Szerző: Kammerer Edina | 2019. december 04. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ha fájdalom ér, amikor adok valamit, akkor azért adtam, hogy kapjak.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Érezted már azt, hogy a legszebb éveidet pazaroltad valakire? Vagy, hogy életed egy bizonyos szakaszát, idejét elfecsérelted? Olyan is előfordul, hogy úgy adunk, hogy nem jár érte elismerés, ezért érezhetjük, hogy eltaszítottak minket, vagy megsértődhetünk miatta. De ez mind azt jelzi, hogy azért adtunk, hogy kapjunk. Ez egy egyoldalú “szerződés” és az a követelésünk, hogy az elképzeléseinknek megfelelően azt kapjuk, amit akarunk.
Azonban, amikor önként és szeretetből adunk, nem taszíthatnak el, mert nem várunk semmit cserébe. Ha nincs szükségünk semmire, akkor nem lehet mit elutasítani. Ha szeretetből adunk, nem fogunk sérelmet érezni. Ha tudunk teljes szívvel adni, akkor tudunk teljes szívvel kapni is. Nem érezzük már fontosnak azt, hogy a másik hogyan reagál, mert az adás öröme elég nekünk.
Feladat:
Ma válassz ki valakit, akinek azért adtál, mert elvártál valamit cserébe. Most adj neki valamit csak úgy. Adj valamit, ami megszabadít a kötöttségektől. Mondj le minden elvárásról vagy elképzelt reakcióról és tudatosítsd, hogy azzal nyersz, ha adsz.
Záró gondolatok
Legyél nagyon őszinte és bátor, hogy fel tudd térképezni a cselekedeteid mögött megbúvó szándékot. Sokszor szeretnénk azt hinni, hogy mindig jóságosak vagyunk és csak a szeretet vezérel. Ma legyen bátorságod ahhoz, hogy a saját szeretet-álarcod mögé nézz és meglásd, hogyan használod a szeretetet a céljaid eléréséért. Ez a te gyógyulásod és olyan mértékben fog változni az életed és a kapcsolatod, amennyire megengeded magadnak, hogy őszinte legyél magaddal.
Szabadítsd fel magad és tárd fel a motivációidat. Ettől nem vagy jó, vagy rossz, pusztán elismered, hogy ember vagy és jobb emberré szeretnél válni. Akkor tudunk jobb emberré válni, ha belátjuk azt, hogy van bennünk mit jobbá tenni. Az általánosságból most beléphetsz a konkrétumok közé, sokszor hallom, hogy ‘persze, nekem is van hibám’, de amikor visszakérdezek, kizökkentem ebből a már begyakorolt mondatból az illetőt.
Fontos, hogy meg tudjuk nevezni azt, amit szeretnénk feloldani, mert ez csak úgy tud megtörténni, hogy a tudattalanul mélyéről előhozzuk, szembenézünk vele és elengedjük, mert többé már nincs hatalma felettünk.
Ha nem tudsz kapni, elfogadni, akkor adni sem tudsz igazán. Ebben az esetben el akarod kötelezni a másikat, és nem engeded, hogy visszaáramoljon hozzád a bőség. Ez is egy “egyoldalú szerződés”. Szabadítsd fel magad ezekből a béklyókból, s nyílj meg az adás-elfogadás csodálatos körforgására. 🙂
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Minél jobban szeretem önmagamat, annál jobban észreveszem, hogy szeretnek.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Sokunk érzi azt, hogy nem szeretnek (eléggé) bennünket. Bármennyire is nehéznek tűnik, vagy dühösek leszünk ettől, de ez csak akkor fog változni, ha mi elkezdjük szeretni önmagunkat. Még abban az esetben is, amikor a családunk vagy barátaink nagyon szeretnek minket, nem fogjuk addig úgy érezni, hogy ez elég, ha mi nem szeretjük önmagunkat. Így azt az üzenetet sugározzuk, hogy nem érdemes minket szeretni, s ez természetesen elriasztja az embereket, ami súlyosabbá teszi a problémánkat. Akkor tudunk megszabadulni a szeretetlenségtől, ha megtanuljuk felismerni a saját értékeinket.
Ha mi értékesnek tartjuk magunkat, akkor mások is fel fogják ismerni az értékeinket. Ha nem becsüljük magunkat, akkor mások sem fognak. Akkor érezzük mások szeretetét, ha szeretjük magunkat.
Feladat:
Ma tegyél valami olyat, amiben megnyilvánul az önmagad iránt érzett szereteted. Ne elnéző legyél, mert ettől nem azt fogod érezni, hogy szeretnek, mert ettől ugyanúgy kimerülsz, mint amikor áldozatot hozol. Kezdd azzal, hogy alaposan megvizsgálod önmagad. Miben tudnád magad többre tartani és miben bízhatnál jobban magadban? Mi az, amiben elismerhetnéd önmagadat?
Általában sokkal szigorúbb vagy magaddal, mint a téged körülvevő emberekkel. Most itt az ideje, hogy lazíts és felismerd az érdemeidet. Ha alkalmatlannak vagy értéktelennek érzed magad, akkor hagyd magad elmerülni ebben az érzésben, amíg el nem múlik.
Záró gondolatok
Ha alábecsüljük önmagunkat, akkor lehetőséget adunk másoknak is, hogy ezt tegyék. Fontos, hogy tudjuk, hogy mik az értékeink és azt is, hogy mely területeken becsüljük alá magunkat. Ha megvizsgáljuk, hogy ez miért alakult ki bennünk, megtaláljuk a gyökerét, akkor ezt meg tudjuk gyógyítani.
Ne fordítsunk hátat ezeknek az érzéseknek és ne próbáljuk meg elrejteni azokat. A gyógyulás legegyszerűbb módja, ha átéljük az érzéseinket amíg azok maguktól szerte nem foszlanak.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Az elvárás időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Minél többet várunk el, annál kevesebbet kapunk. 🙂 Az elvárásainkban egy előre megalkotott kép tükröződik vissza, hogy mi tenne bennünket boldoggá. De még akkor sem leszünk boldogok, ha pontosan azt kapjuk, amit elvártunk, talán egyetlen pillanatig, mert a boldogságot nem várhatjuk egy helyzettől, egy ajándéktól, mert az belülről fakad.
Az elvárásaink mindig a rejtett hiányosságainkat takarják, s közben pedig úgy csinálunk, mintha ennek a hiányosságnak vagy elvárásnak semmi köze nem lenne hozzánk, s ezért egyedül a társunkat okoljuk. Mindez sajnos a hatalmi harchoz vezet, mert gyakran fordul elő, hogy az elvárásaink rabjává válunk, s ilyenkor vagy semmiségekről csevegünk vagy követelőzünk.
Ez utóbbi elkerülhetetlenül ellenérzéseket vált ki a társunkból. Így kezd el benne növekedni az ellenállás (amit feszít az, hogy szeret bennünket, de mégsem bírja a követelőzést elviselni), s csak idő kérdése, hogy mikor robban fel ez az időzített bomba. Ez vagy egy komolyabb konfliktust vagy egy szakítást okoz.
Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor meg tudunk nyílni a várakozás felé. A várakozás egy pozitív energia, s ebben tudatosak vagyunk, mert ez azt üzeni számunkra, bármi is jön, az a lehető legjobb nekünk, bár nem tudjuk, hogy mi az. Amikor le tudunk mondani az elvárásokról és várakozó álláspontba helyezkedünk, akkor jó dolgok történnek velünk. Nem követelünk semmit, csak hívogatunk. Nem várunk el semmit, mert tudjuk, hogy a legjobbat fogjuk kapni.
Feladat:
Ma vizsgáld meg azokat a területeket, ahol nem kapsz semmit és ahol valamilyen sürgető késztetést érzel. Ezek azok a területek, ahol elvárásaid vannak. Mondj le az elvárásokról és bízz abban, hogy ami azután jön, az előrébb lendít.
Záró gondolatok
Azért érdemes az elvárásoknak sok figyelmet szentelni, mert a legtöbb elvárás azért romboló, mert nincs köze hozzánk. Egy felvett viselkedésforma melléktermékei, amelyeket a szocializáció során építettünk be, s amelyeket a fogyasztói társadalom tart életben.
Az elvárások olyan vágyakból születnek, amiket az elme alkot meg, s majd egy képpé formál, s ezzel a képpel teremtődik meg a távolság köztünk s az elérni kívánt vágy között, s ez a távolság a hiányérzetet táplálja.
Ha elégedettek vagyunk, akkor az elmekontroll sokkal inkább fog sikerülni, mert az illúziókkal átszőtt vágyakat csak a tudatos viselkedéssel és reakciókkal lehet feloldani. Mint ahogy gyakran, az elvárások inkább rólunk mesélnek nekünk, a saját hiányosságunkról, semmint a másik hozzáállásáról.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 26. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Amennyi az elvárásom, olyan mértékben ér stressz.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai napi feladat? Az, hogy elvárásokat táplálunk a társunk felé, abból adódik, hogy alkalmatlannak érezzük magunkat, vagy a vélt szükségleteink okozzák. Amikor ezeket a szükségleteket ki akarjuk elégíteni, a külső helyzeteket, vagy magunkat tudattalanul úgy irányítjuk, hogy másokra vetítjük ki azokat a követeléseket, amiket magunktól várnánk el.
Minél jobban közeledünk a célhoz, annál inkább vonz bennünket. Ha túl sok bennünk az elvárás, keményen dolgozunk, de a munkánknak láthatóan nincs eredménye, s ez azért van, mert nem vagyunk képesek elfogadni.
Mindez azért történik, mert az elvárások kategóriája a KELLENE és ez az, ami távol tart bennünket az elfogadástól. A stressz a látszat-tevékenységeinkből fakad, amikor úgy teszünk, mintha valami fontosat csinálnák, mégsem jutunk sehova. Ez stresszt okoz. Minél közelebb jutunk egy elváráshoz, annál erősebb az ellenállásunk, mert egyre nagyobb követelést támasztunk magunkkal szemben, hogy elérjük.
Feladat:
Vizsgáld meg ma, hogy mivel kapcsolatban vagy stresszes. Minek az elkezdésével szemben érzel ellenállást? Valamilyen előrébb lépéssel kapcsolatban érzel ellenállást? Elképzelhető, hogy olyan elvárást támasztasz önmagaddal szemben, vagy egy helyzettel szemben, ami akadályoz. Ha ezt el tudod engedni, a stresszt is el tudod engedni.
Nézd át a befejezetlen munkáidat. Mondj le azokról, amelyek nem aktuálisak és a többit pedig tervezd újra. Lépésről lépésre haladj előre. Tedd ugyanezt a párkapcsolatodban (vagy egy bármilyen más emberi kapcsolatodban), tűzz ki olyan kis célokat, amelyek helyrehozzák a kapcsolatodat és jobbá tehetik. Mondj le az elvárásokról és legyél részese az élet áramlásának. Ne akarj mindent irányítani, azzal csak stresszt okozol magadnak és gátolod magad az elfogadásban.
Záró gondolatok
Amikor az áramlás részévé válunk, élvezzük az életet. Szeretjük és tiszteljük magunkat és élvezzük azt, akivé váltunk. A társunkban visszatükröződik a szerethetőségünk és boldogan vágunk bele minden új napba, mert tudjuk, hogy csodálatos dolgok várnak ránk. Ha lekapcsolódunk a szeretet forrásról, mert túl sok bennünk az elvárás, egyre borúsabban látjuk az életet, egyre inkább arra koncentrálunk, ami nincs, amit szeretnénk, s egyre erősebb lesz bennünk a hiányérzet.
Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, bárhol is legyünk és vegyük számba azt, hogy mi mindent elértünk már az életben, hogy a társunkkal már mennyi mindenen keresztül mentünk, hogy mi magunk egy belső munka során honnan hova eljutottunk. Amikor azt érezzük, hogy elégedettek vagyunk, ez egy olyan pozitív energiamezőt teremt meg számunkra, ami segít átlendülni a nehézségeken.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Szerző: Kammerer Edina | 2019. november 19. | 30 napos párkapcsolati kihívás
“Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amíg el nem fogadom.” (Chuck Spezzano)
Miről szól a mai feladat? Ha belőlünk valamilyen viselkedés, hozzáállás, gesztus ellenkezést vált ki, az magától nem fog elmúlni, mert azért érkezett az életünkbe, hogy tanítson valamit. Ez az ellenállás mivel bennünk született meg, csak mi tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet.
Minél inkább el akarunk távolodni egy ilyen helyzettől vagy viselkedéstől, annál inkább a rabjává válunk, mert ez az ellenállás bennünk van, minket akadályoz. Egyet tehetünk, elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, s megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabadítjuk magunkat azért, hogy előrébb vagy tovább léphessünk.
Feladat:
Ma gondolj arra az emberre, aki a legerősebben váltja ki belőled az ellenérzést. Képzeld el, hogy leküzdöd ezt a távolságot, ami köztetek van, ami az előítéletekből fakad. Képzeld el, hogy a saját fényed egybeolvad ennek a másik embernek a fényével.
Amikor azt érzed, hogy ez a két fény eggyé vált, maradj meg ebben a békében. A nap folyamán többször is ellenőrizd, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami mégis megzavarja, akkor az ellenállás újabb rétegeibe jutottál, de ez ne szegje kedvedet, vannak olyan helyzetek, amik több szinten is mutatnak számunkra valamit. Ebben az esetben ismét közeledj a másik felé, amíg a fényetek újra egybe nem olvad és amíg el nem éred a teljes béke állapotát.
Záró gondolatok
Gyakran azt várjuk, hogy ami zavar a másikban, azt ő változtassa meg, hogy nekünk könnyebb legyen. De így elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől, attól, hogy mi is meglássunk valamit magunkban, ami talán nem működik bennünk olyan jól. Azért szép ez a világ, mert ennyire mások és színesek vagyunk. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki egyforma, ahol nem élhetjük meg az egyediségünket, a lényünk kreatív energiáit.
S éppen azért, mert sokszor ennyire különbözőek vagyunk, tudunk tanulni egymástól. Ha két ember között szívkapcsolat van, akkor az megtartja ezt a közösség érzést bennünk a szeretetben, s a változás ideje alatt mindkettőnket átsegít és segít egymáshoz újra hazatalálni.
Ha valami nekem nem tetszik, azt én tudom először magamban elfogadni, megismerni, megváltoztatni, s az én megváltozott hozzáállásom fogja a másik reakcióját és viselkedését is megváltoztatni. Egyetlen kincsünk a párkapcsolatok útvesztőjében a TUDATOSSÁG. Ha nem a pillanatnyi emóciók ösztönös reakcióit éljük, hanem veszünk 3 mély lélegzetet, és a lelkünk mélyéről hozzuk elő azt a választ, ami segít egy élhető és tápláló energiamezőt kialakítani.
A 30 napos kihívást Chuk Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve alapján, valamint a saját tapasztalatimból és az egyéni párkapcsolati tanácsadásokból és gyógyításokból származó gondolatokból állítottam össze.
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden más jellegű terjesztése engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Legutóbbi hozzászólások