Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Amikor unatkozunk, akkor fáradttá, fásulttá és lehangolttá válunk. Gyakran a társunkat okoljuk, hogy nincs kedvünk hozzá – az ő hibája mert borzasztóan unalmas, nincs benne kreativitás, nincs semmilyen új ötlete, stb.
De az unalomnak is, mint minden más érzelemnek, ahhoz van köze, aki átéli azt. Azért érezzük az unalmat, mert valamit magunkba zárunk, vagy mert nem nyílunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélni kezdünk valamiről, amiről korábban nem mertünk, az izgalmat, új energiát jelent. Ha úgy döntünk, hogy nem beszélünk arról, amitől félünk, hogy tönkreteheti a kapcsolatunkat, akkor elszigetelődünk, s ezáltal rombolja a kapcsolatunkat. Ha vállaljuk az érzelmi kockázatot és foglalkozunk azzal, amivel kell, szembenézünk a félelmeinkkel, beszélünk róla, ezáltal a társunkat közel engedjük magunkhoz, s ez garantáltan elmulasztja az unalmunkat.
Feladat:
Ma tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amit magadba zártál. Melyik az a terület, ahol elszigetelődtél? Oszd meg ezt a társaddal.
Addig beszéljetek róla, amíg mindketten elmondtok mindent ezzel kapcsolatban, amíg úgy nem érzitek, hogy mindketten elégedettek vagytok és békesség van. Így együtt tudtok továbblépni, s egyikőtök sem ragad be itt, és vesztegel, míg a másik halad tovább, mert nem vette észre, hogy valami elakadás van.
Záró gondolatok
A kommunikáció a legfontosabb az emberi kapcsolatainkban. Viszont ez az egyik leginkább félreértett terület is. Az, hogy beszélünk sok dologról, az nem jelenti azt, hogy bensőséget, meghitt kommunikációt tudunk megvalósítani a kapcsolatunkban. Ha csak az egyik fél beszél, az nem kommunikáció, az monológ. Nincs meg benne az áramlás.
Amíg csak az egyik fél kinyilatkoztat, a másik visszafolyt. Így születik meg az egyensúly. Ha abba a csoportba tartozol, aki imád beszélni, akkor tudatosan reformáld meg a kommunikációdat, kezdj kevesebbet beszélni és engedd a másikat megnyilvánulni. Ha régóta van ez az állapot, több időre lesz szüksége a társadnak, míg igazán beszélni kezd, mert már túlságosan hozzá van szokva ahhoz, hogy csendben van.
Ha te az vagy, aki mindig hallgatsz, itt az ideje, hogy előmerészkedj a csigaházadból és elkezdd felvállalni a gondolataidat és érzéseidet. Először talán küzdened kell azért, hogy a másik meghallgasson, de idővel és elszántsággal, megtanulod hallatni a hangodat és ezzel együtt megmutathatod magad a társadnak és a világnak.
Egy kapcsolatban a kommunikáció főleg nem beszédet jelent. Sokan a beszéddel fedik el a valós érzelmeket. Egy kapcsolatban meg kell tanulnunk olvasni a másikból, a mimikájából, a rezdüléséből, a viselkedéséből és a reakcióiból. Egy jó kapcsolatban nem hemzsegnek a szavak, becsüljük a csendet, mégis gondolati síkon egy hullámhosszon vagyunk.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A szex kommunikáció, nem mesterség.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? A szexualitás nem arról szól, hogy mesteremberek vagyunk egy szakmában, vagy egy területen. A szexualitás valódi lényege a kommunikáció. Amit közlünk, abban a tapasztalatban van részünk.
Ha nem szeretetet kommunikálunk a szexualitásunkon keresztül, akkor nincs is részünk szeretetben. Ha csak a kikapcsolódásra és az igényeink kielégítésére koncentrálunk, akkor nagyon alacsonyan tartjuk a szexet az életünkben. Ha a szexuális energiáink azt sugározza, hogy ez olyasmi, amitől tiltottak bennünket, akkor a tiltott gyümölcs izgalmát éljük meg benne, de ilyenkor érdemes a tabuk megszegése nyújtotta izgalmakon túljutni, mert ezzel a hozzáállással szintén korlátozzuk, egy bizonyos szinten tartjuk a szexualitásunkat, s ezáltal sok mindent elmulasztunk, amiben valóban részünk lehetne.
A szex a kapcsolatteremtés és kommunikáció egy módja egy párkapcsolatban. A kommunikáció az egyik legjobb gyógymód, segít abban, hogy túllépjünk a hatalmi harcokon és elinduljunk a partnerünk felé. Átsegít a nehézségeken, a nézeteltéréseken.
A kommunikáció gyógyít és felszabadítja a fásultságot. A szex is képes minderre, ha nem korlátozzuk a fizikai szintre. A szexualitásban megjelenik az érzelmi töltés, ugyanakkor a szellemi energiák is részévé válnak, s ezeken keresztül kapcsolódunk a társunkhoz, s megismerjük őt máshogyan, egy sebezhetőbb állapotában. Általa teljes mértékben adunk a társunknak, és kapunk is tőle.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mi az, amit a szexuális energiáidon keresztül a partnereddel közölsz, vagy közöltél. Visszavonultál a szextől? Figyeld magad közben, legyél jelen, s engedd, hogy a szeretet egy magasabb formája átjárjon közben.
Záró gondolatok
A teremtő és alkotó erőnk nagy része a kundalíni energiából származik, ezért érdemes ezt a csatornát tisztán tartani. Érdemes úgy kapcsolódni a másikkal, hogy a testiség mellett figyelmet szentelünk a lelkiségnek, létrehozzuk a szívkapcsolatot.
Amikor elmélyülünk a párkapcsolatunkban, túllátunk a fizikai formákon, engedjük, hogy a lelki energiák megnyilvánuljanak és bekapcsolódjanak a közös táncunkba, akkor a párkapcsolatunkban is megnyílik egy új minőség.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Azt a szerepet játszom, amit elítélek a szüleimben.” (Chuck Spezzano)
Mi a mai napi feladat? Amiért elítéljük a szüleinket, az a lelkünk legmélyén ugyanaz, amiért magunkat is elítéljük. Ha a szüleinkben elítélünk valamit, akkor az egyik lehetséges reakciónk az, hogy “eljátsszuk” azt a szerepet, hogy mélyen megérthessük, hogy miért viselkednek úgy, ahogyan.
A másik reakciónk az, hogy teljesen ellentétesen viselkedünk, kvázi kompenzáljuk azt, ahogyan ők viselkedtek. A szüleink viselkedését mélyen elítélő részünkből tudattalan szinten létrejön egy önfeláldozó viselkedésforma a Társunk vagy gyerekeink felé. Ebben az állapotban azt érdemes észrevenni, hogy annak az érzésnek vagyunk a rabjai, amelyet a szüleinkben elítéltünk.
Feladat:
Ma vizsgáld meg, hogy mit ítélsz el a szüleidben. Figyeld meg, hogy azonos, vagy ellentétes módon viselkedsz-e. Vedd észre, ha olyan szerepet játszol, amelyekben jó cselekedeteid vannak, de nem tudsz kapni, mert ez végső soron kiégéshez vezet.
Ha megérted a szüleid helyzetét és hajlandó vagy megbocsátani nekik, az Téged is, és őket is felszabadítja. Engedd meg, hogy a Teremtő segítsen neked a megbocsátásban, s mondd ki tiszta szívvel: “Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa.”
Záró gondolatok
Ezek a minták gyerekkorunkban nagyon mélyen belénk égnek. Képzeld el, hogy milyen kicsi, törékeny még a létezésed, milyen magasra tekintesz fel a szüleidre, ők jelentik számodra az egész világot. Gyerekként elhisszük, hogy ők tökéletesen csinálják a dolgaikat, hiszen olyan hatalmasok hozzánk képest. Aztán amikor felcseperedünk, egyre több lesz bennük a feszültség, mert mi máshogyan látjuk az életet, de ott van bennünk a gyerekkorban berögzült kép, amit tudattalanul lemásoltunk.
Ami nagyon erősen él bennünk, annak szinte lehetetlen ellenállni, hogy mi magunk ne akarnánk megélni és megtapasztalni, éppen ez az erő hívja meg az életünkbe. Természetesen nemcsak minták összessége vagyunk, de mindannyiunkra hatnak bizonyos családi kondíciók.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden kapcsolat folyójában a híd a fontos, nem a partok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Egy kapcsolatban gyakran érezzük azt, hogy ha mi tesszük meg az első lépést, akkor elsikkad az, ami számunkra olyan fontos. De ennek az ellenkezője is igaz, ha hidat építünk a Társunk felé, akkor a kettőnk nézőpontja, hitvallása összehangolódik.
Az a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy ne az egyik partért harcoljunk folyó egyik oldalán, helyette inkább építsünk hidat a Társunkhoz. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, mindketten úgy érezzük, hogy mi is meghallgatjuk a másikat és reagálunk az igényeire, és ő viszont. Mindketten elégedettek leszünk, mert az új híd egy új hozzáállást hoz, amely mindkét fél igazságát figyelembe veszi, s így egy valós együttműködés tud megszületni.
Feladat:
Ma gondolj valakire, akitől eltávolodtál és képzeld el, hogy egy hidat építesz a titeket elválasztó szakadék fölé. Ahogyan a híd eléri a túlsó partot, érezd, hogy a másik elindul feléd, és te is elindulsz felé. Érezd, hogy az energia áramlik kettőtök között. Tapasztald meg és éld át, hogy ez milyen jó érzés. Vedd észre, hogy ez mindkettőtöknek milyen jó, amikor megindul a hídon a forgalom, s ez az áramlás mindent megváltoztat. Ha hidat építesz, akkor nemcsak az egyik part a tiéd, hanem mindkettő, s ezzel együtt maga a folyó is! 🙂
Záró gondolatok
Talán azt kérdezed, hogy miért mindig én tegyem meg az első lépést? Most te olvasod ezeket a sorokat, légy hálás azért, hogy kettőtök között valakihez elér az információ és lehetőséget kaptok a gyógyulásra. Valószínűleg te vagy a nyitottabb, így tudatosítsd magadban, hogy ez egy áldás, mert így hozzád mindig időben elér mindaz, ami segít tovább lendülni egy nehéz helyzetben.
Végső soron saját magadért teszed, a saját boldogságodért, így ne pazarold az idődet arra, hogy vársz és vársz, míg történik valami, mert a kulcs a Te kezedben van. A büszkeség egy csalfa tanácsadó, a döntéseit az egó táplálja, s az a szeretet, amit az egó irányít, igazán bajban van. 🙂 Haladd meg a saját korlátaidat, s bátran sétálj előre a gyógyulás ösvényén annak a tudatában, hogy odaadsz ennek az útnak mindent, ami csak elnehezíti a lépteidet, s feltöltődsz minden mással, amitől könnyűvé és szereretetteljesebbé válik.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A dominancia igénye a félelemből származik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor olyan helyzetekben találjuk magunkat, amelyekben dominanciára törekszünk, vagy amikor valaki éppen rajtunk akar uralkodni, akkor az érzéseink gyökere a lelkünk mélyén megbúvó ijedt gyermektől származnak. Ha valaki uralkodó módon viszonyul hozzánk, akkor álljunk úgy hozzá, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha megnyugtatással és támogatással reagálunk ezekre a helyzetekre, akkor nem fogjuk azt érezni, hogy elnyomnak minket.
Ha mi akarunk uralkodni valaki felett, akkor a lényünk egyik része fél. Ilyenkor beszéljünk bátran az érzéseinkről, különösen a félelmeinkről, mert nem csak megkönnyebbülünk általa, hanem a társunknak ajándékot is adunk így. A mély lelki beszélgetés, a másik iránti érdeklődés és a megbocsátás meggyógyítja a bennünk lévő félelmeket, s megajándékozzuk a másikat az egyenrangú párkapcsolat ajándékával.
Feladat:
Ma minden olyan helyzetben, amikor úgy érzed, hogy dominálsz, oszd meg a félelmeidet azzal a személlyel, akit elnyomsz. Az őszinte beszéd kigyógyít a félelemből. Minden olyan helyzetben, amikor valaki veled szemben törekszik dominanciára, fordulj hozzá úgy, mintha egy ijedt gyermek lenne. Ha érdeklődést és támogatást mutatsz iránta, sikerül kigyógyulnia a félelméből. Minden olyan helyzetben, amikor dominanciát tapasztalsz, fordulj a másik felé, és figyelj arra, hogy megbocsáss neki is és magadnak is.
Záró gondolatok
Amikor az elnyomott szerepét éljük, az egy áldozat minőség. Amikor elnyomókká válunk, az egy uralkodó minőség. Ugyanaz az energia, csak éppen a két ellentétes pólusa. A gyógyulás akkor indul el bennünk, amikor sikerül önmagunk gondoskodó anyjává válni.
Ebben a folyamatban a gyógyulás a gyökércsakra területén történik, amikor az érzelmileg valamelyik korban megragadt gyermek elindul a lelki nagykorúság útján. Ez egy belső folyamat, amikor szeretettel, törődéssel és figyelemmel előcsalogatjuk a lelkünk mélyéről az ijedt gyermeket, s kézen fogva elvezetjük a lelki nagykorúságba. Ez az önszeretet “előszobája”, innen indul ki az önmagunk és mások iránti gondoskodás és odaadó figyelem.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások