Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ahhoz, hogy azt kapjam egy kapcsolatban, amit akarok, az látom és érzem, amit akarok.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Van egy olyan képességünk, amit teremtő erőnek is hívhatunk. Amit egy kapcsolatban akarunk látni, hallani és érezni, az valóságot teremt. Az agy, az elme nagyon is alkotó.
Amikor egy kapcsolat gyógyulni kezd, akkor sokszor olyan dolgokat kell átélnünk, amit nem akarunk, s talán úgy tűnik, hogy minden sokkal rosszabbra fordult. Ha ilyenkor a figyelmünket továbbra is a gyógyuláson tartjuk, azon a gyógyuláson, amit megélni vágyunk, engedjük, hogy lássuk és érezzük mindezt, s akkor könnyebben és gyorsabban érjük el a célunkat. Néha engedjük el az evezőket, és csak figyeljük, hogy mi történik. Ha a tekintetünket a célon tartjuk, előbb utóbb odaérünk.
De mindig figyeljünk arra, hogy mi a célunk és mi az igazság: “ha nincs benne igazi nagyság, akkor az nem az igazság“ (Chuck Spezzano).
Feladat:
Ma azt érezd át, hogy mire vágysz egy kapcsolatban. Gondold át, hogy a jelen kapcsolatodban mit akarsz. Ha nincs, akkor azt gondold végig, hogy milyen az ideális kapcsolat érzések szintjén. Mi történik? Fontos, hogy ne a gondolataidra figyelj, hanem az érzéseidre, aztán engedd el. Ne ragaszkodj ahhoz a képhez, amit magad előtt látsz, csak tudatosítsd, hogy a saját elmédet programozod. Ez egy olyan folyamat, amiről az elején azt írtam, hogy a teremtő erő, mert segít kinyilvánítani és létrehozni mindazt, amit szeretnél.
Amikor azt tapasztalod, hogy valamire ráirányítod a figyelmedet és ezáltal rosszabb lesz, tudatosítsd, hogy a gyógyulás folyamatában először a rejtett mérgező anyagok felszabadulnak és a felszínre törnek. Amíg ezek nem tisztulnak ki a mélyből, addig nem tudunk tiszta lappal indulni. Mindössze annyi a teendő, hogy a vágyott képpel akkor se veszítsük el a kapcsolatot, ha úgy érezzük, hogy túl sok mindennel kell szembenéznünk.
Az elménk ereje határtalan! S magát az igazságot semmi nem állíthatja meg, s az igazság része az öröm, a boldogság és a szeretet.
Záró gondolatok
Elvárás és elvárás között is van különbség. A társunktól ne várjunk el olyat, amit nem képes megadni számunkra, mert ezek kivetítések. Azt vetítjük ki rá, amit mi magunk nem vagyunk képesek megadni önmagunknak, s ezt a társunk sokszor visszatükrözi, s ezért rá vagyunk dühösek ahelyett, hogy magunkba tekintenénk.
Figyeljünk arra, hogy mindannyiunkban él egy kép egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatról és egy valamilyen társról, akivel boldogok tudunk lenni, de a társunkat ne próbáljuk meg belepasszírozni ebbe a képbe. Ismerjük meg a társunkat, és vele együtt alakítsunk ki egy olyan kapcsolatot, amibe mi tesszük bele mindazt a saját belső képünkből, ami igazán fontos, és a társunk is beleteszi a saját érzéseit és elvárásait. Egy kapcsolatban a másik dolgainak és szokásainak is kell teret adnunk, ezért az sosem célravezető, hogy csak azt látjuk, ami nekünk fontos.
Amikor viszont teremtünk, a saját pozitív képünkkel kapcsolatban igenis legyen bennünk elvárás, hogy valóra válik. Ez fontos, mert ez adja az erőt, hogy a megvalósulás útjára lépjen. A rugalmasság törvényének elsajátítása pedig abban segít, hogy amikor a gyógyulás útján megjelenik mindaz, amit el akarunk érni, tudjuk megnyitni a belső világunkat, “kapcsolati mezőnket”, hogy a másik is beletehesse mindazt, ami az övé. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik.“ (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Mindannyiunknak van egy védelmi vonala, amit azért alakítottunk ki, mert korábban megtapasztaltunk érzelmi sebeket, fájdalmakat. Ezek az érzelmi fájdalomtestünkben, mint a nyílt sebek várják, hogy végre begyógyulhassanak. Azért védekezünk, hogy ezeket a sebeket elrejtsük, hogy ne fájjon még egyszer.
Ezzel az a probléma, hogy önmagában a védekezés nem garantálja, hogy nem fog fájni, de mindenképpen megakadályozza azt, hogy jó dolgok részesévé váljunk. Az önismeret, a megértés és a belátás segít abban, hogy ezek a fájdalmak feloldódjanak és meg tudjanak gyógyulni. Ha megértjük, hogy miért történt velünk, vagy a Társunkkal mindaz, ami a védekező viselkedésre sarkall, többé nem kell védekeznünk, mert bízni fogunk egymásban.
A “nyílt sebek” természetüknél fogva vonzzák magukhoz az energiát, mert olyan erős töltés van bennük. Olyan, mint a titok energia, talán a felszínen nem mindig derül ki, de energetikailag nagyon meghatározó, mert hatalmas erő van benne. Ha tehát azt szeretnénk, hogy mások ne tenyereljenek a nyílt sebeinkbe, hogy az elviselhetetlen fájdalmat okozzon számunkra, akkor nem az a módja, hogy elzárjuk magunkat és a sérüléseinket, hanem felhozzuk azokat a mélyből és engedjük feloldódni.
Feladat:
Ma bátran nézz szembe a védekezés mögé rejtett fájdalommal, ismerd fel, hogy ez csak látszat! Keresd meg, hogy miben védekezel te és miben a társad (vagy valaki, aki közel áll hozzád). Próbáld ki mindkettőt! Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy mire van szüksége a másiknak és megadod neki, akkor rájössz, hogy a másik feladja a védekezést és elindul feléd.
Találd meg magadban a rejtett félelmeket úgy, hogy azokat a helyzeteket figyeled, amikor menekülni vagy támadni szoktál. Ezek a védekezés legáltalánosabb formái. Legyél ma bátor és éld át ezeket az érzéseket. Éld át a régi félelmeket, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy már nincs hatásuk feletted.
Jusson eszedbe, hogy egyetlen érzés sem hatalmasabb Nálad!!! Addig engedd át magadon ezeket, amíg meg nem találod a békédet ebben. Amikor ezt sikerül átégetni magadon, el is dobhatod a páncélodat és a védelemre fordított energiád felszabadul, s ezt a sok energiát szabadon felhasználhatod az életedben, így ismét visszakerülsz a keringésbe és tudsz majd kapni. (Gyakori, hogy amikor valaki súlyfelesleggel küzd és feladja a védekezést, akkor pl. fogyni kezd, ilyenkor fizikailag is lekövethető, hogyan szabadul fel és csoportosul át az energiánk.)
Záró gondolatok
Ha megértjük, hogy nem tud bennünket senki bántani, mert mi magunk vagyunk az életünk mozgatórugói, tehát bármi is történik velünk, annak a gyökere mindig belőlünk indul ki, rájövünk, hogy senki nem tud bennünket bántani, csak mi magunkat. Ha megérjük ezt a védekező viselkedésformát először magunkban, utána már sokkal könnyebb lesz a Társunkkal szemben is alkalmazni.
Először magunkban keressük meg az érzelmi biztonságot, ismerjük meg a saját működésünket, tárjuk fel a saját rejtett, tudattalan reakcióinkat, s utána már könnyebben tudjuk ezt kiterjeszteni a párkapcsolatunkra és az egyéb emberi kapcsolatainkra.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minél jobban irányítom a társamat, annál unalmasabbá válik.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor megismerkedünk valakivel, akkor nagyon vonzónak tartjuk őt. Izgalommal várjuk a találkozásokat, s a lénye magával ragad bennünket. Majd ahogyan telik az idő, minden, ami korábban izgalommal töltött el, kezd veszélyessé válni számunkra. Próbáljuk a kontrollt kiterjeszteni és ellenőrzés alá vonni a vonzó tulajdonságoknak azt a területét, mert azt szeretnénk, hogy csak mi kapjunk belőle, más ne.
Ha a vonzó tulajdonságokat egy területen elzárjuk az erős kontroll miatt, akkor azok minden területen megszűnnek. Tehát, ha irányítani akarjuk a társunkat, hogy biztosak legyünk benne, így unalmassá tesszük őt. Mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy a kapcsolatunk unalmassá válik.
Amikor hajlandóak vagyunk feladni az irányítást és engedjük, hogy a Társunk továbbra is vonzó maradjon, akkor felkavarodik bennünk a félelem és fenyegetettség érzése. Amikor ezt megtesszük, újra részünk lehet a kezdeti izgalomban. Ha ez ijesztő számunkra, akkor ahelyett, hogy elkezdjük a Társunkat korlátozni, őszintén mondjuk el neki, hogy mitől félünk, mert ez az, ami a gyógyuláshoz vezet.
Amikor a Társunk vonzó, az mindenki számára ajándék, ugyanúgy, mint amikor mi magunk is vonzóak vagyunk! Félelemből ne próbáljuk meg elfedni az ő ragyogását, de a sajátunkat sem!
Feladat:
Ma kezdd el felszabadítani a Társadat az irányítás alól! Ha egyedül vagy, figyeld meg, hogy egy korábbi kapcsolatodban, hogyan engedted, hogy ezek a félelmek eluraljanak. Figyeld meg a jelen helyzetben a közeli kapcsolataidban lévő embereket, mennyire irányítod őket? Lehet, hogy itt az ideje, hogy őszintén magadba nézz és felismerd a félelmeidet, ami ennek a viselkedésnek a hátterében húzódik meg. Őszintén beszélj arról vele, hogy milyen vonzó tulajdonsága miatt félsz attól, hogy elveszíted őt. Mondd el neki, hogy mennyire fontos számodra és milyen nagyra tartod ezt a tulajdonságát. Ma mondj le az irányításról és ízleld meg, hogy milyen irányítás nélkül együtt lenni valakivel. Aztán kezdd el kiterjeszteni a többi napra is! Hagyd, hogy a Társad önmaga legyen és gyönyörködj benne! Vedd észre, hogy mit hozol létre ezáltal!
Záró gondolatok:
Az irányítás a veszteségtől való félelemre egy válasz reakció. Az irányítással reagálunk úgy, hogy megpróbáljuk az életünket minél inkább stabilizálni, minél inkább kiszámítható keretek közé szorítani. Egy párkapcsolat dinamikája nagyjából: ismerkedés, együtt járás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, közös otthon, gyerek-család, stb. Ezek mindannyiunkra hatnak, és megmozgatják a saját párkapcsolati terünket. Amikor irányítunk, akkor tudattalanul egy kívülről érkező dinamikát akarunk beleerőltetni a kapcsolatunkba aszerint, hogy bennünk melyik program a legerősebb. Ehelyett megtehetjük, hogy ráhangolódunk, hogy amikor igazán önmagunk vagyunk, mi vajon mire vágyunk? Mit szeretnénk igazán? Miről szól a párkapcsolatunk? Mi a legerősebb vezető energia benne? Ne külső sztereotípiákhoz igazodjunk, hanem saját belső lelki energiáinkhoz, a mi saját valóságunkhoz!
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A társam nem azért van, hogy kielégítse a vágyaimat“ (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? A kapcsolatunk eleje mindig csodálatosan indul, azt hisszük, hogy megtaláltuk azt az embert, akitől mindent megkapunk, amire szükségünk van. Ez egy varázslatos ragyogás, s ha mégsem ez történik, hamar pokollá válik a kapcsolat.
Az egyik legnagyobb tévhit az a feltételezésünk, hogy a párunknak a dolga úgy gondoskodni rólunk, mint az édesapánknak vagy édesanyánknak. Ha elvárjuk Tőle, hogy mindent megadjon, amire szükségünk van, akkor lehúzzuk ezt a kapcsolatot, mert akár megadja, akár nem, minden rossz érzésünkért őt fogjuk hibáztatni.
Ha valamilyen szükségletünk nincs kielégítve, azt fogjuk várni tőle, hogy áldozatot hozzon értünk, azért, hogy gondoskodjon rólunk. Éppen ezért, bármit is tesz meg a társunk, sosem leszünk elégedettek. EGY KAPCSOLATNAK NEM EZ A CÉLJA!
Egy kapcsolat célja a boldogság, ami nem függhet attól, hogy a társunk teljesíti-e a vágyainkat vagy sem. A boldogság forrása az, hogy mi magunk képesek vagyunk-e kapcsolatot teremteni, adni és kapni, megérteni és áthidalni a különbségeket, hogy a bizalom magasabb szintjén éljük meg a kapcsolatunkat.
Feladat:
Vizsgáld meg a viselkedésedet a társaddal szemben (ha egyedül vagy, akkor emlékezz vissza a legutóbbi kapcsolatodra, vagy figyeld meg a legszorosabb emberi kapcsolatodat). Ha úgy érzed, hogy az ő célja, hogy megfeleljen az igényeidnek, akkor változtass a hozzáállásodon! Haladd meg ezt a hibát kettőtök között. Egyszerűen dönts máshogy. Vedd észre, hogy a társaddal közösen kell, hogy teremtsetek, hogy szabadon kapcsolódjatok, fontos, hogy egymással beszéljetek, ne mindenki a maga álláspontját mondogassa csak, hogy együtt haladjatok előre, együtt gyógyítsátok a sebeiteket, sérelmeiteket.
Záró gondolatok:
Amikor azt várjuk a másiktól, hogy kitaláljuk azt, amire gondolunk, az egy zsákutca. Ha azt várjuk a másiktól, hogy kitalálja a gondolatainkat, mert már ezerszer céloztunk rá, az egy másik zsákutca. Ha azt várjuk a társunktól, hogy ő oldja meg a gondjainkat, amik bennünk okoznak feszültséget, az egy zsákutca. Ha te olvasod ezeket a sorokat, te tudsz változtatni. Ha neked nem tetszik, ahogyan a kapcsolatotok működik, Te tudsz változtatni. Ha hiteles vagy abban, ahogy élsz, ahogyan változol és ahogyan hozzáállsz a társadhoz, Ő is változni fog. Ha nem vállaljuk el a felelősséget a kapcsolatunkért és nem akarunk felnőni, nem fogjuk tudni megtölteni élettel és szeretettel a közöttünk tátongó űrt.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 14. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Amikor megbocsátunk valakinek, akkor az felszabadít a megrögzöttségünkből. Amikor én először csináltam ezt a feladatot, arra gondoltam, hogy ha szívből meg tudok valakinek bocsátani, annak milyen jó lesz, mert nálam be van zárva egy helyre, ahonnan nem engedem ki. Ehelyett arra kellett rájönnöm, hogy oda én voltam bezárva, az én energiáim voltak lekötve, az illető élte az életét függetlenül attól, hogy én képes voltam-e a megbocsátásra, vagy sem. Ez egy nagyon érdekes felismerés volt számomra. Én lettem szabadabb, én lettem könnyebb.
A megbocsátás felszabadít az áldozat szerepéből és azokból a helyzetekből, amelyek megkötnek. Amikor meg tudunk bocsátani valakinek, akkor megváltozik a nézőpontunk, mert ha valamit másképpen látunk, mint korábban, akkor az életünk is megváltozik eszerint az új nézőpont szerint. Minden gyógyulás arról szól, hogy megváltoztatjuk a nézőpontunkat, mert minden olyan helyzet, vagy tulajdonság, ami meggyógyításra szorul, az azért van, mert úgy, ahogy volt, nem volt jó, így lehetőséget kapunk, hogy egy más megvilágításban lássuk a dolgokat.
A megbocsátás abban segít, hogy fölé tudjunk emelkedni a nem működő dolgoknak, kapcsolatoknak, ne ragaszkodjunk a sértettségünkhöz, hanem lássuk meg a fényt, a változás lehetőségét. Sokan azt gondolják, hogy ha mindig megbocsátanak, akkor mindig az áldozat szerepében maradnak, és emiatt újra és újra kihasználják őket. A valódi megbocsátás azonban a kapcsolat jellegét változtatja meg, s ezen keresztül minket és a másik felet is. Amikor azt érezzük, hogy nincs kiút egy helyzetből, vagy ha valaki bánt minket, akkor arra van szükségünk, hogy megbocsássunk.
Minden probléma, nyugtalanság, figyelemelterelő cselekvés, látszatdolgok elkerülő jellegű viselkedési minták, mert félünk a változástól. A félelmeinket elrejtjük a bűntudatunk mögé, ami egy nagyon nehéz és megkötő rezgés. Nehezen tudunk szabadulni ebből a helyzetből és a rossz érzéseinktől és nem vesszük észre, hogy milyen változást hozna és mennyire gyógyítana bennünket a megbocsátást. A megbocsátás az, a mi segít megszabadulni a félelemtől és a bűntudattól. Látszólag a másiknak bocsátunk meg, de valójában saját magunknak.
Feladat:
Ma nézd végig a kapcsolataidat abból a szempontból, hogy miben szenvedsz hiányt és milyen konfliktusos helyzeteid vannak. Ezeken a területeken zsákutcába jutottál és nem mersz továbblépni. Nézd meg a betegségeidet és a sérelmeidet – mindegyik mögött meghúzódik egy helyzet, amikor úgy döntöttél, hogy nem tudsz megbocsátani valakinek. Szánj egy kis időt a betegségek, testi tünetek megértésére. Tudatosítsd, hogy minden probléma hátterében valamilyen kapcsolat áll, s bár úgy tűnhet, hogy sok esetben a másikról szól, végső soron mégis belőlünk tükröz vissza valamit.
Ma gyakorold tudatosan a megbocsátást akár egy emberrel, akár egy helyzettel kapcsolatban. A következő megerősítést használd bátran: “Ebben a helyzetben megbocsátok neked ……………. (a személy neve), így én is szabad leszek. Ebben a helyzetben ……………. (nevezd meg a helyzetet) megbocsátok, így én is szabad leszek.” Az a pillanat, amikor teljesen őszintén kimondjuk ezeket a mondatokat elegendő ahhoz, hogy felszabadítson bennünket.
Záró gondolatok
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mindenkinek hagyom, hogy átgázoljon rajtam, vagy elfogadom a viselkedését, ami számomra romboló vagy destruktív. A megbocsátás arról szól, hogy észreveszem, hogy eltávolodtam önmagamtól, nem szerettem magamat az adott területen, s ezt mutatja meg nekem az adott személy vagy helyzet. Nem az a cél, hogy azt higgyük, hogy mindent el kell fogadnunk, mert úgy jó, ahogyan van, hanem az, hogy felismerjük, megbocsássunk és változtassunk.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások