Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden kapcsolat folyójában a híd a fontos, nem a partok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Egy kapcsolatban gyakran érezzük azt, hogy ha mi tesszük meg az első lépést, akkor elsikkad az, ami számunkra olyan fontos. De ennek az ellenkezője is igaz, ha hidat építünk a Társunk felé, akkor a kettőnk nézőpontja, hitvallása összehangolódik.
Az a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy ne az egyik partért harcoljunk folyó egyik oldalán, helyette inkább építsünk hidat a Társunkhoz. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, mindketten úgy érezzük, hogy mi is meghallgatjuk a másikat és reagálunk az igényeire, és ő viszont. Mindketten elégedettek leszünk, mert az új híd egy új hozzáállást hoz, amely mindkét fél igazságát figyelembe veszi, s így egy valós együttműködés tud megszületni.
Feladat:
Ma gondolj valakire, akitől eltávolodtál és képzeld el, hogy egy hidat építesz a titeket elválasztó szakadék fölé. Ahogyan a híd eléri a túlsó partot, érezd, hogy a másik elindul feléd, és te is elindulsz felé. Érezd, hogy az energia áramlik kettőtök között. Tapasztald meg és éld át, hogy ez milyen jó érzés. Vedd észre, hogy ez mindkettőtöknek milyen jó, amikor megindul a hídon a forgalom, s ez az áramlás mindent megváltoztat. Ha hidat építesz, akkor nemcsak az egyik part a tiéd, hanem mindkettő, s ezzel együtt maga a folyó is! 🙂
Záró gondolatok
Talán azt kérdezed, hogy miért mindig én tegyem meg az első lépést? Most te olvasod ezeket a sorokat, légy hálás azért, hogy kettőtök között valakihez elér az információ és lehetőséget kaptok a gyógyulásra. Valószínűleg te vagy a nyitottabb, így tudatosítsd magadban, hogy ez egy áldás, mert így hozzád mindig időben elér mindaz, ami segít tovább lendülni egy nehéz helyzetben.
Végső soron saját magadért teszed, a saját boldogságodért, így ne pazarold az idődet arra, hogy vársz és vársz, míg történik valami, mert a kulcs a Te kezedben van. A büszkeség egy csalfa tanácsadó, a döntéseit az egó táplálja, s az a szeretet, amit az egó irányít, igazán bajban van. 🙂 Haladd meg a saját korlátaidat, s bátran sétálj előre a gyógyulás ösvényén annak a tudatában, hogy odaadsz ennek az útnak mindent, ami csak elnehezíti a lépteidet, s feltöltődsz minden mással, amitől könnyűvé és szereretetteljesebbé válik.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A dominancia igénye a félelemből származik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor olyan helyzetekben találjuk magunkat, amelyekben dominanciára törekszünk, vagy amikor valaki éppen rajtunk akar uralkodni, akkor az érzéseink gyökere a lelkünk mélyén megbúvó ijedt gyermektől származnak. Ha valaki uralkodó módon viszonyul hozzánk, akkor álljunk úgy hozzá, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha megnyugtatással és támogatással reagálunk ezekre a helyzetekre, akkor nem fogjuk azt érezni, hogy elnyomnak minket.
Ha mi akarunk uralkodni valaki felett, akkor a lényünk egyik része fél. Ilyenkor beszéljünk bátran az érzéseinkről, különösen a félelmeinkről, mert nem csak megkönnyebbülünk általa, hanem a társunknak ajándékot is adunk így. A mély lelki beszélgetés, a másik iránti érdeklődés és a megbocsátás meggyógyítja a bennünk lévő félelmeket, s megajándékozzuk a másikat az egyenrangú párkapcsolat ajándékával.
Feladat:
Ma minden olyan helyzetben, amikor úgy érzed, hogy dominálsz, oszd meg a félelmeidet azzal a személlyel, akit elnyomsz. Az őszinte beszéd kigyógyít a félelemből. Minden olyan helyzetben, amikor valaki veled szemben törekszik dominanciára, fordulj hozzá úgy, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha érdeklődést és támogatást mutatsz iránta, sikerül kigyógyulnia a félelméből. Minden olyan helyzetben, amikor dominanciát tapasztalsz, fordulj a másik felé, és figyelj arra, hogy megbocsáss neki is és magadnak is.
Záró gondolatok
Amikor az elnyomott szerepét éljük, az egy áldozat minőség. Amikor elnyomókká válunk, az egy uralkodó minőség. Ugyanaz az energia, csak éppen a két ellentétes pólusa. A gyógyulás akkor indul el bennünk, amikor sikerül önmagunk gondoskodó anyjává válni.
Ebben a folyamatban a gyógyulás a gyökércsakra területén történik, amikor az érzelmileg valamelyik korban megragadt gyermek elindul a lelki nagykorúság útján. Ez egy belső folyamat, amikor szeretettel, törődéssel és figyelemmel előcsalogatjuk a lelkünk mélyéről az ijedt gyermeket, s kézen fogva elvezetjük a lelki nagykorúságba. Ez az önszeretet “előszobája”, innen indul ki az önmagunk és mások iránti gondoskodás és odaadó figyelem.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ahhoz, hogy azt kapjam egy kapcsolatban, amit akarok, az látom és érzem, amit akarok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Van egy olyan képességünk, amit teremtő erőnek is hívhatunk. Amit egy kapcsolatban akarunk látni, hallani és érezni, az valóságot teremt. Az agy, az elme nagyon is alkotó.
Amikor egy kapcsolat gyógyulni kezd, akkor sokszor olyan dolgokat kell átélnünk, amit nem akarunk, s talán úgy tűnik, hogy minden sokkal rosszabbra fordult. Ha ilyenkor a figyelmünket továbbra is a gyógyuláson tartjuk, azon a gyógyuláson, amit megélni vágyunk, engedjük, hogy lássuk és érezzük mindezt, s akkor könnyebben és gyorsabban érjük el a célunkat. Néha engedjük el az evezőket, és csak figyeljük, hogy mi történik. Ha a tekintetünket a célon tartjuk, előbb utóbb odaérünk.
De mindig figyeljünk arra, hogy mi a célunk és mi az igazság: “ha nincs benne igazi nagyság, akkor az nem az igazság“ (Chuck Spezzano).
Feladat:
Ma azt érezd át, hogy mire vágysz egy kapcsolatban. Gondold át, hogy a jelen kapcsolatodban mit akarsz. Ha nincs, akkor azt gondold végig, hogy milyen az ideális kapcsolat érzések szintjén. Mi történik? Fontos, hogy ne a gondolataidra figyelj, hanem az érzéseidre, aztán engedd el. Ne ragaszkodj ahhoz a képhez, amit magad előtt látsz, csak tudatosítsd, hogy a saját elmédet programozod. Ez egy olyan folyamat, amiről az elején azt írtam, hogy a teremtő erő, mert segít kinyilvánítani és létrehozni mindazt, amit szeretnél.
Amikor azt tapasztalod, hogy valamire ráirányítod a figyelmedet és ezáltal rosszabb lesz, tudatosítsd, hogy a gyógyulás folyamatában először a rejtett mérgező anyagok felszabadulnak és a felszínre törnek. Amíg ezek nem tisztulnak ki a mélyből, addig nem tudunk tiszta lappal indulni. Mindössze annyi a teendő, hogy a vágyott képpel akkor se veszítsük el a kapcsolatot, ha úgy érezzük, hogy túl sok mindennel kell szembenéznünk.
Az elménk ereje határtalan! S magát az igazságot semmi nem állíthatja meg, s az igazság része az öröm, a boldogság és a szeretet.
Záró gondolatok
Elvárás és elvárás között is van különbség. A társunktól ne várjunk el olyat, amit nem képes megadni számunkra, mert ezek kivetítések. Azt vetítjük ki rá, amit mi magunk nem vagyunk képesek megadni önmagunknak, s ezt a társunk sokszor visszatükrözi, s ezért rá vagyunk dühösek ahelyett, hogy magunkba tekintenénk.
Figyeljünk arra, hogy mindannyiunkban él egy kép egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatról és egy valamilyen társról, akivel boldogok tudunk lenni, de a társunkat ne próbáljuk meg belepasszírozni ebbe a képbe. Ismerjük meg a társunkat, és vele együtt alakítsunk ki egy olyan kapcsolatot, amibe mi tesszük bele mindazt a saját belső képünkből, ami igazán fontos, és a társunk is beleteszi a saját érzéseit és elvárásait. Egy kapcsolatban a másik dolgainak és szokásainak is kell teret adnunk, ezért az sosem célravezető, hogy csak azt látjuk, ami nekünk fontos.
Amikor viszont teremtünk, a saját pozitív képünkkel kapcsolatban igenis legyen bennünk elvárás, hogy valóra válik. Ez fontos, mert ez adja az erőt, hogy a megvalósulás útjára lépjen. A rugalmasság törvényének elsajátítása pedig abban segít, hogy amikor a gyógyulás útján megjelenik mindaz, amit el akarunk érni, tudjuk megnyitni a belső világunkat, “kapcsolati mezőnket”, hogy a másik is beletehesse mindazt, ami az övé. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik.“ (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Mindannyiunknak van egy védelmi vonala, amit azért alakítottunk ki, mert korábban megtapasztaltunk érzelmi sebeket, fájdalmakat. Ezek az érzelmi fájdalomtestünkben, mint a nyílt sebek várják, hogy végre begyógyulhassanak. Azért védekezünk, hogy ezeket a sebeket elrejtsük, hogy ne fájjon még egyszer.
Ezzel az a probléma, hogy önmagában a védekezés nem garantálja, hogy nem fog fájni, de mindenképpen megakadályozza azt, hogy jó dolgok részesévé váljunk. Az önismeret, a megértés és a belátás segít abban, hogy ezek a fájdalmak feloldódjanak és meg tudjanak gyógyulni. Ha megértjük, hogy miért történt velünk, vagy a Társunkkal mindaz, ami a védekező viselkedésre sarkall, többé nem kell védekeznünk, mert bízni fogunk egymásban.
A “nyílt sebek” természetüknél fogva vonzzák magukhoz az energiát, mert olyan erős töltés van bennük. Olyan, mint a titok energia, talán a felszínen nem mindig derül ki, de energetikailag nagyon meghatározó, mert hatalmas erő van benne. Ha tehát azt szeretnénk, hogy mások ne tenyereljenek a nyílt sebeinkbe, hogy az elviselhetetlen fájdalmat okozzon számunkra, akkor nem az a módja, hogy elzárjuk magunkat és a sérüléseinket, hanem felhozzuk azokat a mélyből és engedjük feloldódni.
Feladat:
Ma bátran nézz szembe a védekezés mögé rejtett fájdalommal, ismerd fel, hogy ez csak látszat! Keresd meg, hogy miben védekezel te és miben a társad (vagy valaki, aki közel áll hozzád). Próbáld ki mindkettőt! Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy mire van szüksége a másiknak és megadod neki, akkor rájössz, hogy a másik feladja a védekezést és elindul feléd.
Találd meg magadban a rejtett félelmeket úgy, hogy azokat a helyzeteket figyeled, amikor menekülni vagy támadni szoktál. Ezek a védekezés legáltalánosabb formái. Legyél ma bátor és éld át ezeket az érzéseket. Éld át a régi félelmeket, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy már nincs hatásuk feletted.
Jusson eszedbe, hogy egyetlen érzés sem hatalmasabb Nálad!!! Addig engedd át magadon ezeket, amíg meg nem találod a békédet ebben. Amikor ezt sikerül átégetni magadon, el is dobhatod a páncélodat és a védelemre fordított energiád felszabadul, s ezt a sok energiát szabadon felhasználhatod az életedben, így ismét visszakerülsz a keringésbe és tudsz majd kapni. (Gyakori, hogy amikor valaki súlyfelesleggel küzd és feladja a védekezést, akkor pl. fogyni kezd, ilyenkor fizikailag is lekövethető, hogyan szabadul fel és csoportosul át az energiánk.)
Záró gondolatok
Ha megértjük, hogy nem tud bennünket senki bántani, mert mi magunk vagyunk az életünk mozgatórugói, tehát bármi is történik velünk, annak a gyökere mindig belőlünk indul ki, rájövünk, hogy senki nem tud bennünket bántani, csak mi magunkat. Ha megérjük ezt a védekező viselkedésformát először magunkban, utána már sokkal könnyebb lesz a Társunkkal szemben is alkalmazni.
Először magunkban keressük meg az érzelmi biztonságot, ismerjük meg a saját működésünket, tárjuk fel a saját rejtett, tudattalan reakcióinkat, s utána már könnyebben tudjuk ezt kiterjeszteni a párkapcsolatunkra és az egyéb emberi kapcsolatainkra.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások