Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 26. | A változás útján
Úgy érzem, végre elindultunk hazafelé. Csodálatos folyamatok zajlanak, egyre inkább nyitottabbá válunk a szív rezdülésére. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az eddig jól bevált történések, helyzetek valóban örömmel és boldogsággal töltenek-e el. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az elme logikus következtetései nyomán valóban a valódi életet éljük-e, vagy csak egy (ál)biztonságos, racionalizálható létet követünk.
Ez nagyszerű! Úgy ébredünk, mint tavasszal a természet, hosszú, mély álomból, egy befelé forduló állapotból megnyílunk a napfényre, gyökereinket újra érezzük a Földben és megmutatjuk ragyogó fényünket a világnak! Tégy egy egyszerű próbát! Ha boldog vagy, akkor szereted az életedet. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem várnak kihívások rád, inkább csak azt, hogy bízol. Bízol abban, hogy bármi is történjen, nem vagy egyedül. Ha megállsz egy pillanatra, s mélyen magadba szívod a levegőt körülötted, a saját energiáidat, Te mit érzel? Tudsz örülni a létezésednek? Ez az, amit most el kell dönteni: hajlandó vagy-e átalakulni, hajlandó vagy-e egy szebb jövőt teremteni magadnak és a körülötted élőknek? Minél többen vállaljuk el a felelősséget egy szebb világért, egy tisztább bolygóért, egy egészségesebb Földért, annál inkább támogatjuk a megemelkedett rezgést.
Aki elvállalja a felelősséget, egy csodálatos feladat és egy magasabb erő előtt hajtja meg a fejét. Ha érzed, hogy erre te is képes vagy, fókuszáld a figyelmedet. Először minden belülről indul el. Átalakítjuk a gondolatainkat, figyelünk arra, hogy negatív gondolatainkkal se a testünket, se a levegőt, se a Földet ne szennyezzük. Átalakítjuk a cselekedeteinket, észrevesszük a jeleket, a lehetőségeket, segítünk azoknak, akik kérik. Folyamatos kapcsolatot ápolunk a Forrással, amiből töltődünk (akár meditációval, akár tánccal, testgyakorlással, ez mindenkinél más), így nem magunkból adunk, mi csak eszközei leszünk a Teremtésnek.
Ebből az évből annyi mindent ki lehet hozni, csodákat lehet átélni. Szerintem a tavalyi év igen nehéz volt, de 2019-nek különleges energiája lett azáltal, hogy segített abban, hogy nagyon mélyre, önmagunkba vezetett az előző év. Ez a mély alászállás abban segített, hogy megmutatta nekünk, mi az, ami méltó hozzánk, mi az, ami érdemes a túlélésre, és mi az, amit hiába markolunk, sosem volt a miénk. Az elengedés nagy mértékben jelen volt az elmúlt évben, mikor könnyebben, mikor nehezebben ment, de az élet nem állt meg, és folyamatosan “kikényszerítette”, hogy tartsuk a fókuszt, tudjuk minden pillanatban, hogy miért és hogyan érdemes az életünket élni.Tekintsünk úgy 2019-re, mint a 10 milliószoros napra, használjuk a tudatosságunkat arra, hogy az Egységbe emeljük a rezgését. Valóban csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből az évből és mit teremtünk meg! Ezért ez most a választás éve! Válasszunk egy tiszta és szeretetteljes jövőt magunknak azáltal, hogy a jelenben mindig a szeretet és az Egységet teremtjük.Váratlan, hirtelen fordulatokkal teli év vár ránk, amit eddig megtanultunk a világról, azt ne arra használjuk, hogy akadályozzon bennünket a fejlődésben, hanem arra, hogy egy nyugodt alapból nyissunk új dolgok felé. Az eszközök, amik a kezünkben vannak, abban segítenek, hogy tudjunk a középpontunkból reagálni, nem pedig abban, hogy bebetonozzunk egy jövőképet. Ne arra hajtsunk, hogy ne érjenek kihívások (mert ezzel felesleges foglalkozni, ez nem lesz így soha 🙂 ), hanem arra, hogy ha kihívások érnek bennünket, arra jól tudjunk reagálni.Sok döntés vár tehát ránk ebben az évben, és ezeket a döntéseket nem tudja más meghozni helyettünk. Ez a mi életünk, a mi felelősségünk. Csak annyi a dolgunk, hogy tudjuk: VAN VÁLASZTÁSUNK! Akkor is, ha azt hisszük, hogy nincs. Legyünk kreatívak és keressük azokat az ösvényeket, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 19. | A változás útján
Tegnap délután egy barátomat vártam gyógyításra. Miközben készültem a közös munkára, és kapcsolódtam a lelkével, éreztem, hogy mélyen benne milyen komoly feszültségek dúlnak. Megérkezett, ösztönösen magába szívta a gyógyító levegőt, s előre szólt, hogy valószínűleg bele fog aludni a gyógyításba, mert nagyon fáradt. Nem így történt.
Nagyon mély energetikai munkába kezdtünk, a lelke arra vágyott, hogy múltbéli sérelmeket és fájdalmakat vezessünk ki a testéből, amiket tárolt, mert bármelyik pillanatban robbanhat benne a felhalmozódott elfojtás. Nem aludt bele a gyógyításba, sőt a teste végig éber volt, több izomcsoport is meg-megrándult, amikor kivezetődött egy-egy emlék. Ugyanakkor testi szinten többször éreztem ellenállást is, de a lelke vágyott a tisztulásra. Ez csak egy rövid kitekintő volt, mert érdekes újra és újra megtapasztalni, hogy a lélek és az elme gyakran teljesen külön utakon járnak, ami az egyiknek jó, a másiknak megterhelő és fájdalmas. De hosszútávon, ha valaki a lelke rezgését figyelmen kívül hagyja, elfogy előle a tiszta levegő, a testben elakad a tiszta energia szabad áramlása, gyulladási csomópontok, blokkok akadályozhatják a szabad létezést. Egyre inkább csökkenhet a test rezgése, ezáltal nehezebb élethelyzeteket, feladatokat vonzhat az illető magához. De a test is, és az élet is mindig jelez. Hogyan?
Jelen esetben látszólag az illető élete viszonylag rendben volt. Amikor elmondtam neki, hogy mit tapasztaltam, meglepődött. Majd a beszélgetés végén megnézte a telefonját, volt egy nem fogadott hívás, és még előttem visszahívta a számot, és a következő történt azalatt az idő alatt, amíg gyógyítottam: az irodájában jelzett a füstjelző készülék (ez azért érdekes, mert nincs is ott füstjelző készülék), megjelentek az irodánál a tűzoltók, s bár tüzet nem láttak, füstöt nem éreztek, azért berúgták az ajtót, hogy meggyőződjenek arról, hogy minden rendben van-e. Ez számomra nagyon szimbolikus volt, nála is „be kellett rúgni az ajtót”, s bár ő nem tudta, de a lelke leadta a „vészjeleket”, és el kellett simítani a testében a felgyülemlett blokkokat, mielőtt egy robbanást idéztek volna elő benne. Az irodában is lehetett volna tűz, de nem volt, s nála is csak parázslott az elfojtás, amibe, ha belekap a szél, komoly pusztítást idézhetett volna elő. És nem mintha ezek után még szükség lett volna megerősítésre, de Osho kártyájából az ’elfojtás’ lapot húzta.
„Amint bent, úgy kint”. Csak abból, amilyen a környezetünk, amilyen helyzeteket magunkhoz vonzunk annyi mindent megtudhatunk arról, hogy milyen folyamatokat élünk belülről. Minden perc egy áldás, mert mindig szabadon dönthetünk, hogy mit akarunk élni, hogy kik vagyunk, és minden percben szabadon felvállalhatjuk magunkat és az érzéseinket. Ez tesz igazán szabaddá mindannyiunkat, s így halad a világ is a gyógyulás útján.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. március 19. | Gondolatébresztő
Az opera számomra mindig különleges élményt tartogat. Nemrég Boleyn Annát néztem/hallgattam meg, ami lebilincselő volt, szinte a székhez tűzdelt, pedig elég kényelmetlen volt. A helyválasztás nem volt a legtökéletesebb, de ha valami igazán a szívnek szól, ezek olyan apró kis szösszenetek, amik nem befolyásolják az élményt.
Boleyn Anna nem feltétlenül egy pozitív figura a történelemben, de az operaénekes színészi alakítása zsugorítani kezdte a köztünk tátongó űrt. Felemelő énekével körbefont, s húzott magába, hogy éljem meg ezt a karaktert az örömével, szerelmével, szenvedésével és bátorságával együtt. Miközben ebben a különös összeolvadásban lüktettem, ráeszméltem a párhuzamokra köztem és Boleyn Anna között. Megvilágított olyan részeket az életemben, amelyek felett eddig elsiklott a figyelmem és nem tudatosítottam azokat. Hirtelen életem eseményei egy láncon futottak, amelyet én fűztem a döntéseimmel és azok következményeivel. Annyira tisztán láttam, hogy hol követtem el hibákat, és ezek a hibák mind ugyanarra az egy dologra mutattak rá, ugyanaz ismételtem újra és újra: hogy megfelelésből hoztam döntéseket. Ezekben a múltbéli eseményekben egy volt közös, hogy nem a szívem szerint cselekedtem, hanem engedtem, hogy az elvárások a közelembe férkőzzenek, mázas álarcukkal elrejtsék az igaz valójukat, hízelgő szavukkal eltereljék a figyelmemet Magamról.
Boleyn Anna megmutatta, hogy nem a saját életemet éltem, nem az érzéseimet követtem, hanem mások bábjaként igyekeztem „jól” cselekedni. Mindig szeretettel álltam minden helyzethez és minden emberhez, ez volt a legtöbb, amit egy helyzetből ki tudtam hozni. De én, a ragyogó lélekláng sehol nem voltam. Magányosan ültem a testem egy sötét pontján, mert nem számítottam. Sem magamnak, sem másnak. Ott ültem és egyre magányosabbnak éreztem magam, egyre inkább elhagyatottnak, miközben az elvárás már az én arcomat díszítette hamis mosollyal, gyér álarccal.
Az én szerencsém, ami Boleyn Annának nem volt, hogy akkor és ott voltak szívkapcsolataim. Voltak, akik szívből szerettek, bármilyen is voltam és szeretnek ma is, hogy végre önmagamra találtam. És míg Boleyn Annát kivégezték vélt vagy valós „hibáiért”, én időben eszméltem, s fordítottam az életemen. Ha nem tettem volna meg, én is halálra ítéltem volna magam, és bár tovább dobogott volna a szívem, tovább éltem volna az életem, a lélek nélküli élet olyan, mintha elmúlnánk szépen, csendben. Akkor nehéz volt ezt a harcot megvívni, a sok támadásban stabilan állni, de egy csodálatos kegyelemi pillanatban döntöttem: élni akarok. Szívem szerint, őszintén, hazugságok nélkül. Ehhez porrá kellett zúznom magam, összetörni az álarcokat, és főnixként újra a magasba szárnyalni. Nem változtam meg gyökeresen, nem lettem más ember, csak új.
De ezt eddig még így sosem gondoltam végig, intenzív az életem, sok mindent csinálok, lendületesen élem az életem, mert szeretnék minden pillanatot kiélvezni benne. És figyelek mindenre, ami hatással van rám, hogy megtaláljam benne az ajándékokat. Az opera világa számomra egy varázsvilág, a zene és az ének szárnyukon röpítenek, a művészek pedig átégetik rajtam a saját gondolataimat, hogy érzelmekkel töltődjenek meg. Mindez egy fennkölt, magasztos atmoszférában, amely megtámogat minden rám rezonáló érzést.
Tökéletes összhangban voltam aznap este a darabbal, csukott szemmel hallgattam már a végét, nem olvastam a feliratot, így nem értettem a szöveget, mégis pontosan tudtam, hogy mi történik, mert arra figyeltem, hogy bennem mi zajlik, és csak engedtem, hogy vezessen az ének, s a záró jelenetben, amikor Anna felemelt fejjel vonult a kivégzésére és megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy én jól választottam. Mert az életet választottam és a fényt. És ez a legjobb választás, a legörömtelibb.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. február 13. | Tudatosság
Felgyorsult az idő és rengeteg az az információmennyiség, amely egy nap keresztüláramlik rajtunk és fel kell dolgoznunk. A tv-ből, rádióból, az Internetről, az újságokból, a munkahelyeken, előadásokból csak úgy záporozik ránk az információ, a napirendünk zsúfolt, család, háztartás, stb. így jelenleg a túlterheltség egy igen jelentős probléma a hétköznapokban. Mikor az agyunk már nem képes megbirkózni a ránk zúduló információ áradattal, akkor kikapcsol. Ez alatt nem a jó értelemben vett kikapcsolást (a meditációt pl.) értem, hanem egyszerűen képtelen több adatot feldolgozni az agyunk, és ennek gyakran egy betegség kialakulása a következménye.
Sajnos a túlterheltséget ma teljesen természetesen, az életünk részeként kezeljük, pedig ez egy természetellenes állapot! Ez a félelem és elszigeteltség állapota, amely fenyegeti az egészségünket és a jó közérzetünket! Emiatt veszítjük el a kapcsolatunkat a természet életadó erőivel, megpróbáljuk a törékeny tudatunkat megóvni a világtól, de ennek az eredménye az elszigeteltség.
Azonban, ha nyitott vagy rá, kialakíthatsz új viselkedésformákat, amelyek segítségével újra meglelheted a békesség és nyugalom állapotát. A modern világ tele van kétségbeesett és sokszor ostoba dolgokkal, de választhatod az érzelmi és mentális függetlenséget! Ehhez az úthoz megosztok veled 4 lépcsőt, amelyek nálam beváltak.
1. Határozd meg a prioritásaidat és összpontosíts azokra!
Ez bármilyen egyszerűnek tűnik is, nem az, hiszen a titka a folytonosságban, a rendszerességben rejlik. Minden nap elején legalább 10 percet szánj rá, hogy a hétköznapjaid részévé váljon a fókuszálás. Adj helyet az életedben az igazán fontos dolgoknak: a terveknek, a mozgásnak, a családodnak. Ezt az időt tekintsd szent időtöltésnek, és mindig legyen is elég időd ezekkel foglalkozni.
2. Reformáld meg a kommunikációdat!
Figyeld meg, hogyan beszélsz, és milyen érzelem van a szavaid mögött. A beszéd érzelem és a későbbi cselekvés alapja. Válogasd meg a szavaidat és legyenek összhangban a tetteiddel. Tanulj meg szívből kommunikálni, a beszéded középpontjában ne az legyen, ami rossz, hanem arra figyelj, ami helyes. Ne pazarold az idődet, energiádat és beszédedet arra, hogy panaszkodj, vagy, hogy minősíts másokat. Ehelyett használd a kommunikációdat dicséretre, értékelj másokat, lásd meg bennük az istenit és legyél optimista. A beszédedet használd arra, hogy megszüntesd az a zűrzavart, ami a túlterheltségedet okozza.
3. Változtass azon, ahogy dolgozol!
Ha úgy érzed, hogy a munkádban nincsen szenvedély, csak üres robotolás, akkor igényeld vissza az életedet! Ha a munkád megbetegít, nem tükrözi vissza a valódi énedet, akkor szabadulj meg tőle, mivel ez megfertőzi az egész életedet. Ha úgy érzed, hogy még nem tudsz mozdulni, akkor tegyél meg mindent, hogy a munkahelyi körülményeid olyanok legyenek, hogy töltődni tudj, amíg ott tartózkodsz. Ha van lehetőséged váltani, akkor válassz olyan munkát, ami megerősít az álmaidban, a reményeidben, a képességeidben! Sokszor fogvatart a munkánk, és ez egy olyan körforgást eredményez, ami reménytelenséget okoz az életünkben, ehhez bátorság kell, hogy merjük magunk mögött hagyni azt a korlátozó gondolkodást, amivel korábban ezt megteremtettük magunknak és a megoldás, amit szeretnél, magától meg fog érkezni.
4. Teremtsd meg a nyugalmat!
Ha nem vagy még gyakorlott a meditációban, akkor napi 5 percet fordíts arra, hogy csak egy dologra koncentrálsz. Ez bármi lehet: a légzésed, egy virág, egy tárgy. Az számít ebben a gyakorlatban, hogy bármire is figyelsz, lásd meg benne az istenit. Ez a rövid és egyszerű koncentrációs gyakorlat arra edzi az agyunkat, hogy felismerje és elfogadja a nyugalmat. Minél nyugodtabb vagy, annál kevésbé leszel túlterhelt. Minél többször végzed el ezt a gyakorlatot, annál inkább felismered majd, hogy a képesség a meditációra jelen van benned is, így majd tovább tudsz lépni és megtapasztalhatod a meditáció áldásait.
Ez a négy lépcső a Bön hagyományaiból építkezik, ha még csak most próbálsz meg tudatosan élni, akkor nagyon jó alap, hogy lépésről lépésre elsajátítod ezeket az egyszerű technikákat. Ha már gyakorlottabb vagy, gyorsabban fog menni a tanulás, és megállítod azt a romboló folyamatot, amelyben a túlterheltség elszívja az életerődet, homályosságban tart és rálépsz arra az útra, amelyben elindulsz a világosság felé, ami megerősíti az életerőnket és örömöt hoz az életünkbe!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. február 13. | Tudatosság
Hogyan tudjuk megreformálni az életünket a tudatosság jegyében? A boldog élet művészete abban rejlik, hogy a rendszerességet és a tudatosságot gyakoroljuk-e. A spirituális útkeresésen ott akadnak el a legtöbben, hogy engednek a lustaságnak, az aktuálisan kényelmes állapotoknak, gyakran hiányzik az önfegyelem és így vissza-visszatérnek egy korábbi állapotba. Ebben nem tudok segíteni, ez mindenkinek a saját harca önmagával, de abban igen, hogy megosztok ötleteket, módszereket, amelyek lehetőséget adnak a változásra. Ezek olyan egyszerű technikák többnyire, amelyekkel észrevétlenül fejlődhetünk.
Gyakran a lustaság mögött meghúzódó érzelem a félelem, a szorongás. Félelem a változástól, sokan élik úgy az életüket, hogy “már megszokták a rosszat” és elfogadták azt az életükben, azt már ismerik és ezért őrlángon élik az életüket. Akik hagyják, hogy a félelem eluralkodjon az életükön, bizalmatlanok, kételkednek, a világban először a rosszat veszik észre, zavaros helyzeteket vonzanak az életükbe és erőteljes az ítélkezésük.
De ha a szabadságot választod, akkor ezeket mind kipucolhatod az életedből, hogy előkészítsd a helyet az örömnek és harmóniának az életedben. Ha elsajátítod ezt a tudatos hozzáállást, az nem azt jelenti, hogy nem lesznek problémáid, hanem azt, hogy azok nem tudnak legyőzni, mert békés lélekkel közeledsz majd hozzájuk. Az, hogy “a szerencse forgandó” többé nem lesz egy tévhit az életedben, mert tudni fogod, hogy ciklikusan változnak körülötted a dolgok, és minden helyzetből előnyt tudsz kovácsolni majd magadnak.
Ezzel a szemléletmóddal rátalálsz önmagad csodájára, hogy egyszerre vagy átlagos és különleges, az emberségedben sokat fejlődhetsz és az ítélőképességed is csiszolódik, mert képes leszel arra, hogy meglásd mindenben az istenit. Amikor felszabadulsz a félelmek alól, az egy “lelki-szellemi földrengés”, ami megváltoztatja az addigi életedet és beleránt a Jelenlét csodájába. Ez után a változás után nem is akarsz majd, de nem is tudnál visszatréni a korábbi színtelen és boldogtalan életedhez.
Milyen tudattalan és mindennapi félelmek akadályozzák meg, hogy boldog legyél?
Félelem attól, hogy önmagad legyél
Ez sajnos a mai világ egyik legelterjedtebb problémája, a társadalom arra nevel, hogy ne legyünk önmagunk, hogy ne vállajuk az érzelmeinket és hogy egy álarc mögé rejtsük el gyönyörű, ragyogó lelkünket. A valódi önismeret azonban elvezet oda, hogy megértsük és megtapasztaljuk, hogy milyen csodálatos is az, hogy itt és most így létezünk, ahogyan vagyunk. Senki kedvéért ne legyél más, mint ami vagy, mert ezzel a legnagyobb kincset veszíted el, amid van.
Félelem a többi embertől
Ez az elszigeteltség állapotába vezet és a saját csodálatos természeted megismerésének hiányából eredő sebezhetőség miatt alakul így az életed. Ez globálisan is jelen van a világban, hiszen ebből fakad az erőszak, a terrorizmus, mert ilyenkor az ember elveszíti a magasabb rendű tulajdonságait. Ha elveszítjük ezeket a félelmeket, csak nyerhetünk, hiszen egy mély önszeretet lesz a jutalmunk, amit tovább erősítve átáramoltatunk a többi élőlény felé.
Félelem a magánytól
Ez akkor alakul ki, amikor azt éljük meg, hogy mások nélkül haszontalanok vagyunk és nem teljes a létezésünk. Aki az egyedülléttől fél, még nem találta meg az önmagával töltött idő szépségét. A magánytól való félelem nélkül elmélyülhet másokkal a kapcsolatod és a kommunikációd és egyre több örömöt fognak okozni a kapcsolataid.
Még hosszan sorolhatnám, hogy milyen félelmek befolyásolnak, de most nem ez a fontos. Ezekkel az alapokkal jó, ha mindenki tisztában van, a cél pedig az, hogy lássuk magunkat a közeljövőben egy pozitív, ragyogó és kiegyensúlyozott embernek és induljunk el felé, hogy egyesülni tudjunk ezzel a képpel. Amikor kifejlesztjük önmagunkban a pozitív erőt, az sok mindenen fog átsegíteni bennünket és egy élő iránytűként vezet majd az utunkon. Ezekre a változtatásokra mindenki képes, nincs bennük semmi különleges dolog, csupán annyi kell hozzá, hogy az ember elhatározza magát, hogy meg szeretne gyógyulni és teljes életet szeretne élni.
Ehhez a változáshoz nem kell pénz, hely, utazás, idő, ehhez csupán önmagunk szeretetére van szükségünk, s bátorságra, hogy elinduljunk afelé az élet felé, amelyet valójában érdemlünk. Ne vesztegeljünk zsákutcákban, olyan helyeken, amelyekben elpárolog az erőnk, ne engedjük, hogy betegségek korlátozzanak a szabadságunkban, merjünk kitörni és merjünk élni!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles. A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Legutóbbi hozzászólások