Szerző: Kammerer Edina | 2019. május 22. | Tudatosság
Tavaly történt még, amikor kifeküdtem a napra és spontán egy különleges élményben volt részem. Szeretek napfürdőzni, és magamba szívni a napfény éltető erejét. Betettem a fülembe az mp3 lejátszómat, és elindítottam a zenét rajta. Kosheen zenéjére esett a választásom, és alig hunytam le a szememet, éreztem, hogy valamilyen megtapasztalás húz magába. Az egyik pillanatról a másikra nehezedtek el a végtagjaim úgy, hogy szinte meg sem tudtam mozdítani azokat. Eközben a zene száguldott az ereimen keresztül, éreztem, hogy lüktet a mellkasomban, ami egyre inkább elnehezedett, mintha valaki több kg-os súlyt helyezett volna rá és tolta volna finoman lefelé. Belülről viszont a zene kezdett dübörögni, és egyszer csak, mintha felrobbant volna bennem valami. Nem tudtam megmozdulni, hiszen a végtagjaim ólomsúllyal húztak vissza a napozóágyra, de a tudatom tökéletesen tiszta volt. Mindenhol jelen voltam, minden nagyon közel és elérhető volt számomra, miközben fényéveket tettem meg egy szemvillanás alatt.
Eltűntek a határok és szétesett sok olyan apróbb-nagyobb szerep, amikkel azonosítottam magam, már nem volt jelentősége annak, hogy észre akarom-e venni, vagy sem. Minden, ami történt, csak volt. Címkék, akarás, erőltetés, irányítás nélkül, az Égiek vezettek, én pedig minden kérdés nélkül követtem őket. Egyik belső kép fordult át a másikba, s az érzékelésem homályossá vált. Ilyen lehet, amikor valaki “betép” a drogoktól. Belül az áramlás lüktetett, kívül mozdulatlan voltam.
A belső látásommal láttam, ahogy felkapja a testemet egy forgószél. A testem az örvényben, mint egy élettelen rongybaba sodródni kezdett. Ahogyan a forgószél dobálta, oda-oda ütközött egy-egy kőfalnak, sziklának (látni nem láttam, hogy minek, de azt igen, hogy nyomot hagynak a testemen ezek az ütközések), éreztem, ahogyan a lelkem együttérez a test gyötrelmeivel, de mindeközben az energiaáramlás stabil volt.
És egyszer csak ennek is vége szakadt, a forgószél kiköpte magából élettelen testemet, ami egy sziklán landolt, össze-vissza karistolva és zúzódva. Ráeszméltem, hogy a tudatalattim így próbál üzenni nekem arról, hogy hogyan és miként bántom a testemet: szavakkal, ételekkel, szennyező dolgokkal, céltalan pörgéssel. Ettől a durva képsortól értettem meg, hogy milyen nehézségeket okozok saját magamnak. Nem akartam többé bántani se magam, se a testem.
Amint újra megéreztem a testem körvonalait, éreztem, hogy könnyedebbek lettek a végtagjaim. Jó mélyeket lélegeztem, hogy a tudatosságom visszatérjen a jelenbe. Amikor kinyitottam a szemem, az egyik, amit észrevettem, hogy végig egy fűszálat fogtam, jól leföldeltem magam 🙂 . A másik, hogy a kezeimen mély bevágások voltak, biztos a napozóágy okozta valahogy, de mégis ez emlékeztetett arra, hogy milyen valóságos élményben volt részem, és hogy ennek minden pillanatát és tanulságát horganyozzam le a Földben. A zene belassult a fülemben, majd meg is állt, már el is felejtettem, hogy az mp3 lejátszó bent volt a fülemben.
Azonban őriztem magamban a képet, amint apró darabokra törtek a félelmek bennem, amiket eddig olyan gondosan őriztem ott, a szívemben, a mellkasomban, eltűntek és a szeretet áramlása maradt a helyén. Őriztem magamban a képet, hogy bármikor rá tudom hangolni a tudatomat egy euforikus állapotra, s meg lehet élni ezt az állapotot mindenféle szer nélkül. Őriztem magamban a képet, hogy mit okozok magamnak a negatív gondolataimmal és helytelen táplálkozással és tudtam, hogy felelős vagyok a testemért. Sokkal jobban kell figyelnem rá, mint eddig. Itt kezdtem először újra kapcsolódni a testemmel. Ettől a pillanattól kezdve kezdtem igazán érteni azt, hogy mit jelent a testtudatosság.
Több éve foglalkozom már ezzel a kérdéssel, elvégeztem a jógaoktatói képzést, hogy minél közelebb kerüljek a témához, de ez az élmény tette élővé bennem, hogy ez mit is jelent valójában. Sokáig figyeltem magam a különböző élethelyzetekben, az ászanákban, meditációban, figyeltem a testet az energiakezelések közben és próbáltam megérteni egy mélyebb szinten az összefüggéseket. Olyan sokszor mondtam el a tanfolyamokon, jógaórákon, hogy a test azt tükrözi, ami bennünk van, és próbáltam rájönni arra, hogy miért, hogyan változik a test a belső folyamatok hatására.Aztán egyszercsak átéltem ezt a “szívcsakra” robbanást, és megértettem, hogy amikor a szívünkön engedjük keresztül az élményt, annak a transzformáló ereje segít, hogy valódi változást hozzunk létre. Ez jelenti azt, hogy megnyitjuk magunkat a változásnak, megnyitjuk magunkat az életnek. Ehhez kell egy EGYSÉG tudatállapot, s amikor ezt létrehozzuk magunkban, akkor hirtelen felhangoljuk a tudatunkat egy magasabb rezgésre. Ez a magasabb rezgés segít a testünket is újrahangolni és átalakítani.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. február 13. | Tudatosság
Felgyorsult az idő és rengeteg az az információmennyiség, amely egy nap keresztüláramlik rajtunk és fel kell dolgoznunk. A tv-ből, rádióból, az Internetről, az újságokból, a munkahelyeken, előadásokból csak úgy záporozik ránk az információ, a napirendünk zsúfolt, család, háztartás, stb. így jelenleg a túlterheltség egy igen jelentős probléma a hétköznapokban. Mikor az agyunk már nem képes megbirkózni a ránk zúduló információ áradattal, akkor kikapcsol. Ez alatt nem a jó értelemben vett kikapcsolást (a meditációt pl.) értem, hanem egyszerűen képtelen több adatot feldolgozni az agyunk, és ennek gyakran egy betegség kialakulása a következménye.
Sajnos a túlterheltséget ma teljesen természetesen, az életünk részeként kezeljük, pedig ez egy természetellenes állapot! Ez a félelem és elszigeteltség állapota, amely fenyegeti az egészségünket és a jó közérzetünket! Emiatt veszítjük el a kapcsolatunkat a természet életadó erőivel, megpróbáljuk a törékeny tudatunkat megóvni a világtól, de ennek az eredménye az elszigeteltség.
Azonban, ha nyitott vagy rá, kialakíthatsz új viselkedésformákat, amelyek segítségével újra meglelheted a békesség és nyugalom állapotát. A modern világ tele van kétségbeesett és sokszor ostoba dolgokkal, de választhatod az érzelmi és mentális függetlenséget! Ehhez az úthoz megosztok veled 4 lépcsőt, amelyek nálam beváltak.
1. Határozd meg a prioritásaidat és összpontosíts azokra!
Ez bármilyen egyszerűnek tűnik is, nem az, hiszen a titka a folytonosságban, a rendszerességben rejlik. Minden nap elején legalább 10 percet szánj rá, hogy a hétköznapjaid részévé váljon a fókuszálás. Adj helyet az életedben az igazán fontos dolgoknak: a terveknek, a mozgásnak, a családodnak. Ezt az időt tekintsd szent időtöltésnek, és mindig legyen is elég időd ezekkel foglalkozni.
2. Reformáld meg a kommunikációdat!
Figyeld meg, hogyan beszélsz, és milyen érzelem van a szavaid mögött. A beszéd érzelem és a későbbi cselekvés alapja. Válogasd meg a szavaidat és legyenek összhangban a tetteiddel. Tanulj meg szívből kommunikálni, a beszéded középpontjában ne az legyen, ami rossz, hanem arra figyelj, ami helyes. Ne pazarold az idődet, energiádat és beszédedet arra, hogy panaszkodj, vagy, hogy minősíts másokat. Ehelyett használd a kommunikációdat dicséretre, értékelj másokat, lásd meg bennük az istenit és legyél optimista. A beszédedet használd arra, hogy megszüntesd az a zűrzavart, ami a túlterheltségedet okozza.
3. Változtass azon, ahogy dolgozol!
Ha úgy érzed, hogy a munkádban nincsen szenvedély, csak üres robotolás, akkor igényeld vissza az életedet! Ha a munkád megbetegít, nem tükrözi vissza a valódi énedet, akkor szabadulj meg tőle, mivel ez megfertőzi az egész életedet. Ha úgy érzed, hogy még nem tudsz mozdulni, akkor tegyél meg mindent, hogy a munkahelyi körülményeid olyanok legyenek, hogy töltődni tudj, amíg ott tartózkodsz. Ha van lehetőséged váltani, akkor válassz olyan munkát, ami megerősít az álmaidban, a reményeidben, a képességeidben! Sokszor fogvatart a munkánk, és ez egy olyan körforgást eredményez, ami reménytelenséget okoz az életünkben, ehhez bátorság kell, hogy merjük magunk mögött hagyni azt a korlátozó gondolkodást, amivel korábban ezt megteremtettük magunknak és a megoldás, amit szeretnél, magától meg fog érkezni.
4. Teremtsd meg a nyugalmat!
Ha nem vagy még gyakorlott a meditációban, akkor napi 5 percet fordíts arra, hogy csak egy dologra koncentrálsz. Ez bármi lehet: a légzésed, egy virág, egy tárgy. Az számít ebben a gyakorlatban, hogy bármire is figyelsz, lásd meg benne az istenit. Ez a rövid és egyszerű koncentrációs gyakorlat arra edzi az agyunkat, hogy felismerje és elfogadja a nyugalmat. Minél nyugodtabb vagy, annál kevésbé leszel túlterhelt. Minél többször végzed el ezt a gyakorlatot, annál inkább felismered majd, hogy a képesség a meditációra jelen van benned is, így majd tovább tudsz lépni és megtapasztalhatod a meditáció áldásait.
Ez a négy lépcső a Bön hagyományaiból építkezik, ha még csak most próbálsz meg tudatosan élni, akkor nagyon jó alap, hogy lépésről lépésre elsajátítod ezeket az egyszerű technikákat. Ha már gyakorlottabb vagy, gyorsabban fog menni a tanulás, és megállítod azt a romboló folyamatot, amelyben a túlterheltség elszívja az életerődet, homályosságban tart és rálépsz arra az útra, amelyben elindulsz a világosság felé, ami megerősíti az életerőnket és örömöt hoz az életünkbe!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. február 13. | Tudatosság
Hogyan tudjuk megreformálni az életünket a tudatosság jegyében? A boldog élet művészete abban rejlik, hogy a rendszerességet és a tudatosságot gyakoroljuk-e. A spirituális útkeresésen ott akadnak el a legtöbben, hogy engednek a lustaságnak, az aktuálisan kényelmes állapotoknak, gyakran hiányzik az önfegyelem és így vissza-visszatérnek egy korábbi állapotba. Ebben nem tudok segíteni, ez mindenkinek a saját harca önmagával, de abban igen, hogy megosztok ötleteket, módszereket, amelyek lehetőséget adnak a változásra. Ezek olyan egyszerű technikák többnyire, amelyekkel észrevétlenül fejlődhetünk.
Gyakran a lustaság mögött meghúzódó érzelem a félelem, a szorongás. Félelem a változástól, sokan élik úgy az életüket, hogy “már megszokták a rosszat” és elfogadták azt az életükben, azt már ismerik és ezért őrlángon élik az életüket. Akik hagyják, hogy a félelem eluralkodjon az életükön, bizalmatlanok, kételkednek, a világban először a rosszat veszik észre, zavaros helyzeteket vonzanak az életükbe és erőteljes az ítélkezésük.
De ha a szabadságot választod, akkor ezeket mind kipucolhatod az életedből, hogy előkészítsd a helyet az örömnek és harmóniának az életedben. Ha elsajátítod ezt a tudatos hozzáállást, az nem azt jelenti, hogy nem lesznek problémáid, hanem azt, hogy azok nem tudnak legyőzni, mert békés lélekkel közeledsz majd hozzájuk. Az, hogy “a szerencse forgandó” többé nem lesz egy tévhit az életedben, mert tudni fogod, hogy ciklikusan változnak körülötted a dolgok, és minden helyzetből előnyt tudsz kovácsolni majd magadnak.
Ezzel a szemléletmóddal rátalálsz önmagad csodájára, hogy egyszerre vagy átlagos és különleges, az emberségedben sokat fejlődhetsz és az ítélőképességed is csiszolódik, mert képes leszel arra, hogy meglásd mindenben az istenit. Amikor felszabadulsz a félelmek alól, az egy “lelki-szellemi földrengés”, ami megváltoztatja az addigi életedet és beleránt a Jelenlét csodájába. Ez után a változás után nem is akarsz majd, de nem is tudnál visszatréni a korábbi színtelen és boldogtalan életedhez.
Milyen tudattalan és mindennapi félelmek akadályozzák meg, hogy boldog legyél?
Félelem attól, hogy önmagad legyél
Ez sajnos a mai világ egyik legelterjedtebb problémája, a társadalom arra nevel, hogy ne legyünk önmagunk, hogy ne vállajuk az érzelmeinket és hogy egy álarc mögé rejtsük el gyönyörű, ragyogó lelkünket. A valódi önismeret azonban elvezet oda, hogy megértsük és megtapasztaljuk, hogy milyen csodálatos is az, hogy itt és most így létezünk, ahogyan vagyunk. Senki kedvéért ne legyél más, mint ami vagy, mert ezzel a legnagyobb kincset veszíted el, amid van.
Félelem a többi embertől
Ez az elszigeteltség állapotába vezet és a saját csodálatos természeted megismerésének hiányából eredő sebezhetőség miatt alakul így az életed. Ez globálisan is jelen van a világban, hiszen ebből fakad az erőszak, a terrorizmus, mert ilyenkor az ember elveszíti a magasabb rendű tulajdonságait. Ha elveszítjük ezeket a félelmeket, csak nyerhetünk, hiszen egy mély önszeretet lesz a jutalmunk, amit tovább erősítve átáramoltatunk a többi élőlény felé.
Félelem a magánytól
Ez akkor alakul ki, amikor azt éljük meg, hogy mások nélkül haszontalanok vagyunk és nem teljes a létezésünk. Aki az egyedülléttől fél, még nem találta meg az önmagával töltött idő szépségét. A magánytól való félelem nélkül elmélyülhet másokkal a kapcsolatod és a kommunikációd és egyre több örömöt fognak okozni a kapcsolataid.
Még hosszan sorolhatnám, hogy milyen félelmek befolyásolnak, de most nem ez a fontos. Ezekkel az alapokkal jó, ha mindenki tisztában van, a cél pedig az, hogy lássuk magunkat a közeljövőben egy pozitív, ragyogó és kiegyensúlyozott embernek és induljunk el felé, hogy egyesülni tudjunk ezzel a képpel. Amikor kifejlesztjük önmagunkban a pozitív erőt, az sok mindenen fog átsegíteni bennünket és egy élő iránytűként vezet majd az utunkon. Ezekre a változtatásokra mindenki képes, nincs bennük semmi különleges dolog, csupán annyi kell hozzá, hogy az ember elhatározza magát, hogy meg szeretne gyógyulni és teljes életet szeretne élni.
Ehhez a változáshoz nem kell pénz, hely, utazás, idő, ehhez csupán önmagunk szeretetére van szükségünk, s bátorságra, hogy elinduljunk afelé az élet felé, amelyet valójában érdemlünk. Ne vesztegeljünk zsákutcákban, olyan helyeken, amelyekben elpárolog az erőnk, ne engedjük, hogy betegségek korlátozzanak a szabadságunkban, merjünk kitörni és merjünk élni!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások