyökere a lelkünk mélyén megbúvó ijedt gyermektől származnak. Ha valaki uralkodó módon viszonyul hozzánk, akkor álljunk úgy hozzá, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha megnyugtatással és támogatással reagálunk ezekre a helyzetekre, akkor nem fogjuk azt érezni, hogy elnyomnak minket.
Ha mi akarunk uralkodni valaki felett, akkor a lényünk egyik része fél. Ilyenkor beszéljünk bátran az érzéseinkről, különösen a félelmeinkről, mert nem csak megkönnyebbülünk általa, hanem a társunknak ajándékot is adunk így. A mély lelki beszélgetés, a másik iránti érdeklődés és a megbocsátás meggyógyítja a bennünk lévő félelmeket, s megajándékozzuk a másikat az egyenrangú párkapcsolat ajándékával.
Feladat:
Ma minden olyan helyzetben, amikor úgy érzed, hogy dominálsz, oszd meg a félelmeidet azzal a személlyel, akit elnyomsz. Az őszinte beszéd kigyógyít a félelemből. Minden olyan helyzetben, amikor valaki veled szemben törekszik dominanciára, fordulj hozzá úgy, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha érdeklődést és támogatást mutatsz iránta, sikerül kigyógyulnia a félelméből. Minden olyan helyzetben, amikor dominanciát tapasztalsz, fordulj a másik felé, és figyelj arra, hogy megbocsáss neki is és magadnak is.
Záró gondolatok
Amikor az elnyomott szerepét éljük, az egy áldozat minőség. Amikor elnyomókká válunk, az egy uralkodó minőség. Ugyanaz az energia, csak éppen a két ellentétes pólusa. A gyógyulás akkor indul el bennünk, amikor sikerül önmagunk gondoskodó anyjává válni.
Ebben a folyamatban a gyógyulás a gyökércsakra területén történik, amikor az érzelmileg valamelyik korban megragadt gyermek elindul a lelki nagykorúság útján. Ez egy belső folyamat, amikor szeretettel, törődéssel és figyelemmel előcsalogatjuk a lelkünk mélyéről az ijedt gyermeket, s kézen fogva elvezetjük a lelki nagykorúságba. Ez az önszeretet “előszobája”, innen indul ki az önmagunk és mások iránti gondoskodás és odaadó figyelem.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ahhoz, hogy azt kapjam egy kapcsolatban, amit akarok, az látom és érzem, amit akarok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Van egy olyan képességünk, amit teremtő erőnek is hívhatunk. Amit egy kapcsolatban akarunk látni, hallani és érezni, az valóságot teremt. Az agy, az elme nagyon is alkotó.
Amikor egy kapcsolat gyógyulni kezd, akkor sokszor olyan dolgokat kell átélnünk, amit nem akarunk, s talán úgy tűnik, hogy minden sokkal rosszabbra fordult. Ha ilyenkor a figyelmünket továbbra is a gyógyuláson tartjuk, azon a gyógyuláson, amit megélni vágyunk, engedjük, hogy lássuk és érezzük mindezt, s akkor könnyebben és gyorsabban érjük el a célunkat. Néha engedjük el az evezőket, és csak figyeljük, hogy mi történik. Ha a tekintetünket a célon tartjuk, előbb utóbb odaérünk.
De mindig figyeljünk arra, hogy mi a célunk és mi az igazság: “ha nincs benne igazi nagyság, akkor az nem az igazság“ (Chuck Spezzano).
Feladat:
Ma azt érezd át, hogy mire vágysz egy kapcsolatban. Gondold át, hogy a jelen kapcsolatodban mit akarsz. Ha nincs, akkor azt gondold végig, hogy milyen az ideális kapcsolat érzések szintjén. Mi történik? Fontos, hogy ne a gondolataidra figyelj, hanem az érzéseidre, aztán engedd el. Ne ragaszkodj ahhoz a képhez, amit magad előtt látsz, csak tudatosítsd, hogy a saját elmédet programozod. Ez egy olyan folyamat, amiről az elején azt írtam, hogy a teremtő erő, mert segít kinyilvánítani és létrehozni mindazt, amit szeretnél.
Amikor azt tapasztalod, hogy valamire ráirányítod a figyelmedet és ezáltal rosszabb lesz, tudatosítsd, hogy a gyógyulás folyamatában először a rejtett mérgező anyagok felszabadulnak és a felszínre törnek. Amíg ezek nem tisztulnak ki a mélyből, addig nem tudunk tiszta lappal indulni. Mindössze annyi a teendő, hogy a vágyott képpel akkor se veszítsük el a kapcsolatot, ha úgy érezzük, hogy túl sok mindennel kell szembenéznünk.
Az elménk ereje határtalan! S magát az igazságot semmi nem állíthatja meg, s az igazság része az öröm, a boldogság és a szeretet.
Záró gondolatok
Elvárás és elvárás között is van különbség. A társunktól ne várjunk el olyat, amit nem képes megadni számunkra, mert ezek kivetítések. Azt vetítjük ki rá, amit mi magunk nem vagyunk képesek megadni önmagunknak, s ezt a társunk sokszor visszatükrözi, s ezért rá vagyunk dühösek ahelyett, hogy magunkba tekintenénk.
Figyeljünk arra, hogy mindannyiunkban él egy kép egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatról és egy valamilyen társról, akivel boldogok tudunk lenni, de a társunkat ne próbáljuk meg belepasszírozni ebbe a képbe. Ismerjük meg a társunkat, és vele együtt alakítsunk ki egy olyan kapcsolatot, amibe mi tesszük bele mindazt a saját belső képünkből, ami igazán fontos, és a társunk is beleteszi a saját érzéseit és elvárásait. Egy kapcsolatban a másik dolgainak és szokásainak is kell teret adnunk, ezért az sosem célravezető, hogy csak azt látjuk, ami nekünk fontos.
Amikor viszont teremtünk, a saját pozitív képünkkel kapcsolatban igenis legyen bennünk elvárás, hogy valóra válik. Ez fontos, mert ez adja az erőt, hogy a megvalósulás útjára lépjen. A rugalmasság törvényének elsajátítása pedig abban segít, hogy amikor a gyógyulás útján megjelenik mindaz, amit el akarunk érni, tudjuk megnyitni a belső világunkat, “kapcsolati mezőnket”, hogy a másik is beletehesse mindazt, ami az övé. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások